Második első

No. Már egy ideje készülök, hogy itten világgá kürtöljem, miszerint arra a botor lépésre szántam el magam, hogy az idén nekimegek életem második első Budapest Maratonjának. Azért második első, mert '97-ben egyszer már elindultam a versenyen, sőt, célba is értem 4:18-as idővel, azonban jó 3-4-5 kmt bele kellett gyalogolnom, szóval a magam részéről nem tekintem hivatalos teljesítésnek a dolgot. Akkor nagyon jó formában voltam fizikailag, 32-km ig 4:00 5:00 kmket produkáltam, viszont a holtpont maga alá temtett. Hát az idén közelében sem vagyok az akkori formámnak fizikálisan, viszont remélem az azóta eltelt évek tapasztalata átsegít majd a nehéz pillanatokon. Elképzelhető, hoyg az időeremény nem lesz jobb, de, ha isten is úgy akarja gyalogolni nem fogok, legalábbis remélem.

Tervezem, hogy közzéteszem itt az edzéstervet, meg a naplót, de most nincs kedvem vele vacakolni....
Sebaj, ami késik az nem múlik.

A Deseda kör

Tamás meg én ezen az útvonalom szoktunk futni. Ebben már van egy rendes kis szint is :-).

Az utvonal

Akadt bébielefánt, aki megúszta

Örömmel számolok be róla, ismét bebizonyosodott, hogy a bébielefántok nem csak futni, hanem úszni is elég jól tudnak. Tegnap délelőtt még én sem tudtam, de ma reggel megjelentem a 25. Balaton-átúszás rajtjánál Révfülöpön. Gondoltam, ha már itt vagyok- benevezek. Az még nem kötelez semmire. A vérnyomásmérésnél úgy is kiszuperálnak. Nem így történt. Elsőre rányomták a papírra az orvosi pecsétet. Elfogadva. Gondoltam "hűha, ez könnyen ment". Reméltem az úszás is ilyen könnyen fog menni, végül is sok futással készültem. Az első 2 km-ig még így is volt, utána egy kicsit tartalékoltam az erővel, nehogy erőn felül teljesítsek, aztán még a végén nem sikerül segítség nélkül befejeznem. Eszembe is jutott az a gondolat, ami lassan a bébielefántok jelmondatává is válhatna "versenyt még nem adtam fel, és nem ma fogom elkezdeni..". Így aztán 2-tól 3.5 km-ig egy lazább utazósebességet vettem fel. Krisztát - akivel együtt rajtoltam - lassan kezdtem szem elöl téveszteni (ő nem lassított). 3.5 km után hosszú hajrát nyitottam, gondolván, hogy most már közeledek a túlpart felé, innen már bárhogy kievickélek. Végül is nem bántam meg, mert a 2 óra 14 perc körüli eredményemmel (még hivatalos eredmény nincs) elégedetten szálltam ki a medenc.. a vízből. Utána még kb. 1 órát kellet várnom a csomagom megérkezésére - megint gyorsabban úsztam, mint a csomagszállító hajó - és esti futásra kész állapotban sikerült hazaérnem. Reggel Bboglárról Révfülöpre hajózásom közben egy megrendezett akciófilmre emlékeztető eset zökkentet ki reggeli meditációmból ("meg tudom csinálni, meg tudom csinálni, meg tudom.."). Egy mókás kedvő útitárs a Boglári parttól kb. 2 km-re úgy gondolta kicsit megmártózik, és egy nagy csobbanás kiséretében a kompról a vízbe vetette magát. Kis nájlon zsákját maga előtt tolva kisérelt meg egy közelben horgonyzó segítóhajóhoz úszni. Nem jött össze neki. A komp kapitánya észrevette. Megállítatta a hajót, elindult visszafelé, majd rendőri motorcsónak segítségével fülön csípték a kompot nem rendeltetésszerűen elhagyó illetőt. A feljelentést nem kerülhette el. Jó poénnak indult, aztán tessék, mi lett belőle.

Rövid beszámolóm végére értem. Amennyiben meglesz a hivatalos végeredmény, fotókkal illusztrálva megosztom veletek. További jó síelést!

Tamás.

Futóútvonal 1. - Rákospatak

Esti félmaraton - Az Esemény - szines szinkronizált csehszlovák filmdráma

Hát, Tamás azt hiszem távoli rokona lehet Nostradamusnak, de lehet, hogy csak elég jól ismer már bennünket :) Felkerült mostmár minden a jobb fotók közül.
Szóval az Esemény. Gábor szokás szerint az emésztése körülményeivel szórakoztatott bennünket először, nevezetesen nyilvános WCt kellett keresni. Aztán befutott Tamás is. A felkészülés részeként betoltunk egy lángost és egy fagylaltot az egyik helyi üzemegységben. Aztán nyilvános WCt kellett keresni. Miután ezen is túl voltunk megközelítettük a versenyközpontot, ahol is meivel előnevezettek voltunk, és csak ketten voltak előttünk, így ripsz-ropsz 20 perc alatt meg is kaptuk a rajtszámot és a pólókat. Ezt nem nagyon értettük, mert ezidő alatt a helyszíni nevezésnél legalább 10 embert lezavartak,pedig nekünk elvileg minden ki volt töltve, le volt adva... Egy szó mint száz, nem az a kimondott BSIs szervezés volt, bár a nevezési díj sem volt olcsóbb. No mind1 nem lehet mindenki profi ;)
Szóval miután megvolt a rajtszám a változatosság kedvéért nyilvános WCt kellett keresni. Átöltöztünk és fürgén, Norbit megszégyenítő lendülettel kezdtünk neki a bemelegítésnek, ami azt jelentette, hogy a füvön, mindenki által jól láthatóan értelmetlen mozdulatsorokat végeztünk harsány röhögcsélés közepette. Erről van egy rövid fotóriport.

Kis késéssel elindult a mezőny. A tervezett taktikánk az volt, hogy elindulunk, aztán maj' lesz valami, aztán meg beérkezünk. Ez így is lett :D Tamással nem tudtunk túlságosan együtt menni, mert a pulzusmérőm állandőan összeakadt az övével, így 5 percen belül a fibrillálás és a 250es pulzus között minden átmenet nélkül váltogatott. Úgy gondoltam, ilyen rosszul csak nem vagyok, tehát kizárásos alapon az eszköz lehet a hibás. Miután a tisztes 5 lépés távolságot tartottuk, ilyen gondom nem volt. Az első órában azén izlésemnek meleg volt, da aztán ideális futóidő keletkezett, miután a nap lement. Gábor szokásához híven a frissítés körüli hercehurcával stresszelte magát, ezzel jelentős kalóriákat égetve el fölöslegesen. 19km-ig 5.06 - 5.20 köztti nem túl erős kilométereket futottunk, de, mivel az utolsó 2500m végig lejt, itt elindult velem a szekér és hálistennek a többiek bírták velem az iramot, így véleményem szerint nagyon látványos befutót sikerült produkálnunk, de persze ilyenkor sosem készül célfotó :( Végezetül az időeredménünk, az én órám szerint: 1:45:06. Az idei legjobb.

Esti félmaraton - Balatonalmádi

Prologus 12.45

Ma ismét eljött egy nagy nap. A bébielefántok egy kis, de annál elszántabb csoportja az utolsó rituálékat végzi otthonában (albérletében). Esőtánc, szűz- és véráldozat, Natur Arkanum sportbalzsamok betárazása, körömvágás, utolsó nyugalmi állapotú pulzusmérés(nekem kb. 47-48 - a szerk.), izoital hegyek elfogyasztása(ki tudja..), néhány kedvelt, aggresszívitásra búzdító zeneszám meghallgatása (ide nekem az egeret is!). A mai nagy "dübörgés" előtti utolsó esélylatolgatások: vajon hogy fog menni? Beférünk-e a 2 órába? Az utóbbi hetek eredményei alapján: "Mi az, hogy? Nagyon is!"

A terv a következő. Az éj leple alatt kis csoportunk a csatornahálózatán keresztül hatol be az épületbe a Pilátus feleségének elrablásához.. Bocs. Ez egy másik terv.

Szóval ketten Bp-ről érkeznek a kora délutáni órákban a helyszíni szemlét megtartani(milyen a víz, hol sütnek jó lángost, stb.), ketten(?) Kaposvárról egy kicsit később. Ők részletes beszámolót kérnek a már korábban feltérképezett vetélytársakról, útvonalbejárás eredményéről. A versenyt megelőző utolsó óra vészterhes perceiben elterelő modatokkal nyilvános helyen fennhangon olyanokat mondogatunk egymásnak, hogy itt fáj-ott fáj, a héten nem tudtam edzni, nem volt időm, a nagy melegben nem tudom hozni az igazi formámat, csak a részvétel a fontos, mi nem a helyezésre megyünk, az a néhány 70 év körüli futó (a mankóval) biztos megelőz bennünket. Miután szöveggel hatásosan eloszlattuk a jelenlévők gyanakvását, kinyomott hassal(már akinek szükséges) álldogálunk a sportkrémfelhőben és felszabadulva nevetgélünk - miközben mindenki keményen melegít. Mi így szoktuk. Kb. 10 perccel a rajt majd vesszük a fáradtságot és teszünk néhány bemelegítésre emlékeztető mozdulatot. A rajt előtti percekben már minden idegesen ugrál, toporzékol, csak mi igazi Bébielefántok őrízzük meg ősi nyugalmunkat és magabiztosságunkat - tudván, hogy "ezek" itt mind nem ellenfeleink.

Úgy érzem elég pontosan felvázoltam a várható történéseket.

Aki ma nem tud(ott) eljönni, ne csüggedjen. Hamarosan jönnek a már hagyományosnak tekinthető őszi futórendezvények, ahol ismét a bébielefántok népes táborának jeles képviselői jöhetnek össze - remélhetőleg a 2. generációs bébielefántos-pólókat viselve.  

"Versenyt még nem adtunk fel, ..és nem ma fogjuk elkezdeni!"

T.

Délibáb futás

No ez is megvolt.
Meleg is volt, sár is volt pára is volt és úgy általában - főlega szórakozottságomnak köszönhetően igen kalandos eseményen vagyunk túl. Később bővebben, eddig is a fotók:

Ha megengeditek (innen én első Vajda, míg fentebb Joco barátunk irogatott) kicsit jobban is kifejteném az események igen érdekesen gyűrűdző fonalzattyát. A úgy kezdődött, hogy ő visszaütött...illetve az egy másik film. Szóval Tamás reggel jött fel Budapestre vonattal. Úgy volt 10-kor indulunk Jocoéktók kocsival. Én korán hajnalban (kb. 10 perccel Tamás érkezése elött) kipattantam kiságyamból. Oszt uccu neki, merhogy az Örsön volt találkánk Tamással. Gyorsbevásárlás. Találka pontosan metro végemegállomásnál.

Innen trolival Jocoék. A trolira várni kellett (valami okból kifolyólag épp az orrunk elött ment el), így nem kellett sietnünk és volt időnk megázni a frissen eleredő esőben. Gond nem van. Jocoék elérve. Kocsi, baba, mama, haverok, buli, pomarancs bepakol. Irány a Hortobágy. Két utcával arrébb egy jó hangulatú tankolás után keletnek vettük útunkat. Kb. a második utcáig, ahol is Ági biztos, ami biztos alapon megkérdezte élete-párja-Jocót, hogy ugyan forgalmi-jogsi-és-egyéb-iratok vannak e nála? Miután Joco kellően fálháborodott ezen a sértő feltételezésen vissza is fordultunk a papírokért. Míg mi alant a kisház tövében várakoztunk (mostmár elárulhatom Honda Civic személyautóban) Ági még felhívta Jocót a lakásban, hogy biztos minden megvan-e? A felháborodott morranás mobilon keresztül is jól kivehető volt.

No, de innen már mentünk, mint a 6.20-as IC. Egész Füzesabonyig, ahol is Ágnes egy kóbor ötlettől vezérelve újfent megkérdezte, hogy a rajtszámokat, nevezéseket ugyan elhoztuk-e? A "te nem hoztad?" "nem, azt hittem te hozod" beszélgetésből sok jó nem sült ki, no de innen már nem fordulunk vissza. Már csak azért sem, mert a lejárót is eltévesztettük Hortobágy fele. Némi kapirgálás után (azért csak-csak földmérők vagyunk, úgy olvassuk a térképet, mint más a TV újságot), elértük a kilenc luku hidat.

Itt rövid szóváltásba keveredtünk a rendezőkkel. Ők viccesen megjegyezték, hogy "rajtszám nélkül nincs indulás :-)", mire Tamás viccesen lereagálta, hogy "és rajtszám nélkül lehet sátrakat döntögetni?". Tamást ketten befogtuk Nelsonba, így kaptunk új számokat. Hogy őszinte legyen most sem csalódtam a Bp Sportirodásokban, szépen kedvesen, ügyesen, gyorsan elintézték a problémánkat.

Aztán irány a puszta. A mezőny elindult. Mindhárman Bébielefántos poloba, ahogy az illik. Az első 11 km-en teljes napsütés. A helyi müsorszóró uriember még mondogatta is, hogy reméli egész végig így fog sütni. Ennek ellenére nem bántottuk különösebben. A meleg sokat kivett belőlünk. Én még mindig nem tudok menet közben frissíteni (meg kéne már tanulni), meg 2x ki is kötöződött a cipőm, így kicsit fartlek szerűen futottam a távot (miután megálltam mindig vágtáztam ugyanis, hogy a csapatot utólérjem, azért nekik legyen mondva bár futottak, de figyeltek rá, hogy bevárjanak). A második frissítőnél ezért taktikát váltottam és néhány száz méterrel a pont elött elkezdtem vágtatni, hogy mire a többiek odaérnek én már megoldjam a frissítést. Sajnos nem jött, be, mert Jocó "végre elkezdtünk futni" felkiálltással jött velem és persze a frissítőnél megint elmaradtam :-). Egy helyen raklapokon kellett átmenni egy kis patakszerű képződményen és volt egy hely, ahol nem volt mit tenni (kikerülni nem lehetett) bokáig kellett a vízbe gázolni. A vízzel nagy baj nem lett volna, de ez valami poshadt, büdös izé volt. Bűzlöttünk (ettől is) rendesen. Futás közben érdemes volt igencsak figyelmet fordítani a talaj minőségi változásaira. Nekem 3-4-szer, de a többieknek is néhányszor bejelzett a bokájuk egy-egy óvatlan lépés után. A terep ennek ellenére nem volt nehéz, de nem aszfalt, szal figyelni kellett.

Az utolsó elötti frissítőnél valami történt a csapattal: frissítés után bevártak! Muszáj vagyok megemlíteni, mert apró könycseppeket morzsoltam szét kis szemeimben, oly mértékben meghatott. Mer' ilyen még nem volt. Köszönöm fijugg.

Az utolsó frissítő elött kicsivel végre a felhők eltakarták a napot. Innen kissé jobban esett a futás. Tamás lassan magára is talált. Az utolsó frissítőtől fogva ugyanis gellert kapott. Teljes erőmből rohantam utána, hogy utolérjem, de csak vigyorgott és rohant. Én meg azon gondolkodtam, hogy ő milyen fehér tablettát találhatott a frissítőnél? Én szőlőcukrot kaptam, de ő lehet valami mást?! No innen már berohantunk a célba. Jocó kicsit lemaradt. Jó hangulatban és a tavalyinál sokkal jobb formában értünk be, ahogy ezt alant a képek is mutassák.

A beérkezés örömködése után. Kicsit frissítettünk. Beszélgettünk. Aztán indulánk haza. Az eső az indulás után 20 km-el talált meg minket. Épp úgy, mint tavaly. Innen már csak egy apróbb történés volt, mikoron Jocó barátunknak szólánk, hogy most, hogy elértük az M3-ast nem lenne rossz gondolat ráfordulni. Jocó hihetetlen reflexekkel ezt meg is tette. Majd közöltük vele, hogy bár a kézifékes forduló szép volt, de azért mi inkább mennénk Budapest, mint Miskolc fele. Miután ő ezen kis félreértését rögvest korrigálta is.

Mindez párbeszédesen kb. emígyen:

- Jocó nem itt kell lefordulni?

- Hol?

- Itt!

- A fene...

- De nem arra!!!

- ...aztahuncutúristenit...

A végére: technikai adatok:

Indulók: Jocó, Tamás, Gábor (Vajda)

Kísérők: Botond (Jocó junior), Ági

Szállítási eszköz: a fentebb kiemelt négykerekű.

Időeredmények: Nem tom, majd meg kék nézni.

Dátum: 2006. július 1. (?)