Lazulós hét utáni tizeske

A múlt heti siófoki verseny testileg és lelkileg is leamortizált. Nem tudom, hogy a meleg tette-e vagy az egyébként is stresszes hét (új munkahely, miegymás) de tény, hogy teljesen elkészültem és férfiasan bevallom, hogy egész héten egy lépés nem sok, annyit sem futottam. Viszont újra előkaptam a bringát és két esős nap kivételével tekertem az irodába, mint ahogy szeretném is ezentúl ezt használni fő közlekedési eszköznek.

Azért ma már fittebbnek éreztem magam, úgyhogy reggel mindjárt futottam is egy laza 10-est a patakparton. Az látszott, hogy jót tett a pihenés, mert teljesen lazán futottam és mikor beírtam az időt a naplóba akkor konstatáltam, hogy ez a teljesen laza tempó is 5 perces kilométerekre volt elég.

Holnap még tervezek egy hosszút menni, azután pedig nagyon komolyan elkezdem felhozni magam, mert van mire készülni.

A többiek nagyon elismerően nyilatkoztak a sógoroknál rendezett Kainach hegyi maraton és teljesítménytúra rendezvényről, amin tavaly részt vettek, így az idén én is beterveztem. Az már csak hab a tortán, hogy épp a születésnapomon (na jó, másnap) lesz, belátható hát, hogy nagyon nem szívesen hagynám ki. Aztán meg, ha már lúd legyen kövér alapon eldöntöttem, hogy lesz ami lesz megpróbálom végigfutni, de legalábbis az első 10 km kivételével, ahol is valami 1200 m szitemelkedéssel kell szembenézni. Azért amennyire tőlem telik felkészülök, bár a mai Magyarország területén összesen nincs ennyi szintemelkedés.A Kékes mindenesetre jó lesz felmérőnek.

UPDATE:

Lenyomtam egy 20-ast a patakparton. Egész jól ment, visszatér az önbizalmam. :)

Ozorai Pipo nyomában

Maci ezen a mai szép napon immár 35 éves lett!

Ennek örömére reggel negyed hétre a családommal együtt érte mentünk, és elvittük túrázni Ozorai Pipo nyomába! Nem akart ugyan jönni, esze-ágában sem volt túrázni, de mi nem hagytuk!

Igaz, lekenyereztük két doboz tiramisu fagyival, meg a kocsiban némi frissen sütött zsömlét is kapott, de még így is tiltakozott, hogy túrázzon a szülinapján. Főleg 30 km-t. De hát mit tehetett, belenyugodott. Ha menni kell, hát menni kell...

Simontornyán a várból indult a túra, a családom két tagja 15 km-re nevezett, mi Macival 30-ra. (Itt azért említést tennék B.Feriről is - akit hírből mindenki ismer - hogy ő is jött, Zsuzsa nevű ismerősével, de persze ők futva tették meg a 30 km-t, edzés gyanánt a jövő heti terep százra!)

Szóval elindultunk, az első emelkedő végéig, meg mégy egy picit együtt mentünk négyesben, aztán Macival megrántottuk a sebváltót, és kb. 6-os fokozatba tettük a lábbuszainkat.  

A lejtőkön még nagyobb sebességbe kapcsoltunk, kocogásra váltottunk. Az első frissítőponthoz ami 10,2 km-re volt Kisszékelyben, durván egy óra alatt értünk el. Megkaptuk és megettük a csokinkat, aztán továbbindultunk.

Az út löszfalak között mélyútban vezetett nagyrészt, voltak erdős részek, és néhány rét is. Nagyon kellemes idő volt, ami később már túl meleg is lett nekünk.

Nagyszékely volt a következő állomás, a 15 km vége, itt összefutottunk több ismerőssel is. Én ettem egy pici zsíroskenyeret, ittunk málnaszörpöt, aztán a kulacsomat is megtöltöttem, mert a folyadék erősen kellett a melegben. Persze Maci már karbatett kézzel toporgott....

Innen még egy kicsit aszfalton folytattuk az utat, de Maci többször is megjegyezte, hú ennyi elég lett volna. No persze a kupához minimum 20 km-t kell menni, olyan táv meg nem volt. Tehát marad a 30, amiből még a fele hátravolt.

Az aszfaltról letérve egy izgalmas rész következett, én ezt tavaly kihagytam, mert csak 15-ös bébitávon indultam, ugyanis pont a Hősök túrája után volt a Pipo, és nem vágytam többre.

Most izgatottan vártam az eróziós részt, nagyon érdekes, picit talán félelmetes is volt a 4-5 méteres leszakadt löszfalak melletti ösvényen haladni. A nagy gaz ugyan nem tetszett, és figyelni is kellett, mert a vízmosás mindkét oldalról támadott.

Érdekes, és izgalmas volt, hogy mit tud művelni az eső meg a víz. Kiértünk az erózió végére, és egy hosszú szántóföld után ismét mélyúton haladtunk jó sokáig. A lejtőket megfutottuk, aztán Miszlára beérve Zsuzsa is utolért minket, majd a kocsma után - ahol jó hided kólát ittunk - el is hagyott.

Miszlán volt egy ellenőrzőpont, ez már 21 km-nél volt kb. Most jött a legnagyobb emelkedő, bár végig voltak alattomos kis dombok, amik a melegben jól megizzasztottak engem. Büdös is voltam rendesen, ahogy kell. :-)

Engem nem is támadtak a kullancsok, ellentétben Macival, akiből az emelkdőre felérve, kiszedtem kapásból kettőt, egyet ő is lesöpört, aztán egy érdekes, sűrű-vékonyfás erdőben haladtunk jó sokáig.

Utána megint mélyút, löszfalak közt jó sokáig lejtősen, futva.

Ez már nemigazán esett jól egyikünknek sem. A lábaink ólmosak voltak, meleg volt, Macinak teljesen más elképzelései voltak a szülinapját illetően.

Azért csak beértünk Pincehelyre, bár nagyon hosszú aszfaltos rész következett.  Az állomáson már várt minket az oklevél, a kitűző, és a kis családom, meg Feriék.

Összeálltunk egy gyors fotózásra, (ide kell beszúrni a fotókat, megjegyezvén, hogy Maci ünnepi hivatalos szekciós polóban virított!) és már indultunk is, hogy a közeli fagyizóban tényleg szülinaphoz méltóan nyalással ünnepeljünk!

Az időnk 5 órán belül volt. 

5. Wink maraton

Az utóbbi idők legrosszabb "félmaratoni" idejét produkáltam a címbeli versenyen. Míg a többiek erre-arra szórakoztak az országban, én addig küzdöttem az elemekkel. A vízzel, ami nem volt, a széllel, a tűzzel (vagyis a hőséggel) és a (mér)földdel amikből jóval több volt a kelleténél.

A versenyről nem nagyon érdemes hosszasan írni, a leglényegesebb az, amire rokalaci is rámutatott, miszerint a 3 körös félmaraton 1 köre 8 kili volt, mivel most GPS-es órával futottam, ezt már ott szóvá tettem. Ennek tükrében a 2:13-as idő már elfogadhatóbb.

PRO

• A póló a tavalyihoz képest elfogadható
• Végre kivitték a Balaton partjára a pályát

KONTRA

• 7 helyett 8 kilis körök
  
• Nem volt csomagmegőrző
  
• Nagy meleg
• Óriási szembeszél a parton
• A nagy meleghez képest kevés frissítés
• Szénsavas víz a frissítőpontokon

Nappali őrségben voltunk - Őrség 30

A múltkori túra után feltett videóra érkező visszajelzések alapján kicsit átgondoltam a publikálást. Abban maradtam magammal, hogy a teljes verzió valszeg csak a táv résztvevőinek érdekes. Így csináltam egy rövidítettet is most. Igaz, hogy kicsit elvesztettem a türelmem a fapados programjaim miatt és nem annyira vágtam meg, mint eredetileg gondoltam, de ez így már emészthető.

Sajnos a marráció most nem ment annyira. Terveztem, hogy beteszek alá zenét, de még nem találtam normális programot a témában, de még egy kicsit kísérletezek vele.

Amúgy lehet most egy ideig részemről ez lesz a vége, mert ez a mobilos video tényleg elég durva minőség, de kipróbálni, meg némi tapasztalatot szerezni azért jó volt. Illetve módosítok: az én mobilom elég gyér minőséget produkál. Ennél azért vannak sokkal jobb mobil kamerák is.

Tapasztalat nagyjából: a mobilt lassan mozgasd, mert különben minden elmosódik. Ha nagy a szél, akkor takard le a mikrofont, vagy takard el, különben semmit nem lehet belőle hallani. Ha hirtelen fényviszony változás van, akkor jobb ha kicsit kivársz, mert a mobil nem tudja túl gyorsan kompenzálni a sötét és világos foltok közti különbségeket. Stb.

Sajnos még mindig nem találtam rendes videó szerkesztő programot. Sokat kipróbáltam, de mindegyikkel volt valami bajom. Ha valakinek van ötlete küldje bátran.

No, akkor a rövid verzió (7 perc 16 másodperc):

És a teljes, vágatlan, rendezői változat:

A teljes időnk amúgy 6:30 lett. Ebbe elég sok nézelődés (lásd. pl skanzen, árpádkori templom) és elég sok problémamegoldás (pl. éleslövészet a túraútvonalon, fakitermelés a túraútvonalon, villanypásztor a túraútvonalon, hangyaboly a túraútvonal mellett) is helyet kapott.

Dübörgés és Rock 'n' Roll!

U.I.: Most már lassan kialakul némi tapasztalat a video megosztó portálokkal kapcsolatban is. Eddig nálam a viddler.com a legjobb. Gyors és könnyen használható. Jó a freevlog.hu is, de sajnos nagy állományoknál a feltötés ha elhúzódik kidob a rendszer és kezdheted előlről. Viszont a mobiltelefonok által generált 3gp állományokat egy az egyben eszi. A Youtube.com-ot használtam most. A nagy állomány feltöltésénél _nagyon_ lassú volt, valamint az se tetszik benne, hogy a file lejátszása után reklámokat nyom be. A videoplayer.hu van még, de arra most nem tudok mit mondani, elfeledtem mi volt vele.

U.U.I.: Miután feltöltöttem derült ki, hogy a youtube.com-nak sok volt a file mérete, szal ebből a szempontból is inkább a viddler.

Kaszó 20

Ma reggel az elefántok társadalma úgy döntött, hogy mindenfelé legelészik.

Jocó a Wink maratonra tartott, Vajdaúr, Joey, és Gabcsi az Őrségbe.

Erzsivel pedig Kaszót vettük célba.

Igazából ezt a túrát csak a DÉL Dunántúl Kupa miatt vállaltuk be. Kellett egy somogyi túra...:-)

Kiváncsiak is voltunk, milyenek a kisvasutas túrák.

A rajt Szentán volt. Át kellett gyalogolni Kaszóra, ami 11 km-re volt a rajttól.

Sajnos végig aszfalton kellett gyalogolni, ami nekem nem jött be igazán. (Igaz inkább a padkán nyomtam, a murvás részen..mégsem aszfalt). Erzsi meg mint tudjuk aszfeltmenő.

Szerencsére azért erdei környezetben kanyargott az út. Régen honvédségi út volt, a Czinege rezidenciához.

Beértünk Kaszóba. Onnan még két kis kiágazást kellett megtenni, oda-vissza, csillagtúra szerűen.

Egy kis tó volt az egyik célponzt, a másik pedig egy kilátó.

Ezen az utolsó 3 kilóméteren végre erdei úton haladtunk, illetve a kisvasút sinen.

Néha félre is kellett ugrani az elszáguldó vonat és hajtányok elől....

 Végén zsíroskenyér, oklevél és kitüző várt minket.

Egyébként ezeknek az eseményeknek mindig van, bicajos és futó száma is. Ott rendesen érem a díjazás az első 3-nak.

Kaszón pont vasutas nap volt. Sokan voltak, néptáncosok, bámészkodók, árusok.

Kicsit mi is nézelődtünk, ettünk egy jégkrémet és megtudtuk, hogy 3 óra múlva indul vissza a kisvonat. Ezért inkább visszacaplattunk gyalog....:-(

Mindegy a túra megvolt, a pecsét megvan.

Holnap születésnapi túrára megyünk..(most meg az enyémre..:-))Ozorai Pipo nyomában. 

Túrastatisztika

Maci statisztikája:

Ezidáig 136 túrán vett részt, összesen 4535 km-t gyalogolt, és 116.003 métert ment felfele.

 Mindezt 2004-től számítva.

Idén már 26 túrája volt.

Erzsi statisztikája:

Összesen 53 túrán vettem részt, ezidáig 1636 km-t gyalogoltam, és 41.898 métert mentem felfele.

Idén 28 túrám volt.

Ezek a számok csak a ttt-s túrákat takarják. Bergmaraton, ultrabalaton, stb. finomságok majd év végén jelentkeznek Vajdaúr összesítő statekjában.

 Fenti számokat magam részéről büszkeségként, Maci részéről pedig követendő példaként említettem meg.

De a lényeg: szeretünk túrázni!

Egyéb adat ami eszembe jutott:

Legrosszabb túrám:Hétmérföldesm az időjárás miatt,

Legjobb a Tanúhegyek, az időjárás miatt. No meg a panoráma miatt!

Legnehezebb túrám: (A Bergmaraton, de az itt nem számít) Hősök túrája.

Legkönnyebb: Mecsek 0.

Legemlékezetesebb: Szent Orbán, az első túrám.

Amit legjobban vártam: Bakony 70. (hazai környezet)

Legjobb ellátás: Tanúhegyek

Legizgalmasabb: Szurdok

Túrák, beszámoló nélkül...:-)

Múlt héten, illetve a Tanuhegyek 50 előtt ezeken a túrákon vettem részt.

Erzsi is jelen volt ezeken, csak másik távon.

Nem ígérem hogy lesz beszámoló, de a rend kedvéért felírtam ide a túrákat, nehogy azt mondjátok, hogy nem sportolok, és csak lopom a napot..:-)

Mecsek 50

Gödöllő K-100

Budai 50

Születésnapi túra - május 11.

Tanúhegyek 50

Szülinapi túraként gondoltam ki a Tanúhegyek 50-et. Kedvenc helyeim, és az idő is remek volt.

Maci 5.40-re jött értem, én némi friss melegszendviccsel felszerelkezve szálltam be kocsijába. Aztán már repesztettünk is Badacsonytördemicre, ahol negyed nyolckor kezdtük meg túránkat.
A rajtnál már elláttak minket ásványvízzel, ropival, jó előjel volt a túrára. Első megpróbáltatásként felbaktattunk a Bujdosók lépcsőjén, ami a Badacsony tetejére vezet, és máris élvezhettük a csodálatos panorámát. Két ellenőrzőpont a hegytetőn, aztán egy a hegy hátsó lábánál.
Begyaloglás Badacsonytomajba, és a Sörpatikában azt ittunk amit akartunk. Mi Macival kóla mellett döntöttünk. (Köszönet a polgármesternek!) Itt a faluban nagyon érdekes jelzőtáblákat láttunk, maga a sárga jel is egy jelzőtábla volt, két irányba. Nagyszerűnek tartottuk, le is fotóztuk.

Következett egy kis aszfaltos gyaloglás, fel a dombra a Badacsonyörsi Folly arborétumhoz. Itt csokit kaptunk, és kezdtem úgy érezni, igazán szülinapot ünneplek, olyan jó volt az ellátás. A nap kezdett egyre jobban sütni, és hegynek felfele már melegünk volt.
Az erdőben valami olyan virágzott, amitől kijött az allergiám, és égett a szemem. Féltem, hogy fel kell adnom a túrát.
Elértünk a Salföldi kolostor romjaihoz, ahol egy-két fotó elkészítése és a pecsételés után máris továbbmentünk a Majorhoz, ahol frissítőpontot ígért az itiner.
No, itt aztán igazán meglepődtünk. Pedig Macinak a több mint száz túrája után nem sok minden okoz már meglepetést.
Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere. Zsíros kenyér, isteni uborkával, hagyma, almapaprika, többféle lekváros kenyér, ásványvíz, jéghideg traubi-soda, és szíveslátás amolyan igazi magyaros vendégszeretettel.
Ezt a Gönc-ről ideérkezett pontőr-társaságot külön kiemelném, annyira kedvesek, barátságosak voltak. Kedves leendő pontőrök! Róluk vegyétek le a mintát! (Eddigi túráimon az a tapasztalat, a pontőrök sokszor nem biztatnak, nem kínálnak, és unják az egészet. Pedig erre vágyik a megfáradt túrázó. Nyilván kivételek mindig vannak, nekik persze köszönet!)
Nos, még kalcium-injekciót is kerítettek, amitől a szemem pár perc múlva rendbe is jött! Ezért külön nagyon nagy köszönet!
Salföld után következett a Tóti-hegy, jó kis megizzasztó emelkedővel, és persze a csodás panorámával a hegy tetejéről.
Innen aszfalton mentünk a Csobánc irányáb. Nagyon messzinek tűnt a hegy.
Mire odaértünk, már két óra is elmúlt, de a hegy tetején váró kedves pontőrök ismét megleptek bennünket csokikkal és hűs ásványvízzel. El is felejtettük a felfele vezető meredek ösvény nehézségeit.

Néhány kattintás a fotomasinával, aztán lezúztunk a hegyről, és egy hosszú földúton át értük el a Szent-György hegy lábát. A földúton haladva érdekes patakátkelési lehetőséghez értünk. Maci kajánul vigyorgott, no ezt élvezni fogod. Pár deszkára volt pár rács ráhelyezve, billegősen, és a víz nem volt kicsi. Azért átkeltem én is.

A hegy lába után felkaptattunk a lécsőkön, és ismét teríts-meríts várt minket. Frissítőpont volt, hideg traubival, ásványvízzel, finom zsíros és lekváros kenyerekkel, sokféle savanyúsággal. Mennyei volt, de már alig bírtunk enni. Azt kihagytam a beszámolóból, hogy a Tóti hegy után még egy borozóba is beinvitálták a túrázókat, ahol hideg szódavizet, és zsíros kenyeret lehetett fogyasztani. Mi már nem bírtunk. :-)
Szóval a Szent-György hegy. Ettünk, ittunk, aztán felmentük a csúcsra, élveztük a panorámát. Itt már kezdtek kitikkadni a pontőrök, állig begombolt csuklyában sálban ültek szegények a tűző napon.
A nagy lelkesedésben elkövettünk egy hibát, nem olvastuk el pontosan az egyébként klassz itinert, és itt kivételesen nem találtunk megfelelő helyen szalagot sem. Így aztán meggondolatlanul nekivágtunk a Szent-György hegyről lefele egy kalandtúrának.
Meredek csúszóson lefele, tökig érő gazban, csalánban, és tüskés-ágas-bogasban.
Egy lelkes csapat csatlakozott hozzánk, Maci pedig mint aféle kemény fickó, törte az utat. Mondjuk rövid nadrágban, csalánban nem volt kellemes. De állta a sarat, és hihetetlen körülmények között, de mégis kivezette a kis társaságot az útra. (Igaz, hogy utána nem beszélt velem egy fél óráig mérgében!)
Itt már majdnem megtaláltuk a helyes irányt, amikor megint elvétettük. Köszönhető ez annak, hogy a rossz gyerekek, és amatőr túristák letépkedték a szalagozást. (Itt Maci már a nemlétező plafonon volt!)
Azért valahogy rákeveredtünk a Tapolcai műútra, és felbaktattunk a Szigligeti várba.
Megint csokit kaptunk a pecsét mellé. :-) Már csak az Óvárhoz kellett felmászni, aztán jöhetett a végső visszaszámlálás.
Az utolsó aszfaltos kilométerek már nem voltak annyira vidámak, utunk már több mint 10 órája tartott. Meg is jegyeztük, több lehetett ez, mint 50 km. (Maci nem hiszi, és én sem, hogy ennyire gyengék vagyunk!)
Aztán beértünk a célba, ahol az oklevél és kitűző mellé még ajándékokat, csipszet és ásványvizet is kaptunk, valamint gulyás levest ehettünk.
Rendkívül jó ellátás, jó rendezés és remek pontőrök jellemezték a túrát.
Köszönjük a szervezőknek!
Visszajövünk.

Ezen a túrán  Maci szerint állítólag annyit nyafogtam, mint még sosem. Jelentem, ez nem igaz. Máskor is nyafogtam. :-) Mert ugyebár hol elfáradtam, hol kő ment a cipőmbe, de leginkább a sok ivástól folyton pisilnem kellett. És hát mivel szülinapom volt, kénytelen volt megvárni. :-) Én pedig az elején tényleg nem siettem. De aztán már igen!

Azt azért ne higgyétek, hogy egyedül sokkal előbb beért volna. Azért rajta is látszott az előző napi ötvenes túra nyoma. A végén már jobban bírtam. Legalábbis agyilag. :-)

Mi sem bizonyítja jobban, hogy hazaérvén fantasztikus tortával lepett meg!

Kedves bébielefántos társak. Miközben lakmároztam belőle, gondoltam rátok is!

:-))

Hosszú hétvégék.

Az elmúlt időszak bővelkedett hosszú hétvégékben, ráadásul szerénységem éppen két munkahely között, viszonylagos lazaságban tengette napjait. Ennek következtében az időm jelentősebb részét sikerült ilyen-olyan testmozgással tölteni. Futóedzés terén ugyan kevesebbet abszolváltam darabra, viszont azok viszonylag hosszabbak voltak (már az ideiekhez mérten). Hál'isten jót túrázni mindkét hétvégén sikerült.

Rejteki tanösvény

A 4.-ei hétvégén Egerben voltunk és Ágival eldöntöttük, hogy miután a múltkor megfutamodtunk az eső elől, most, lesz ami lesz végigjárjuk a Rejtek tanösvényt akkor is, ha cigánygyerekek potyognak az égből. Nos, azok ugyan nem potyogtak, de a túra eleje azért elég vizesre sikerült. Szerencsére az eső hamar elállt, bár a nap nem sütött ki. Rejtektől elindulva a festői szurdokvölgyben trappoltunk lefelé, sűrűn fotózgatva.

A pára, a szűrt napfény mesebeli kinézetet kölcsönzött a tájnak, meg sem lepődtem volna, ha egy manó vagy egy tündér ugrik elő valamelyik fa mögül. A völgyet- szerintem némi iróniával - Csúnya völgynek nevezik.

A Hór völgyben megszemléltük az üveghuták helyét és a hutákhoz tartozó régi temetőt. Répáshuta felé vettük az irányt, a régi makadámúton, ami valamikor forgalmas út volt, de ma már csak a turisták és a vadászok járnak rajta. Itt egy kicsit megint csöpörgött, de a falu határában elfogyasztott nagy mennyiségű csokoládé feledtette a problémát elég hamar.

További képek itt.

A Prédikálószék és környéke

Pünkösd hétvégéjén a Tanúhegyek nyomában volt betervezve, azonban némi szervezési hiba folytán rájöttünk, hogy nem tudunk reggel időben elindulni, így valami alternatív megoldást kell keresni. Előkaptam hát a Pilis térképét, ráböktem, ahol a legzöldebb volt és mondtam, hogy "Na akkor ide". A választás nagyon jól sikerült. Ági nem járt még ezen a környéken én pedig csak nagyon régen. Talán mert annyira közel van és annyira népszerű turista célpont, hogy épp ezért az embernek nem nagyon jut eszébe. Meg az is igaz, hogy nem szívesen megyek olyan helyre, ahol a Váci utcáéhoz hasonló gyalogosforgalom tapasztalható. Szerencsére a túra első felében ezt megúsztuk, bár a visszafelé úton már igencsak sok emberbe, kutyába, biciklisbe botlottunk. Nem beszélve az elmebajos terepmotorozókról...

Pilisszentlászlóról indultunk fölfelé, a kellemesebb oldalon. A túrát színesítette, hogy a térképem cca 15 éves, amit talán a '92-es Piros 80 alkalmával vettem elő utoljára. Eléggé kihívás volt vele tájékozódni, mert a jelzett utak nem kis részét azóta másfelé vezették. Ennek köszönhetően helyenként kissé bizonytalanul közlekedtünk, de végül is nagy baj nem volt, kivéve egy 1,5 km-es kitérőt, de ezt majd ott.

Az út első harmada egy itt-ott jelzett úton vezetett fölfelé feledhető tölgyerdőben. A Prédikálószékhez közeledve azonban egyre több helyen lehetett kilátni a rendkívül festői Dunakanyarra, Visegrád felé.

Mikor felértünk ebédeltünk, fotóztunk és gyönyörködtünk a kilátásban, majd irány a Vadálló kövek. Ha van még olyan aki nem járt erre, az feltétlenül nézze meg ezeket az igen érdekes geológiai képződményeket.

Ekkor még úgy gondoltuk, hogy a Rám szakadékot is útba ejtjük, de aztán elmúlt.

Lefelé elég nehészkes volt döcögni a sziklákon, rajtunk kívül minden értelmes ember a másik irányból közelítette meg a témát. Hja kérem, akinek van ideje megtervezni a túrát... :)

A Szőke forrás völgyében folytattuk az utat, kellemes séta várt ránk egészen a Kolacskovszky forrásig, innen kellett visszamásznunk Pilisszentlászóra. Illetve kellett volna, mert itt ütközött ki a legjelentősebb problémája a nem túl friss térképnek.

Ugyanis, a P majd a K jelzésen óhajtottuk megközelíteni a falut, ami az én térképem szerint még jóval a forrás után kellett volna, hogy becsatlakozzon. Egyszerű agyammal annyit jegyeztem meg, hogy a K-n kell menni, az a jó, ha pedig a KP-re fordulnánk, akkor az rossz irány. Nos a forrásnál egyszer csak ott volt a K én pedig néztem balra: PK -ez nem jó, néztem jobbra: K akkor ez jó. Furcsálltam a dolgot, hisz még cca 1 km után kellett volna jönni ennek a K-nak és nem jobbra kellett volna menni emlékeim szerint, hanem balra, de hát a PK meg ugye a nem jó, tehát mégsenem arra. Persze nem vettem elő a térképet, mer' minek, hanem neki a hegynek. Feltűnt, hogy ez a K nem egyedül megy itten, hanem egy P háromszög társaságában, de hát kicsire nem adunk ugye. Lényeg a lényeg, hogy felmásztunk a hegyre, ahol is kiderült, hogy valami erdőfelújítás miatt itt össze vissza kutyulták a jelzéseket és természetesen a másik irányba kell menni, hogy a lezárt részt kikerüljük, mert történetesen, hogy- hogy nem épp azt a K jelzést szüntették meg amelyen menni akartunk. Akárhogy is néztük a térképet, a legértelmesebb dolog volt visszamenni a forrásig.

De legalább fotóztam egy klassz farakást :)

Gyorsan leértünk, mert futásra váltottunk, hogy ne legyen nagyon unalmas. Ági jó tempóban futott lefelé, amin kellemesen meg is lepődtem. Kihúzta magát és kijelentette, hogy a csajokkal már 5 perceseket szoktak futni. Hiába, megfertőztem :)

Az elvesztegetett idő miatt a forrástól már a reggeli út felé indultunk, mert az valamelyest rövidebb volt. Összesen 23 km-t sikerült a lábunkba gyűjteni, ami akár már teljesítménynek is felfogható, bár a cél nem ez volt.

Végül a Kisrigó vendéglőben megjutalmaztuk magunkat egy jó cukros kólával és egy jégkrémmel, majd hazaautókáztunk.

További képek itt.

Első videoblog bejegyzés !!! - Óbudavár 30 túra

Figyelem! Aki ezt nem olvassa el, azért felelősséget nem vállalunk!

Figyelem! Aki ezt elolvassa, azért sem!

A video megtekintését csak erős idegzetűeknek ajánljuk. Illetve nekik is csak félszemmel az ujjaik közül a kis lyukon keresztül kandikálva, vagy párnába dugott fejjel.

A felvételek abszolut valósághűek, ahogy a természetben megtörténtek. Tamás _tényleg_ tud repülni, Robi a vizen járt, jómagam pedig valóban megállítottam fél kézzel egy meteoritot. Ehhez a PhotoShopnak és video szerkesztőknek alig van köze.

A felvételek közben nem sérültek meg állatok. Legalább is nem olyan apró, duci, szőrős, nagyszemű rágcsálók, amelyek még időben fel tudták venni az oi-senores-los-banditos-kifosztottak-a-varost testtartast. A nagyobb állatok közül csak én.

Felhívjuk a tisztelt nézők figyelmét, hogy odahaza semmikép se próbálják ki sem a videon látható kaszkadőrmutatványokat (pl. Tamás Micimackó szökdelése), sem a robbantásos, se egyéb lövöldözős, vagy autos üldözős mutatványokat. Pei Mei öt újjas szívrobbantó teknikájának kipróbálását pedig odahaza csakis szülői felügyelettel, megkötözött, ártalmatlan, ellentámadásra képtelen kisállatokon ajánlott elvégezni.

A felvételek egy erre a célra abszolute alkalmatlan mobil telefonnal készültek így mind a képi, mind a hangi világ megjelenése önmagában is pusztító.

Sem önmagunk, sem a videon vizuálisan megjelenő, vagy hanghatások útján egyéb személyektől, vagy növényevő állatoktól elhangzó megjegyzésekért semmiféle felelősséget nem vállalunk. Ha mégis reklamálni szeretnél, akkor csak akkor tegyél ilyet, ha elmúltál 20 éves, összesen nem vagy több 30 kilónál és életed folyamán az egyetlen rendszeres mozgásforma, amit műveltél a sakk volt. Ez esetben nálam reklamálj, de jobb ha tudod Öcsi, hogy MEGTALÁLLAK!

A többiektől előre is ezúton kérünk alázatos elnézést.

No, akkor élvezzétek a videót.

Dübörgés és Rock 'n' Roll!

U.I.: Ja, az időnk olyan 5:30 körüli lett.