Gyorsjelentés

Sajnos az évvége nekem is éppoly sűrű volt, mint mindenki másnak, ezért nem nagyon volt alkalmam lejegyezni a történteket. De most íme, de csak gyors áttekintésben, merthogy én (mint egy jó elefánt) gyorsan felejtek :-).

Siófok félmaraton

Számoltunk a nagy havakkal és a hóförgetegekkel, de olyan tüneményes tavaszi idő volt, amilyet a futó csak kívánhat magának. Innen Kaposvárról Katával karöltve mentünk (Tamás megfázási problémáira való hivatkozással lemondta az tolsó pillanatban).

Kata természetesen ahogy szokta, minden különösebb edzés nélkül (bár idén jól nyomta, mert az UB-n kétszer is lenyomta a félmaratoni távot, így a szokottnál is jóval jobban túlteljesítette az edzésátlagát).

Kicsit gondolkodtam, hogy még a pulóvert is leveszem, de ennyire azért nem voltam merész. Később kiderült lehettem volna, mert a vége felé már kezdett melegem lenni.

A rajtnál összefutottunk Zsuzsával, majd mindenki beöltözött futáshoz és uccu neki.

Kata nénit még a rajtnál elhagytuk. Ő jelezte egyéni tempóban jön majd.

Zsuzsával nagyon kellemes kis tempóban mentünk (bár nekem egy kicsit lassú volt). 7 km környékén megkérdeztem Zsuzsát, hogy nem bánja-e, ha én kicsit gyorsítok? Jó erőben voltam, meg az év uccsó versenye is, szal úgy gndoltam megyek egy kicsit. Ő nem bánta én elfutottam.

Innen már sok nem történt és nyomtam, mint a meszes. Érdekesség, hogy abszolut semmi holtpontom nem volt, pedig végig nyomtam. 1:52-re értem be. Ennyi volt bennem. Jó volt így év végén egy 2 órán belülit futni, mert ez nagyon nyomasztotta a lelkemet az év közben.

Zsuzsa 2 óra környékén ért be. Kata néni pedig 2:30 körül.

Mindenki örült. Tényleg nagyon szép kis verseny volt. A szervezés gördülékeny. A idő csodálatos. Nagyon szerettem.

Képek >>>

Piros 50B

Nem biztos, hogy idősorrendbe lesznek a túrák (Maci majd helyesbít, ha valami rosszul írok :-)), merthogy a dátumok megjegyzése az nem az én asztalom.

Kicsit tartottam tőle, mert idén még nem mentem ilyen hosszú túrát. Féltem, hogy majd Tamás meg Maci diktálja (önkéntelenül) a saját tempójukat és akkor majd nem leszek képes lépést tartani velük. Hál Istennek nem így történt.

Mi dél körül értünk Tamással Dobogókőre (Anita fuvarozott minket oda). Itt volt csatlakozásunk Macihoz, aki a teljes 88 km-es távot teljesítette. Az 50B táv azt jelentette, hogy a túrának ezen szakaszában becsatlakozunk és a végéig megyünk. Így Macinak is megvolt a hosszú, meg mi is egy jót megyünk.

Mire ideért Maci úgy 36 km-t tudott már le, szal nem irigyeltem.

Jó hangulatban vágtunk neki.

Az egyik csárdánál Erzsi várt ránk, aki egy másik résztávját teljesítette ennek a túrának.

Kicsit hűvös volt, de ezt menet közben nem igazán éreztük.

Szép volt a környék. Futottak a kilométerek. Mi nem futottunk, mert hosszú út volt még előttünk.

A szervezőkre semmi rosszat nem lehet mondani. Kaja-pia dögivel. Nagyon kitettek magukért. Azon a ponton, ahol Erzsi várt minket, ott még gulyás is volt. Gyorsan bedobtuk.

Mire Nagykovácsiba értünk (kb. a táv fele) ránk is esteledett. Itt egy vendégházba volt a pont. Olyan jó hangulat volt, hogy alig akartunk kijönni a hidegre onnan :-). Mire odaértünk Erzsi unalmába bedolgozta magát a szervezői körbe és javába pecsételgette a túra lapokat.

Zsíros, vajas, lekváros kenyér. Szalámi, uborka, savanyú káposzta, csoki, mazsola stb stb. Mi szem szájnak ingere.

Nagy nehezen jöttünk el. Aztán jött a sötétben botorkálós rész, de igazából nem tévedtünk el.

A vége felé azért már Macinak is fájt a térde hegynek felfele. Ez 80 km gyaloglás után belefér. Tamás meg úgy ment, mint a mérgezett egér. Csak egy halvány csíkot láttunk belőle, amikor elindult. Én is jó voltam. Jó volt a tempó. Jó erőben voltam. Nem voltak gondjaim a hegyekkel sem.

22:00 óra magasságában értünk be a budaörsi célba.

Itt virslivel, meg talán sörrel vártak. A hidegről bejőve kis idő után felengedtem, de olyan álmosság vett rajtam erőt, hogy ott akartam elaludni az egyik széken. De innen még haza kellett vezetnem. Azért menet közben magamhoz tértem és gond nélkül hazaértem.

Összegezve annyi csillagot minimum érdemel, mint egy jó whisky. Tetszett. Meg bírtam is. Jó volt.

Képek >>>

Tanúhegyek nyomában 40

Már nem is tudom hányadszor mentem rajta végig. Ráadásul egyszer már visszafelé is. Hogy valami tétje is legyen valaki felvetette, hogy 6 óra alatt kellene megcsinálni. Megpróbáltuk. Kikészültem.

Arról volt szó futunk, ezért futásnak öltöztem. Reggel még kb. 5 percig gondolkodtam a kocsi mellett, hogy kell-e esőkabát, de verőfényes napsütötte idő volt, szal nem vittem magammal.

Napfényt azonban csak ebben az 5 percben láttunk aznap. Alig elindultunk esni kezdett és a nap folyamán a változatosságot már csak az nyújtotta, hogy erősebben, vagy gyengében esett-e.

A rajtnál összefutottunk Maku Laci barátunkkal. Ő később a szigligeti várban teljesített pontőri feladatokat.

Erzsi a 20-asra ment. Maci, Tamás meg én a hosszú távra.

Jó bekezdtünk. Tényleg mentünk. Amennyire mondjuk a szintektől menni lehetett. Az első kemény dolog a Csobánc volt (féltávig nem nagyon volt gondunk, eltévedni nem tudtunk, mert már nagyon sokszor jártunk erre, szal jobbára csak mentünk, meg ahol lehetett futottunk).

Csobáncra érve (mondanom sem kell) már mindenki bőrig ázott. A hegy tetején meg védelem semmi (csak a vár), és az erősen fújó szél így kicsit engem meg is viselt (egyszál polo + egy polár felső, mint említettem azt hittem futunk).

A Tóti hegyen kicsit kiakadtam. Itt már le-le szakadoztam Maciéktól, mert nem ment a tempójuk. Viszont fel kellett mászni a hegycsúcsra, ami egy elég rövid, de nagyon meredek szakasz. Mikor mi mentünk, már ekkor is alig volt járható. Lefele, meg volt olyan hely, ahol vagy 5 métert csúsztam, mert nem tudtam megkapaszkodni.

Mondtam is a pontőrnek, hogy ez életveszély. Miért nem megy le a meredek rész alá. Ő csak nevetett. Én nem tudom, később mi lett, de mi az első 10-ben értünk oda, ha ott még lement vagy 100 ember, akkor az nagyon veszélyes szakasz lehetett később. Remélem senki nem sérült meg.

Aztán az uccsó hegyen a Gulácson elkészültem. Nekem magas volt a tempó. A hócipőm tele volt a folyamatos esővel és hideg széllel. Meg kicsit talán nem is jól frissítettem, szal a többiektől jócskán leszakadva különidővel értem fel a csúcsra.

Lefele megálltam (lesz, ami lesz, ha elmennek, elmennek) és jót ettem-ittam. Ettől jól magamhoz tértem, így a végéig már nem volt gond. Tamásnak is elkezdett fájni a térde, így kicsit belassultunk.

Ha jól emlékszem kb. 2 ember előzött meg minket. Szal jól mentünk. Viszont a ramaty időjárás miatt (meg mert már annyiszor voltam, hogy igazán újat nem mutatott a táj sem) nekem nagyon nem tetszett. Morogtam is rendesen.

Aztán visszamentünk a szállásunkra Tapolcára és vettem egy jó meleg fürdőt. No, csak ekkora nyugodtam meg.

Képek >>>

Haláp 30

A tanúhegyek után másnap erre is elmentünk. Akkor már csak Maci meg én, mert Erzsi úgy érezte túl sok lenne neki, Tamás meg eltűnt Fehérvár irányába, ahol Anita várt reá.

Nem nagyon akarodzott részemről elmenni, de Maci 6:30 körül rámnyitotta az ajtót és akkor már nem mondhattam neki nemet :-).

Nem kellett megbánni. Olyan részeken ment, ahol még soha nem jártunk eleddig. Útbaejtett szép kis tájházakat. Aranyos kis hegycsúcsokat.

Aznapra már az időjárás is megemberelte magát. Nagyszerű túrázó időben mentünk végig.

Ennél sokkal többet nem tudok róla mondani, de nagyon kellemes volt. Itt semmilyen idő nem sűrgetett minket, szal szépen komótosan mentünk végig.

Kár, hogy egyszeri rendezés volt. Ha esetleg megrendezik még egyszer, akkor ajánlom mindenkinek melegen és szeretettel.

Képek >>>

Bakonyi (?) Mikulás 30

Ok, ok. A fene sem tud mindent fejben tartani. Kicsit összekeverednek bennem a dolgok.

A túra szép volt, ámde kicsit sáros. Mondjuk az első benyomások alapján több sárra számítottam, de végül is, azért elég könnyedén megúsztuk (csak a végén volt egy szakasz, ahol bokáig caplattunk a sárban).

Igazából a táv első felén nagyon nehéz volt a túrára összpontosítani, mert 17 km-nél be volt ígérve, hogy Erzsi szülei várnak minket fánkkal, teával. Szóval akkor itt is folytatom.

Erzsi, Tamás, Maci meg én, meg egy fehérvári kolléga, akitől elnézést kérek nem emlékszem a nevére, meg is érkeztünk Csesznekre és innen a kertek aljánál a frissensült fánk jelzésen letértünk a szülői ház felé.

Köszönet ezúton is Erzsi szüleinek. Nagyon kedvesek, és aranyosak voltak. A fánk pedig egyenesen csodás (pont annyira volt megsütve, ahogy szeretem). A tea is rettentő jó volt. Meg is ettel vagy 6 fánkot egy álltó helyemben, de szerintem a többiek is hasonló mennyiségben termeltek.

No, ezek után tényleg nehéz szívvel szakadtunk el a nagyon kedves háziaktól és valami rettentő mód szuszogva másztuk meg a közvetlen előttünk magasló várdombot.

Csoki helyett sok helyütt Mikulásokat kaptunk. Volt egy frissítő pont, ahol előre csomagolt szendvicseket kaptunk, szóval végig ettük-ittunk. Majd beértünk.

Ha nem lett volna sár, meg ilyen szottyad idő, akkor sokkal szebb lett volna, de így is nagyon szép volt.

No, Dübörgés és Rock'n'Roll!