Év végi....

Először is Kilométerekben Gazdag Boldog Új Évet kívánok minden olvasónak és írónak :) 

Amint látjátok t. olvasók alábbhagyott kis kompániánk blogolási kedve.

Van aki a munkába temetkezett bele, van aki másba, van aki meg eddig sem blogolt...

Ami engem illet, egyszerűen nem volt miről írjak, mert a szezonzáró utáni tervezett pihenő átcsapott tervezetlen pihenőbe vagyis egy nehezen múló náthába. Ez egyrészt erősen befolyásolta az erőnlétemen kívül az egyébként sem rózsás hangulatomat is, így mitagadás sem erőm sem kedvem nem volt semmiféle sporthoz. Ráadásul mindeközben ugye az ünnepi készülődés majd a karácsony...

Szűkre mért szabadidőmből nem utolsó sorban egy új(abb) témára is szánni kellett, aminek a gyümölcsét remélhetően hamarosan a nagyérdemű is élvezheti.

Az idei év a mennyiséget tekintve nem volt dicséretes, hiszen kevesebb, mint 1000 kilométert sikerült összeszednem (mindössze 847-et). A minőség nézőpont kérdése. Csúcsdöntések ugyan nem voltak, de az idén sok olyan verseny volt, amit valóban élveztem is nem csak a "szokásos" rutinból-lefutjuk-aztán-kész versenyek voltak. Ebből kiemelném a nekem idén első Kainach-i hegyi versenyt, a Bükki hegyi félmaratont  a Keszthelyi Kilométerek-et és persze nem utolsó sorban a Balaton megkerülését, az UltraBalatont.

FRISSÍTÉS:

A post írása közben tudatosult bennem, hogy ma van az utolsó lehetőségem idén a futásra. Így végül futócipőt húztam és nátha ide vagy oda futottam egy lazát. Az évi mennyiségem így 852 km-re módosult :D

Ukk kisjubileumi túra

Kis társaságunk - aki Vajdaúrból, Tamásból, Maciból és jómagamból állt, a szombati Tanúhegyek túra gyötrelmei után vidáman érkezett az Ukki állomásra.

(Előző nap mindahányan végigvonultunk a Tanúhegyek 42 kilométerén, de erről Vajdaúrnak kellett volna írni, mint felelős tollnok.)

Az időjárás is megkegyelmezett nekünk, csak éppen szemerkélt néha az eső. A komolyabb vízmennyiség csak a hazaúton kapott el minket, de azt már a kocsi belsejéből néztük. (Mást mondjuk nem is láttunk)
Az út első része szántókon, sínek mellett nem volt túl érdekes, de megemlítenék egy pozitív és egy negatív tényezőt.
A pontőrök irtó kedvesek voltak, fincsi nápolyit kaptunk (Szigligeten is ízlett előző nap). Ez a pozitívum.
Ami viszont érthetetlen számomra: az a négy fickó, aki előttünk haladt, akiket megelőztünk, és a Sümegi várba mégis előbb érkeztek. Mindig azt keresték hol vághatnának le egy kis utat. De könyörgöm: akkor mi a fenének jönnek el? Utálom a kispistázókat.
Szóval a Sümegi vár. Romantikus, fantasztikus kilátással. A féláras belépés lehetőségével nem éltünk, mert az idén már megnéztük teljes áron. :-)De persze köszönet a lehetőségért.
A vár után is egy túrázónak kedves környék következett, Fehér Sziklák, ha jól emlékszem, vadregényes völggyel, jókora emelkedővel. Itt éreztem igazán a tegnapi hegyek okozta izomlázat a combomban. Még jó, hogy Tamás "megtolt hátulról" különben sosem értem volna föl a hegyre.

A pontőrök itt sem okoztak csalódást, csokit kaptunk, kedvesek voltak, arról hogy frissen kábeleztek a környéken, igazán nem tehettek.
Sajnos sár volt felfele, meg a túrán többször is, főleg az utolsó szakaszon. Utáltuk is, dehát számítottunk rá.
Csabrendek aranyos kis falu, oda ereszkedtünk le a hegyről.

Egy arra járó biciklit toló bácsikát kérdeztünk meg, hol is lehet az általunk keresett étterem, ahol a pecsételő hely van. A bácsi valami olyasmit mondott: "most jövök éppen a kocsmából, de ilyen nevű helyet nem ismerek. Van itt még pár kocsma "- és sorolta az ivóhelyeket - de más nincs.

Aztán mégis volt, és meg is találtuk a pizzériát.
Igazi meglepetés volt, a tea és pizzaszelet, nagyon jól esett, finom volt, a kiszolgálás szívélyes, a szervezőkről csak felsőfokban tudok beszélni.

Ehhez a kiszalagozást is meg kell említenem, ami szintén hibátlan volt.
Nagyjából ennyi a lényeg, a visszavezető úton lévő sarat meg mielőbb el akarom felejteni.
Sok ismerőssel találkoztunk, és meglepően sokan jöttek el az előző napi túráról.
Én részemről gratulálok az UKK-nak az 5 éves jubileumot jól lerendezték.

Mi a túra végén kerestünk egy jó kis evőhelyet és bablevessel, miegyébbel tömtük be a lyukat, ami a túrán keletkezett a hasunkban. Igazából a két nap alatt elmondhatjuk, hogy többet ettünk, mint túráztunk, de jó vót!

Aztán a szakadó esőben mindenki indult hazafele. Ki erre, ki arra.