Kötöttpályásokkal a budai hegyekben - Sponsored by MÁV & BKV

Az elmúlt hétvégét ellentétben megszállott barátainkkal jómagam a lazítás jegyében családom körében töltöttem. Azért persze nem szívesen kuksoltunk volna a négy fal között, így hosszan törtem a fejem, hogy mihez is kezdjünk, ami csemeténket is szórakoztatja és mi sem unjuk nagyon, ugyanakkor van némi kirándulás jellege is.

A Budai hegység térképét forgatva kigyulladt az isteni szikra. Hiszem március 15.-től menetrendszerűen robog a GyV, ráadásul nosztalgia gőzös is van. Utóbbiról sajnos kiderült, hogy beteg szegény, tehát mégsincs, de azért nem búsultunk el, beértük a "nemnosztalgia" dízelmozdonnyal is. Később tanakodtunk, hogy vajon mennyi idősnek kell lennie egy mozdonynak, hogy nosztalgiavonattá nyílvánítsák, ugyanis a szerelvényünket vontató román csoda testvérek között is volt 40 éves, ha nem 50.

Hátra volt még a lurkó meggyőzése, ami általában kemény dió. Most azonban kiejtve a varázslatos "vonatozás" szót azonnal csillogó szemmel láttunk neki az öltözködésnek, aztán irány a fogaskerekű. Ezt a járművet is igen élvezte már a trónörökös, viszont több ízben át akart szállni a lefelé tartó szerelvényre, mert az valamiért érdekesebbnek tűnt a számára. Aztán felértünk, kisebb kalandok után megvettük a jegyet, majd kisvártatva befutott az Oláhok Átka.

Természetesen, ahogy ilyenkor kell, előkerült a nasi, alma, ropi miegymás. Minden kereszteződésnél eleinte lelkes később kevésbé lelkes integetés. Aztán mikor épp kezdett unalmassá válni ott van ugye az örökzöld alagút :)

Hűvösvölgyből visszavillamosoztunk az 56-ossal, tartva magunkat a túra szabályaihoz (only kötöttpályás). Kellems pihentető nap volt, Boti másnap reggel alig nyitotta ki a szemét, máris előkereste a vonatos képeslapot amit vettünk, kemény 50 magyar forintért és leleksen mutogatta: "Ezzel mentünk! Kislány mondta hangmondóba mingyá' indul!" No ebből azt a következtetést vontam le, hogy valószínűleg eléggé tetszett neki a dolog. Ha lesz gőzös megint megyünk.

Van még pár kép itt.