Keszthelyi (edzés) kilóméterek félmaraton

Néha futni is kell, és hát közel az UltraBalaton, így aztán nekiálltunk felsűríteni a futó versenyeken töltendő óráink számát. Ezúttal a Balaton Nyugati csücskében, Pécsen Nagyvázsonyban Budakalászon Keszthelyen.

Az egész úgy kezdődött tisztelt Olvasóság, hogy akkor aszonygya 7 órára Tamásékhoz autóztam, ahol becsatlakoztam a Keszthelyre menetrendszerűen induló bordó Mazdába. Zsuzsa még előző nap leutazott hozzánk Debrecenből. Ezt a korai érkezést a kaposvári Csiky Gergely színházban ünnepelték meg Tamással a "Csak egy szög" című, tényleg frenetikusan nagyszerű darabbal. Jómagam már láttam az előadást, oszt most nem mentem el.

A terv az volt, hogy az éj leple alatt majd reggelit a Tamás lakóhelyénél található kis pékbódéból veszek magamhoz. Aztán dehogy. Merthogy zárva volt. Pedig éhes voltam, de hát az előirányzott indulástól nemtérhettünk el, szal irány Fonyód.

Fonyódon Kata néni csatlakozott akkor már jórészt éber társaságunkhoz, aki az új útig édesapjával érkezett egy tandenbiciklin. A biciklit megcsodáltuk, oszt iszkiri.

Keszthely előtt kérésemre megáltunk egy benzinkútnál (I love Mol), ahol kisnagy dolgok történtek. Jómagam pedig egy győri édessel és egy bajor szendviccsel édesítettem meg reggelemet. Kellett a szénhidrát.

Beérve Keszthelyre időben érkeztünk. Még volt kb. másfél óránk a rajtig. Leparkoltunk. Irány a nevezés. A poén már megint az lett, hogy az előnevezettek sorában kb. fél órát kellett sorbanállni, míg Zsuzsa a helyszíni nevezéseknél 5 perc alatt letudta az egészet. Problémát mondjuk még az okozott, hogy a csippért 6000 Ft-ot kellett letenni darabjáért. Gondolom volt benne műholdas követő is, meg ilyesmi. Ennyi pénz persze nem volt nálunk, ezért kisebb pánik tört ki, amig fel nem bontottunk egy bank automatát.

Közben megjöt Jocó is, aki csatlakozott immáron öt fősre duzzadt csapatunkhoz. Nevezés után irány átöltözni. Mindenki bébielefántos polókba of course.

Már ekkor látszott, hogy nemhogy hideg nem lesz, dehogy nagyon meleg az van. Lelkesen kentük magunkra Tamás félméteres iszappakolás fényvédő faktorával felérő naptejét, ámbár a végére úgy tűnt én még kenhettem volna magamra, mert még így is jól megégtem.

A bemelegítéssel nem fárasztottuk magunkat. Minden csepp energiánkat beosztottuk a fák árnyékában hűssőlve.

A helyszín amúgy tényleg jól nézett ki. Egy rossz szavam nincs a szervezésre sem. Szépen kiépítették a Rajt/Cél zónát. Megfelelő volt az útbiztosítás és a frissítés is. Szal akár még jöhetünk jövőre is, mert én egyáltalán nem tudok semmi rosszat mondani a versenyről. Persze nem is cél, hogy rosszat mondjak róla, dehát nem is mondtam.

Aztán ellőték a rajtot és kb. 100-200-ad magunkkal elindultunk. Nem terveztünk semmilyen időt. Szép kis kocogósra vettük a figurát. Igazi funrun lett belőle. Végre egyszer meg tudtuk állni, hogy senki nem rohangált el a többiektől és csak joggingoltunk végig :-).

Ööööö....igen majd elfeledtem. Panferikkel futottunk össze még a verseny elején. Kicsit lefogyott, szerintem készül az UltraBalatonra ;-). (Ich Liebe HunRun.Com)

Futás közben végig ment a duma. Kb. a fele az útvonalnak szépen árnyékban zajlott, a másik fele meg szépen a tűző napon. Két kb. 10,5 km-es kört kellett teljesíteni. Bár szerintünk nem volt annyi, de a szervezők esküdöztek, akkor meg legyen nekik igazuk.

Az első kör le is ment szépen kellemesen. A kör vége a keszthelyi sétálóutcán vezetett végig, ahol némi biztatásra a vendéglők teraszára kiült látogatók hatalmas hangulatban tapsoltak. Befutva az első kör végén közöltük a helyiekkel, hogy ez olyan jó volt, hogy megyünk mégegyet :-D. Aztán így is tettünk.

Végül is végig együtt mentünk. Hol Zsuzsa és Tamás, hol Joco meg Én diktáltuk a tempót. De nem túl nagy tempót. Még az a csoda is megesett nem egyszer, hogy ezek a jól képzett csapattársak bevártak a frissítők után (no nem mondom, hogy mindegyik után, de volt rá precedens, mondjuk később nem tudtam eldönteni, hogy ez direkt volt, vagy csak elbambultak?). Mivel 10 órakor indult a mezőny a második körre már elég-nagyon-durván-brutálisan meleg volt. És itt jött az a meglepetés, amiért emlékezetes marad nekem ez a verseny.

A helyiek nagyon kedvesek voltak. Még kevés ilyen jókedélyű versenyen voltam, bárcsak többször lenne ilyesmi. Volt aki a kerítés mögül slaggal locsolta azokat, akik jelezték ébbéli hajlandóságukat (mi többször is), volt aki kis viráglocsoló kannában vitt ki vizet a futóknak, volt aki lavórt tett ki vízzel ... mind nagyon-nagyon jól esett abban a nagy melegben és

Köszönjük szépen nekik!!!

Végül is nagy ováció közepette kb. 1:55-ös idővel futottunk be, de az idő tényleg nem lényeges, mert senki sem futotta ki magát. A célban az egész jó befutócsomag mellé még egy korsó alkoholmentes sört is kaptunk! No, az tényleg jól esett.

Kata néni még az elején lemaradt, mert ő kicsit lazább időt tervezett lévén, hogy mostanság nem nagyon van lehetősége a futásra. A söröm elmajszoláa után, mivel hű, de jól éreztem magam, visszakocogtam Kata néni elé. Őt az előző frissítő pontnál találtam meg. Gondoltam jót fog tenni neki is, hogy ebben a nagy melegben a futás végén beszélgethet egy ismerőssel :-D.

No, elég az hozzá, hogy aztán vele is beértünk.

Itt egy hosszabb-rövidebb szünet következett, amíg az árnyékban ejtőztünk és gyakorlatilag tettük a semmit. Beszélgetés, órák egyeztetése, Jocó 2 percenként jelezte a koordinátánkat új GPS karórája segítségével, ami végül is nem volt egy nagy info, mert egy helyben ültünk.

Mivel a nevezéshez járt egy ingyenes strand belépő, elhatároztuk, hogy irány a víz. Amúgy is mindenki tiszta izzadtság volt, legalább lefürdünk. Kis átöltözés, kis autókázás, némi tanácstalanság, átöltözés, autóhoz való visszarohangálás után megvolt a strand.

Csoportkép. Irány a víz. Tamás és Zsuzsa, mint szakosztályunk vizi emberei gyors fejessel üdvözölték a Balatont, majd eltüntek valahol a horizontvonal környékén. Kata meg én kissé óvatosabban vetettük magunkat az-annyira-nem-is-meleg vízbe. Legalább is az én elképzeléseim szerint még nem volt testmeleg, de Tamás ellenvéleményének adott hangot ezügyben. Azt mondta olyan meleg a Balaton, hogy folyik róla a víz. Nem álltam le vele vitatkozni.

Kicsinyt úszkáltunk, majd kiültünk a partra. Jómagam elég álmos voltam, szal befeküdtem az egyik árnyas fa alá és szundikáltam kicsinyt. Mire magamhoz tértem előkerült Zsuzsa is, ebből tudtam, hogy legalább egy órát alhattam. Aztán sajnos Zsuzsának mennie kellett. Mindannyian felszedelőzködtünk (Joco a családjára való tekintettel már kicsit korábban ellépett). Zsuzsát a bordó erejű járművel átszállítottuk Balatonszentgyörgyre (????).

Miután könnyes búcsut intettünk néki és a vonatnak. Tovább haladtunk Fonyódra, ahol a Kapitány pizzériában (azt hiszem így híjják) egy rettentő jó és jól megérdemelt pizzával lettünk súlyosabbak. Ekkora már megérkezett valami viharszerű képződmény is. Kezdett kiürülni a Balaton. Azért esni még ekkor sem esett csak nagy szél, sötét fellegek, meg ehhez hasonló rongyrázás ment.

Kaja után. Fagyi. Aztán Katát is hazavittük szüleihez. Még szülei lelkére kötöttük, hogy tessenek odafigyelni a lányra, mert mostanság keveset edz :-).

Oszt haza.

Most persze mindenki azt várja, hogy azt fogom írni, hogy nagyon kellemes nap volt, meg hogy jól éreztük magunkat .... és tényleg. Nagyon kellemes nap volt és jól éreztük magunkat. El is határoztam, hogymivel már nincs sok idő az UltraBalatonig, ezért nekiállok edzeni. Le is mentem a héten futni kétszer is. Szerdán a legnagyobb eső kellős közepén nyomtuk a kilómétereket Tamással a pályán az uccsó 5 km-et már viharban futva ... de ez már egy másik történet :-D.

Dübörgés és Rock'n'Roll!