No, mi újság vajdaur? - visszapillantás 2009-re

Mivel a blogon napvilágot látott néhány ember elmúlt évi statisztikája (és mert ezeket meglehetősen izgalmasnak találtam), ezért gondoltam én is felelevenítem a múlt év nagy pillanatait. Sajátosan persze kizárólag csak magamra gondolva az én nekem a szemszögemből, belöl, onnan.

2008 végén egy melankolikus túrán egy röpke, (remélhetőleg) átmeneti elmebajtól szenvedve felvetődött az ötlet, hogy a 2009-es UB-t párba fussuk végig. Ebből baj még nem lett volna, de komolyan is vettük. És bár a vége felé már-már úgy tűnt mégiscsak hárman futjuk, de ez elmúlt, így maradt az eredeti terv.

Ezért a 2009-es éven nagyjából az UB jegyében telt. Így egy epikus tördeléssel számolva, felkészülés, teljesítés, utózöngék részre osztva az évet. No, de ne szaladjunk! Pláne elébe a dolgoknak.

Mire kicseperedett a tavasz első kis szöszke virága, egész jó kis formában voltam. Legalább is túl az alapozásokon. Mivel tudtam, hogy hosszú távon gyakran eléhezem, ezért az UB felkészülési szakaszában a hosszú futásokat részesítettem előnybe. Inkább sokat, de lassan. "Lassan jár, az a biztos, abból baj nem lehet, jön még másik busz, neeem hallod, neee szaladj máá!" - jelmondattal.

Így azt vettem a fejembe, hogy futó képességeimet 30 km-es túrák futásával csiszolgatom. Ennek köszönhetően jópár teljesítménytúrán vettem részt az év első szakaszában.

(Nevekkel bajba leszek, ha Maci akarja, majd kiegészíti.)

Volt Nógrádban egy túra, ami nagyon tetszett. Csuda szép arra a környék. Talán köszönhető ez annak, hogy nem túl könnyű oda eljutni, mert az aszfalt utak jobbára csak traktorral járhatók. De mi elmentünk jó volt. Félúton volt fánk is, de sajnos nem ehettem belőle, mert a futás közben ellenjavalt. Viszont órákkal hamarabb beértem, mint a többiek és vagy egy fél délutánt unatkoztam emiatt.

Aztán emlékezetes volt még egy Kőszegi hegység beni túra, ahol alaposan félrementem, de ezt ott durva szintekkel is bünteti a távon felül a domborzat. A végére úgy elfáradtam, alig értem be előbb, mint a gyalogos csapatunk.

Aztán ott volt még egy jól futható túra az Őrségben. No, ott megent sikerült jól eltévedni, de úgy, hogy Maci, aki kificamodott bokával gyalogolt utánam, nem sokkal a vége előtt utolért.

Nagyjából tehát elmondhatjuk, hogy a legtöbb 30-as túrát úgy 35 km környékén abszolváltam. Kissé túlteljesítve az edzéstervet.

Aztán jött egy nagyobb elmebaj (nem tudom Maciék hogy tudtak rávenni, de valahogy Macinak van ehhez érzéke). A Hegyek Királya. 3 napos esemény.

1. nap: 30 km, 750 m szint

2. nap: 40 km, 1000 m szint

3. nap: 20 km, 500 m szint

(Azért írom ezt ilyen részletesen, mert bár sokat morogtam, de nagyon büszke vagyok rá, hogy meg tudtam csinálni :-), de pszt erről senkinek egy szót se, csak így magunk közt mondom.)

Mindez futva. Nem kicsit tartottam tőle, mert féltem nem fogok tudni majd regenerálódni a következő napokra, de végül is a Natur Arkánum Kft. csoda termékeinek megfelelő kombinálásával (a csótányok síkoltva menekültek a szobánkból, a falon lévő egérlyukból pedig a kapkodva történő csomagolás hangjait lehetett hallani a szálláson) megoldottam. A 2. napon a zuhogó eső, és a térdig összeragadó sár annyira nem tetszett, de megcsináltam.

Aztán (mert főhősünknek, ha az agya elszáll, akkor kiélvezi a szabadságot és nem jön vissza hamar) gondoltam egyet és elmentem a Keszthelyi Kilométerek Maratonra. Azé', mer' szép érmet adtak.

Hát mit is mondhatnék? Durván túlbecsültem magam. Jó nagyot szenvedtem (plusz a 2009-es évben állandó utitársam a vihar is megtalált futás közben).

Ráadásul el is számoltam magam, mert azt hittem 3 héttel van az UB előtt, oszt később rájöttem, hogy csak 2. Na, gratula Gábor.

Aztán jött a 2009-es UltraBalaton futóverseny, amitől sza...rtam féltem rendesen. Nem kicsit. Ennyit egybe még soha. Mivel részletesen írtam róla, nem térek ki rá. Alaposan túledzve érkeztem meg, így meg is szenvedtem vele.

Az utolsó 20 km-t, amikor gyakorlatilag fogalmam sincs mi vitt előre SOHA az életben nem fogom elfelejteni. Újra sikerült túllépnem teljesítő képességeim határait. De ennek így utólag örülök. Nem ismeri magát igazán az az ember, aki idáig nem jut el legalább egyszer az életében.

Az UB után teljes volt az összeomlás. A nem sokkal később megrendezett Hortobágy Félmaratonon alig tudtam befutni. Fejbe szétcsúsztam. 2 órán kívüli idő volt, de ha megszakadok se tudtam volna gyorsabban menni.

Rá is kellett jöjjek, hogy ez így sok volt. És újra nekiálltam edzeni, de ezúttal újra a legelejétől. Az alapoktól. 5 km-ek, lassan. Nyugisan. Amíg nem érzem, hogy újra rendesen kezd el forogni a lábam.

Kellett vagy 1 hónap, míg újra megtaláltam a ritmust. Akkor már elkezdtem váltott iramú edzéseket is nyomni, mert olyat még soha sem csináltam és végül is kemény volt, de tetszett.

A Nike félmaratonra egy nagyon jó időt akartam futni, de sajnos azon a héten összeszedtem valami gyomornyavalyát, szal csak kocorásztam. Ippen 2 órát futottam.

Aztán a szokásos októberi Budapest Maraton helyett elmentünk a 86. Kassai Félmaratonra. No, azt nagyon nem bántam meg. Tök jó volt és tök jó volt a kis változatosság is, hogy nem mindig csak ugyanazokra a versenyekre megyünk.

Itt kaptam hideget-meleget amiért nem maratont futottam, de így legalább támogatni tudtam a csapat másik két tagját, akik a hosszabb távra neveztek. Ez is egy 2 órán kívüli félmaraton lett, igaz itt erő lett volna bennem, csak nem akartam ott hagyni a többieket.

Mivel 2009-ben kizárólag 2 órán kívüli félmaratonokkal "dicsekedhettem" ezzel már eléggé tele lett a hócipőm, így elhatároztam, hogy a Siófoki Félmaratonon futok valami rendesebb időt. Ha nem kísérem Zsuzsát az első 7 km-en, akkor jobb idő is lehetett volna, de így meg sokkal kellemesebb volt és az 1:52-es idő is megnyugtatta háborgó lelkem (egy időre :-)).

Az ősz beköszöntével aztán elmentem néhány túrára is újból, amiket nyáron igazából hanyagoltam. Emlékezetes volt a Piros 50B, mert ennyit idén még nem mentem. Meg a tanúhegyek, mert a 2009-es állandó futópartnerem a vihar és esőzés újból megtalált és egész áltó nap a vízben cuppogtunk, amit nagyon utáltam.

Voltak még túrák, meg volt néhány biciklis túra is, ami még nagyon tetszett (abból majd jövőre többet, ha lehet).

Összegezve: jó kis év volt, volt benne néhány extrém teljesítés.

2010-ben azt tervezem, hogy a 2009-es nagy belassulásom behozandó inkább a félmaratoni távokra koncentrálok, de azokat megpróbálom gyorsan futni és valami olyan időt összeszedni, amire igazán büszke lehetek. (Valamint nem adtam fel nagy álmomat az IronMan-t sem, szal megpróbálok úgy készülni, hogy arra is készüljek egyben.)

Aztán majd meglátjuk, de az biztos :-D.

No, Dübörgés és Rock'n'Roll 2010-ben is!