Mecsek éjszakai

A Kanizsa túra után Kaposváron a mexikóiban elfogyasztottuk a kajánkat. Ebédnek már késő volt vacsorának meg korán.

De mivel Joey-val mi készültünk az éjszakai túrára enni kellett.

Sajnos sem Vajdaúrat, sem Gabcsit nem sikerült rábeszélnünk egy kis esti testmozgásra. (utólag talán jól döntöttek..:-)

Mi már kétszer is el akartunk menni erre a túrára, de az eddigi éjszakai túráink előtt is mindig mentünk napközben is, ezért eddig valahogy nem jött össze.

Most végre sikerült.

6-ra megjelentünk a rajtban ahol rögtön Pesza kezünkbe nyomta a nevezési lapokat. Köszöntünk Csabinak is, aki a rövidtávosokat indította. Meg is kérdezte melyik távon indulok....no már a kérdés is sértő volt..:-))

Úgy terveztük hogy a Babás-szerkövekig lámpa nélkül megyünk.

Az útvonal ezen része ismerős volt, hisz nappal már nemegyszer megjártuk. A pont előtt azonban már elég félhomály volt. Itt ott belerugtunk egy- két kiálló ágba, kőbe.

A ponthoz közeledve kérdezte is Joey hogy talán mégis kéne lámpa. Mondtam neki hogy minek, hisz itt van a háromszög jel előttünk.

Így aztán elindultunk felfelé a jelzésen. Na ez aztán elég hamar gyanús lett, mert egyikünk se emlékezett emelkedőre ezen a szakaszon. A következő jelzésnél ki is derült, hogy háromszögnek háromszög de nem piros amin menni kéne, hanem kék..:-)

Ez volt az 1 tévesztés. Gyorsan visszamentünk a helyes útra és elértük kisvártatva a pontot.

Utána egy meredek kaptató következett a végén már-már sziklamászással. Nagyon tetszett noha oda kellett figyelni, mert nem volt veszélytelen út. Én még ezen a szakaszon nem voltam nappal, de Joey igen és magabiztosan haladtunk felfelé. Miután felértünk ismert csomóponthoz értünk.

Lereszkedtünk a Laci-forráshoz. Itt volt nem messze valami buli, ahol is petárdákat dobáltak a tűzbe. Messziről csak a durranásokat hallottuk. gondoltuk is, no itt levadásznak minket.

A pont előtt nem sokkal csatlakozozz hozzánk egy túratárs akivel aztán végig együtt haladtunk.

Így már vele tévesztettünk másodszor is. Igaz a mellettünk lévő vaddisznó röfögés is lehet befolyásolt minket. Nagyon sokat nem mentünk mellé, inkább az időveszteséget sajnáltuk.

Végül aztán a helyes útra lelve leértünk Orfüre. Elsétáltunk a tó mellett, egy meglepetéspontnál csokival kínáltak minket.

Elértük a Nagy-kő oldalát. Következő szakasz egy nehezebben járható út volt. Legalábbis éjszaka. rengeteg patakátkeléssel. Ugyan csont száraz volt a patakmeder, azonban a kövek elég rendesen nyomták a talpunk. Elértük a Lóri kulcsosházat, ahol isteni tea várt minket.

Tovább áltunk egy kis csalános emelkedőt leküzdve. Megtaláltuk a Kőlyuknál lévő pontot is, ahol a müködő forrásból merítettünk erőt.

Erre szükség is volt, mert következett egy bő 2 kilóméteres harc az elemekkel. A Zsidó-völgybe érkeztünk. Csomó kidölt fán, és sziklán kellett átverekednünk magunkat. Sikerült persze, de a helyiek szerint most nagyon békés arcát mutatta.

A következő szakasz nagyon monotonra sikerült. A Lapis felé tartottunk, monoton emelkedő tök egyenes út.

Mi azonban figyelmetlenek voltunk és megörülve egy jelnek balra vettük az irányt. kb. 1.5 km után jöttünk rá, hogy már nem a zöld hanem a kék jelzésen vagyunk. Annyira hasonló volt lámpafénynél...:-)

Ránéztünk a térképre és rögtön tudtuk, hogy elkurtuk..nem kicsit..:-)

Visszacaplattunk a keresztezéshez, és már a helyes úton kerestük a Sós-hegyi kilátőt. Végre az is meglett. Innen a Remete rét várt minket. Illetve egy igen vidám társaság. Többen kiabálták már messziről merre mentek a többiek. A legjobb volt amikor megtaláltuk az irányt, egy srác éppen a fának támaszkodva hányt. Miután végzett ennyit mondott. Erre mentek..:-) Az útvonal vége már a jó ismert Mecsekszentkút-Éger völgy útvonalon haladt.

Kicsit lassan tudtunk haladni a néhol nehéz terepnek köszönhetően.

Végül 8.20 percet mentünk. Igaz ebben benne volt a 3 tévedés, ami legalább 30-40 perc volt.

Teca mamánál átvettük a díjazást és kaptunk finom virslit ami nagyon jól esett. Végül megtudtuk, hogy a rövid távon 120 induló volt, a hosszún pedig 38.

3.52-kor már ágyba is kerültünk..:-)

De hát ez egy ilyen műfaj! 

Kanizsa 30

Idén zsinórban harmadszor vettem részt a túrán.

Tavalyelőtt Joey-val voltunk az 50-es távon, tavaly pedig Erzsivel a 30-on.

Szimpatikus ez a túra nekem, ezért idén sem maradhatott ki.

A rajt előtt kaptunk egy hőálló fémpoharat. Ez nem gyakori a túrákon.

Joey és Vajdaúr társaságában indultunk el Dr. Mező Ferenc gimnáziumból.

Az első pontig ami a csónakázó tónál volt,olyan bemelegítésnek szánt sétálással haladtunk. Majd beelőzőtt 2 futóhölgyemény, erre mi is elkezdtünk kocogni.

Elvileg kocogósra terveztem a túrát Joey-val, de Ő nem tájékoztatta erről Vajdaúrat..:-)

Így rögtön Vajdaúr siránkozásait kellett hallgatnunk. (persze nem gondolta komolyan.)

Végül egy jó tempójú gyaloglásban kiegyeztünk. Eltévedéstől nem kellett tartanunk, hisz azért már ismerős volt az útvonal. Bagolán keresztül értük el a Liszói szőlőhegyet ahol szép kilátás volt. Vajdaúr fotózott végül, így majd dokumentálja képekben is.

Miklósfai parkerdő elött vívtunk egy kis dzsungelharcot, mert a tó bal oldalán maradva az eddig megszokott piros jelzést követtül. valószínüleg a tavat megkerülve elkerülhettük volna a csalános őserdőt. De legalább kicsit morcoghatott Vajdaúr..:-)

A pont egyébként nagyon kellemes parkos helyen volt. Ittunk egy kólát!, meg pár sütit és továbbálltunk.

Itt-ott azért belekocogtunk. Az utolsó ponton a megszokott pogácsával vártak már minket. Innen pedig már a cél várt.

Igényes oklevél, kitüző volt a jutalom. No meg az elmaradhatatlan ajándéksorsolás.

Klassz kis fémflaskát nyertünk Joey-val. Vajdaúr egy plüss zsiráfot, amit kisírtam tőle..:-)

Kellemes délelőtt volt.

Ex Visegrado paradiso terrestri

Mivel elkezdtük a háromfordulós túrasorozatot, nem maradhatott ki a vasárnapi túra sem. Aránylag későn, fél kilenc után rajtoltunk el Macival.

A rajtnál minden flottul ment, a szervezők ügyesek voltak.Vittem botokat, mert számítottam rá, hogy 700 m szintnél elkél a térdemnek a segítség.Gyönyörűen sütött a nap, jó kis túraidő ígérkezett.

A téli túrához hasonlóan a Salamon toronynál vezetett az út, aztán a Görgey bércnél volt egy pont. Kimentünk megnézni az emléktáblát, és a panorámát is.

Gyönyörű erdei úton mentünk tovább, megleltük az első tanösvényt, és örültünk hogy milyen jó is ilyen szép időben túrázni, főleg ilyen csodaszép helyeken.A kis tanösvényt végigjárva az Erdei Művelődési Háznál (Makovecz tervezés) várt minket egy kedves hölggyel Nád Béla lelkes pontőrként. Örömmel üdvözölte Macit, aztán kaptunk csokikat, szörpöt, és mindezt baráti jó szó és széles mosoly kíséretében.

Megjegyzem, minden szervezőnek pontőrnek ilyennek kéne lennie.

Innen a második tanösvény következett, ha jól emlékszem a Mogyorós, amihez át kellett vágni a parkolón, el egészen a vadaspark kerítéséig, és onnan tovább a táblák szerint.Több ismerőssel is találkoztunk, mindenki lelkesen kereste a táblákat és pontokat a tanösvényen, hogy a feladott feladatokra tudjunk válaszolni.Ahogy észrevettem, mindenki össze-vissza ment ezen a részen, nem volt egyértelmű az útvonal.

Mi azért mindent megtaláltunk és végigjártunk, kár is lett volna bármit kihagyni, hiszen kis tótól kis hídig elkezdve helyes erdei utakig, Boróka forrásig, volt itt minden.Meglepődtem, hogy ennyi kiépített tanösvény van, nagyon szép panorámával sok helyütt.

A második tanösvény teljesítése után ismét vissza Nád Béláékhoz, ismét csoki, és málnaszörp.

Következett a harmadik tanösvény végigjárása. Közben folyamatosan küzdöttünk a szintekkel, illetve csak én, Macinak meg sem kottyant.Nekem azért kezdett melegem lenni, jócskán befűtött a napocska nekünk.Miután megtaláltuk az ösvényt, és végigmentünk, ismét visszatértünk Nád Béláékhoz, de most meglepetésként energiaitalt, és ropit kaptunk.

Az ellátásra aztán semmi panaszunk nem lehetett.

A hosszabb távnak itt kezdődött a túra másik fele. A már említett Erdei Művelődési Ház után átvágtunk egy nagy játszótéren, és megindultunk lefele igazi erdei túraúton. A jelzések nem voltak jól láthatóak, ezért a szervezők szalagozással segítettek minket, rendkívül pontosan.A lejtő végén egy szakadék mellett haladtunk jó sokáig, megcsodáltam, egészen sötét volt az erdő mélyén, és a sziklafal mentén lévő szakadék, vagy inkább hasadék szinte félelmetesnek tűnt.

Eljutottunk egészen Áprily Lajos emléktáblájáig, ahol élő pontőr várt minket, aztán felkaptattunk a dombon, és nyaralók mellett haladtunk jó sokáig.A nap tűzött ránk, az idő délre járt, beértünk sok caplatás után Dunabogdányba. Némi aszfalt következett a főúton, aztán vissza a hegyre, földúton nyaralóházak között.Ismét pontőr, majd egy meglepően sáros úton be az erdőbe.A leírás pontos volt, megtaláltuk a kék plusz jelzést, átkeltünk egy vadkerítésen, majd kissé tüskés-bokros meredek hegyoldal következett. A leírás szerint ez szivatós útvonal volt, de nem volt semmi gond vele.

Felértünk egy földútra, ahol ismét összefutottunk ismerősökkel, Kujomi pl. a Hősök Túrájáról érkezett 100 km gyaloglás után. Meg sem látszott rajta a fáradtság.

Erdőben vezetett az út végig, nem is sokára visszaértünk a Nagy Villámhoz.Itt már csak a vár alatt lévő Viktorián emlékművet kellett megkeresni, aztán a meredek köves úton legyalogolni a városba.

A lefele úton szép kálváriát, és annak végén egy kis sziklakáponát is érintettünk, nagyon tetszett.

5 perc híján 5 óra alatt teljesítettük a túrát, bizony voltak szintek, és nagyon meleg is lett.

A célba érve az előzőhöz hasonló típusú - nekem nagyon tetsző - kitűzőt kaptunk, és oklevelet.Volt zsíros és lekváros kenyér, de mi csak teát fogyasztottunk. Igaz abból több pohárral, egyrészt mert nagyon finom volt, másrészt mert volt mit pótolnunk folyadékból.

Meg kívánom jegyezni, a langyos tea rendkívül jó ötlet volt ebben a melegben. Nem volt tőle további izzadás.

Összességében nagyon jó túra volt, szép idő, szép útvonalvezetés, jó szervezés.

Én részemről az egész szervező stábot külön dícséretben részesítem. :-)

Gemenc kör

Már jó korán Tamással és Macival, no meg bringákkal megspékelve Pörbölyön voltunk, hogy részt vegyünk a Gemenc kör kerékpáros túrán.

Miután megkaptuk az itinert, - negyed kilenc után - és tisztáztuk, hogy én könnyített változatot - 56,7 helyett 30 + 15 km-t tekerek, elindultunk, ki-ki a maga útján.

A fiúk Alsónyék, Sárpilis-Decs-Öcsény és Bárányfok érintésével rendes úton, én pedig a töltésen oda-vissza Keselyűs érintésével.

A töltésen nagyon jó biciklizni, főleg ilyen korai órán. Egy lélek sem sehol, a nap sütni kezdett, a töltés oldalában virított az őszi kikerics, sasok szálldostak a levegőben, nagyon jól éreztem magam.

Lazán tekertem, szaladt át előttem egy őzike, tisztára élveztem a helyzetet.

Kényelmes tempóban tekertem a Keselyűsi csárdáig, ott ittam egy üdítőt, megettem a csokimat, és visszakerekeztem Pörbölyre. Senkivel sem találkoztam egész úton.

Lazán két és fél óra volt, így bőven visszaértem a 11 órakor induló bicikliversenyre.

Még az oklevélre és kitűzőre vártam, a fiúk is megérkeztek, letekerték az ő 26 km-mel hosszabb körüket. No jó, versenybringával, meg izmos lábakkal könnyű.

Én is letekertem ugyanazt tavaly, de sajnos nem sikerült visszaérnem a 11-es bringaversenyre, ezért választottam most a könnyített megoldást.

11-kor elrajtoltunk mindannyian a versenyen, a srácoknak előbb csak a hátát, aztán egy kék ill. fehér pontocskát aztán már semmit nem láttam belőlük.

Még az általános iskolás gyerekek megelőzése is gondot okozott. Hát ezek úgy tekertek állva, mint az őrültek. Kb. 6 km-nél értem őket utol, éppen előztem, mikor már a 7,5 km-es fordulóponttól Maci és Tamás visszafele jöttek.

Bolyban, egymásra és az előttük lévő pasira ráállva.

Nos, én is nyomtam, kellő távolságra magam mögött hagytam minden kislurkót - nemá hogy még a gyerekek is megelőzzenek - és tekertem ahogy bírtam.

Egyszercsak megláttam Macit, bringát tolt maga mellett, gondoltam engem vár, milyen kedves. De nem. Sajnos defektet kapott, így lecsúszott a második helyről. Amit helyette Tamás szerzett meg, teljesen megérdemelve. (Bár a végén ő is defektett kapott, de már betekert azzal együtt)

A hölgyek között természetesen én értem be elsőnek, azt hiszem 42 perc volt a 15 km-es táv nekem.

Ezután következett a 8 km-es futóverseny, ahol nekem már nem volt kedvem résztvenni, megfájdult a térdem, meleg is lett, szóval puhány voltam.

Tamásnak viszont annyira jól ment, hogy két kört futott, azaz a 15 km-es távot teljesítette, ahol a megtisztelő második helyet érdemelte ki.

Így Maci felkúszott a harmadik helyre, neki bronzérem járt az elúszott biciklis ezüst helyett.

Összességében mérlegelve a bébielefántok éremgyűjtése hétvégén: egy arany, két ezüst, és egy bronzérem lett.

Szerintem tök jó. :-)

Kaptunk még újságokat, zsíros kenyeret, málnaszörpöt, bár a futóversenyen Tamásnak szállítmányoztunk egy kis vizet, mert elkélt volna frissítés a melegben.

Aztán bablevesevés egy kocsmában, és el.

Itt a vége, fuss el véle...

HASE túra

Macival a Meteorra készültünk. Szép jelvényt ad, erre számítottunk.

No persze ő mindig kitalál valami mást, szokás szerint éremre hajt. Meglátta a HASE túrát, hogy áttették az indulást máshova, és hű az neki jó lesz kifejezéssel élve, megjelentünk a rajtban.

Maci mint potenciális induló, én mint potenciális kísérő. Aztán rábeszéltek, hogy induljak, és lőn.

20 km, (ami szerintem kb. 17 volt)  580 szinttel, és az első szép kupát is kap. Maci azonnal rátapadt egy jól futó fiúra, és eliramodtak, én meg visszaballagtam egy teáért, és gyorsan bekaptam egy csokit, mivel még nem is reggeliztem. Aztán ahogy voltam túracipőben, túranadrágban (semmi extra futást segítő csúcsfelszerelés) nekilódultam én is.

Rafináltam rátapadtam egy Zeller becenevű srácra, aki kívülről tudta az útvonalat, így értékes perceket nyertem a jelzések nemkeresésével.

Zeller gyakorlott túrázó, Macihoz hasonlóan vágtázott felfele a hegyeken (ahol én alig kaptam levegőt is) de ellentétben Macival, a hegytetőn mindig meg is várt. Aztán futni nem akart ugyan, de rábeszéltem, hogy tartson velem, és a lejtőket szépen megfutottuk.

Elhagytuk az összes nőt aki előttünk haladt, az utánunk jövők meg nem értek utol minket. Így tehát boldog reménnyel értem célba, aztán hamarosan kiderült, meg is nyertem a korosztályos futamot.

Maci a bronzérmet szerezte meg (neki azért keményebb ellenfelek jutottak!) így szép kis éremmel a nyakunkban nem vágtunk neki a Meteor túrának, hanem bevártuk az eredményhirdetést.

Megkaptam a korosztályos jutalmat, nagy kőbe vésett érem, aztán végül az abszolút női első helyet is bezsebeltem, és nagyon szép kupát, meg még egy érmet kaptam. Meg egy egri bikavért is, ami már bónusz, hiszen nevezési díj nem is volt.

A túra végén még csokit és ásványvizet is osztogattak.

Az időm, 2.45 lett, Macié nem volt kettő sem, majd bekommenteli a sajátját.

Ezt az egész beszámolót dicsekvésképpen írtam, hogy kicsit fényezzem magam. :-)Mert most végre voltak bőven ellenfelek! 150 induló volt, abból azért nők is akadtak jócskán.

Köszönöm Macinak hogy elvitt, és rábeszélt, és ígérem kicsit kölcsönadom neki a kupát. :-) 

Zselici 4 fa túra

Közel volt, elmentünk. Bár már egyikünk sem először volt, így a nagy meglepetés elmaradt, de legalább jót sétáltunk.

Az úgy kezdődik, hogy Tamás szólt menjünk. A meteorológus meg szólt, hogy vihar jön. Szóval megállapodtunk egy döntetlenben és abban maradtunk, hogy ha reggel 7-kor nem esik, akkor megyünk.

Reggel 7-kor hétágra sütött a nap. Szóval kifogás nem lehetett. Ötöcködtem és mentem Tamásért, majd egy röpke utazás után megérkeztünk Simonfára.

Mivel csak ketten mentünk a futócipőmet vittem, hogy majd jól belekocogunk, de hát ne fussunk a téma elejbe. Gyors nevezés (600 ft). Gyors meglepődés. Kaptunk itinert (ez nem volt meglepő), meg egy elektronyos lépésszámlálót is. Meg egy kis füzetet, hogy tedd meg életed első 10 000 lépését. No ezt gyorsan félretettük, úgyis hamar betelt volna.

Nem is szórakoztunk sokáig. Némi instrukciók után ellőtték a tömegrajtot. Az út egyből felfelé vitt. Nem is kicsit és vagy 1 km-en keresztül. Tamással gyorsan leelőzgettük a lasabbakat és mentünk egy jó kis reggeli iramot.

1, 235 km-nél immáron a megmászott domb tetején lassan leesett, hogy az igazoló lapomat meg a nevezés utáni tevés-vevésben bent hagytam a kocsiban. No, akkor hátra arc. Még nincs nagyon messze.

Ezt amúgy gyönyörűen nyomon is lehet követni a térképen. Levágtáztam a dombon, majd magamhoz vettem a lapot. Futás vissza. Mivel még nagyon az elején voltunk, felfelé is futottam. Mit nekem. Erős vagyok, mint a Pál.

Felérve kiszámoltam. 1,3 km-nél én már 2,3-at tettem a túrába pluszba. Plusz egy jó kis szintet is. Nodejó.

Míg távol voltam Tamás megfejtette merre is kellene tovább menni. Igaz senki nem ment arra, merthogy volt egy párhuzamos út, ami az árnyékba ment, ez meg direktbe a napon. Mi persze a napos utat választottuk, mert nem kispistázunk.

Itt hamarosan a helyi ismeretünknek hála félre is mentünk, de aztán újra sikerült visszakeveredni. Innen sok minden már nem történt, mert többször nem tévedtünk el.

A beharangozott vihar ellenére verőfényes, durván kánikulai idő volt. A napon szénné égtünk. Az árnyékban viszont a böglyök és egyéb röpülő idegbetegségek raja körözött. Egy helyütt bele is futottunk, mert nem nagyon toleráltam már a rovarokat.

A futócipő ellenére azonban nem nagyon erőltettük a futást. Szépen tempóztunk gyalog.

Egyszer szembejött egy fickó, aki a 10 km-re nevezett. Futott, mert a 10-es után még a 30-ason is indult. Az úgy már érdekes volt :-).

A frissítő pontok bőségesek voltak. Nekem főleg a barackok tetszettek.

Sok mindent aztán már nem tudok mondani a túráról, merthogy ilyen kánikulában tényleg nem volt mit nézni a tájon. Meg aztán sok ment aszfalton is, amit nem értek miért, amikor ott van az a sok természet. Persze azért 4 fa túra, mert négy "fa" végződésű települést keres fel.

Lassan kezdtem egy kicsit tikkadni is. A futócipőm nem helyeselte, hogy gyaloglok benne és szépen feltörte a lábam, amitől nem esett jobban a járás és ekkor már bevallom kedvem sem volt futni.

Tamás ment mint akit a böglyök kergetnek. Mindig 2 lépéssel előttem. Hjába no, meglátszik sokat túrázik Macival.

Tamás előadta útközben, hogy tavaly Erzsi, meg Maci is itt volt, de nagyon alacsony átlagot mentek, mert a 30-as túrát kb. 6 óra alatt teljesítették. A mentségükre legyen azonban mondva, hogy a 30-as túra messze nem 30 volt, hanem olyan 34 körül. Szal nem mentek tavaly sem, alig csak 6-os átlag alatt.

Lassan becammogtunk. Az órám szinte hajszál pontosan 36 km-t és 6 órát mutatott. Szal a 6-os átlag azért megvolt.

A végén (ilyen se volt még sokszor) kaptunk egy ajándék polót is. Meg terülj, terülj asztalkám volt a célban. Szóval igazán nem lehet rá panasz, igencsak kitettek magukért a rendezők.

Bevallom ennek ellenére, nem volt egy nagyon izgalmas túra (pedig most hazabeszélhetnék), ennél azért vannak szebb részei a Zselicnek és jobb évszakjai is.

Azért egy kellemes szombati túrának bőven szép volt.

No, Dübörgés és Rock 'n' Roll!

Új futópálya

A minap új futópályát próbáltam ki.

Eddig ódzkodtam kimenni a Kopaszi gátra valamiért. Azt gondoltam, hogy rendes távot nem lehet ott futni, de meglepődtem, mikor lemértem, hogy egy "kör" ami inkább patkó 5 kili. Szóval összemérhető a dolog a szigettel viszont a munkahelyemhez sokkal közelebb van és kevesebb ember, ellenben több büfé van, meg kajálda.

Sőt még plázs is van, bár mondjuk én a Dunába nemigen mennék bele, még a lábujjamat se tenném bele azt hiszem.