KEVÉLY KÖRÜLI KEVERGÉS

Szép idő ígérkezett a mai túrához, amit már tavaly kinéztem magamnak. Társul Maci szegődött mellém, 26,2 km és 1120 m szintre. Már az odaérkezés is izgalmas volt, Budakeszin majd Solymáron át próbáltuk megközelíteni Pilisborosjenőt, több kevesebb sikerrel. Végül odaérkeztünk időben, többszöri  nekifutásra parkolót is találtunk.

Az Ösvénytaposó Baráti Társaság szervezte a túrát, róluk csakis jókat tudok írni. Már a nevezésnél kaptunk egy jubileumi kitűzőt, és minden flottul ment. Remek itinert kaptunk, és neki is indultunk a falu első emelkedőjének. Nagyon szép villák mellett haladtunk el, majd Lovarda és egy kis dombos ösvény következett, egy szép szikla (Teve-szikla) és már ott is voltunk az első pontnál, az Egri várnál.

Picit romantikusabbra számítottam, de hát csak díszletként szolgált a filmforgatáshoz. Pecsét, aztán tovább. Fotózgattunk, jó idő volt, de hamarosan melegünk is lett a folyamatos hegynek menéstől. Maci már elég sokatt kellett hogy várjon rám a hegytetőkön. Sajnos az ő hegyi tempóját sok edzés után sem bírom megcsinálni. A hegygerinc elérése után ismét visszatértünk a faluba, most a másik oldalra. A falu egy völgyben fekszik, körben hegyek, és a hegyoldalon házak, villácskák.

A falu ismételt elhagyása után az Ezüst-Kevélyre másztunk fel, majd a Zöld barlanghoz, ami csak egy kisebb barlang. Pecsételés, és ismét mászás, a Kevély-nyeregre. Ezután Majdán-Nyereg, majd Csúcs-hegy következett.  Már alaposan megizzasztottak az emelkedők, viszont szép erdőben mentünk, körben jó panorámával.

Csobánka következett, ahol utolért minket Dani, (Dj. Ráspoly vagy hogy hívják) és egy darabig együtt haladtunk. A falu tetején a pontőröktől finom jegesteát kaptunk egy egész üveggel, valamint tapsot és biztatást. :-)

Megint hegynek föl, a Kevély másik oldalán, egészen a Mackó barlangig. (Amit a mi Mackónk mint névadó is megcsodált.) Sokkal nagyobb volt mint gondoltuk. No itt ismét hegy, és szépen elköszöntem a fiúktól, akik együtt folytatták tovább, én pedig alkalmi ismerősömmel Zitával gyalogoltam.

Felértünk ismét a Kevély-nyeregre, most másik oldalról. Egy szép kis tisztás volt a tetőn, sok-sok túristával. Lefele indultunk, jó csúszós úton, elhagyva a Szódás barlangot, jól eltévedtünk, nem vettük észre a zöld jelzéses ösvényt. A plusz kb. 3 km-t visszatérve megtaláltuk a jelet, aztán lefele folytattuk utunkat, a Solymári völgyben. Rendkívül látványos rész, kanyargós keskeny ösvény, fel-le domborulatokkal. Volt egy jó kis csúszkálós meredek rész is, itt értek be a rövid távosok, és ültek többen seggre. :-)

Jenői torony következett, amiről azt hittem valami adó-vevő oszlop, de egy szép szikla volt. Itt ültek az ismerős és kedves pontőrök, akiknek nagyon megörültem. Most már nem volt túl sok hátra a túrából, a Malom-erdőn át a Balázs-lépcsőn keresztül megint föl-le másztunk. Megint találkoztunk ismerősökkel, ez mindig jó egy túrán. Most éppen Attila örült meg az általam felkínált teának.

Nemsokára felértünk a Köves-bércre, ahol finom nápolyit kaptunk a nagyon kedves pontőröktől. Aztán már csak völgynek lefele kellett menni egy keveset, és már bent is voltunk a faluban.

Maci jött elém, már kifürödve, lemosakodva. Megkaptam az oklevelet, kitűzőt, és volt kenyér, ital, de nem volt rá szükségem. (Egy csokit is kaptunk már a túra elején, de nem emlékszem rá pontosan hol)

Nagyon jó kis túra volt, profi szervezőkkel.

Demeter 60 K

Mint a négy fős bébielefánt kerékpáros csapat elsőnek indult, és utolsónak beérkezett tagja, írok pár sort a tekerés részemről megélt élményéről. A többi Vajdaúr reszortja, nem veszem el a kenyerét. :-)

Ragyogó napsütésben, és szélben neveztünk a 60 km-es Paks körüli tekerésre. Számszerint 4 db elefánt, ebből három (Vajdaúr, Maci, és Tamás) ugyebár férfi. Egy nő. (én lennék) Nekik vékonykerekű versenybringájuk volt (Tamásnak city városi, majdnem vékony de nem eléggé) nekem pedig a kis kosaras montim. Ezért a fiúk 10 perces előnyt adtak, majd szépen beértek és szépen elkerültek az első szerpentinen.

Paksról indult a túra, Kölesdre kellett áttekerni. Nem volt sok szint, de az húzós volt, főleg a végén szembeszéllel.

Kölesden a kocsmában már várt a buzdító üzenet a srácoktól, "Hajrá Erzsi" felirattal. A kóla mellé nagyon jól esett. Jól tekertem, élveztem hogy nincs forgalom, és nincs nagy emelkedő. Sütött a nap, mindenütt finom tavaszi orgona meg virágillat lengedezett.

Egyedül voltam, a madár sem járt semerre.

Következő falu Borjád, egy kis toronnyal a falu tetején, aztán Uzd (még sosem hallottam róla) majd Sárszentlőrinc, és Nagydorog következett. Viszonylag jól haladtam, egy idősebb úr szeretett volna utolérni, de nem sikerült neki. Nyilván jól tekertem. :-) Az útvonal nagy része egy patak mellett, löszfal alatt haladt, jól nézett ki. Azt hiszem a Sió csatorna lehetett meg mellette a Sárvíz.

Nagydorogon egy parkolóban volt a pecsételés, kaptam csokit, és pezsgőtablettás italt. Aztán következett az utolsó etap, de itt Pusztahencse mellett - bár már csak 11 km volt hátra - lelassultam.

Nagyon tapadt a kerék a szórt bituminra, szembeszél fújt, és hosszú alattomos emelkedő következett. Azért leküzdöttem valahogy, és a végén már csak be kellett gurulni a városba.

Nekem nagyon tetszett a tekerés, a fiúk már vártak - kivéve Macit aki épp vidékre utazott és sietett. A végén kaptam ajándékokat is, szép kitűzőt, és bevágtam egy hagymás-zsírost.

Szerintem a rendezők nem voltak a helyzet magaslatán, nem tudták a nevezési díjat, és Maci ajándékot sem kapott. Ettől függetlenül tetszett a túra, az útvonal és főként a társaság - amit útközben nem élvezhettem - és az időjárás is. 

Bujáki Kikelet 30 - futás

Erzsi bejegyzéséhez írtam az alantiakat kommentnek, de aztán annyi lett, hogy inkább kiemeltem beszámolónak :-).

No, a 30-as. Erzsi igazat mondott, miután ők elmentek én még vakarództam egy kicsit a rajtnál, merthogy azért sejtettem, hogy jóval hamarabb fogok beérni náluk.
Aztán némi kérdezősködés után elindultam. Az első 5 km hegynek felfelé kezdődött. Itt néhol még belegyalogoltam, mert gondoltam hosszú még a túra, nem kell az elején kifáradni. Amúgy ez látszik is a futoterkep.hu-ra feltöltött útvonal szint és sebesség ábráján, ahol is ahol meredekebbre váltott ott látszik, hogy elkezdtem sétálni.
A Sasbércre felérve egy nagy sóhaj szakadt ki belőlem, mert olyan szép volt a kilátás. Reméltem is nagyon, hogy majd valaki fotózik rendesen (és megfogadtam, hogy beszerzek egy rendes fotóaparátot én is).
A túra tényleg szép volt. Néhol patakokon kellett átkelni, néhol emelkedők tarkították. Ha megnézitek a térképet, akkor 13-km-nél még jó felé mentem, de aztán klasszikus csapdába estem. Három futó volt előttem, és én azt hittem, hogy tudják merre kell menni, így én felhagytam a térkép olvasásával és őket követtem, majd utólértem őket, majd elhagytam őket. Ahol a tékép a 17 km-t jelzi, ott kellett volna kibukkannunk az erdőből. Szóval ami az én térképemen 14,15,16 km-es szakaszként van bejelölve, az a plusz munkám volt :-).
Kolosóra érve utólértem néhány gyalogost, akiket korábban lehagytam. Jött is a szekálás :-). Aztán Bokrosba érve megvolt a fánkos ház is. Én voltam az első, így meleg, frissensült fánk várt és nagyon jó tea. Sajnos egyikből sem tudtam sokat magamhoz venni, mert az nem tett volna jót a futásnak.
Én alapvetően melegre számítottam, de ekkor itt még hűvös, ködös, napnélküli idő volt. Meg is nézett mindenki a napszemüvegembe, amit meg nem mertem levenni, mert ugye dioptriás, ergó vagy sötéten látok, vagy sehogy :-).
Kiérve a faluból a felszántott túraútvonalért külön köszönet a sokeszű elkövetőnek.
Itt volt egy patak, amiről azt írták a szervezők, hogy rögtönzött átkelőhelyet készítettek. Én persze eltévesztettem és vagy 50 méterrel arrébb egy odvas fákkal beomlott helyen küzdöttem át magam, aztán persze csapdostam a fejem, amikor észrevettem hol is kellett volna igazából átmenni.
A bujáki vár felé menet sajnos valahol elvesztettem a futóövemből az egyik kulacsot. A 3 dl víz hiányzott is már a vége felé. A várhoz nehéz szuszogások közt értem fel, majd innen már futás be a célba. Egész jó időt mentem.
Aztán a célba beérve értettem meg, hogy előző nap Maci miért kérdezte, hogy könyvet hoztam-e? Én ugye 1 óra előtt beértem, aztán elkezdtem számolgatni és rájöttem, hogy a többiek 5 előtt nem nagyon várhatók. Pfuh. Mit csinálok én annyi ideig egy ilyen pici faluban?
Ettem-ittam. Lefürödtem. Aludtam a kocsiba (akárhogy is helyezkedtem mindenhol 5 cm hiányzott a kényelmes testtartáshoz :-)). Ittam egy alkoholmentest a cukrászdában. Sétáltam. Olvastam a Magyar Túristát, meg néha hangosan felnyögtem. hogy mikor lesz már 5 óra :-D.
Kész megváltás volt, amikor a többiek beértek.
A túra amúgy roppant szép volt. Ajánlom mindenkinek.

http://www.futoterkep.hu/utvonal/eycm9m/

Dübörgés és Rock'n'Roll!

Gyertek ki a Vadasparkba

A mai túrára már csak ketten maradtunk Macival, a Kaposvári szekció úgy döntött nem jön. Gyenge 16,4 km-re nem is érdemes két olyan kemény bébielefántnak mint Vajdaúr és Tamás.

Laza fél kilences indulással kezdtük a túrát a Széchenyi hegyi gyermekvasút megállójától. Mindjárt a rajtnál kemény maggal találkoztunk, Csilla éppen egy éjszakai túrát vezetett le, nagyjából alvajárva. Teljesen új nagyon szép erdei úton indultunk, gyanúsan sokat lefele. A túra során érintettük a Sissi túra mozgalom pontjait, néha kis kitérőkkel, két legyet akartunk ütni egy csapásra. Ilyen volt például az Uti Madonna is, ami az első pont volt, pontőrök nélkül. Kérdésekre kellett válaszolni. Szép házak között, zöldben, szép kilátással találtuk meg az Ördög-ormot, picit belekeveredtünk a jelzésekbe, mert az útleírás már a részletesnél is részletesebb volt, de mégsem egyértelmű. Maci a végén már idegbajt kapott tőle. 1 km távhoz nagyjából fél oldal olvasnivaló volt.

Az Ördög-orom elhagyása után kis kerülővel megtalálva a helyes utat, az Irhás árokba értünk, ahonnan lejjebb már nem lehetett menni, kezdődött a felfele gyaloglás. 16 és fél kilométeren 580 szint, nem olyan kevés ám. A buszvégállomáshoz kellett menni, aztán fel a Frank-hegyi túristaházhoz, ahol egy hideg kólával nyertünk újabb erőt.

Az időjárás remek volt, már bántam hogy nem rövidnadrágot vettem. Maci abban volt, és szandiban, mint aki nem is túrázik, csak kirándul. És így is volt.

Erdő, hegyek, aztán a Máriamakki kegytemplom következett, ahol savanyú ábrázattal emlékeztem a tavaly nyári ittjártamra, a bizonyos holtfárasztó SzuSóBuha kupa harmadik túráján. Utáltam. :-)

Most azért jobban esett a kis tisztáson lenni, mint tavaly. Csak azon csodálkoztunk, hogy kerültek sokan elénk, hiszen ki sem kerültek minket. ?

No, a kispista klubot elhagyva ismét erdő, hosszan, kanyargósan, hegynek föl, völgynek le. Ez volt a Virág völgy, aztán végre a Vadaspark kisvasúti megállójához értünk. Hosszúnak tűnt már a túra, és reméltük közel a cél.

De még át kellett menni a Budakeszi úton, onnan még mindig sokat gyalogolva, sok pesti kirándulót kikerülve értünk végre a Vadasparkhoz.

Itt kaptunk finom vajas és lekváros kenyeret, málnaszörpöt, és érdekes, egyedi "Fakitűzőt". Nagyon jópofa kör alakú, vadasparkos emblémával ellátott fából készült, és zsinórra felfűzött kitűzőke. Nekem nagyon tetszik, és egyedi. Tehát megérte a túra.

Be lehetett menni a parkba ingyen, de már nem volt kedvünk, az idő is jól eljárt. Jó kis túra volt, de mivel vissza kellett jutni a kocsihoz, még nem volt vége. Visszagyalogoltunk a Szép Juhásznéhoz, ez kb. 3 km lehetett csak, ahol éppen elértük a gyermekvasutat, és egy kis vonatozással zártuk a napot.

Egészen gyereknek éreztem magam. Jó volt. :-)

Bujáki kikelet

Három távon lepték el a harcokban szétbombázott útvonalon megközelíthető Bujáki hegyeket a bébielefántok.

Maci, Vajdaúr, Tamás és jómagam, Púcúttnyulas Szendrei Ferivel megtoldva. Csak hogy minden bujáki távot bevehessünk.  Maci és Ferike az 50 km-re indult, én Tamással a 40-re, Vajdaúr pedig még vakarózott kicsit a rajtban, aztán hipp-hopp lefutotta a 30-as távot. (De erről majd ő maga)

A nevezés gyors volt, az itiner remek, főleg hogy ki volt szalagozva végig. Az időjárás tökéletes, bár picit leereszkedett a köd, meg is ijedtem, de aztán a nap győzedelmeskedett és kisütött. 

Együtt indultunk, kellemes környezetben, hegynek fölfele hagytuk el a falut. Virágospuszta előtt Maci és Ferike lelécelt, mi pedig Tamással normál tempóra váltottunk. Az első ellenőrző pont egy régi kúriánál volt, sok-sok helyes állattal. Messziről alig tudtuk felismerni, hogy tevét látunk, nem is értettük hogy kerültek oda. Van itt rádiómúzeum, kis állatpark, tevékkel, vaddisznókkal. Itt picit hűvös volt, reménykedtem hogy fázni azért nem fogok, mert induláskor Tamás az égre tekintett, és megállapította hogy felhőtlen remek idő lesz. Most meg köd volt, pára, és hűvös.

Begyalogoltunk Bérre, ami egy pici nagyon helyes tiszta falu, szép templommal, a templom mellett földbe vájt pincékkel. A falu nevezetessége az Andezit-ömlés, ahol a második ellenőrző pont volt. Itt csináltunk pár fotót, aztán továbbindultunk egy patakvölgyben. A nap már kezdett kisütni, és kellemesen gyalogoltunk, a legközelebbi pontig, ami kb. 8 km-re volt. Elég gyorsan odaértünk, szépen erdőben, enyhe lankás hegynek fölfele.

Itt volt a Sasbérc, ami egy szép németalföldies kinézetű kilátó, láttuk is a tervező tábláját, aki tényleg német volt. A kilátóba nem mentünk fel, nekem lett volna kedvem, de Tamás nem mondta, én pedig nem szóltam. Utóbb kiderült Maciék felmentek.

Mi csak ásványvizet ittunk, és megbámultuk a quadokat, amire én szívesen felültem volna egy körre, de nem ajánlották föl. Igaz én sem helyeslem a természet ilymódú rombolását, de egy kis motorozás terepen csábítónak tűnt.

No, Sasbércről el, következett egy hegyes-dombos-völgyes erdei gyaloglás. Végig szép tájakon jártunk, csak jót tudok mondani az útvonalról. Némi tüskés-bokros láb összeszúrós kitérő után beértünk Kutasóba, nagyon szép kis tiszta falu, ellenőrzőpont, útmenti büfé (amire nem volt szükségünk, még volt a magunkkal vitt kajából, italból) kézzel rakott kemence, kedves pontőrök.

A kis falut elhagyva hamar odaértünk a másik kis falucskába, Bokorba. No, itt aztán volt teríts-meríts. A falu vendégházában volt az ellenőrző pont, friss meleg fánkkal vártak minket. Minden szégyen nélkül mondom, hogy 5 db-ot ettem, annyira ízlett. Volt sima cukros, diós, mákos és kakaós. Mellé finom igazi citromos tea. Le a kalappal a rendezők előtt. Én titokban vártam hogy a Dömsödi Gábor ossza a fánkot, de sajnos már nem ő a polgármester. Így rajongásom csak a tévében való nézéssel fog folytatódni.

Tamásnak végig a Dömsödiről regéltem, ő meg egy régi tanárára gondolt, és nem is értette mi a fenéért rajongok egy vén és fura pasiért. :-) Aztán kiderült a tévedés.

Szóval Bokor falut tele tömött hassal elhagytuk, itt volt egy nehezebben járható szakasz, amit éppen felboronált valami gép. Ezt elhagyva megtaláltuk a Bokri-keresztet, onnan pedig már láttuk a Bujáki várat. Nagyon szerettem volna már látni, ezért is készültem erre a túrára már régen.

Nem bántuk meg hogy ezt választottuk, remek környék panorámás kilátással több helyen is. A várhoz vezető hegy nem volt hosszú, és nagyon szép volt a kilátás. Itt is volt egy ellenőrző pont, ez már az utolsó, közeledtünk a célhoz. A romoknál is készítettünk fotókat, remélem majd Jocó kolléga berakja a blogtárba.

A várból hamar beértünk a faluba, a térdem már nem örült a túra végének, de a sok látnivaló miatt muszáj volt ezt a távot vállalnom. Megérte. Nagyon tetszett a túra, az ellátás is remek volt, csak a kitűzőm nem tetszett.

Vajdaúr már végtelenül unta a várakozást, Maciék néhány perccel utánunk érkeztek.

Gödöllőn kitettük Ferikét, aki innen indult éjszakai túrára, mi pedig vacsorázással zártuk a napot. Vajdaúr már roppant éhes volt, ezáltal nyűgösnek is tűnt kicsit, mivel ő nem ehetett sok sok fánkot mert tele hassal ugyebár nem lehet futni. Mi pedig nem voltunk nagyon éhesek, mert sok sok fánkot ehettünk, mert a gyalogláshoz ugyebár kell a kalória.

Jó túra volt, mindenkinek ajánlom.

Tojás 40

Macival Tojás túrára indultunk, ami logisztika szervezéssel indult. Az autót Telkiben hagytuk, ahol felszálltunk egy buszra, és egészen a Városmajorig vitettük magunkat. Pénzért persze.

Gyorsan megtaláltuk az iskolát, sok ismerősbe botlottunk a picit késői indulás (kb. fél 9) ellenére. A túra lépcsőzéssel kezdődik, fel a Csaba utcán, a Martinovics - hegy, Sváb hegy útvonalon, még a városban. Nagyon szép idő volt, sőt, dél körülre piszok meleg lett.

Első ellenőrző pont a Széchegyi emlékműnél volt, ahova ismert és ismeretlen utakon-ösvényeken jutottunk fel, elhaladva sok kellemes ház, és fényes palota mellett. Ez a budai rész élhető, zöldövezetes, kimondottan csendes volt.

A nagy öreg emlékművét körbejárva továbbmentünk a Széchenyi hegyre, majd a Normafához. Itt indult a rövidebb táv, sok gyaloglót kellett megelőznünk, amit lefele kissé kocogva tettünk meg. Mivel a túra már lassan feledésbe merül, a pontos ellenőrző pontokra már nem emlékszem, de a lényegesebb érintési pontokat felsorolom: Disznófő forrás, Tündér-szikla, Apáthy szikla (idén már sokadszor) majd az Árpád kilátó.  Főként hegynek mentünk, a túra szintje 1350 méter volt, amit a végén már nagyon érzett a térdem.

A hegyeket föl-le megjárva még az Apáthy szikla előtt az egyik ellenőrző ponton kedves ismerős pontőrök csokitojáskával leptek meg minket, lévén hogy Húsvét Hétfő volt. Innivaló is sok fogyott, köszönhetően a hegyeknek és a napocskának.

Az Árpád kilátóból már völgy is volt szerencsére, és a házak között más - a megszokottól eltérő - útvonalon közelítettük meg a Guckler sziklát. Itt még nem jártunk, tetszett. Ezután Virágos-nyereg, majd sok sok gyaloglás után végre a Solymári Szarkavár majd maga Solymár következett. Ellenőrzőpont a falu kocsmájában, itt már nagy volt a hőség, kellett az elemózsia és a hideg kóla.

Solymárt ismét hegynek fölfele hagytuk el, megmásztuk a Zsíros hegyet, aztán Nagykovácsiba is beértünk, majd az Anna vadászház mellett már lassuló tempóban érkeztünk Telkibe. Már azt hittem sosem érünk oda.

Cefetül fájt a térdem a végére, úgy látszik 30 km-re van hitelesítve.

Milyen jólesett hogy ott volt az autó. A célban pecsét, oklevél, kitűző, még egy kóla. Összességében szép túra volt, remek nyárias idő, eltévedni nem lehetett, az ellátás sem volt rossz. (Valahol adtak kaját, és ettem vajas kenyeret, meg ittunk málnaszörpit is. De nem emlékszem hol.) Csak már unalmas a Budai hegység, de hát a Budapest Kupához meg kell járni még néhányszor.

Telkiből aztán már haza, éhesen és fáradtan, mint az igazi túrázók.

Tekerni kell, ennyi az egész

Egy kis laza szombati tekerésre indultunk  a Váci csata nevű mozgalomhoz kapcsolódóan.

Utasaim Maci, Vajdaúr és Tamás voltak, a tetőn három bringa utazott.

Miután Zebegényben kiraktam a két hosszú távon tekerőt (Macit és Tamást) igyekeztem Vácra, ahol Zsuzsa már benevezett minket. Engem a laza 15 km-es tekerésre, őmagát, és Vajdaurat a 20 km-es túrára, amit futva akartak teljesíteni.

A bringa lepakolásakor találkoztunk B.Ferivel is, aki aztán iszkiri el.

Első pontnál a Honvéd emlékműnél kezdtünk, lekispistázva a Zenepavilon és emlékmű közti utat, de amit természetesen a végén mindannyian pótoltunk. Ki gyalog, ki tekerve.

Az emlékműnél igazi huszárok pecsételtek, aztán el is köszöntünk egymástól. Felnyergeltem vasparipámat, és felkötöttem a gatyámat. A laza Duna-parti bicikliúton való tekerés helyett ugyanis - mivel magas volt a víz - fel kellett egy szerpentinen tekerni a Kosd nevű faluba. Azt hiszem a 16 km-en 270 m volt a szint.

Nem örültem. :-( Végigtekertem Vácon, aztán a gödrös, nagyforgalmú úton elindultam felfele. Az első pont a kálváriánál volt, szép kis hely, fotóztam is néhányat. (Fotók a fotótárban remélhetőleg)

Aztán tovább, mindig felfele, kissé szerpentines úton, át az M2 fölött, egészen a faluig, aztán a falun jó sokáig végig. Erősen megizzadtam, remek meleg idő lett. Egyszercsak odaértem a kocsmához, ittam egy hideg kólát, kifújtam magam, és bő 10 perc alatt visszagurultam Vácra. Hát ez volt az élvezetesebb része a tekerésnek, ez tagadhatatlan. :-)

Részemről ennyi a történet, a Zenepavilonnál megkaptam a kitűzőmet, iszogattam békésen, egyszercsak lóhalálában teker Tamás, és visszaüvölt, "Maci lerobbant"! Nosza utánatekertem, nem is értettem ő hova megy, hiszen itt a célja. Még együtt eltekertünk az emlékműig, ahol nem volt persze senki, ő meg idegesen visszatekert, aztán újra vissza hozzám a kocsihoz, hogy el tudjuk vinni a bicaját Macinak, hogy  ő is be tudjon tekerni.

Szóval bringák a tetőre, usgyi Kisorosziba, ott bringacsere, Maci selejtje a tetőre, aztán ő el, és mi is el.

Végül Vácon találkoztunk, mindenki felvette a járandóságát, kitűzőt a tekerésért, kitűzőt a csata sorozatért, és érmet az összesen 160 teljesített kilométerért. (A részleteket majd az illetékes bekommenteli)

Megkerestük az időközben beérkezett - és Zsuzsa tesójáékhoz betért - Vajdaurat és Zsuzsát, aztán egy jó ebéddel és némi városnéző sétával fejeltük meg a napot.

A futásról kérem Vajdaúr részletes kommentjét, a bringaselejtezésről pedig Maciét. :-) És persze nem haragszunk meg Tamás bármilyen jellegű kommentjéért sem. Sőt várjuk!

Hétvégi Csata és Csata Kupa

Alábbi bejegyzésben csak a tényeket sorolnám fel, a kiegészítő történetet Maci adja hozzá:

Április 4. szombat: Tápióbicskei Csata Emléktúra

Részt vevők: Maci és Tamás

Táv: 48,5 km Szint: 0.

Útvonal: Jászberény - Tápióbicske

Nos, a tavalyi SzuSóBuHa kupa után, Erzsi és Tamás is megfogadta, hogy ilyen hülyeségre nem jönnek többé.

Aztán teltek a napok, hetek....és a jó rábeszélőképességemnek köszönhetően, már újra 3-an autóztunk Jászberény felé...:-)

Na jó Erzsi tényleg komolyan gondolta, de Joey mint résztvevő jött. Persze tudom, hogy nem akart tök egyedül hagyni, és ha csak rajta múlik valószínűleg kevesebbet is ment volna, úgyhogy innen is köszönöm neki a társaságot.

Többször átrágtuk hogy melyik távon is induljunk, mert a maxi kupa 160 km-ért járt.

Végül az első etapon az 50 km mellett döntöttünk. (Illetve inkább én..:-))

8.25-kor rajtoltunk el a Jászberényi állomásról. Már akkor látszott hogy túl hideg nem várható.

Tápióságban gyalogoltunk, ami azt jelentette hogy minimális fa és árnyék várható. 21-22 fokot mértek árnyékban, ami napon sokkal durvábban hatott.

Egyébként jókedvűen haladtunk, viszonylag kényelmes tempóban.

Megcsodáltunk pár tanyát, természetvédelmi területet, míg elértünk Tápióbicskére a túra céljába pontban 17.00 órakor.

Pont valami rendezvény volt a csata emlékére, és brutálisan sokan voltak.

Még szerencse, hogy a főrendező elénkjött és utbaigazított.

Felvettük a díjazást, és szerencsénkre megjött Erzsi is. Gyorsan elhagytuk a nyüzsit, és a kiszolgáló személyzetünknek hála befaltunk egy pizzát.

Még kb. 2 órát szieztáztunk miután elindultunk benevezni a következő etapra.....

Április 4. szombat este: Éjszakai Hadjárat

Részt vevők: Maci és Tamás

Táv: 45,6 km Szint: 500 m

Útvonal: Tápióbicske - Isaszeg

Nos nevezés után 7.45-kor vágtunk neki az éjszakai 45 km-es túrának. NAgyon sietni nem volt érdemes, mert a cél csak 6-kor nyitott ki.

Az első 15-20 km-en, még a fejlámpa sem nagyon kellett. Kevés fa között, nagyon szépen világított a hold.

Egész frissen és jókedvűen haladtunk. Az elsőpontunk megegyezett a délutáni utolsóval. Egy kocsma. Nagyon olcsó itókával. Le is nyomtunk egy kis traubit.

Majd gyorsan tova.

Hangulatunk felemás volt. Volt mikor beszélgetve és röhögve mentünk, volt mikor szótlan. De jól éreztük magunkat.

Volt egy pont ahol többen összeverődtünk, majd az elágazásban hirtelen mindenki eltünt. CSak Joey mondta hogy bíz mi a másik irányba fogunk menni.

Hittem én neki, meg a térkép is meggyőző volt, de csak elgondolkodik az ember akkor mikor mindenki másfelé indul el.

De nekünk lett igazunk szerencsére.

Így örvendeztünk vala egész Sülysápig, ahol is megettük Robin kobzosát.

Ez talán nem kellett volna, mert Joey-nak sikerült elintéznie a gyomrát.

A következő 2 óra a kínok kínjái volt.

Hányinger, fosóinger, koordinálatlan mozgás jellemzte a 2-4 közötti időszakot.

Joey beszél és szidta magát. Én meg azt hittem hogy nekem szól. Kérdeztem is hogy mi van?..Erre ezerrel rámszólt hogy SEMMI. Na itt tudtam, hogy most tán nem kéne szólnom egy ideig..:-

Ráadásul el is kavartunk egy helyen. Pintér Józsiékat követtük ezen a szakaszon, és egy elágazásban rossz felé mentek. Tudtuk mi ezt, de csak vonszoltuk magunkat utánuk. Fáradtak voltunk gondolkodni.

Aztán mégis visszafordultunk, hogy meglegyen a helyes út. Igaz vagy 30 percet vesztettünk így.

Joey végül bevett valami gyógyszert, és jobban lett.

Aztán elértük lassan Isaszeg határát. Ott már szebb volt a világ. Dombok fel és le és megint fel. Ez kell nekem, gondoltam..:-)

A honvédsírokhoz már egész hajnaltájt értünk. Ott aztán kaptunk mindenféle finomságot. kakaós csiga, pogácsa, túró rudi, kakaó. nem számítottam rá, de negyon jól esett.

Átvágtunk a cél fele egy klassz kis erdőn, és nagy nehezen bevonszoltuk magunkat immár világosban a célba.

Erzsi már várt minket.

Gyorsan bevágodtunk a kocsiba és aludtunk is vagy 1.5 órát.

Április 5. vasárnap: Isaszegi csata emléktúra

Részt vevők: Maci és Tamás (zombi üzemmódba amiben még a f..ngás is fáj) Erzsi (ő frissen üdén)

Táv: 16,48 km (ötször annyinak tűnt) Szint:  245 m

Útvonal: Isaszeg - Isaszeg :-)

Felébredtünk, és akkor jöttünk rá, hogy még csak fél kilenc van. No mindegy menni kell a 3-ik túrára.

Pont B_Feribe botlottam. Ez nem volt kis teljesítmény, mert közel 470 induló volt aznap.

Joey még nem tudta hogy jöjjön e. Volt a sarkán egy bazi nagy vízhólyag, de végül kinyomta és cipőt húzott.

16km volt csak hátra nekünk, de valahogy azt éreztük hogy ez k..va hosszú lesz.

Volt ismerős szakasz is, hisz hajnalban már meglátogattuk a honvéd sírokat. Most megtettük világosba is.

Érdekes mozgásunkról látszott, hogy nem ez a 15 km viselt meg bennünket. Legalábbis remélem..:-)

Valahogy bevonszoltuk magunkat a célba. Átvettük a jutalmat és a kupát, amit a 110 kilóméter teljesítésért kaptunk.

Kemény kis hétvége volt.

Gratulálok mindenkinek aki teljesítette a távokat. (Ahogy tudom 12 ember csinálta meg a 160 km-t, és kb. 20-20 a kis és közepes kupát érdemelte ki.)

Köszönöm Joey-nak a társaságot és hogy végigjött velem, és Erzsinek a logisztikáért és az ellátmányért. Nélkülük nem tudtam volna megcsinálni. 

Ugyan arról volt szó ismét hogy soha többet, dehát ismertek..:-)

MACI