Fazonzáró félmaraton

A hétvégén csapatostul dübörögtünk a BSI szezonzáróján Siófokon.
A BM nekem azért érdekes, mert már harmadik éve, hogy beneveztem, de valami (betegség, sérülés mittomén) mindig megakadályozott. Az idén végre sikerült elmenni (legalábbis a félmaratonra) :)
Viszont azt kell mondjam, hogy egy ilyen méretű rendezvény nem igazán való oda. Szinte végig egymás lábára léptünk, annyian voltunk. Lehet, hogy ez csak azért van, mert nekem, ha Balaton menti versenyről van szó egyértelműen az UltraBalaton, meg az Esti Félmaraton ugrik be, amik kimondottan családias versenyek, ellentétben a BSI versenyeivel.

Egyébként az időjárás a tavalyihoz képest (amit csak hallomásból ismerek) kellemes volt, de azért eléggé novemberi volt az időjárás, mai nem csoda, tekintve, hogy november van. Mindenki egész jó időket futott. Még nekem is sikerül két órán belül maradni, pedig, ami azt illet kicsit előrehoztam az évvégi hosszú pihenőt és az elmúlt hónapban alig-alig sikerült futnom valamicskét, a maximum heti 20 körül volt,  két alkalommal.

A sorrend egy kicsit más volt mint szokott, azt hiszem Tamásunk lett a csapatelső, utána Vajdaúr és még Maci is rám vert mintegy 2-3 percet, szóval nem hajtottam agyon magam :) Katánk a szokott 2:20 körüli idejét hozta, ami, tekintve, hogy vag egy éve gyakoarlatilag nem edz, nem is olyan rossz.

A hivatalos fotográfiákon ki mást találtam volna meg elsőként mint házisztárunkat:

A csend megtörése

Kedves Olvasók!

Néhány soros rövid és tömör beszámolómmal kívánom megtörni a blogcsendet.

Október 23. Éger-völgyi túra

Részt vevők: Maci, és Tamás 40 km, Erzsi 20 km.

A Mecsek gyönyörű volt, az idő is kellemes. Szép túra volt, és sokan voltak.

A túra végén virslit kaptunk, nekem ízlett, és jól esett.

Másnap Kaposváron Vajdaúrral megspékelve a Mexikói étteremben tivornyáztunk.

Természetesen az is jól esett.

Október 25.

Deák jubileumi túra, Maci és Tamás 30 km.  Nem tudom tetszett -e nekik. Biztos.

November 8.

Tamás elment a Kaposvár 30-as túrára, mivel esett az eső Vajdaúrék cserben hagyták. Legalábbis úgy hallottam. (Lehet megcáfolni!)

Maci és én Szombathelyen múlattuk az időt, benevezve egy nem hosszú, mondhatni annál is rövidebb és pocsékabb IVV túrára, ahol mocskosul megáztunk, és tö...ig sárosak lettünk.

De a végén átvehettük a Dél Dunántúli Kupát, ami az idén nem kupa volt, hanem ajándéktárgy. Nekem nem tetszik. Macinak tetszik.

November 9.

Kiballagtunk Macival és Csilla lányommal az Aszalvölgyi futásra. Ők ketten ügyesen lefutották a 3 km-es távot. Én nem mertem nekiindulni, mert fájt a bokám. Mondjuk ez nem igaz, de jól hangzik.

Végül közösen lefutottuk a kemény 1,5 km-es reneszánsz futás távját. Sok ismerőssel találkoztunk, végül is jó volt. Sajnos senki nem nyert semmit, pedig sorsoltak különböző ajándékokat is.

Kérek minden kedves blogolvasót, hogy frappáns, és vicces odaillő hozzászólásaikat meg tétjeiket tegyék meg!

Pezsdülés és rock andr roll.

Vagy dübörgés?

Nem. Az Vajdaúré.