Yours Truly nyereményjáték a futoterkep.hu-n

Köpjetek le, rúgjatok belém, de most reklámozni fogok, pláne hogy két elefánt is érintett a témában.

Szóval van ez a Yours Truly mozgalom. 25 vagy 50 km gyalog vagy futva a megadott napon, 24 órán belül.

Namármost kinézve nem látok a hótól, de ha valaki ebben a hidegben is teljesíti megérdemel egy kis ajándékot :)
Ha feltöltöd ide az útvonalat, nyerhetsz: http://www.futoterkep.hu/yourstrulyakcio/

Na ennyi volt a reklám, lehet anyázni :)

Az első félhivatalos Bébielefánt kupa

Bár már bébielefánt berkekben a suttogó kampány keretein belül elterjedt a hír, hogy idén kupa indult, ezt még hivatalos források nem erősítették meg, szóval akkor ezt a hiányt most pótlom.

Mivel néhányan úgy éreztük, hogy a csapat nevünkben némi egyensúly zavar jött létre (értsd. kicsit több volt már az elefánt, mint a bébi), ésmerthogy vannak bizonyos elemek a csapatban, akiket csak a versenyszellem életre hívásával lehet motiválni (értsd: önmagamért nem annyira érdekes, de ha már valakivel lehet versenyezni, akkor azért mindent megteszünk), ezért (és most tekintsünk el attól, hogy ez az első bekezdés önmagában egy durván, sokszorosan összetett mondat, ami már kb. a felénél elvesztette minden értelmét) kiírásra került az

Első Bébielefánt Fogyi Kupa

Marketinges megfogalmazásban:

I. Bébielefánt Elszántság Kupa!

Mivel tudom, hogy néhányan a puszta tények megfogalmazását szeretik, ezért nekik:

A kupa célja, hogy május 2.-ig a benevezettek annyit fogyjanak, amennyit csak tudnak. Aki többet fogy a saját induló testtömegéhez képest az viszi a kupát, az nyer, az a frankócsávó, a király, a májer!

Ugyanez cizelláltabban, marketinges megközelítésben:

Warning: durván marketingszagú részek következnek! Csak erős idegzetűeknek!

Mégis mi az, ami igazából jellemzi a Bébielefántok? Mi az a közös hullámhossz, ami összeköt több száz kilométerről is embereket? Mi határozza meg ezt a csapatot? Egyszóval miből lesz a bébielefánt?

Hát nem (csak) az, hogy lassan tanulunk, ellenben gyorsan felejtünk. Nem is bolyhos farkunk, vagy a hatalmas orrunk miatt (állj arrébb nagyorrú).

De az az amatőr lelkesedés, amelyet a sport, a mindenáron való mozgás iránt érzünk (hüp..hüpp).

• A kitartás,
• az akaraterő,
• a feladásra való teljes képtelenség,
• a küzdeni tudás és akarás képessége.

Igen, ez határozza meg a Bébielefántokat. DE...

• könnyű ezért küzdeni egy versenyen, egy túrán,
• könnyű kitartani, ha tudod, hogy néhány óra múlva vége,
• könnyű összeszorítani a fogakat, ha vannak!

Node, mi van akkor, ha nem csak egy napról van szó? Nem csak egy alkalomról? Nem csak egy eseményről?

Képes vagy akkor is kitartani? Képes vagy akkor is küzdeni, ha nem látod a végét a csatának? Kitart az akaraterőd akkor is, amikor belesüppedsz a fotelbe a TV előtt?

Mondjuk meg az őszintét: a hétköznapokban nehezebb véghezvinni céljainkat, mint a versenyeken!

És mind közül van egy rémséges cél, amihez képest a Mont Blanc kör  teljesítése csak egy lagymatag sétálás a plázában.

Igen, hallom már mondjátok. A cukrok, zsírok, szénhidrátok cukorsziruppal leöntött szörnyetege ez: A LEFOGYÁS rémképe!!!

Mindezidáig, több kevesebb sikerrel tudtuk csak felvenni vele a harcot. Ideig-óráig csatákat nyertünk, de veszítettünk is sokat ellene. Mondjuk egyezzünk ki egy döntetlenbe (bár 10 évvel ezelőtti önmagunkat visszaidézve - Jocó, lányok, itt most nem jönnek szóba - azért vagyunk páran akiknél határozottan túltengenek a vesztett csaták a nyertes részekkel szemben).

DE idén 2010-ben eljött az idő, amikor minden megfordul. Amikor felvirrad a visszacsapás napja. Eljön az idő, amikor az ember gyermeke azt mondja: bakfitty NEM.

Amikor felvesszük a kesztyűt, melyet eddig nem láttunk meg a pocakunktól a földön és a lekváros fánkok arcába vágjuk!

A nap, amikor a Bébielefántok elszántsága keresztül gázol a csokoládék és somlói galuskák tengerén!

A nap, amikor a zöldségek veszik át a hatalmat a túrós palacsinták felett.

A NAP, amikor elkezdődik az Első Bébielefánt Elszántság Kupa!

Azoknak, akiket a verseny éltet. Akiket kihívás hajt előre. Akik egy kupáért átgázolnak száz határon is. Akik egy jelvényért meghalnak a hegyen, ha kell. Akik egy kitűzőért még a Mikulásnak is hajlandóak énekelni!

Azoknak .... Nekünk. Bébielefántoknak!

Technikai tudnivalók:

A kupa titokban 2010. január 1.-én indult.

Nevezni lehet úgy, hogy közlöd a kommentekben, hogy akkor te most neveztél. És akkor te nevezve leszel. És nem lesz többet olyan, hogy te nem vagy nevezve. Csak olyan, hogy te nevezve vagy.

Vagy küldesz egy levelet a Bébielefántok facebook oldalra (ami még nincs), vagy a Elszantsagkupa Twitter oldalra (ami még szintén nincs). Vagy egyszerűen csak megtalálod a módot, hogy jelentkezz.

A jelentkezésről:

Jelentkezhet minden Bébielefánt, vagy Bébielefánt szimpatizáns. A jelentkezéssel automatikusan elfogadod a nevezési szabályokat. A nevezési szabályok rögzítik, hogy te, mint nevező tök jó fejnek tartod az összes Bébielefántot, meg ha kell parázson jársz csupasz talppal, vagy szögvasat hajlítasz a torkodon, hogy versenybe maradj a Kupáért.

A fogyáshoz kiindulási értéknek minden nevező 2010. január 1.-i mért tömegét kell megadnod. Ha ez az érték 50 kg alatt van, akkor nevezésed csak akkor tudjuk elfogadni, ha 1.) te egy csincsilla vagy, vagy 2.) még nem múltál el 10 éves (férfiaknál 6 éves).

A végső testtömegedet 2010. május 2.-án mérjük le. Hogy hogyan, és milyen körülmények között azt egyelőre nem árulhatom el, mert, ha elmondanám, meg kellene öljelek (meg még én sem tudom amúgy).

Figyelem! (Figyeltek? Mindenki? Biztos? Te kis szemüveges a monitor előtt? Te is? Na azé. Teszed le rögtön azt a Túró Rudit! Azt a nemjóját!) A versenyben NEM az abszolút leadott kg-ok számítanak, hanem a kiinduló súlyodhoz (amivel húzod lefele a felfüggesztést, vagy nyomod az alátámasztást) viszonyított százalékos érték! Ha ez az érték nagyobb, mint az enyém, akkor még ki kell számolnod büntetésképpen a súlycsökkenési függvényed két dimenziós normál eloszlásának sűrűség értékét is.

A díjazás:

Egy valódi műkupa, amelynek készíttetéséről jótállok. Belegravírozzuk a Kupa megnevezését, dátumát, személyi számodat, nevedet, és a pi értékét 3 millió tizedesig! Hogy örüljé'. Ha szerencsés vagy, még az arcod fényképét is ráretusáljuk. Ha nem vagy szerencsés, akkor Kiszel Tünde arcát gravírozzuk rá.

Továbbá a győztes jutalma egy hatalmas torta is, amit egyedül kell elfogyasztania. Miközben többször hangosan ki kell jelentenie, hogy: Nesze neked fogyókúra, nesze neked fogyókúra, nesze neked fogyókúra ... stb.

A JELENTKEZÉS MOSTANTÓL ÉL!

A határidő még egyszer, mert már ki a fene emlékszik, hogy miket írkáltam odafent, meg úgysem olvastad el az egészet (én sem): 2010. május 2.

(Mit miért pont május 2.? Azé'!)

Ha nem vagy Bébielefánt tag, de valamiért olvasod ezt a blogot, akkor is írj a kommentbe, mert ha nem írsz, akkor sose tudod meg, milyen érzés lett volna írni ide. Aztán néhány év múlva meg, amikor visszaemlékszel, hogy írhattál volna, de nem tetted, akkor mit fogsz gondolni mi? Még egy ponttal bővül életed nagy hibáinak listája? Na, ne akard ezt. Na, menj a végére oszt irogass. Ne mondja még egyszer az a mogorva mindenit.

Eddigi nevezettek:

• Az ember, aki minden kupát személyes kihívásnak él meg: Maci.
• Vajdaur, aki minden alkalmat megragad, hogy személyes példaképével, Macival versenyezhessen.

Talán nem sok, de itt is, mint mindig nem a mennyiségre, hanem a minőségre megyünk.

Személyes megjegyzés:

Jómagam 92,5 kg-al mérlegeltem 2010. január 2.-án. De mivel 2009. december. 30.-án 90,4 kg-al mérlegeltem és bár nagy buli volt, azért azt nem hiszem, hogy 2 kg.-ot felszedtem volna 2 nap alatt, ezért hivatalosan bejelentem, hogy jómagam 91 kg-al jelentkezem eme nemes küzdelemre.

Megjegyzés:

A kupa állását majd a blogban riportoljuk. Vagy, ha jókedvem lesz, akkor csinálok neki egy Twitter oldalt, hogy lássátok naprakészen, mit el nem követek a kupáért.

Egyebek:

A testrészek levágásától eltekintve minden fogyókúrás modell megengedett (jelen állapotban a haj, szakáll, körmök, egyéb szarusodott testelemek nem tekintendők testrésznek, csak kiegészítőknek).

Szlogen:

Nincsen kupa szlogen nélkül. Jómagam egy ilyet találtam ki: amikor ott állok a kísértés kapujában, kulccsal a kezemben, fél lábbal már a küszöbön túl, akkor csak ennyit mondok magamnak: Megyek a kupáért! Ha ezt 20-szor elismétlem és van ott valaki, aki eközben, kirángat a kapualjból, akkor általában ellent tudok állni a kísértésnek.

Közönség játék:

A kommentekbe lehet írni:

• mi legyen a Kupa igazi neve, az itt megjelenített bohóckodás helyett?
• mi legyen a Kupán kívül a nyeremény?
• mi legyen a Kupán belül a nyeremény?
• mi legyen a Kupa szlogenje?
• akarok Twittert?
• akartok facebook fan oldalakat?
• mert ezt a kettőt sose kapjátok meg, de mindegy?
• és valaki írja már meg végre, hogy hová tűnt Damon Hill?

A kommentelők között válasz kommenteket és újrafelhasznált elektronokat sorsolunk ki.

Lehetséges szponzorok, aki eddig még nem döntöttek a Kupa támogatásáról:

• Ifjúsági és Sport Minisztérium
• NASA
• Pamu cipők hivatalos kínai gyártója
• a mindenhol ottlévő: HUNRUN.COM (igen, ez provokáció)
• Futoterkep.hu, mert az is szívünkhöz van nőve, mint a koleszterin,
• Az elmaradhatatlan, az egyetlen, a csodálatos: Arkánum - Sport Balzsam

Nem jelezték részvételi szándékukat még továbbá:

• az Európa Felsőtestéért Mozgalom,
• a Hollandia Hegymászói Egyesület,
• és a Védd a Fákat, Egyél Harkályt Szabadidőklub
• valamint az Ésmégsokanmások Kft. sem.

Szóval görgés a lap aljára és kommentelj most! És nyerd meg a fent említett nyeremények egyikét! Vagy akár mindegyiket! Vagy akár egyiket sem! Vagy úgy, hogy az egyiket megnyered, de nem kell és visszaadod. Vagy megnyered, de elveszíted! Vagy ... (Ne lovald bele már megint magad Loretta! - a szerk.).

No, Dübörgés és Rock'n'Roll!

Vincézés-pincézés

No, mi újság vajdaur? - visszapillantás 2009-re

Mivel a blogon napvilágot látott néhány ember elmúlt évi statisztikája (és mert ezeket meglehetősen izgalmasnak találtam), ezért gondoltam én is felelevenítem a múlt év nagy pillanatait. Sajátosan persze kizárólag csak magamra gondolva az én nekem a szemszögemből, belöl, onnan.

2008 végén egy melankolikus túrán egy röpke, (remélhetőleg) átmeneti elmebajtól szenvedve felvetődött az ötlet, hogy a 2009-es UB-t párba fussuk végig. Ebből baj még nem lett volna, de komolyan is vettük. És bár a vége felé már-már úgy tűnt mégiscsak hárman futjuk, de ez elmúlt, így maradt az eredeti terv.

Ezért a 2009-es éven nagyjából az UB jegyében telt. Így egy epikus tördeléssel számolva, felkészülés, teljesítés, utózöngék részre osztva az évet. No, de ne szaladjunk! Pláne elébe a dolgoknak.

Mire kicseperedett a tavasz első kis szöszke virága, egész jó kis formában voltam. Legalább is túl az alapozásokon. Mivel tudtam, hogy hosszú távon gyakran eléhezem, ezért az UB felkészülési szakaszában a hosszú futásokat részesítettem előnybe. Inkább sokat, de lassan. "Lassan jár, az a biztos, abból baj nem lehet, jön még másik busz, neeem hallod, neee szaladj máá!" - jelmondattal.

Így azt vettem a fejembe, hogy futó képességeimet 30 km-es túrák futásával csiszolgatom. Ennek köszönhetően jópár teljesítménytúrán vettem részt az év első szakaszában.

(Nevekkel bajba leszek, ha Maci akarja, majd kiegészíti.)

Volt Nógrádban egy túra, ami nagyon tetszett. Csuda szép arra a környék. Talán köszönhető ez annak, hogy nem túl könnyű oda eljutni, mert az aszfalt utak jobbára csak traktorral járhatók. De mi elmentünk jó volt. Félúton volt fánk is, de sajnos nem ehettem belőle, mert a futás közben ellenjavalt. Viszont órákkal hamarabb beértem, mint a többiek és vagy egy fél délutánt unatkoztam emiatt.

Aztán emlékezetes volt még egy Kőszegi hegység beni túra, ahol alaposan félrementem, de ezt ott durva szintekkel is bünteti a távon felül a domborzat. A végére úgy elfáradtam, alig értem be előbb, mint a gyalogos csapatunk.

Aztán ott volt még egy jól futható túra az Őrségben. No, ott megent sikerült jól eltévedni, de úgy, hogy Maci, aki kificamodott bokával gyalogolt utánam, nem sokkal a vége előtt utolért.

Nagyjából tehát elmondhatjuk, hogy a legtöbb 30-as túrát úgy 35 km környékén abszolváltam. Kissé túlteljesítve az edzéstervet.

Aztán jött egy nagyobb elmebaj (nem tudom Maciék hogy tudtak rávenni, de valahogy Macinak van ehhez érzéke). A Hegyek Királya. 3 napos esemény.

1. nap: 30 km, 750 m szint

2. nap: 40 km, 1000 m szint

3. nap: 20 km, 500 m szint

(Azért írom ezt ilyen részletesen, mert bár sokat morogtam, de nagyon büszke vagyok rá, hogy meg tudtam csinálni :-), de pszt erről senkinek egy szót se, csak így magunk közt mondom.)

Mindez futva. Nem kicsit tartottam tőle, mert féltem nem fogok tudni majd regenerálódni a következő napokra, de végül is a Natur Arkánum Kft. csoda termékeinek megfelelő kombinálásával (a csótányok síkoltva menekültek a szobánkból, a falon lévő egérlyukból pedig a kapkodva történő csomagolás hangjait lehetett hallani a szálláson) megoldottam. A 2. napon a zuhogó eső, és a térdig összeragadó sár annyira nem tetszett, de megcsináltam.

Aztán (mert főhősünknek, ha az agya elszáll, akkor kiélvezi a szabadságot és nem jön vissza hamar) gondoltam egyet és elmentem a Keszthelyi Kilométerek Maratonra. Azé', mer' szép érmet adtak.

Hát mit is mondhatnék? Durván túlbecsültem magam. Jó nagyot szenvedtem (plusz a 2009-es évben állandó utitársam a vihar is megtalált futás közben).

Ráadásul el is számoltam magam, mert azt hittem 3 héttel van az UB előtt, oszt később rájöttem, hogy csak 2. Na, gratula Gábor.

Aztán jött a 2009-es UltraBalaton futóverseny, amitől sza...rtam féltem rendesen. Nem kicsit. Ennyit egybe még soha. Mivel részletesen írtam róla, nem térek ki rá. Alaposan túledzve érkeztem meg, így meg is szenvedtem vele.

Az utolsó 20 km-t, amikor gyakorlatilag fogalmam sincs mi vitt előre SOHA az életben nem fogom elfelejteni. Újra sikerült túllépnem teljesítő képességeim határait. De ennek így utólag örülök. Nem ismeri magát igazán az az ember, aki idáig nem jut el legalább egyszer az életében.

Az UB után teljes volt az összeomlás. A nem sokkal később megrendezett Hortobágy Félmaratonon alig tudtam befutni. Fejbe szétcsúsztam. 2 órán kívüli idő volt, de ha megszakadok se tudtam volna gyorsabban menni.

Rá is kellett jöjjek, hogy ez így sok volt. És újra nekiálltam edzeni, de ezúttal újra a legelejétől. Az alapoktól. 5 km-ek, lassan. Nyugisan. Amíg nem érzem, hogy újra rendesen kezd el forogni a lábam.

Kellett vagy 1 hónap, míg újra megtaláltam a ritmust. Akkor már elkezdtem váltott iramú edzéseket is nyomni, mert olyat még soha sem csináltam és végül is kemény volt, de tetszett.

A Nike félmaratonra egy nagyon jó időt akartam futni, de sajnos azon a héten összeszedtem valami gyomornyavalyát, szal csak kocorásztam. Ippen 2 órát futottam.

Aztán a szokásos októberi Budapest Maraton helyett elmentünk a 86. Kassai Félmaratonra. No, azt nagyon nem bántam meg. Tök jó volt és tök jó volt a kis változatosság is, hogy nem mindig csak ugyanazokra a versenyekre megyünk.

Itt kaptam hideget-meleget amiért nem maratont futottam, de így legalább támogatni tudtam a csapat másik két tagját, akik a hosszabb távra neveztek. Ez is egy 2 órán kívüli félmaraton lett, igaz itt erő lett volna bennem, csak nem akartam ott hagyni a többieket.

Mivel 2009-ben kizárólag 2 órán kívüli félmaratonokkal "dicsekedhettem" ezzel már eléggé tele lett a hócipőm, így elhatároztam, hogy a Siófoki Félmaratonon futok valami rendesebb időt. Ha nem kísérem Zsuzsát az első 7 km-en, akkor jobb idő is lehetett volna, de így meg sokkal kellemesebb volt és az 1:52-es idő is megnyugtatta háborgó lelkem (egy időre :-)).

Az ősz beköszöntével aztán elmentem néhány túrára is újból, amiket nyáron igazából hanyagoltam. Emlékezetes volt a Piros 50B, mert ennyit idén még nem mentem. Meg a tanúhegyek, mert a 2009-es állandó futópartnerem a vihar és esőzés újból megtalált és egész áltó nap a vízben cuppogtunk, amit nagyon utáltam.

Voltak még túrák, meg volt néhány biciklis túra is, ami még nagyon tetszett (abból majd jövőre többet, ha lehet).

Összegezve: jó kis év volt, volt benne néhány extrém teljesítés.

2010-ben azt tervezem, hogy a 2009-es nagy belassulásom behozandó inkább a félmaratoni távokra koncentrálok, de azokat megpróbálom gyorsan futni és valami olyan időt összeszedni, amire igazán büszke lehetek. (Valamint nem adtam fel nagy álmomat az IronMan-t sem, szal megpróbálok úgy készülni, hogy arra is készüljek egyben.)

Aztán majd meglátjuk, de az biztos :-D.

No, Dübörgés és Rock'n'Roll 2010-ben is!

Gyors mérleget csináltam, és az alábbi adatok születtek:

Maci

65 túra, 2229 km táv, és 54217 m szint.

Tamás

35 túra 1248 km táv, és 26568 m szint.

Erzsi

41 túra, 1020 km, 22590 m szint.

Ezen kívül külön kíírások teljesítése, amit majd Maci összeír. Egyéb futások: Etyeki crossfutás 5 km, Megalódus hegyifutás 5 km, és még Hegyek Királya 3x12 km.

Sajnos Vajdaúr túráit nem tartottam nyilván, de ő majd biztosan beírja kommentbe a statisztikáját.

Gyorsjelentés

Sajnos az évvége nekem is éppoly sűrű volt, mint mindenki másnak, ezért nem nagyon volt alkalmam lejegyezni a történteket. De most íme, de csak gyors áttekintésben, merthogy én (mint egy jó elefánt) gyorsan felejtek :-).

Siófok félmaraton

Számoltunk a nagy havakkal és a hóförgetegekkel, de olyan tüneményes tavaszi idő volt, amilyet a futó csak kívánhat magának. Innen Kaposvárról Katával karöltve mentünk (Tamás megfázási problémáira való hivatkozással lemondta az tolsó pillanatban).

Kata természetesen ahogy szokta, minden különösebb edzés nélkül (bár idén jól nyomta, mert az UB-n kétszer is lenyomta a félmaratoni távot, így a szokottnál is jóval jobban túlteljesítette az edzésátlagát).

Kicsit gondolkodtam, hogy még a pulóvert is leveszem, de ennyire azért nem voltam merész. Később kiderült lehettem volna, mert a vége felé már kezdett melegem lenni.

A rajtnál összefutottunk Zsuzsával, majd mindenki beöltözött futáshoz és uccu neki.

Kata nénit még a rajtnál elhagytuk. Ő jelezte egyéni tempóban jön majd.

Zsuzsával nagyon kellemes kis tempóban mentünk (bár nekem egy kicsit lassú volt). 7 km környékén megkérdeztem Zsuzsát, hogy nem bánja-e, ha én kicsit gyorsítok? Jó erőben voltam, meg az év uccsó versenye is, szal úgy gndoltam megyek egy kicsit. Ő nem bánta én elfutottam.

Innen már sok nem történt és nyomtam, mint a meszes. Érdekesség, hogy abszolut semmi holtpontom nem volt, pedig végig nyomtam. 1:52-re értem be. Ennyi volt bennem. Jó volt így év végén egy 2 órán belülit futni, mert ez nagyon nyomasztotta a lelkemet az év közben.

Zsuzsa 2 óra környékén ért be. Kata néni pedig 2:30 körül.

Mindenki örült. Tényleg nagyon szép kis verseny volt. A szervezés gördülékeny. A idő csodálatos. Nagyon szerettem.

Képek >>>

Piros 50B

Nem biztos, hogy idősorrendbe lesznek a túrák (Maci majd helyesbít, ha valami rosszul írok :-)), merthogy a dátumok megjegyzése az nem az én asztalom.

Kicsit tartottam tőle, mert idén még nem mentem ilyen hosszú túrát. Féltem, hogy majd Tamás meg Maci diktálja (önkéntelenül) a saját tempójukat és akkor majd nem leszek képes lépést tartani velük. Hál Istennek nem így történt.

Mi dél körül értünk Tamással Dobogókőre (Anita fuvarozott minket oda). Itt volt csatlakozásunk Macihoz, aki a teljes 88 km-es távot teljesítette. Az 50B táv azt jelentette, hogy a túrának ezen szakaszában becsatlakozunk és a végéig megyünk. Így Macinak is megvolt a hosszú, meg mi is egy jót megyünk.

Mire ideért Maci úgy 36 km-t tudott már le, szal nem irigyeltem.

Jó hangulatban vágtunk neki.

Az egyik csárdánál Erzsi várt ránk, aki egy másik résztávját teljesítette ennek a túrának.

Kicsit hűvös volt, de ezt menet közben nem igazán éreztük.

Szép volt a környék. Futottak a kilométerek. Mi nem futottunk, mert hosszú út volt még előttünk.

A szervezőkre semmi rosszat nem lehet mondani. Kaja-pia dögivel. Nagyon kitettek magukért. Azon a ponton, ahol Erzsi várt minket, ott még gulyás is volt. Gyorsan bedobtuk.

Mire Nagykovácsiba értünk (kb. a táv fele) ránk is esteledett. Itt egy vendégházba volt a pont. Olyan jó hangulat volt, hogy alig akartunk kijönni a hidegre onnan :-). Mire odaértünk Erzsi unalmába bedolgozta magát a szervezői körbe és javába pecsételgette a túra lapokat.

Zsíros, vajas, lekváros kenyér. Szalámi, uborka, savanyú káposzta, csoki, mazsola stb stb. Mi szem szájnak ingere.

Nagy nehezen jöttünk el. Aztán jött a sötétben botorkálós rész, de igazából nem tévedtünk el.

A vége felé azért már Macinak is fájt a térde hegynek felfele. Ez 80 km gyaloglás után belefér. Tamás meg úgy ment, mint a mérgezett egér. Csak egy halvány csíkot láttunk belőle, amikor elindult. Én is jó voltam. Jó volt a tempó. Jó erőben voltam. Nem voltak gondjaim a hegyekkel sem.

22:00 óra magasságában értünk be a budaörsi célba.

Itt virslivel, meg talán sörrel vártak. A hidegről bejőve kis idő után felengedtem, de olyan álmosság vett rajtam erőt, hogy ott akartam elaludni az egyik széken. De innen még haza kellett vezetnem. Azért menet közben magamhoz tértem és gond nélkül hazaértem.

Összegezve annyi csillagot minimum érdemel, mint egy jó whisky. Tetszett. Meg bírtam is. Jó volt.

Képek >>>

Tanúhegyek nyomában 40

Már nem is tudom hányadszor mentem rajta végig. Ráadásul egyszer már visszafelé is. Hogy valami tétje is legyen valaki felvetette, hogy 6 óra alatt kellene megcsinálni. Megpróbáltuk. Kikészültem.

Arról volt szó futunk, ezért futásnak öltöztem. Reggel még kb. 5 percig gondolkodtam a kocsi mellett, hogy kell-e esőkabát, de verőfényes napsütötte idő volt, szal nem vittem magammal.

Napfényt azonban csak ebben az 5 percben láttunk aznap. Alig elindultunk esni kezdett és a nap folyamán a változatosságot már csak az nyújtotta, hogy erősebben, vagy gyengében esett-e.

A rajtnál összefutottunk Maku Laci barátunkkal. Ő később a szigligeti várban teljesített pontőri feladatokat.

Erzsi a 20-asra ment. Maci, Tamás meg én a hosszú távra.

Jó bekezdtünk. Tényleg mentünk. Amennyire mondjuk a szintektől menni lehetett. Az első kemény dolog a Csobánc volt (féltávig nem nagyon volt gondunk, eltévedni nem tudtunk, mert már nagyon sokszor jártunk erre, szal jobbára csak mentünk, meg ahol lehetett futottunk).

Csobáncra érve (mondanom sem kell) már mindenki bőrig ázott. A hegy tetején meg védelem semmi (csak a vár), és az erősen fújó szél így kicsit engem meg is viselt (egyszál polo + egy polár felső, mint említettem azt hittem futunk).

A Tóti hegyen kicsit kiakadtam. Itt már le-le szakadoztam Maciéktól, mert nem ment a tempójuk. Viszont fel kellett mászni a hegycsúcsra, ami egy elég rövid, de nagyon meredek szakasz. Mikor mi mentünk, már ekkor is alig volt járható. Lefele, meg volt olyan hely, ahol vagy 5 métert csúsztam, mert nem tudtam megkapaszkodni.

Mondtam is a pontőrnek, hogy ez életveszély. Miért nem megy le a meredek rész alá. Ő csak nevetett. Én nem tudom, később mi lett, de mi az első 10-ben értünk oda, ha ott még lement vagy 100 ember, akkor az nagyon veszélyes szakasz lehetett később. Remélem senki nem sérült meg.

Aztán az uccsó hegyen a Gulácson elkészültem. Nekem magas volt a tempó. A hócipőm tele volt a folyamatos esővel és hideg széllel. Meg kicsit talán nem is jól frissítettem, szal a többiektől jócskán leszakadva különidővel értem fel a csúcsra.

Lefele megálltam (lesz, ami lesz, ha elmennek, elmennek) és jót ettem-ittam. Ettől jól magamhoz tértem, így a végéig már nem volt gond. Tamásnak is elkezdett fájni a térde, így kicsit belassultunk.

Ha jól emlékszem kb. 2 ember előzött meg minket. Szal jól mentünk. Viszont a ramaty időjárás miatt (meg mert már annyiszor voltam, hogy igazán újat nem mutatott a táj sem) nekem nagyon nem tetszett. Morogtam is rendesen.

Aztán visszamentünk a szállásunkra Tapolcára és vettem egy jó meleg fürdőt. No, csak ekkora nyugodtam meg.

Képek >>>

Haláp 30

A tanúhegyek után másnap erre is elmentünk. Akkor már csak Maci meg én, mert Erzsi úgy érezte túl sok lenne neki, Tamás meg eltűnt Fehérvár irányába, ahol Anita várt reá.

Nem nagyon akarodzott részemről elmenni, de Maci 6:30 körül rámnyitotta az ajtót és akkor már nem mondhattam neki nemet :-).

Nem kellett megbánni. Olyan részeken ment, ahol még soha nem jártunk eleddig. Útbaejtett szép kis tájházakat. Aranyos kis hegycsúcsokat.

Aznapra már az időjárás is megemberelte magát. Nagyszerű túrázó időben mentünk végig.

Ennél sokkal többet nem tudok róla mondani, de nagyon kellemes volt. Itt semmilyen idő nem sűrgetett minket, szal szépen komótosan mentünk végig.

Kár, hogy egyszeri rendezés volt. Ha esetleg megrendezik még egyszer, akkor ajánlom mindenkinek melegen és szeretettel.

Képek >>>

Bakonyi (?) Mikulás 30

Ok, ok. A fene sem tud mindent fejben tartani. Kicsit összekeverednek bennem a dolgok.

A túra szép volt, ámde kicsit sáros. Mondjuk az első benyomások alapján több sárra számítottam, de végül is, azért elég könnyedén megúsztuk (csak a végén volt egy szakasz, ahol bokáig caplattunk a sárban).

Igazából a táv első felén nagyon nehéz volt a túrára összpontosítani, mert 17 km-nél be volt ígérve, hogy Erzsi szülei várnak minket fánkkal, teával. Szóval akkor itt is folytatom.

Erzsi, Tamás, Maci meg én, meg egy fehérvári kolléga, akitől elnézést kérek nem emlékszem a nevére, meg is érkeztünk Csesznekre és innen a kertek aljánál a frissensült fánk jelzésen letértünk a szülői ház felé.

Köszönet ezúton is Erzsi szüleinek. Nagyon kedvesek, és aranyosak voltak. A fánk pedig egyenesen csodás (pont annyira volt megsütve, ahogy szeretem). A tea is rettentő jó volt. Meg is ettel vagy 6 fánkot egy álltó helyemben, de szerintem a többiek is hasonló mennyiségben termeltek.

No, ezek után tényleg nehéz szívvel szakadtunk el a nagyon kedves háziaktól és valami rettentő mód szuszogva másztuk meg a közvetlen előttünk magasló várdombot.

Csoki helyett sok helyütt Mikulásokat kaptunk. Volt egy frissítő pont, ahol előre csomagolt szendvicseket kaptunk, szóval végig ettük-ittunk. Majd beértünk.

Ha nem lett volna sár, meg ilyen szottyad idő, akkor sokkal szebb lett volna, de így is nagyon szép volt.

No, Dübörgés és Rock'n'Roll!

Összesítő és lelkesítő

Hát megszokott módon az elmúlt év összesítése következik:

Lefutott táv: 975 km.

Nagyon karcsú eredmény, de miután ismét megszaporodott a család, így nehezebb volt időt találni a futásra. Gyakorlatilag edzés szempontból az utolsó negyedév nyugodtan zárójelbe tehető.

Leghosszabb táv: 42.47 km.

Az ultrabalcsi első két távja.

Versenyek: mindössze 2 db utcai verseny, egy terepfutás és egy teljesítménytúra végigfutása.

Mivel csak ennyi, így ideférnek:

UltraBalaton váltó, Bükki hegyi maraton (félmaraton), Bp maraton váltó és a szokásos Egri Bükk 30, ahol viszont saját pályacsúcsot állítottam be :)

Nem kevés munkával ebben az évben sikerült elindítani a Futótérkép oldalt, ahol (ki még nem tudná) futóútvonalakat lehet megosztani. Fel is töltögettem szépen közel 600 kilométernyi edzés- és versenyútvonalat. Az élet itt sem áll meg, már készen állnak a bombasztikus új fejlesztések az új évre :)

És most térjünk rá a lelkesítő részre.

Fejembe vettem, hogy idén külföldi futások is lesznek, mindjárt nyitásnak a Bécs Maratont néztem ki. Ez közel is van, így a családnak sem kényelmetlenség, ráadásul, bármilyen furcsán hangzik, de némi átutazástól eltekintve nem láttam még a császári fővárost.

Ennek köszönhetően nem volt pardon és neki kellett állni az edzésmunkának. Mivel az ünnepekben a szülőknél voltunk, így természetesen a Bükkben nyomtam két nap. Hát a sebességem eléggé feledhető volt, de alapjában véve nem volt gondom. Itt-ott még havat is láttam az első futás alkalmával, de másnapra sajnos minden elolvadt.

Mindenesetre pár képet csináltam, főleg a a saját szórakoztatásomra, és fel is pakoltam őket az edzésútvonallal együtt.

Amíg én kocogtam addig a gyerekek a tónál sétáltak, de sajnos leginkább ott is csak sár volt.

A szilveszteri futás a szokott hegymenet volt a Barát réttől a Völgyfő házig. Magam sem akartam elhinni, mikor megláttam, hogy ezt az útvonalat csak egy óra alatt sikerült abszolválni. Mindegy, a lényeg, hogy izomláz, ilyesmi nem lépett fel, úgyhogy talán nem szakadtam össze annyira ez alatt a két hónap lustálkodás alatt, mint gondoltam. Bár jobban utánaszámolva ez 6 perces, féllútig felfelé, szóval végül is...

Remélem sikerül megőrizni a lelkesedésemet az idei év során és a további célokat is abszolválni.