Esti félmaraton képek - szöveg

Fellelhetőek a szokott helyen.

...és innen a szöveg...

Először is hatalmas bocsánat és bűnbánat, amiért nem szóltunk mindenkinek az eseményről. Sajnos így fordulhatott elő az is, hogy Erzsi nem tudott róla. Mi már évek óta járunk ide (én itt futottam életem első félmaratonját anno 2001) így evidenciában volt nálunk, de belátom tévedtünk, legközelebb tényleg jobban körbeszólunk előtte.

Az esemény este 19 órakor kezdődött, így módunkban állt egész nap pihizni és csak délután négy órakor indultunk Tamással innen Kaposvárról. Ő mondjuk fél négykor akart indulni, de hát Tamás mindig is ilyen koránkelő volt, de most nem hagytam magam, mert akkor nem láttam volna a Forma 1 időmérőjét :-).

Gondoltuk így is épp elég időnk lesz odaérni. No, Szántód előtt az új M7-es híd alatt bele is szaladtunk egy balesetbe (kocsi kontra motor) egy ideig úgy tűnt nagy baj lesz, de aztán csak kb. 10 percet veszítettünk. Kicsit bevallom siettünk, mert valahol a környéken motoros találkozó lehetett és útközben beszorultunk egy kb. 20 motorból álló chopperes banda mögé. Tamás egy ideig szótlan tűrte, majd az egész menetoszlopot, közéjük ékelődött kocsikkal együtt cakompakk kielőzte. Én meg akkor ismét berittyentettem, mert hogy ippen egy kanyar előtt sikerült visszatérni a normális kerékvágásba. Mivel nem tudtuk, hogy a Pokol Angyalai erre hogy fognak reagálni inkább Tamás beletaposott a gázba egész az ominozus incidensig.

No, oszt innen még volt egy törperengés Komp vs. országút, de inkább folytattuk road movienkat. Szépen megérkeztünk, addigra Joco már ott volt. Ott volt, aztán újra eltünt. Szóval mikor mi odaértünk már nem volt ott. Felvettük rajtszámunkat aztán addigra Jocó is ott lett.

Volt még kb. 40 percünk vissza így elkezdtünk ökörködni. Eme próbálkozásainkat elevenítik meg alábbi képeink:

Éssss...

De lélekben velünk voltatok ti is. Pl. Maci.

Aztán gyorsan bemelegítettünk:

Stb. Rengeteg ismerős volt az UltraBalatonról. Pl. Minden- Kor lánycsapat, akiket lelkesen üdvözöltünk. Egy ismerős Fehérvárról, a Naxa csapatból stb.

Bekészültünk a rajthoz a stáblista végéhez és vártuk a mindent elkezdő jelet. Nem voltunk túl sokat talán 150-en. De talán a tavalyihoz képest is kevesebben voltunk. Hát ennek a versenynek úgy tűnik nem túl lelkes a marketingje. Nem voltak olyan jó futók sem, mint eleddig. A idei legjobb 1:18.10 lett, ami gyönyörű szép eredmény, de volt itt már jobb is.

Aztán elüvöltötték a rajtot, mi meg elindultunk. Sajnos végig nem igazán sikerült eldönteni (előre meg aztán pláne nem), hogy gyorsan, lassan vagymit akarunk futni? Így kezdtünk olyan 5.20-as km-kkel. Az útvonal ismerős volt, így a monotonitás elöl a beszélgetésbe menekültünk. A 6 km-es fordítónál kiállt előlönk egy lány, aki megjegyezte jó volt hallgatni minket. Tamás erre megjegyezte, hogy "de gondolom ennyi elég is volt belőlünk :-)".

A versenyszervezők spórolós népség, ezért csak 9 km-nél volt az első frissítő (illetve 3-nál is lehetett volna, de ott ki frissít?). Én kb. 7 km környékén éreztem, hogy kiszalad az erő a kezemből-lábamból. Gondolom némi vércukor problémákkal küszködhettem. Ebből a gödörből Tamásék rángattak ki, akik miután megjegyeztem, hogy baj van rátettek még egy lapáttal a futásra, így nem maradt időm nyavalyogni. A frissítő elött megkérdeztem, hogy előre menjek a frissítésnél, vagy megvárnak? A válasz egyértelmű: megvárunk volt. No, amikor odaértem mindjárt be is vágtam néhány szőlőcukrot, meg egy pohár vizet (energiaitalra nem futotta a nevezési díjból a szervezőknek). Aztán épp a második pohát vizemet iszom, amikor látom ám, hogy Joco fejvesztve lohol. Nézek körül Tamás sehol. Illetve egy apró pont formájában a távolban. Meglátott valami szőke hölgyet (szó se róla igen dekoratív volt) és inget-gatyát elfeledve elszaladt vele. Joco meg utána. Én meg lenyeltem (természetesen félre) a vizemet és Jocó után. No, innentől már a végéig szúrt az oldalam :-D.

Hát ezen fel is húztam kicsit magam, ahogy kell, meg levezettem, hogy frissítőt megint egyénileg kell megoldanom, mert arra várni, hogy ezek majd megvárnak böszmeség lenne. Így azzal a lendülettel, amivel utólértem őket el is mentem mellettük. Halk, szende, lágy, tenor hangon megjegyezve, hogy "TI SZEMÉT, MOCSOKOK!".

12 km környékén hagytam had érjenek utól, mert egyrészt szörnyen unalmas kezdett lenni a dolog egyesben, másrészt frissítő jött és úgyis utolértek. Innen teljes egyetértesben futottunk vagy 200 méteren keresztül. Innen jött egy hosszú, alattomos, kb 1,5 km hosszú emelkedő. No, nem mintha abbahagytuk volna a beszélgetést, csak a téma a lejtő szüleivel kapcsolatban folydogált. Tamás ekkor már feltűnően nem vette ki a részét a beszélgetésből. Szemmel láthatólag szuszogott. No, de arra valók a barátok, hogy ilyenkor szántszándékkal beszéltessék >:-).

Almádi és Fűzfő közötti szakasz csak libasorban volt teljesíthető, ezért én álltam az élre, majd a többieket megkértem, hogy ne V alakba kovessenek. Ekkor valahol Jocó megjegyezte, hogy lassulok, ezért otthagytam őket. A fordítónál a frissítőnél még vártam kicsit, majd tovább szaladtam a 19 km-es frissítőhöz. Ott megvártam őket, mertháthogy mégiscsak nem üldöz a tatár, nem időre futottunk, akkor meg akár együtt is befuthatunk. Lassan megjött Jocó, aki lendületből tovább akart menni, de mondtam neki, hogy én megvárom Tamást, akkor ő is maradt. Aztán megjött Tamás is kisvártatva. Innen együtt rohantunk. Ez egy olyan rohanós rész. Az uccsó 1,5 km gyakorlatilag végig lejt.

Kezdetét vette a végső vágtázás. A befutó elött 200 méterrel utólértünk egy kedves hölgyeményt, akit magunkkal ragadtunk így négyes befutót produkáltunk. Az időnk 1:49. Feledhető, de a futás igazán jól esett. Bár kezdőknek nem javasolnám, mert kb. 2 km-nként váltogattuk az iramot.

A végén még kaptunk a befutónál vizet, meg szőlőcukrot. Hmmm...azért a polo mellett 2500 Ft-ért ennél egy kicsit jobb ellátást is biztosíthattak volna. Ezt többen szóvá is tették. No, de hát futni jöttünk nem vacsorázni. Igaz az első 9 km frissítő nélkül sok ember tűrőképességeit kikezdte, mert azért versenyen csak-csak szokás 5 km-nként frissítőket elhelyezni. Még ha csak egy asztalt egy pohár vízzel is (amúgy máshol is csak nagyjából az volt, talán egy helyen láttam még teát).

No, de végeztünk. A befutó után gyorsan csináltunk is egy csoportképet:

Tamás persze megint produkálta magát. Lassan nála a futás brutálisabb sport lesz, mint a box, vagy a karate. Mikor befutónál a mentőorvos meglátta egyből leszíjjazta a hordágyra, de aztán kimagyaráztuk, hogy ennyi vétveszteség Tamásnál teljesen elfogadott :-)))).

Lezuhanyoztunk. Kicsit vártunk, hogy Ági eljöjjön Jocóért, de aztán már késő lett, inkább magára hagytuk Jocót, mert nekünk még két óra utunk volt hazáig.

Hazafele B.Lelle fele mentünk. Gondoltuk elkerüljük az Igali részt a Pokol Angyalai miatt, meg Lelle felé simább is az út, plána az újonnan átadott elkerülő, ami egy automobilos kéjmámor. De itt meg egy állat nehezítette meg a dolgunkat és nyomta fel az adrenalin szintünket. Elöttünk szüttyögött valami autó külterületen 80-nal. Tamás indexel szabályosan és elkezdte kielőzni. Már előzésben voltunk, amikor az állatja kivágja az indexét és abban a pillanatban ránkrántotta a kormányát. Tamás hősies küzdelme árán megúsztuk annyival, hogy lementünk az egyik kerékkel az útról. Koccanás nem történt. No, megint berittyentettem. A hülyéje. Aztán még azt látjuk, hogy a barom kidob egy égő csikket a kocsija ablakán, amiért én átlag esetben is tök pipa vagyok (főleg nyáron). Tamás aztán később megelőzte. No, volt témánk egy darabig.

Összegzésképpen. Egy átlagosan jól szervezett futóesemény. Nem nagy durranás, de ennek ez a vonzereje. Külön jó, hogy este 7-kor kezdődik. Hőség nem van.

Szóval még egyszer. Képek emitt: Fellelhetőek a szokott helyen.

UI: A beszámolót vajdaur követte el álnéven ;)