Hajag 45, helyett örömtúrázás

A túranaptárban már jó előre kinéztem ezt a túrát. Szimpatikus volt a hely, mert a Bakonyt nagyon szeretem, ráadásul ez az útvonalvezetés elkerülte a Bakony 70 útvonalát is. Elöző nap kicsit gyanús információk érkeztek felém, ugyanis páran lennt szerettek volna aludni a rajthelyként megnevezett iskola tornatermében, de ott ilyesmiről senki sem tudott.Késöbb állítólag a szervező mondta hogy ő biza nem szervezett semmilyen túrát. Mindenesetre a neten senki nem húzta ki a túrát, így piciny reménysugárral lementem reggel Bakonybélbe. Ott aztán kiderült ami azért nem ért teljesen váratlanul hogy tényleg nem lesz túra. Elvileg Szandrával megbeszéltem előre, hogy találkozunk Bakonybélben ezért felhívtam hogy mi a pálya. Ő azt mondta hogy egy nagy csapat érkezik, és csinálunk magunknak egy kis túrácskát. Így bevártam őket, meg még pár emberke csatlakozott a társasághoz és elindultunk felfedezni a Bakonyt. Sajna nekem az útvonal gyakorlatilag teljesen ismerős volt, hisz a Bakony 70-ben ezt már végigjártam, de a többség úgy döntött hogy a Kőris hegyet célozzuk meg. Azért 2 barlang és a Kőrishegyi kilátó megmászása a múltkori túrámból kimaradt, így azért nekem is volt újdonság. Egyébként pedig jót beszélgetve, nevetgélve és fényképeket (vágóképeket) készítve telt el a túra. Közben persze sikerült szarrá ázni, majd bokáig süllyedni a sárban, de ez a túrázás szépségeihez tartozik...én legalábbis élveztem...:-) A túra végén a Zirci cukrászdában zártuk a napot..:-) Összegezve egy jó hangulatú túra volt kellemes társaságban...

Következő túrám a noveber 1-i monoton maraton lesz a Szépjuhásznén....(ezt csak a szomorú bébielefántok miatt írom, hátha valaki úgy dönt velem tart...)

Teca Mama 40, ami 45

Üdv és Áldás mindenkinek!

No, nagy nemzeti ünnepünk alkalmával (2006. október 23.) úgy gondoltuk egy kis túrával vezetjük le a nemzeti ünnepeink alkalmával keletkező országos feszültségeinket. Mivel a Mecsek kéznél volt és közel is és mit ad Isten éppen volt ott egy jó kis túra, hát nosza nekifeszültünk. Mi hárman (Gabcsi, Maci, jómagam) a Teca Mama 40-re jelentkeztünk, ami gyermeki számítások szerint is kb. 45 km-volt. Egy másik csoport (Anita, Betti, Tünde, Tamás) pedig a 20-asra nevezett. Ők majd magukról, én itt csak az idegbetegebb csoportról számolnék be.

Maci még vasárnap leutazott Fehérvárról, mert a terv az volt, hogy majd jó korán indulunk a túrán és így majd talán találkozunk a 20-as csapattal is, akik kicsit később indulnak majd. Mivel én lakom legmesszebb Kaposváról és mert én vagyok a csapat legaluszékonyabb tagja nekem jutott a megtiszteltetés, hogy kicsi kocsimmal leszállíthassam a csapatot a tett és a nevezés színhelyére. Miután fél hatkor magamhoz tértem még tankoltam, aztán Gabcsit vettem fel, majd indultunk Maciékért. No itt már elkezdődtek a gubancok. Csak, hogy a helyzet világos legyen (bár akkor még javában sötét volt). Maci Tamásnál aludt. Persze Tamás is felkelt Macival együtt reggel. Én Gabcsival az oldalamon kocsikáztam Tamásékhoz. A gyenge kis terv az volt, hogy majd mi jól odaérünk, aztán Maci lejön beszáll a kocsiba és vágtatunk Pécs felé. A valóságban azonban így történt:

Mi mentünk kocsival, Tamás meg Maci kitalálta, hogy lerövidíti a beszállási időt és elénk jönnek (mivel a lakótelepre csak egy irányból lehet behajtani). Valószínüleg 3, vagy 4 másodpercen múlott, hogy elkerültük egymást. Mi megérkeztünk a házhoz. Maciék meg vártak minket a sarkon. Az alatt a 20 perc alatt, amit ott dekkoltunk többször felcsengettünk. Aztán megbizonyosodtunk arról, hogy ég a villany ergo biztos fent vannak. Tamás nem volt elérhető, mert otthon hagyta a telefonját. Macinak meg (mint kiderült) a régi számát tudtam. A lépcsőház meg nem volt kinyitva. Deadlock. Hosszas várakozás után aztán Maci hívott minket, hogy aszonygya:" no mi van? hol vagytok már? mit hagytatok otthon?". Rövid ámde rendkívül kulturált hangon felhívtuk a figyelmét a kialakult patthelyzetre, ami innen már viszonylag kisebb véráldozatok árán megoldódott :-).

No, aztán uzsgyi Pécsre. Útközben a nagy ködre való tekintet(lenségem)re sikerült abszolválnom Szigetvárnál egy kézifékes kanyart. Miután a szembejövő kanyarról az utolsó pillanatban kiderült, hogy az inkább egy útkereszteződés, ahol egyébiránt közlekedett is egy személygépjármű, amit én eredetileg úgy terveztem, hogy a kanyarban a saját sávomban elkerülök. Végül is megúsztuk és felébredtünk.

Teca Mamáig már szinte nem sikerült elütnünk senkit sem. Neveztünk. Összekaptuk magunkat oszt neki a hegynek. A hosszú nadrág részemről rossz választásnak bizonyult, mivel az évszakhoz képest csöppet sem helyénvaló módon rettentő meleg volt. Miután sikerült eltévednünk már az első kanyarnál kicsit jobban figyeltünk a továbbiakban (Gabcsi monológja a helyszínen: emlékszem múltkor is ennél a hídnál keveredtünk el, de most nem ugrunk be neki, most átmegyünk...szünet...hosszú szünet...néhány száz méter...hmm...ja igen emlékszem, már múltkor sem kellett volna itt átjönnünk.).

Aztán a Mecsek. Szeretem. Szép erdő. Nagyszerű kilátás. Sajnos Gabcsi vette át most azt a szerepet, amit én a múltkori 70 km-es túrán képviseltem, mert 5-10 km-en belül feltörte a bakkancs a lábát. Becsületére legyen mondva nem panaszkodott annyit, mint én :-).

Szépen haladtunk, eleinte sok fotó készült. Később az elkészített képek mennyisége a megtett távolság arányával csökkent. Aztán elérkeztünk egy faluban lévő frissítőhöz, ahol volt minden, ami a fáradt vándornak kellemes. Ottan ettünk, ittunk. Gabcsi pl. tett egy kis kenyeret a lekvárjára, majd sikeresen lenyelte a kínált bodzaszörpöt is melléje. No, ez volt az a dolognak, ami állítása szerint a hiba volt. Innen a túrát tovább nehezítve már kisebb-nagyobb gyomorproblémák is felléptek nála. Mivel tudtunk azonosulni szorult (khmmm) helyzetével csak hegymenetben hagytuk el, mert ott nehéz pihenni, amúgy is mentünk Macival a pöttyös trikóért.

Nekem úgy 20 körül elkezdte kicsit megint törni a sarkam a cipő, ezért belefutottam a távba és inkább vártam a többieket. 35 körül Macival rendeztünk egy hegyi futó versenyt, amit ő nyert, de szerintem csalt, mert ugye úgy nem kunszt nyerni, hogy valakinek jobb a kondíciója, meg erőssebb, meg jobban bírja. Szóval ezügyben óvást jelentek be.

Időközben a 20-as csapat (mostantol a Pannonosok :-)) mobil telefonkészüléken bejelentette, hogy beértek. Mi meg jelentettük, hogy ránk kb. 2,5 órát kell még várni. Megvártak. Hihetetlen ez az összetartas :-).

No vegül is beértünk és mindenki örült és nevetett és göndör kacajok szálltak a szélben és volt nagy evés, ivás dínom-dánom.

Itt jegyezném meg, hogy bár a szervezéssel nagy bajom nem volt (bár egy részen nagyon sokat mentünk betonon, ami nem volt a kedvemre való), de amit a befutókor műveltek, attól majdnem leültem. Hát maradjunk annyiban, hogy kicsinyt elbonyolították az adminisztrációt, de azért igen kedvesek voltak :-).

No, összegezve. A Mecsek mindig egy jó ötlet. Az idő szép volt. A táv kellemes. A szervezés összeségében jó. Ha el nem feledjük én jönnék jövőre is szívesen :-).

Addig is kellemes őszülést.

Tatabánya 30

Már tavaly is voltam ezen a túrán, és akkor is nagyon tetszett. Akkor megfogadtam ha tehetem visszajövök ide. Ráadásul az elsőnek beérő kupát kap, ami elég csábító volt. (Érdekesség, hogy az elsőnek beérő, tehát nem feltétlen a leggyorsabb...tehát korán kelők előnyben:-))

Idén a Plus Maratont is e napra, október 15-re tették át, így kevesebb futóval találkoztam a túrán.

A reggeli rajt után láttam pár emberkét elfutni a rajtnál....nekem nagyon nem akarodzott futni, pedig nagyon tetszett hogy gyakorlatilag 50 m megtétele után már a fák között lehetett menni. nem is volt túl jó kedvem, mert vártam egy visszajelzést a túrával kapcsolatban, amit mint késöbb kiderült megkaptam, csak nem olvastam.

Szóval elég nyögvenyelősen indultam útnak.

A kupáról már az elején letettem, és ennek megfelelően az első Csákányospusztai ellenörzőpontig gyalogoltam.

A pecsét begyűjtése után egy gyönyörű völgybe kerültem....tiszta meseország feelingem volt....vártam mikor ugrik elő valamilyen mesebeli hős...(később ez is megtörtént...lsd. lejjebb:-))

A viszonylag gyors tempónak köszönhetően a gyalogos turistákat magam mögött hagytam, és egyedül találtam megem az erdő közepén. A napsugarak kezdtek beszűrődni a fák között, egy -két madár is megkezdte reggeli csicsergését, és kellemes szél símogatta az arcomat. Valahogy nagyon megnyugtató volt. Önkéntelenül széles vigyor ült ki az arcomra, és úgy döntöttem mostmár itt az idő hogy kicsit megpróbáljak futni.

A táj gyönyörű volt és annyira jók voltak a jelzések (ill. ahol picit is kétséges volt az irány, ott a szervezők tettek ki A4-es lapokat, amin nyíl jelezte a helyes irányt), hogy gyakorlatilag a tájra való rácsodálkozás és a futáson kívül mással nem kellett foglalkoznom.

A második pecsétem megszerzése után a Sárkánylyuk völgyben trappoltam...szerintem nagyon klassz hely, igaz picit többet kellett a lábam elé nézni mint egyébként, mert a talaj azért inkább túrázásra termett nem futásra.

Alig vártam már a Vérteskozmai pontot, ahol megtudtam hogy a reggel látott futó srác 4 percre van csak tőlem. Innen ismertem a terepet, mert több túrában is benne van ez a szakasz. Előjött a versenyszellem belőlem és elkezdtem nyomni.

A Várgesztesi pont után egy emelkedőn megpillantottam az elöttem haladó futót, aki ha jól emlékszem 5-őr volt ezen a túrán.

Innen együtt kocogtunk a cél felé...közben Őt várta a családja így elbúcsúztunk egymástól.

Én elértem a Szarvas-kút nevű ellenörző pontot, ahol megtudtam hogy eddig én vagyok az első 30-as. örömmel nyugtáztam és bevágtam a ponton adott kinder buenot...(mert az én torkosságom nem éri be akármivel:-))

Újra a csákányospusztai pont jött volna, de mielött elértem hirtelen a fennt említett mesebeli lény került elém Tündér formájában.

Teljesen meglepődtem, már nem számítottam rá hogy találkozunk, de csak valami hülyeséget sikerült elmotyognom Neki, közben feltünt a mögöttem futó srác, így sajnos tovább kellett állnom.Már csak 3km volt hátra, amit közösen kocogtunk le a másik futóval. A vége elött begörcsölt a lábam, de ahelyett hogy otthagyott volna a futótárs megállt, belémtömött pár szőlőcukrot és megvárta míg rendbejövök.....lehet ha nem teszi ővé lett volna  a kupa...szóval ezutón is köszönöm neki és egy nagy fair play díjat adnék át neki jelképesen..  

A túra nagyon klassz volt és iszonyú szép tájakon vezetett az út. 

Mivel gyakorlatilag végigloholtam, úgy döntöttem hogy visszaséétálok 5-6 km-et csinálok egy pár fotót, és megvárom az erdő Tündérét. Találtam egy klassz farakást és ott sütgéreztem, élveztem a késői napot ami melegen simogatott még mindig.

Egy fél óra napfürdőzés után, ismerősök tüntek fel...Szandráék voltak...végre.:-))

Láttam a meglepetést  az arcán, hogy mit is keresek itt...:-)

Innentől együtt mentünk a célig, egy jót beszélgetve.....a tájat már nem is néztem, hisz negyedszer menetem végig ezen a szakaszon..:-)

Erdélyi túra (Czárán nyomában)

Sziasztok Bébielefánt tesók!

Bár mostanában hanyagolom társaságotokat amiért bocsika, de remélem nem tagadtatok ki.
Tudjátok nem vagyok egy nagy felkészülő tipus, általában bizom az erőnlétembem és a "tesók" lelkesítésében. Idén sajnos nem éreztem magamban elég elszántságot, hogy 0 felkészüléssel nekivágjak az őszi futószezonnak. Szóval amig Ti a Maratonra készültetek, és a Félmaratont futottátok Én Bulgáriában süttetem a hasam a Naposparton. Nem akarok mentegetőzni, de bizonyos női rámhatás is volt a háttérben, igérem a következő szezonban jó kiselefánt leszek :-)))

Persze azért mi is túrázgatunk néha egy kicsit, egyik hétvégén a Badacsonyban sétáltunk egy nagyot, Maratoni hétvégén pedig Erdélyben a Királyerdőben, Czárán nyomában fedőnevű túrán vettünk részt. 20 és 40 Km-es táv közül lehetett választani, de mivel a szintkülömbség nagy része a 20-as távra esett inkább a nézelődős túrát választotuk. 890 m szintkülömbség 19.1 km távon, és ez két hegy megmászásából tevődik össze. Egyébként mindenkinek merem ajánlani, egyszerűen gyönyörű volt a Sebes körös völgye a kilátókrol.

Szóval úgy indult a túránk, hogy mivel 9-11 között lehettet elindulni mi 10-re értünk oda magyar idő szerint. A rajtnál felvilágosítottak, hogy 5 perce el kellett volna indulnunk, mivel 11.05 van -Én mondom 10.05 ők hogy 11.05, már majdnem ölre mentünk mikor tájékoztattak, hogy román idő
szerint van az indulás. Végül mivel a 20-as füzet elfogyott 40-es füzettel 11.23-as induló idővel indultunk. 5 perc után utolért minket a 40-es seprü, egy óra múlva a 20-as seprüvel is sikerült megismerkednünk, jól elbeszélgettünk a Nagyváradi sráccal, aztán szerencsére utolértünk egy nagyobb csoportott akik leginkább nézelődni napozni jöttek, innentől már nem mi voltunk az utolsók. Később hozzánk szegődött két kóbor kutya Kriszta nagy örömére, majd egy sziklamászás közben a harmadik is. Egy darabig velünk jöttek, de mikor megtudták hogy a célban bográcsgulyást főznek úgy elporoltak, hogy csak a célban találkoztunk velük jollakottan.
Szerencsére hagytak nekünk is úgyhogy kevésbé éhesen indultunk tovább Kolozsvár felé autóval.

Másnap Kolozsváron sétáltunk egy kicsit, megnéztük a Mátyás Király szoborcsoportot és a Szent Mihály templomot, ettünk egy kis sültgesztenyét aztán hazaindultunk.

Nem tudom megrendezik e jövőre is ezt a túrát, mivel Czárán Gyula halálának 100. évfordulójára rendezték, de szerintem egyszer saját szervezésben is elmehetnénk Erdélybe túrázni.

Laci

Ui.: Mostanában nem kopiztok nekem a túraszervező levelekből, nem igérem hogy el tudunk menni minden túrára, de legalább a lehetőség legyen meg.

végül egy néhány fotó:

A legjobbak legszebb pillanatai...(Gabcsifotók)

Kigészítés, alias 21.5-ik Plüss Maraton

Egyrészt van két újabb kép a befutóról:

Másrészt pedig az alábbi kiegészítéseket tenném:

Azt, hogy  az első 10 km-en nem történt semmi érdekes, azt azzal tudnám cáfolni, hogy kb 1 kmnél az Andrássyn találkoztunkegyik hivatásos szurkolónkkal Cseresznye személyében, aki tapsorkánnal fogadott bennünket. A másik érdekesség ami az első negyedhez kapcsolódik, az az érdekes tény, hogy a megszokottal ellentétben nem a váltó húzta magával az egyéni futókat a mi esetünkben, hanem fordítva, ami jobban belegondolva kicsit szokatlan :)

Aztán említést erdemelnek még azok a hölgyek, akik kb. 15-18 km között valahol mindenféle tréfás dolgot kiabáltak utánunk, az elefántok és az ormány valami homálos összefüggésben való felemlegetésével. Első meglepetésünkben nem is nagyon tudtunk mit mondani, de aztán ha jól emlékszem valahogyan feltaláltunk magunkat.

Végül pedig ne hagyjuk említés nélkül a Monty Pythont akiktől a nagyszerű " - Én vagyok Brian! -Én is! - Én is és a feleségem is az!" poén származik. Csak azért, nehogy szerzői jogi vita legyen a dologból.

21. Plüss Maraton

Béke és Maraton Mindenkinek!

A nem mindennapi előkészületek után (szerdán még csak lábújhegyen tudtam járni a múlt hétvégi 70 km-es túrát követően - részletesebben a túráknál). Szombaton összekapta magát a kaposvári különítmény és irány Székesfehérvár, ahol a kosztot és a kvártélyt terveztük aznap estére. A rövid elhelyezkedési zavar után irány a Spagi ház, ahol nem is túl képletesen szólva betegre zabáltuk magunkat. Legalább is a magam részéről ez így állt.

Tamás meg én Macinál aludtunk, ahol a korai kelésre való tekintettel még megnéztük éjjel a Halálos fegyver 3.-at. De éjfél felé már nagyjából aludtunk. Maci korán kelt, mert ment Tatabányára egy cross futásra. Mi úgy 7 óra fele keltünk. A reggeli előkészület a gyomorégésemre való tekintettel a legkisebb helyiség (már úgy értem a beépített szekrény után a lakás második legkisebb helyisége) látogatásából állt. Tamással staféta szerűen váltottuk egymást a plüssmackós betétekkel ellátott toilet ülőkén.

Aztán irány Pest és egy gyors benzinkutas megálló (újabb toilettes frissítés) után rohanás a tett színhelyére. Kicsit későn érkeztünk. Gyorsan átöltöztünk magunkhoz vettük a rajtszámokat, meg a Jocót. Kicsit még csevegtünk, oszt beálltunk a tömegbe, ahol kisvártatva elrajtoltunk.

Az első 10 km-en nem volt nagy érdeklődésre számottevő dolog. Én egyszer megálltam egy aszfalt melletti szederbokornál, de hamar utolértem a többieket. Bettit az első váltóhelyen 13 km-nél búcsúztattuk. Ő volt a váltónk :-). Innen én vittem végig a csippet.

A 13km-es váltó után a Parlament elött

Aztán jöttek a vidám kilóméterek. Fogalmam sincs mitől, de a társaság igen jókedvvel működött. Alkalmi barátokat is szereztünk ezáltal. Úgy 12 km felé észrevettünk két fiatalembert, akik pezsgővel frissítettek! Gratulálunk, gondoltuk, oszt mentünk tovább. A Margit hídra felérve ugyanez a két alak szóba elegyedett velünk, megcsodálták vadi új pólóinkat. Mint megtudtuk akkor már 3 üveg pezsgőn voltak túl. H'jaba no meleg volt. A Margitszigeten láttuk még őket, miután az egyikőjük megfürdött a szökőkútban. Aztán láttuk, hogy 21 km-nél egyikőjük nem bírta tovább a futást. Remélem célba értek, drukkoltunk nekik.

A következő játéknak azt találtuk ki, hogy mindenki buzdítását magunkra vettük :-). Futott elöttünk egy Zsuzsi feliratú polos hölgy. Erre elkezdtek kiabálni, hogy "Hajrá Zsuzsi!". Mi meg kiabáltunk vissza, hogy "Mi is Zsuzsik vagyunk. A Tamás is!" :-). Mi ezt igen viccesnek találtuk. Aztán jött egy "Hajrá Bálint!" kiabálás is. Amire a válaszunk "Mi mind Bálintok vagyunk. És a feleségünk is Bálint" :-))). Hát ezzel is jól elvoltunk.

25 km-ig igazából nem voltak gondok. Csak az alsó rakparton tomboló szembesütő, vakító, égető napfény. Az kissé demoralizáló volt. Az egyik frissítőnél hangosan megjegyeztük (Macitól átvéve), hogy: "Itt valami rendezvény van? Mert ingyen osztogatják a kaját, piát...". Ezen mindenki jót nevetett a környezetünkben.

Olyan 25 km környéke az alsó rakparton a Margít híd után

Innentől én sok minden számottevő dologra nem emlékszem. Utaztunk a magunk tempójában egyre gyérülő beszélgetés közepette. Jocó néha benyögte, hogy: "Fiatalember monnyon valami vicceset.", de ezt nem mindig reagáltuk már le :-). A parlament környékén úgy 35 km-nél kiakadt a térdem, ami nagyon fájt, de aztán elmúlott néhány 10 perc alatt. Addig kicsinyt sántikáltam. A Kossuth tér után az Alkotmány utcai frissítőnél Jocóval mi értünk oda először, mert Tamás lemaradt. Gondolom már nagyon fájt a sarka. Míg mi frissítettünk, láttam Tamás tovább szalad. Gondoltam már ő is fáradt, azért nem várt meg. Én inkább Jocóval maradtam, mert akkor már ő sem nézett ki valami jól. Állítása szerint zsibbadt a keze és örült a sok színes buboréknak, amiket látott.

Gondoltam Tamást vagy utolérjük, vagy megoldja egyedül. Végül is már harmadszor csinálja. Jocó meg mégiscsak másfeledikszer állt rajthoz, segítek neki. Hát most kérek elnézést Jocótól, amiket ott mondtam, de már én sem voltam olyan állapotba, hogy komplett buzdító szövegeket adjak le. Meg mit lehet mondani egy 40 km-t lefutott holtfáradt embernek, hogy miért ne adja fel? Szóval csak nyomtam a dumát, inkább csak az volt a célom vele, hogy rám figyeljen és ne magára, hátha így könnyebben átlendül a holtpontján.

Ha jól gondolom ez már a Nyugati téri híd után (kb. 38 km)

Végül is csak feltünt a Városliget. Kis kacskaringó után pedig a Cél. (Hála és köszönet a szervezőknek, hogy idén ezt a két km-et nem az alsó rakparzon, hanem a Ligetben futtatták le velünk. Sokkal jobban esett így.)

Tamás befut (a jobb szélen)

Aztán kisvártatva jöttünk mi is

Jocó odafordult hozzám és azt mondta: "Hát ha géppisztollyal kergetnek sem csinálom meg még egyszer." Én meg csak ránéztem szomorúan: "Nyugi, jövőre te is itt leszel újból :-)." Erre megfordult egy öregebb úriember, nevetet és azt mondta: "Hát ilyen ez :-), biztos itt leszel. :-)))".

Aztán viszonylag könnyebben regenerálódtunk. Nekem speciel egy enyhe izomláz a combomban oszt annyi.

Nu, alant az 5 km-es részidőink:

Mért km        Részidő        Teljes idő

0 km                0                    0

5km                28' 15"            28' 15"

10 km             28' 34"            56' 50"

15 km            28' 39"            1h 25' 29"

20 km            28' 30"            1h 54' 00"

21 km                                   1h 59' 59"

25 km            28' 13"            2h 22' 13"

30 km            29' 30"            2h 51' 44"

35 km            30' 46"            3h 22' 30"

40 km            32' 20"            3h 54' 51"

42, 195 km    13' 28"            4h 08' 19"

(Saját mérések)

A képeket a Budapest Sportiroda honlapján találtam. Remélem nem neheztelnek majd meg ránk, hogy idetettem őket (végül is mi vagyunk rajta ;-)).

Hajrá Bébielefántok!

U.I.: Érdekes módon a váltó csapatunk az enyémmel hajszálra megegyező idővel ért be :-).

0. nap - Budapest Maraton 2006

Nos, megvolt a nagy nap. Most még nem írnék semmit, hadd érlelődjenek a dolgok ;)

Mindenestre elöljáróban annyit, hogy részemről a várakozásoknaál jobban ment a dolog, de azért a végén volt öszecsúszás rendesen és a 4 órás se volt meg (részemről 4:08). Ezúton is hála Vajdaurnak, hogy tartotta bennem a lelket a végén.

Képek:

Felvétel!

Egy nap ....

Hát srácok én kicsit be vok tojva.

Most megyek egy félórácskát kocogni, attól hátha jobban leszek.