Húsvéti Hármas

1. Teleki 50

A húsvéti ünnepeket, mily meglepő túrázással töltöttem.

Szombati nap a Börzsönyben volt jelenésem.

3-kor keltem, és 4-kor már Zebegény felé autóztunk. Sajna 5 perc híján lekéstük a vonatot. 20 perc várakozás, majd Vácon szintén. Onnan aztán 80 perc zötykölődés után megérkeztünk Drégelyre, ahol a rajt volt. 9.20-kor rajtoltunk el. Addigra én már el is fáradtam.:-))

Nagyon szép idő volt. Kicsit még hűvös ugyan, de az első pont a Drégelyvár volt. Jártam már korábban ott, és tudtam, hogy egy húzos kis emelkedő következik. Ki is melegedtem mire felértem.

Nagyon szép volt a vidék, és jó messze el lehetett látni.

A következő 9 km-en, emberes 650 méter szintet kellett leküzdeni. Hát kemény volt.

Mondjuk a Magosfa nyerge volt a cél, onnan Csóványos és Nagy-Hideg hegy. A Börzsönyi vulkántúra is erre szokott menni részben. Legalábbis amikor utoljára voltam, akkor mentem ezen a részen.

A Nagy-Hideg hegyi túrista házban ittam egy kólát, és fektettem egy kis kábelt, majd elindultam teljesíteni a túra második felét. Igazából említésre méltó esemény nem történt. Kóspallagot érintve, megnéztük a helyi Kálváriát ami nagyon szép volt, majd megjelent Tinca, és innen vele együtt kezdtük üldözni Bettit.

Az utolsó emelkedő a Hegyes-tető volt. Igazán húzós volt, noha nem volt hosszú. Már csak a Zebegényi kálváriát kellett megkeresni. Sikerült. Első nap behúzva.

2. Isaszegi csata 45

Vasárnap elég volt 4-kor kelni. Újra Tatai mester szállított a helyszínre, Balázs és Réka társaságában. Ők rövidebb távra neveztek.

Én pont találkoztam egy futó sráccal, aki a Kinizsire készült, és gyalogolni szeretett volna. Ehhez képest ahol tudtunk és jól esett futottunk. De végig beszélgetve könnyedén teljesítettük a távot. Az ellátás nagyon jó volt, hisz alig 2 km után már kókuszgolyót majszoltunk. Érintettük a Honvédsírokat, ahol magyar, lengyel és osztrák katonasírok vannak. Nagyon kultúráltan meg van csinálva. Majd nem sokkal később egy jó kis kocogós völgymenet után átmentünk a temetőn, ahol a XIII. századi öregtemplomnál volt a pont.

Visszatértünk a rajthelyre, majd nekivágtunk az újabb körnek, ami másfelé indult mint az első, és hát kétszer olyan hosszú is volt.

A 15 km-es távra Erzsiék is felutaztak Csillával. Ők persze hamarabb beértek, és vártak a végén.

Elmentünk még Pécelre megnézni egy kastélyt, de nem volt nyítva, így hazaszállítmányoztak, így tudtam pihenni is.

3. Tojás 40

Reggel vonattal mentem fel az utolsó túrát teljesíteni.

4.30-as kelés volt most csak.

Beneveztem, és irány a Martinovics hegy érintésével a Széchenyi emlék.

Itt végig házak között kellett menni, és rendszerint felfelé.

Sajnos a bokám bedurrant így annyira nem siettem. No meg közben esni is kezdett.

Én azért, mivel naptár szerint öltözöm rövid naciban nyomtam. Más ilyen figurával nem találkoztam, igaz 10 fok lehetett..:-))

Egyre jobban elkezdett esni, de csak rendületlenül mentem tovább. A jelzésekkel nem kellett bajlódni, hisz egyrészt ismertem az utat, másrészt végig a zöld jelet kellett követni.

Az útvonal a szokásos Hárs-hegyi camping (ahol Karcsikáék voltak a pontőrök, és piros csokitojást kaptam), Árpád ikilátó, Szarkavár, Solymár, Nagykovácsi, Teleki volt.

Szarkavárnál bokáig dagonya, alig lehetett menni benne, majd annyira leszakadt az ég, hogy 30 km-nél 18 ember be is fejezte a túrát.

Én azért végigmentem becsülettel.

Összegzés.

Igazi túrahétvége volt több mint 130 km és 4500méter szint.