Már csak egyet kell aludni...

Na holnap megint nagyot futunk, kíváncsi vagyok meglesz-e a 4óra. A megszokott módon terveztem egy kis átmozgatást mára, ami a megszokott módon elmaradt. Viszont jót szunyókáltam ebéd után, ez is jó felkészülés :)

ELmentem délután a rajtszámokért és a tésztapartyra, volt szerencsém összefutni Kacsával, a kockaforgatós sráccal (nevét nemtom :( ) Panferikkel, illetva a másik sráccal, akinek szintén nem tom a nevét, de itt szokott futni a Rákos partján ésnéha váltunk pár szót mikor összefutunk.

Amit még feltétlen le kell írniom, az megint negatív kritika, de én már csak ilyen fikázós vagyok.

Pólóügyben évről-évre sikerül alulmúlnia önmagát a BSInek. Pedig ez egy tök jó minőségű póló, de könyörgöm SÁRGA ?!? A minta még akár közepesnek is lenne mondható...

A másik a sapka... Mé' kell azt a nyomi figurát rányomni, pláne ilyen cseszlovák módon? Két éve még tök jól, 1 színnel rá volt nyomatva, teljesen normálsan nézett ki és bizos nem volt drágább.

És végül de nem utolsó sorban, amire már a Délibáb futáson is kiakadtunk: a tészta-fejadag. Bármelyik házhozszállítós étterem vezetője rituális öngyilkosságot követne el, ha elé tennék az a fél-, vagy inkább harmad adagot, amit 700(!) forintért adtak a tésztapartyn. Nekem mondjuk könnyű dolgom volt, mivel a teljes holnap érkező vidéki legénységét én zabáltam fel :D Tavaly még ez is normális volt... Na mind1. Azért a verseny biztos tuti lesz, csak ezek a nuansznyi dolgok mindig okoznak egy kis roszz szájízt.

 SZÓVAL HAJRÁ MINDENKI!!

Kis őszi vidámságok

Kedveskéim!

Nem illett sehova kommentnek szal gondoltam bejegyzem ide.

Lassan befejezem a maratoni felkészülést. Még van ma egy naggyon laza 5 km, meg talán ráhangoló jelleggel még pénteken egy igen lassú, igen rövid kocogás oszt annyi. Tegnap ennek fényében kimentem a pályára (Deseda kör volt tervezve Tamással, de Tamás beijedt és azóta sem tudom elérni :-)). Gondoltam kocogok valami igen lassú tempóban 10 km-t.

Anitával futottam össze odafele menet a pálya szélén. Ő onnan még futott hazáig, így csak két szót váltottunk, amiből számomra az derült ki, hogy csak fél órát futott megnézni fáj-e a lába még, de nem fájt neki.

No, akkor neki is álltam (Tamás szabadalma alapján a bemelegítést letudtam a kocsi fűtésének feltekerésével, amúgy is lazán akartam futni). Én általában igen jól szoktam érezni az iramot. Általában ha beállok egy ritmusra képes vagyok tizedekre azonos köröket futni. Most azonban igazán lassan akartam futni, ami nem az én műfajom (itt nem úgy kell érteni, hogy én nagyon gyorsan futnék, hanem hogy magamhoz képest futok gyorsan, vagy lassan), így össze vissza csapongtam 2.25 és 2.35-ös köridők közt (6 perc körüli km).

16 kör környékén már nagyon untam magam (22 meg egy pici a 10 km). Ekkor hallom, hogy mögöttem valaki egesz jo tempoban érkezik. Sőot le is hagyott. No, gondoltam itt az idő kicsit földobni ezt a futást, oszt elkezdtem menni a gyerek után. Egy kört futottam vele. Az olyan 2.00-ás kör lett. No, gondoltam ez jó volt, de visszaveszek a tempóból, mert sok lesz, még van vagy 6 kör vissza.

Erre látom az úriember is néhány méter után visszavesz a tempóból. Elő is bújt a kisördög: " No, mizu kicsit elfutottuk magunkat? :-)". Aztán mivel már a végét jártam elkezdtem 2.15-ös köröket futni. MitadIsten utólértem a fijatalembert. Mikoron elfutottam mellete ő felzárkózott utánnam. Mondom Ajvé, ez így lesz érdekes :-D. No, akkor elkezdtem futni. Szuszogtunk mindketten rendesen. 2.09-es köröket mentünk akkor már. Végig én mentem elől. Aztán eljött az uccsó köröm. Én azt mindig meg szoktam nyomni kicsit. Így erősítettem a tempón és nyomtam egy 1.52-es kört. A skac a nyomomban.

Aztán beértem oszt leálltam. A gyerek beért és ő is leállt. A Robi volt az :-D.

Kölcsönösen akkor meg is örültünk egymásnak. Oszt megbeszéltük, hogy bár unalmasnak indult ez a futás, azért sikerült a végét jól feldobni :-).

Kis beszélgetés, majd mindenki el.

Még lesz egy futás maratonig, de addig is szellemileg erősítek a feladatra :-D.

Mindenkinek jó felkészülést.

A végére csak egy kis statisztika.

Tavaly előtt Tamással ketten futottuk a maratont.

Tavaly már hárman Jocóval kiegészülve.

Idén már hatan: Kata, Zsuzsa, Robival kiegészülve.

Reméle ilyen ütemben fejlődik kicsiny csapatunk tovább is.

Hajrá Bébielefántok! Dübörgés és Rock'n'Roll!

Túra Ozorai Pipo nyomában

A szombati kellemestávú túra után, a fehérvári szekció útra kelt vasárnap reggel. Bár a járat kissé késett, azért felvettek a ház előtt. A kombijárat utasai ekkor: B.Feri gépjárművezető, P.Judit utas, K.Maci utas. Ehhez jöttem én, Erzsi, valamint a lányom K.Csilla fiatalkorú.

A járat annak rendje és módja szerint leérkezett Simontornyára, ahol a várnál volt a starthely. Ekkor még nagyon kevesen voltak, mi a kislányommal nyomban el is indultunk, a 15 km-es távon. Kedvet csinálni a túrához a gyereknek, gondoltam ennyi is elég.

Hamarosan utolért minket Maci és Judit, aztán jó darabon együtt haladtunk. Az útvonal egyszerű volt: Simontornya - Kisszékely - Nagyszékely - majd a 30-as táv vége (amin persze a többiek indultak) Pincehely.

Egészen jó tempóban gyalogoltunk, a fitalkorú nem hazudtolta meg az anyját, még futott is velünk egy kicsit. Szóval jól bírta ő is. Szépen kezdett sütni a nap, de azért a fű vizes volt még, a talaj meg löszös homokos, és ezért az első állomásnál már jó sáros volt a cipőnk.

Megkaptuk a jól megérdemelt snickersünket, és mentünk tovább. Itt meg kívánom jegyezni, hogy Maci ígéreteit be nem tartó pasas, mert odaígérte a lányomnak a csokiját, merthogy a mogyorósat nem szereti, aztán persze nem adta neki. :-(

A nap egyre jobban sütött, helyes kis vénasszonyoknyara idő kerekedett.

Beértünk a 15 km-es pontra, ahonnan Maciék tovább indultak gyorsan, (később kiderült nem is futottak, és bántam, hogy mi nem mentünk tovább) mi pedig Csillával nagyon bezabáltunk. Volt teríts-meríts, zsíros kenyér lilahagymával,k vajas és lekváros kenyér, málnaszörp, kedvesszó, barátságos kínálgatás.

Felajánlottak egy plédet a napon, ahova leheveredtünk. Én miután a pontőr pasas jól eltréfálkozott velem, szépen el is aludtam a pléden. (Mivel várnunk kellett B.Ferire, aki már rég jól elfutott előlünk)

Arra ébredtem, hogy népesebb hangosabb társaság érkezett.

Hamarosan telefonált Feri, hogy jön értünk, aztán átvitt minket a célba. Ott vártuk be Macit és Juditot, akik az időközben nagyon kisütő naptól jól megizzadtak.

Hazafele Judit és Csilla csendesen elaludt, mi pedig még megálltunk Cecén jópofa disztököt és dinnyét venni. Egészen finom volt.

B.Feri 3.38 alatt futotta le a 32 km-t, én most itt ezért meg is dícsérem. :-)

A célban kaptunk még egy kis füzetecskét Ozorai Pipo-ról, majd megtudom belőle hogy került Pipo Olaszhonból az Ozorai várba.

Szép hétvége volt, kösz mindenkinek.

Csík Ferenc 20, 30

Hát megint eljött a hétvége.

Bébielefántos berkekben ez azt jelenti, hogy valaki vagy valakik, valahol az erdőt járják.

Most szombaton 7-en jelentünk meg Gyenesdiáson a Nagymezőn lévő rajtnál.

A kaposvári különítmény tagjai: Kata, Anita, Gabcsi, Tamás, Robi...(ők eredetileg Pörbölyön akartak futni, de az a múlt héten volt..:-), így kis rábeszélés után ezt a túrát választották. Mondjuk Tamásnak szóltam, Őt meg ugye nagyon nem kell rábeszélni ilyen kalandokra.)

Fehérvárról Erzsivel mentünk.

A rajthoz szerencsére Tamásék értek előbb oda, és telefonon értekeztünk, hogy rengeteg autó és ember van és alig lehet haladni.

Közben találkoztunk egy fehérvári ismerőssel, akit beültettünk hogy a rajtig ne kelljen gyalogolni olyan sokat.

A túra az Észak-dunántúl kupa része volt, talán ezért is voltak sokan, no meg volt 5 és 10 km is, ami sok családot és gyerkőcöt csábított ki.

Egyébként a rajtnál Tamás majdnem megfejelte az inditó nénit, aki igen-igen rugalmatlan volt, és nem igazán bírkózott meg a feladattal. Pedig pedagógus volt...talán éppen ezért nem..(bocs minden tanártól...nem mindeki ilyen..)

A lányok és Gabcsi a 20-as távra nevezett, mi pedig 3-an a 30-ra.

Szerencsére hamar elváltak a rövidebb távok és a hosszabb távok útvonalai.

Megpróbáltunk kocogni ahol lehetett, és viszonylag a táv fele, jól futható volt.

Jelzésekkel nem volt gond, az idő nagyon csodálatos volt, az útvonal szerintem nagyon szép volt, és sokat mentünk árnyékos részeken.

Egy helyen volt egy kis kavarás, amikor is elvesztettük a zöld+ jelet, bár itt is inkább a felfestéssel volt gond.

Végül sikerült megtalálni, és indultunk volna tovább nagy lendülettel. Ekkor azonban szegény Tamás nem vett észre egy kifeszítő drótot..(baromi hülye helyen volt, nem is értem miért nem raktak bejáráson rá egy szalagot)..szép daganat nött a homlokán, és az orrnyerge is vérzett....

Ez egy pár kilóméterig megadta az alaphangulatot...

Végül szó nélküliséget azzal törtük meg, hogy lehet szavak nélkül is túrázni...és rájöttünk hogy hiányzik Vajdaúr a csapatból...(Mondtu is hogy majd a Bakony 70-en...Robi érdeklődött hogy milyen az mikor csak gyalogolsz és nem futsz..mondtuk majd a 70en megtudod..és persze rábólintott..:-))

Szerencsére azonban kemény fából faragták Tamást és tovább kocogtunk..(Vajdaúr szavait idézve.. Tamás le van szarva az orrod, az egészség a fontos..)

Szépen hagytuk el sorban az ellenőrző pontokat, míg végül Büdös kútnál bukkantunk ki.

Innen ismertem az utat, mert egyezett a tavaszi Lepke 40-el.

Tudtam hol lesz lehetőségünk egy jó kis hideg kólát leönteni, és ez a többieket is felcsigázta.

Meg is találtuk egy klassz kocogható rész után a büfésort. A kóla nagyon jól esett...kösz Tamás..:-)

Utána a piros háromszög jelzésen felbaktattunk  a Batsányi kilátóhoz. Pazar látvány nyílt a Balatonra.

Az itiner és a későbbi kiegészítés amiről persze csak a ponton értesültünk, jelentősen eltért.

A lényeg végülis az volt, hogy visszaérjünk a Büdös kúthoz. Ott megint felmarkoltunk egy almát, ami igen jól esett.

Innen újra kedvet kaptunk a futáshoz, és meg sem álltunk az utolsó Ep.-ig ami megint egy jó kis kilátó volt, a Berzsenyi.

Innen már tényleg egy hosszú lejtőn lejtőn értünk be a célba.

A lányok nem sokkal értek be előttünk. Sajnos Gabcsi nem érezte igazán jól magát, és visszafordult a túrán. remélem már jobban van.

Felvettük az okleveleket, kitűzőket és még egy csokit, az embertömegben, aztán kerestünk egy klassz éttermet, hoyg pótoljuk az energiát.

Összeségében nagyon tetszett a túra, pár apróságtól no meg Tamás balesetétől eltekintve. 

Elvileg a táv 31 km volt, és a szint 550m. Az időnk: 4:20. 

Hősök Túrája

A Hősök Túrája 100 km, Óbudavár - Kab-hegy - Somló hegy - Óbudavár útvonalon, 2600 m szinttel, kb. 65 km aszfalttal. Megcsináltam. De nem érzem, hogy hős lennék.

Talán akaratból vizsgáztam jól, végül is nem voltam benne biztos, hogy meg tudom csinálni. Csak egyszer gondoltam arra, hogy hazamegyek, a Somlónál, 56 km-nél, félve az éjszakától. 56-ig, és nappal, biztos voltam magamban.

Igazából ami nekem nehéz volt, nem a gyaloglás, hanem az éjszakázás.

A túra szombat reggel 10-kor kezdődött, talán 22-23 fő volt, azt hiszem ketten vagy hárman adták föl. Én Attilával mentem, és másnap reggel 8.30-ra értem be.  22 óra gyaloglás. A 30 percet nem számolom, mert azt elkavartam a végén egy hülye telefon miatt.

Részletes beszámolót nem írok, akit érdekel igazán a ttt-n  írtak róla páran. Talán inkább azt, ami lejátszódott bennem, és talán a holtpontokat.

Nappal nagy szél volt, de kellemes idő, és nem volt különösebb baj. Az utat nagyrészt ismertem. Nekem a szervezés, a szervezők, az ellátás tökéletes volt. Ugyan senki nem buzdított, ez jólesett volna, de hát biztosan azért nem, hogy még nehezebb legyen. Gyakorlatilag végigettem-ittam a túrát, okosan mindig arra gondolva, nehogy Vajdaurat követve bedőljek az árokba.

Éjszaka meg csak azért ettem, hogy ne aludjak el. Éjjel nagyon hideg volt, főleg hajnalban, de vittem kesztyűt, sapkát, meleg cuccot, nem fáztam. Nagyon sötét is volt, aminek következtében hanalban egyszer megijedtem attól, hogy ufók jönnek. Tényleg megfordult a fejemben egy mozgó fehér felhőjellegű valamitől, hogy hátha tényleg léteznek.

Na- gondoltam pont most visznek el valami jó kis szextúrára? Ilyen fáradtan semmire sem vagyok képes.  De Ati megnyugtatott, diszkófények. Egyébként 60-tól 100 km-ig, szerintem csak kétszer beszéltünk. Akkor is két szót. Mindketten elmerültünk a magunk mélységébe. Az erdőből furcsa ordítások, állathangok jöttek, és sokáig mentünk két sötét erdő között valahol Padragkút és Pula között. Féltem egy picit.  Jó, mondjuk nem voltam egyedül. De egyedül féltem volna. Bár lehet, hogy akkor gyorsabban megyek. :-)

Nem akartam sietni, csak a szintidőn belül akartam teljesíteni. Azt hiszem ment volna picit gyorsabban is. Hajnalban már nagyon álmos voltam, szerintem néha bealudtam, mert mindig arra riadtam meg, hogy lelépek az út széléről. De lehet, hogy csak álmodtam.   Engem nem a gyaloglás, az álmosság fárasztott.  Nagyon szerettem volna leülni egy picit, de nem volt hova. A vizes fűbe meg nem akartam. Meg Ati csak ment, hát én sem ülhettem. Nem tudom melyikünk húzta a másikat, mentünk együtt szépen, szavak és minden megbeszélés nélkül. Nem tudom mennyit nyavalyogtam. Nincs is jelentősége, senkit nem érdekelt. De az is lehet, hogy nem is nyavalyogtam. A végén biztosan én húztam Atit, mert amikor szagot kaptam, hogy mindjárt vége, megindultam veszettül. Árkon-bokron (végre nem aszfalton) keresztül, nyakigérő vizes gazban, szántáson és kukoricáson. 95 km-ig tiszta volt a cipőm meg a nadrágom, mire beértem, úgy néztem ki, mint a disznó. Mármint a ruhám.

Kiszámoltam, hogy kb. reggel nyolc körül fogok beérni, és éjjel kettő-háromig nem is volt nagy gond. De onnantól kétségbeesve nézegettem az órámat, hogy még mennyi van hátra. Nem is km-ben, időben számoltam. Mondom, az éjszakázás esett nehezemre. Annyira lefeküdtem volna aludni. :-(

Egyszer csak beértem, Atit a végén már nem volt türelmem megvárni, picivel utánam érkezett. Én már javában teáztam, és faltam a virslimet. A férjem őrülten várt, és nagyon büszke volt rám.

Én nem vagyok büszke magamra. Lelkileg nem lehet megerősödni. És én azért akartam megcsinálni. Tehát nem volt sok értelme....

Ami pozitív volt: a két szervező: 1. Attila, reikivel segített, és talpat masszírozott nekem a Somlón. 2. Imi, nagyon jó pasi. :-)

Ami negatív volt: majd mindenki volt már százason, és ez már az elején elvette az önbizalmam. Rengeteg gomba volt úton-útfélen, jóféle őzláb, cseperke, csirke-gomba, és nagyon szerettem volna szedni, de nem volt rá idő.

Eredmény: Csak a legkeményebbek képesek rá állítólag! Viszont lett egy vízhólyagom, ami gyakorlatilag a fél sarkam, és most éppen vérhólyaggá változott. Ezenkívül bevizesedett a bokám, ami még nem múlt el. Viszont nem fáj semmim. A derekam fájt úgy 70 km-től, de amint leültem, el is múlt. A lábam: miután hazaértem, pihentem, akkor mondjuk alig tudtam lábraállni, de azért másnapra jobb lett, tegnapra meg már elmúlt.

Hát ennyi. Legközelebb 100 km-re, csak a Szondi 100-ra készülök Macival. Tőle utólag és nyilvánosan is elnézést kérek, hogy nem avattam be a hülyeségembe. Lebeszélt volna. Tehát bocsánat Maci. Neked köszönhetem, hogy egyáltalán túrázok. Köszönöm.

És minden jó, ha jó a vége...... hajrá srácok, csináljátok utánam! :-))

Hosszú idő után hosszú idő a Margitszigeten

Ma a vasárnapi hosszúfutás pótlása volt betervezve. Mivel a Hamuház 25 kimaradt.

Gondolkodtam, hol is kellene lenyomni, végül úgy döntöttem, meló után leteszem a kocsit a híd tövében és nyomok 5 kört a Margitszigeten, úgysem emlékszem már rá mikor futottam ott utoljára.

Az első kör tök jó nosztalgikus volt, szépen sütött a nap is. A második kör "megvót". Nézegettem az embereket, a Dunát, a párokat, a kutyusokat, meg persze a lyányokat ;) A harmadik körben már kicsit örültem, hogy az a harmadik, a negyedik kört meglehetősen untam.

Az ötödikben azt gondoltam ELÉG A KÖRÖKBŐL!!! Nem voltam elfáradva, de bazi unalmas volt már. Az utolsó 3kmen elég jól meg is nyomtam, hogy túl legyek már rajta.

Aztán megmosakodtam, ittam egy kis vizet. A kocsinál felhívtam Ágit, hogy ha valami nagyon jót akar tenni velem, akkor dobjon be egy Radlert a hűtőbe, hálisten meg is tette, így egész úton lelki szemeim előtt a párás oldalú üveg lebegett. A Hungárián persze belecsúsztam még a dugó végébe, de fél óra alatt azért sikerült hazaérni. A hét végén még max. egy 20ast tolok, de lehet hogy csak 15öt, majd meglátjuk milyen passzban leszek. Jövő héten pedig intenzíven rápihenek a marcsira.

 El is felejtettem leírni, hogy a negyedik (vag harmadik? *-)) köröm végén nem más futott szemközt velem mint Kóka "Pannon Puma" János személyesen. Elég döcögős volt a tempója, tehát nomen est omen. 

Hétvégi termelés - újfent számokkal, mer az jó

Kedves Olvasók!

Hogymi is történt hétvégén a kaposvári szekcióval. Elmondom tömören, lényeglátóan, kedélyesen, a teljesség igénytelenségével az utód korok okulására.

Tolna 25/50

A játék Bonyhádon volt megrendezve. Ami ide csak egy hangyaröppenésnyi távolság, szal fogtuk magunkat, uzsgyi.

Maci Fehérvárról érkezett külön, de ő amúgy is az 50-en indult, így ő 7 órakor el is rajtolt. A többiről ő, mert az ő köreiről nekem több infóm nincsen.

Mi 7 órakor indultunk autómobilla innen Kaposvárról. Kata, Robi, Tamás (és az ő bordó matchboxa), meg én. Az út érdektelen volt azon kívül, hogy Tamás sportot űzött a hánytatásunkból, de majd meggondolja legközelebb, ha a középkonzolját takarítja. Kaposvárról egyébként igen egyszerű eljutni Bonyhádra. Egyszer van egy balkanyar, meg három jobb. Az összes, amire figyelni kell a távolságok és a kanyarodások megfelelő időzítése.

Odaérve a főtéren Kata és Robi átöltözött a korán kelő járókelők megfelelő örömére. Majd Tamás átállt a kocsival és mi már egy kevésbé feltűnő helyen vettük fel játszóruháinkat. A terv az volt, hogy vagy futunk vagy gyaloglunk.

Neveztünk. Aztán nekivágtunk. Azaz nekivágtunk volna, hogy ha tudtuk volna, hogy merre az arra. Gyors kérdésözön egy kósza turistának, majd uccu.

A túráról sok mindent nincs írni. Mi egy kis gyaloglás után futásba váltottunk. Sok szint nem volt (kb. 300 m). Szántóföld, erdei utak ilyesmi. A 15 km-es ponton megcsodáltak minket, hogy annak ellenére, hogy utolsónak indultunk, már majdnem az elsők vagyunk. Mondtuk tudtunk egy rövidebb utat az erdőn keresztül. Itt kissé elszmorodunk, mert már csak 10 km volt vissza.

A kövi ponton nagyban ajánlgatták a csodálatos szerb templom (amit direkt a túrázók kedvéért nyitottak ki) megtekintését. Sajnos nem esett útba. 2 km-et kellett kerülni és bár beígértek egy helyi apáca showt inkább a kényszeres tovahaladást választottuk.

Aztán szőlők jöttek. Ahol emígyen belassultunk. Hála Istennek a gazda a sóspuskával nem járt a közelben. Ezúton jeleznénk, hogy a távolabbi szőlőben még éretlen a kékszőlő. Aztán jött egy magasles, ami igazi bátorságpróbává lépett elő. Ez azért van, mert jó magas volt, de olyan ingatag, mint a gazdaságunk. Korhadt volt és az András keresztek is csak azért voltak, hogy egymást tartsák. No, ide persze fel kellett menni. Soká időztünk, mert egyszerre csak 2 embert bírt meg a tákolmány. Aztán bekocogtunk.

A 25 km-ből kb. 20-at futottunk, de mivel nem erőltettük túlságosan a haladást 4 óra alatt értünk célba.

A célba megcsodáltak minket, mert uccsókból lettünk az elsők. Mi meg rávetettük magunkat a zsíroskenyérre, amit illedelmesen hagymával és Piros Arannyal tálaltak.

Aztán pizzéria keresésbe fogtunk. Aztán megjött Maci és közösen elmentünk kajálni, de az elfogyasztott zsíroskenyérnek hála Kata és Robi már nem tudott enni, így csak magunkban majszoltunk el egy-egy gyros tálat.

Maci egésszen hihetetlen 6.40 (vagy 6.45?)-es idővel lépte le az 50 km-es távot. No és akkor most kérdezze valaki, hogy miért nem megyünk vele túrázni? ;-).

Aztán haza.

Másnap - Deseda tó partja

Mivel az előző napi túra nem vett ki minden energiát belőlünk, ezért elhatároztuk, hogy vasárnap a maratoni felkészülés jegyében futunk két kört a Desi körül (kb. 30 km).

10 órakor gyülekezett kicsiny, az előző napival teljesen megegyező csapatunk a tó partján. Evés, ivás, futás.

Sajnos a talaj még mindig nagyon vízenyős volt, ezért Katának sikerült egy szép szoros talajfogást bemutatni kb. 3 km magasságában. Ésmég sáros is lett. Ő nem fogta fel tragikusan, szal továbbmentünk.

Még javában sopánkodtunk szegény Katával történteken, amikor egyszercsak valami érdekes villant fel előttem (miután nem követtem a többieket, hanem egy párhuzamos útszakaszra tévedtem). Az érdekes jelenség egy megbúvó gyökér volt, aminek hatása képpen mindjárt hasmánt el is helyezkedtem a közeli bokrok aljában. Bár a kilátás gyönyörű volt, de nem tudtam sokáig élvezni, mert a jobb lábszáramat végig-hosszan sikerült vadcsalánlevelekkel leápolni. Hogy őszinte legyek még mindig bizsereg. Miután mindenki jól kinevette magát továbbléptünk.

A kör végén frissítés, majd irány vissza. Aztán vissza a kocsihoz. A futás ezen szakaszában Kata két apróbb akrobatamutatványától eltekintve nagy dolog nem történt (kis dolgok miatt kétszer áltunk meg).

Kata sajna nagyon kifáradt, ami nem csoda, hiszen egész héten nyomta a spinninget, nem egyszer dupla órákat, plusz ez a hétvége...szal úgy döntött nem vág neki a második körnek, mert minek szenvedjen, amikor kifeküdhet a tópartra is pihenni? Teljesen igaza van.

Mi hárman kevés frissítés után tovább. Valahol a kör elején Robi az ifjú titán került a csoport élére, aki egyszer csak megindult és amúgy istenesen kezdett el menni. Gondoltuk Tamással, hogy az elfutás tipikus esete áll fent, de azért mentünk vele. A kör végén Tamással megálltunk frissíteni Robinak meg mondtuk, hogy ha tényleg ilyen jó állapotban érzi magát, akkor menjen és próbálja ki magát. Már akkor mondtuk neki amúgy, hogy inkább majd a maratoni távot válassza, ne a 30 km-eset.

Robi elrohant. Tamással mi felvettük a maratonfutó tempónkat és utánna. Nekem kicsit meggyült a bajom a gyomrommal. Sajnos a nap is elérte napi ekliptikája tetőpontját. Sütöt, mint az öregördög. Az első körben még ennél jóval hűvösebb idő volt, de itt azért sokat kivett belőlünk a hőség. A táv felénél Tamással megosztva kiittuk a nálam lévő kulacs végső tartalmát is. Aztán kissé kezdtem megint olyan jeleket felfedezni magamon, hogy esetleg eléhezhetek, ezért hagytam hadd menjen Tamás elől.

Végül is nem lett bajom. Tamás meg jó ritmust futott. A végére be is értük az ifjú titánunkat, aki bevallotta, hogy a végén voltak már helyek, ahol komoly légvételi problémákkal küszködött.

Mindenesetre jó lesz az Robi, csak majd ne egyedül fuss vagy/és figyelj, hogy egy állandó ritmust menjél a maratonon és szerinte meglesz a 4 órás.

A futás végén a szokásos döglés, és feltöltődés következett.

Tamás hazafuvarozott engem, ők meg el. Lecseréltem a polómat aztán indulás a következő helyszínre:

K&H váltó Kaposvár - 3,2 km

Alapesetben egy ilyen futásért máskor a cipőmet nem veszem fel, de a fenti elzményekkel már sokkal izgalmasabb volt. A BSI (gondolom, mint törzsfutónak) ingyene nevezést biztosított. Felvettem a lapot és időben elindultam, mert tavaly az utolsó pillanatban értem és nagyon morcos voltam a hosszú sor miatt a nevezésnél.

Most kb 5 perc alatt megvolt. Ami viszont igen pozitív volt.

Aztán mászkáltam és várakoztam, míg megjött Tamás, meg egy idő után Anita, Betti és az ő nekijük az anyukájuk, aki szintén vállalkozott a táv teljesítésére, mindezt úgy, hogy először vett részt ilyen jellegű rendezvényen.

Beálltunk a sorba, beszélgettünk, játszottuk a speaker játékait (hullámzás, most a fiuk megtapsolják a lányokat, most a lányok a fiukat, most mindenki mindenkit stb.). Aztán elrajtoltunk. Robi a rajt után 50 méterrel botlott belénk. Kicsit elnézte az óráját ezért késett.

Két csoportra váltunk: Betti, Tamás, Robi. Meg Anita, anyukája meg én. Mi Anitával buzdítottuk a hölgyet, aki meg kell hagynom igen szép iramban és folyamatosan előzgetve futott még dombon felfele is, ami amúgy sok emberen kifogott. Aztán beértünk.

Még megvártuk a sorsolásokat, mert Anitáék mindig szoktak valamit nyerni. Ezúttal azomban nem, így hazamentünk.

Összegzés:

Elgondolkodtam, hogy mi mindent teljesítettek a Bébielefántok ezen a hétvégén (majd javítsátok, ha rosszul írnám):

Erzsi: Hősök Túrája 100 km!!!! 

Zsuzsa: a maratoni felkészülés jegyében 35 km-t futott szombaton

Kata: Bonyhád 25 km, 1 Deseda kör: 15 km

Anita: K&H 3,2 km

Betti: K&H 3,2 km

Maci: Bonyhád 50km, Hamuház 25 km

Jocó: Fétis Crossfutás 14 km (Hamuház 25 km?)

Kacsa: Fétis Crossfutás 14 km

Robi: Bonyhád 25 km, 2 Deseda kör: 30 km, K&H 3,2 km

Tamás: Bonyhád 25 km, 2 Deseda kör: 30 km, K&H 3,2 km

Gábor: Bonyhád 25 km, 2 Deseda kör: 30 km, K&H 3,2 km

Ha valakit kihagytam, vagy valamit nem írtam csak jelezzétek.

Ez összesen: 324 km egy hétvége alatt!!!

Ez összesen: 410 km egy hétvége alatt!!!

És hogy őszinte legyek még Erzsiről is hallottam kósza híreket, hogy elment valami hatalmas túrára, de mivel meg nem erősített infó, ezért őt kérném majd meg, hogy írja ide mi is volt az.

Nagyok vagyunk :-D.

U.I.: Már egy hete fáj a térdem a sok aszfalton futástól. Jelentem a csalán jót tehetett neki, mert most nem érzek vele semmi problémát :-D.

Hegyi Zergék - új futó állatfajták a palettán

Üdv!

A napokban kaptunk egy levelet az IWIW-es felhasználónkhoz címezve. Közzé teszem:

-------------------------------------------------------------------------------------------------------
Szia!

Elkészült a Hegyi zergék futócsapat honlapja, az alábbi címen megtekinthető:
http://www.hegyizergek.extra.hu
A tartalom még bővülni fog.

András

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Mindannyiunk nevében üdvözöltem az új csapat létrejöttét.

Hajrá futók! 

Fétis crossfutás

Kacsa barátunk felhívott a múlt héten, hogy nem lenne-e kedvem szombaton egy kis laza 14ks terepfutáson részt venni. Természetesen igent mondtam, meg is egyeztünk ebben.

A verseny Gödön volt, elég közel, ezért természetesen majdnem lekéstem a rajtot. Mikor láttam, hogy már kis híján fél 11 van, próbáltam felhívni Kacsa barátunkat, hogy nevezzen már be engem is a versenybe. Természetesen nem vette fel. Kicsit később újra próbáltam. Akkor sem.

Szerencsére félre azért sikerült odaérni, köszönhetően annak, hogy a rendezvény helye szépen ki volt táblázva a 2es úttól kezdve. Viszont a tízkor ellőtt 2kmes verseny útvonala keresztezte a megközelítést, így gyorsan leálltam az út szélére és gyorsan iszkoltam nevezni. Mivel kevés résztvevő volt, így nem volt gond szerencsére ezzel. Visszaszaladtam átöltöztem, aztán még arra is volt idő, hogy bemelegítésképpen Botival rohangáljunk egy kicsit, míg nem kezdődik a bábelőadás, illetve a verseny. Előbbit Boti várta, utóbbit én :)

Elég az hozzá, hogy ellőtték a rajtot valamivel 11 után. Gondoltam megnézem, mit tud az eleje, próbálom velük tartani a lépést. Hát nem nagyon sikerült :) 3-4 ember úgy húzott el, mintha 200m-es verseny lenne. Az utánuk menők 4 perc körüli km-ekkel mentek, egy darabig tartottam velük a tempót, de persze csak poénból, tisztában voltam vele, hogy ezt a tempót 1-2 km-nél tovább nem bírom. 2 km-nél meg is untam az erőlködést, nem akartam nagyon kikészülni, ezért lassítottam. Valamivel azonban nem számítottam, éppen valamivel 2km után homokos rész kezdődött, ami aztán legnagyobb bánatomra a verseny nagy részén meg is maradt. Aki futott már homokban tudja, miről beszélek, mikor azt mondom, hogy a tempós futás - legalábbis számomra - gyakorlatilag lehetetlen volt. Képtelenség normálisan elrugaszkodni és gyakorlatilag minél jobban akarná az ember nyomni, annál inkább helyben futás jellege lesz a dolognak. Szóval a tervezett 4:30 helyett olyan 5 percesekre lassultam, de az első 2 km kipihenése így is kb a 10. km-ig tartott.

Az első frissítésnél összeszaladt kicsit a mezőny azon része, amely körülöttem volt, két úriemberrel összeverődtünk. Előzgettük egymást, de nagyjából együtt mentünk, volt, aki az emelkedőkön ment el kicsit, volt, aki a síkon és volt, aki a lejtőn, de amikor változott a terep változott a sorrend is. A féltáv körül egy szeles gernicen futottunk, itt nagyon örültem annak, ami miatt az elején még átkozódtam, nevezetesen, hogy hosszúnadrágban indultam neki a távnak. Ennek egyébként igen egyszerű oka volt, mégpedig az, hogy hétközben késő délután futottam mindig és akkor már nem volt olyan túl meleg, tehát az autóban csak ez a cucc volt, másikat pedig nem tettem be. Ezen a gerncen a szél más gondot is okozott, ugyanis a kiváló homokot, hogy minden csodás legyen kiválóan felkapta, felkavarta, és telefújta szemem-szám.

Nem sokkal később elhagytük a vacak homokos részt és az utolsó kilométereken már mentem mint a meszes. Így lett az időm 1:47:45. Nem egy nagy idő, de mára jó vó’t.

Ijesztgetős cikk

A powerhikerről elkalandozva találtam erre a cikkre, ami a hosszútávfutás rendkívül káros és egészségtelen voltát ecseteli kellő részletességgel.

http://www.patikamagazin.hu/index.php?cikk=5712

Gratulálok a szerzőnek, remek kifogásgyűjtemény a mozgás (vagy legalábbi a futás) mellőzéséhez.