21. Plüss Maraton

Béke és Maraton Mindenkinek!

A nem mindennapi előkészületek után (szerdán még csak lábújhegyen tudtam járni a múlt hétvégi 70 km-es túrát követően - részletesebben a túráknál). Szombaton összekapta magát a kaposvári különítmény és irány Székesfehérvár, ahol a kosztot és a kvártélyt terveztük aznap estére. A rövid elhelyezkedési zavar után irány a Spagi ház, ahol nem is túl képletesen szólva betegre zabáltuk magunkat. Legalább is a magam részéről ez így állt.

Tamás meg én Macinál aludtunk, ahol a korai kelésre való tekintettel még megnéztük éjjel a Halálos fegyver 3.-at. De éjfél felé már nagyjából aludtunk. Maci korán kelt, mert ment Tatabányára egy cross futásra. Mi úgy 7 óra fele keltünk. A reggeli előkészület a gyomorégésemre való tekintettel a legkisebb helyiség (már úgy értem a beépített szekrény után a lakás második legkisebb helyisége) látogatásából állt. Tamással staféta szerűen váltottuk egymást a plüssmackós betétekkel ellátott toilet ülőkén.

Aztán irány Pest és egy gyors benzinkutas megálló (újabb toilettes frissítés) után rohanás a tett színhelyére. Kicsit későn érkeztünk. Gyorsan átöltöztünk magunkhoz vettük a rajtszámokat, meg a Jocót. Kicsit még csevegtünk, oszt beálltunk a tömegbe, ahol kisvártatva elrajtoltunk.

Az első 10 km-en nem volt nagy érdeklődésre számottevő dolog. Én egyszer megálltam egy aszfalt melletti szederbokornál, de hamar utolértem a többieket. Bettit az első váltóhelyen 13 km-nél búcsúztattuk. Ő volt a váltónk :-). Innen én vittem végig a csippet.

A 13km-es váltó után a Parlament elött

Aztán jöttek a vidám kilóméterek. Fogalmam sincs mitől, de a társaság igen jókedvvel működött. Alkalmi barátokat is szereztünk ezáltal. Úgy 12 km felé észrevettünk két fiatalembert, akik pezsgővel frissítettek! Gratulálunk, gondoltuk, oszt mentünk tovább. A Margit hídra felérve ugyanez a két alak szóba elegyedett velünk, megcsodálták vadi új pólóinkat. Mint megtudtuk akkor már 3 üveg pezsgőn voltak túl. H'jaba no meleg volt. A Margitszigeten láttuk még őket, miután az egyikőjük megfürdött a szökőkútban. Aztán láttuk, hogy 21 km-nél egyikőjük nem bírta tovább a futást. Remélem célba értek, drukkoltunk nekik.

A következő játéknak azt találtuk ki, hogy mindenki buzdítását magunkra vettük :-). Futott elöttünk egy Zsuzsi feliratú polos hölgy. Erre elkezdtek kiabálni, hogy "Hajrá Zsuzsi!". Mi meg kiabáltunk vissza, hogy "Mi is Zsuzsik vagyunk. A Tamás is!" :-). Mi ezt igen viccesnek találtuk. Aztán jött egy "Hajrá Bálint!" kiabálás is. Amire a válaszunk "Mi mind Bálintok vagyunk. És a feleségünk is Bálint" :-))). Hát ezzel is jól elvoltunk.

25 km-ig igazából nem voltak gondok. Csak az alsó rakparton tomboló szembesütő, vakító, égető napfény. Az kissé demoralizáló volt. Az egyik frissítőnél hangosan megjegyeztük (Macitól átvéve), hogy: "Itt valami rendezvény van? Mert ingyen osztogatják a kaját, piát...". Ezen mindenki jót nevetett a környezetünkben.

Olyan 25 km környéke az alsó rakparton a Margít híd után

Innentől én sok minden számottevő dologra nem emlékszem. Utaztunk a magunk tempójában egyre gyérülő beszélgetés közepette. Jocó néha benyögte, hogy: "Fiatalember monnyon valami vicceset.", de ezt nem mindig reagáltuk már le :-). A parlament környékén úgy 35 km-nél kiakadt a térdem, ami nagyon fájt, de aztán elmúlott néhány 10 perc alatt. Addig kicsinyt sántikáltam. A Kossuth tér után az Alkotmány utcai frissítőnél Jocóval mi értünk oda először, mert Tamás lemaradt. Gondolom már nagyon fájt a sarka. Míg mi frissítettünk, láttam Tamás tovább szalad. Gondoltam már ő is fáradt, azért nem várt meg. Én inkább Jocóval maradtam, mert akkor már ő sem nézett ki valami jól. Állítása szerint zsibbadt a keze és örült a sok színes buboréknak, amiket látott.

Gondoltam Tamást vagy utolérjük, vagy megoldja egyedül. Végül is már harmadszor csinálja. Jocó meg mégiscsak másfeledikszer állt rajthoz, segítek neki. Hát most kérek elnézést Jocótól, amiket ott mondtam, de már én sem voltam olyan állapotba, hogy komplett buzdító szövegeket adjak le. Meg mit lehet mondani egy 40 km-t lefutott holtfáradt embernek, hogy miért ne adja fel? Szóval csak nyomtam a dumát, inkább csak az volt a célom vele, hogy rám figyeljen és ne magára, hátha így könnyebben átlendül a holtpontján.

Ha jól gondolom ez már a Nyugati téri híd után (kb. 38 km)

Végül is csak feltünt a Városliget. Kis kacskaringó után pedig a Cél. (Hála és köszönet a szervezőknek, hogy idén ezt a két km-et nem az alsó rakparzon, hanem a Ligetben futtatták le velünk. Sokkal jobban esett így.)

Tamás befut (a jobb szélen)

Aztán kisvártatva jöttünk mi is

Jocó odafordult hozzám és azt mondta: "Hát ha géppisztollyal kergetnek sem csinálom meg még egyszer." Én meg csak ránéztem szomorúan: "Nyugi, jövőre te is itt leszel újból :-)." Erre megfordult egy öregebb úriember, nevetet és azt mondta: "Hát ilyen ez :-), biztos itt leszel. :-)))".

Aztán viszonylag könnyebben regenerálódtunk. Nekem speciel egy enyhe izomláz a combomban oszt annyi.

Nu, alant az 5 km-es részidőink:

Mért km        Részidő        Teljes idő

0 km                0                    0

5km                28' 15"            28' 15"

10 km             28' 34"            56' 50"

15 km            28' 39"            1h 25' 29"

20 km            28' 30"            1h 54' 00"

21 km                                   1h 59' 59"

25 km            28' 13"            2h 22' 13"

30 km            29' 30"            2h 51' 44"

35 km            30' 46"            3h 22' 30"

40 km            32' 20"            3h 54' 51"

42, 195 km    13' 28"            4h 08' 19"

(Saját mérések)

A képeket a Budapest Sportiroda honlapján találtam. Remélem nem neheztelnek majd meg ránk, hogy idetettem őket (végül is mi vagyunk rajta ;-)).

Hajrá Bébielefántok!

U.I.: Érdekes módon a váltó csapatunk az enyémmel hajszálra megegyező idővel ért be :-).