Délibáb futás

No ez is megvolt.
Meleg is volt, sár is volt pára is volt és úgy általában - főlega szórakozottságomnak köszönhetően igen kalandos eseményen vagyunk túl. Később bővebben, eddig is a fotók:

Ha megengeditek (innen én első Vajda, míg fentebb Joco barátunk irogatott) kicsit jobban is kifejteném az események igen érdekesen gyűrűdző fonalzattyát. A úgy kezdődött, hogy ő visszaütött...illetve az egy másik film. Szóval Tamás reggel jött fel Budapestre vonattal. Úgy volt 10-kor indulunk Jocoéktók kocsival. Én korán hajnalban (kb. 10 perccel Tamás érkezése elött) kipattantam kiságyamból. Oszt uccu neki, merhogy az Örsön volt találkánk Tamással. Gyorsbevásárlás. Találka pontosan metro végemegállomásnál.

Innen trolival Jocoék. A trolira várni kellett (valami okból kifolyólag épp az orrunk elött ment el), így nem kellett sietnünk és volt időnk megázni a frissen eleredő esőben. Gond nem van. Jocoék elérve. Kocsi, baba, mama, haverok, buli, pomarancs bepakol. Irány a Hortobágy. Két utcával arrébb egy jó hangulatú tankolás után keletnek vettük útunkat. Kb. a második utcáig, ahol is Ági biztos, ami biztos alapon megkérdezte élete-párja-Jocót, hogy ugyan forgalmi-jogsi-és-egyéb-iratok vannak e nála? Miután Joco kellően fálháborodott ezen a sértő feltételezésen vissza is fordultunk a papírokért. Míg mi alant a kisház tövében várakoztunk (mostmár elárulhatom Honda Civic személyautóban) Ági még felhívta Jocót a lakásban, hogy biztos minden megvan-e? A felháborodott morranás mobilon keresztül is jól kivehető volt.

No, de innen már mentünk, mint a 6.20-as IC. Egész Füzesabonyig, ahol is Ágnes egy kóbor ötlettől vezérelve újfent megkérdezte, hogy a rajtszámokat, nevezéseket ugyan elhoztuk-e? A "te nem hoztad?" "nem, azt hittem te hozod" beszélgetésből sok jó nem sült ki, no de innen már nem fordulunk vissza. Már csak azért sem, mert a lejárót is eltévesztettük Hortobágy fele. Némi kapirgálás után (azért csak-csak földmérők vagyunk, úgy olvassuk a térképet, mint más a TV újságot), elértük a kilenc luku hidat.

Itt rövid szóváltásba keveredtünk a rendezőkkel. Ők viccesen megjegyezték, hogy "rajtszám nélkül nincs indulás :-)", mire Tamás viccesen lereagálta, hogy "és rajtszám nélkül lehet sátrakat döntögetni?". Tamást ketten befogtuk Nelsonba, így kaptunk új számokat. Hogy őszinte legyen most sem csalódtam a Bp Sportirodásokban, szépen kedvesen, ügyesen, gyorsan elintézték a problémánkat.

Aztán irány a puszta. A mezőny elindult. Mindhárman Bébielefántos poloba, ahogy az illik. Az első 11 km-en teljes napsütés. A helyi müsorszóró uriember még mondogatta is, hogy reméli egész végig így fog sütni. Ennek ellenére nem bántottuk különösebben. A meleg sokat kivett belőlünk. Én még mindig nem tudok menet közben frissíteni (meg kéne már tanulni), meg 2x ki is kötöződött a cipőm, így kicsit fartlek szerűen futottam a távot (miután megálltam mindig vágtáztam ugyanis, hogy a csapatot utólérjem, azért nekik legyen mondva bár futottak, de figyeltek rá, hogy bevárjanak). A második frissítőnél ezért taktikát váltottam és néhány száz méterrel a pont elött elkezdtem vágtatni, hogy mire a többiek odaérnek én már megoldjam a frissítést. Sajnos nem jött, be, mert Jocó "végre elkezdtünk futni" felkiálltással jött velem és persze a frissítőnél megint elmaradtam :-). Egy helyen raklapokon kellett átmenni egy kis patakszerű képződményen és volt egy hely, ahol nem volt mit tenni (kikerülni nem lehetett) bokáig kellett a vízbe gázolni. A vízzel nagy baj nem lett volna, de ez valami poshadt, büdös izé volt. Bűzlöttünk (ettől is) rendesen. Futás közben érdemes volt igencsak figyelmet fordítani a talaj minőségi változásaira. Nekem 3-4-szer, de a többieknek is néhányszor bejelzett a bokájuk egy-egy óvatlan lépés után. A terep ennek ellenére nem volt nehéz, de nem aszfalt, szal figyelni kellett.

Az utolsó elötti frissítőnél valami történt a csapattal: frissítés után bevártak! Muszáj vagyok megemlíteni, mert apró könycseppeket morzsoltam szét kis szemeimben, oly mértékben meghatott. Mer' ilyen még nem volt. Köszönöm fijugg.

Az utolsó frissítő elött kicsivel végre a felhők eltakarták a napot. Innen kissé jobban esett a futás. Tamás lassan magára is talált. Az utolsó frissítőtől fogva ugyanis gellert kapott. Teljes erőmből rohantam utána, hogy utolérjem, de csak vigyorgott és rohant. Én meg azon gondolkodtam, hogy ő milyen fehér tablettát találhatott a frissítőnél? Én szőlőcukrot kaptam, de ő lehet valami mást?! No innen már berohantunk a célba. Jocó kicsit lemaradt. Jó hangulatban és a tavalyinál sokkal jobb formában értünk be, ahogy ezt alant a képek is mutassák.

A beérkezés örömködése után. Kicsit frissítettünk. Beszélgettünk. Aztán indulánk haza. Az eső az indulás után 20 km-el talált meg minket. Épp úgy, mint tavaly. Innen már csak egy apróbb történés volt, mikoron Jocó barátunknak szólánk, hogy most, hogy elértük az M3-ast nem lenne rossz gondolat ráfordulni. Jocó hihetetlen reflexekkel ezt meg is tette. Majd közöltük vele, hogy bár a kézifékes forduló szép volt, de azért mi inkább mennénk Budapest, mint Miskolc fele. Miután ő ezen kis félreértését rögvest korrigálta is.

Mindez párbeszédesen kb. emígyen:

- Jocó nem itt kell lefordulni?

- Hol?

- Itt!

- A fene...

- De nem arra!!!

- ...aztahuncutúristenit...

A végére: technikai adatok:

Indulók: Jocó, Tamás, Gábor (Vajda)

Kísérők: Botond (Jocó junior), Ági

Szállítási eszköz: a fentebb kiemelt négykerekű.

Időeredmények: Nem tom, majd meg kék nézni.

Dátum: 2006. július 1. (?)