Ultrabalaton 2008 Reloaded (2. nap)

Szóval a második napunk Fonyódi ébredezéssel indult Katánk nyaralójában. 8 körül szedegettük össze magunkat, kávét reggeli készítettünk.

Részben kárörvendve - hiszen mi kialudhattuk magunkat-, részben irigykedve – mivel a hőség javát mi kapjuk - gondoltunk Tamásra és Robira, akik az első két távot futották és az egyik autóval elporzottak 6 óra magasságában.

Részemről a nap kezdete elég idilli volt, a hintaágyban fogyasztottam el a tejeskávéból és kalácsból álló reggelit. Az idillnek viszont rögtön vége szakadt, amikor a nap bekukucskált a teraszra, ugyanis már reggel nyolckor égetett, mint a fene.

Lassan összeszedelőzködtünk és elindultunk Siófok felé, ahol szerénységem váltotta Tamást. Ez volt az a táv, ahol a Vajdaúrnak az első kanyarban sikerült lemennie a pályáról. J De később földmérőhöz méltatlan módon minimális kitérővel talált rá vissza. Megkaptam a jó tanácsokat, hogy az első fele szinte végig árnyas, úgyhogy ne izguljak, és hogy csak egy emelkedő lesz a fele táján. No, ehhez képest a táv első harmada tűző napon ment végig, bár igaz utána valóban elég árnyas volt. Az emelkedő is megvolt a felénél, szinte észre se vettem. Akkor már gyanítottam, hogy ennyivel biztos nem úszom meg, bár Anita nyugtatgatott, hogy tavaly is itt kísérte a Gábort és már nem lesz több durva emelkedő. Én viszont az itinerből másképp emlékeztem és nekem lett igazam, ugyanis kicsit más volt az útvonal, mint az előző évi.

Amikor beütött a hőség sok egyénis csúszott össze, igyekeztem őket biztatni, de úgy éreztem, hogy elég hülyén hangzik a számból, mivel nyavalyás 20 kili van csak elém tűzve. A szakasz elején néhány vidám fiatal és kevésbé fiatal versenyző húzott el mellettem széles mosollyal. Néhányukat az emelkedő után minden sietség nélkül beértem, bár már akkor jeleztem, hogy azért figyeljenek majd a szintekre. Na persze előző nap meg én nem bírtam magammal, szóval bagoly mondja J

A cél előtt mintegy 2-300 méterrel előkerült a Mazdás különítmény, erősen bíztattak különböző szidalmakkal és jelezték, miszerint még nagyon sok van hátra és adjam fel. Hiába, az embernek olyan barátai vannak, amilyeneket érdemel J Persze mindez csak ugratás volt, ne sokkal később Tamás beállt mellém és együtt kocogtuk le a végét. Itt értem utol a Gyalog-galoppot, aki olyan üdének, tűnt, hogy rákérdeztem, milyen váltóban indult. Erre közölte, hogy egyéniben megy K Na ezt meg kellett emészteni…

Ezután lángos, palacsinta, Balcsi, majd tovább. Balatonalmádinál utol fogtuk Katánkat, akit eléggé megviselt a meleg. Csináltunk pár képet, aztán tovább Alsóörsre. Ide futott be Vajdaúr valamint b. családom. Megegyeztünk, hogy testületileg elmegyünk megmártózni Tihanyba, majd pedig nyomunk egy közös befutót. Így is tettünk J Az utolsó pár száz méteren Tamás kísérte Vajdaurat, de azt mondta, hogy kár volt, mert a befutó versenyzőnk még a szokottnál is morcosabban viselte a megpróbáltatásokat és jó néhányszor küldte el ide-oda. Azért a közös befutó megvolt, megkaptuk az érmet és le is fotóztak bennünket, de hogy azt hol lehet majd fellelni az rejtély, mert a rendezők oldalán egy-két fotó lötyög csak, talán 5 csapatról

A sátorban egy remek gulyást és egy soproni szüzet kapott minden résztvevő, illetve lehetett választani, mert volt valami kolbász is. Most ide kívánkozik valami sikamlós poén a kolbásszal és a soproni szűzzel, ezt képzelje mindenki ide vérmérséklete szerint ;)

Ha egy mondatban kéne összefoglalni a versenyt, akkor csak azt tudnám mondani, hogy a leghangulatosabb váltóverseny, legalábbis a saját hatáskörömben összehasonlítva. Ez a buli nem a Sziget J