PITE 30

Az évi rendes Bébielefánt sítábor után, már hiányzott egy jófajta túra. A választás (természetesen kupaszempontokat is figyelembe véve..:-)) a PITE 30-ra esett a Mecsekben.

Az utolsó pillanatban Tatai mesteréknél visszamondták az autót, így hozzám sajna nem fértek be. Ők valószínűleg végül nem tudtak indulni. (Mint a későbbiekben kiderül, lehet, hogy nem kell bánniuk..:-)

Anita és Joey is végül távolmaradtak a hegyektől.

Erzsinek családi programja volt, így Betti, Tinca, Sz. Ferike és jómagam indultunk hideg szélben és csepergő esőben Abaliget felé.

Elég jól lehetett haladni, és végül  Abaligeten szélcsend és +4 fok várt minket. Az elmúlt évekhez képest, jóval, kevesebb indulóval találkoztunk a rajtban. Gyorsan beneveztünk és neki is, vágtunk a távnak.

Nagyjából sejtettük mi fog ránk várni, azonban ennyire dagonyás vidékre nem számítottam.

Erősen olvadt, az utakon hömpölygött le az olvadt hólé. Ha az ember nem figyelt oda, bokáig süllyedt a sárban, vagy éppen térdig a hóban, már, ugye aki nem vágta le a kanyarokat.

Mert persze ilyen is volt, hisz mindig van. De legalább ez egy jó ok egy kis mérgelődésre..:-)

Ilyenkor eszembe jut Átol Csabi örökbecsűje: „Mi vagy te fodrász, hogy mindent levágsz”.

Az útvonalat nem részletezem, hisz nagyjából ismert útvonalakon haladtunk.

Amit viszont le kell írnom az Remete rét és Mecsekrákos közötti szakasz. Igen-igen a patakátkelések.

Utoljára ősszel a Mecsek éjszakain jártam erre, amikor nem okozott gondot a patakátkelés.

Igen ám, de most azért az olvadásnak is köszönhetően, igen csak bővizűvé duzzadt a patak.

17 vagy 18 átkelés volt. Az első 6-7 átkelésnél még kerestük a kiálló köveket, fákat, tétován visszamentünk 50 métert hogy hátha keskenyebb arra a meder. Volt hogy inkább a hegyoldalban próbáltunk maradni, hogy így megspóroljunk egy átkelést. De aztán ebbe belefáradtunk. Egyre kevesebb kitérőt tettünk, míg végül dacolva azzal, hogy bokáig kell gázolni az edzőcipőben, a patakban, csak simán átsétáltunk. Eszembe jutott egy Bakonyi mikulás, ahol mindenki kereste az átkelés lehetőségét, mire megjelent Nád Béla és mintha mi sem lenne természetesebb átgázolt rajta úgy, mintha nem is lenne ott patak. Na most én is ezt a módszert választottam a végére.

Egy szerencsém volt, hogy már a túra elején meg voltam fázva, így még egyszer már nem tudtam..:-))

A szolgáltatást is ki kell emelnem, hisz a 600 Ft-os nevezési díj fejében, gyakorlatilag minden ponton volt ellátmány: cukorka, csoki, alma, csoki, nápolyi és üdítő, a célban, pedig zsíros és lekváros kenyér és jófajta almás pite.

Kicsit beszélgettem még Peszával. Üdvözöl mindenkit.

Ő persze csinált pár fotót. Alul a link.

Összességében egy emlékezetes túra marad, ha másért nem is, de a sár és a patakgázolások miatt biztosan.

http://pite302010.pesza91.fotoalbum.hu/?pageid=0