Sárpentele 15.

2010. április 25. Vasárnap.

Fél kilenc körül rajtoltunk a Piac térről Krisztivel, efemmék gyorsak voltak az indításban. Lassú kocogással kezdtünk, a jól elkészített itinert - mivel helybéliek vagyunk - nem is kellett egyenlőre olvasgatnunk. Az Aquamobilnál elhagytunk egy-két nagyobb társaságot, aztán egykettőre a Sóstói tanösvényre fordultunk. Sokan rossz helyen jöttek be, pedig a leírás tökéletes volt.

A tanösvény még sok fehérvári lakos által sem ismert, ami nagy hiba, mert rendkívül kellemes, és látványos. Szépek a kihelyezett táblák, és maga a tanösvény is kellemes, nagyon jó volt rajta futni. Először fák alatt, árnyékban haladtunk, majd elértük a Homokbányai részt, megoldottuk a feladatot, majd a Lődomb után picit túlmentünk a helyes ösvényen. Ennyi belefért, hamar rájöttünk a tévedésre, és megleltük a helyes utat. Az Erdei Iskolánál Pintér Józsi pontőrködött, mindenkihez volt egy kedves szava.

Zöld Ház, majd következett Maroshegy pár utcája, itt már gyalogolva haladtunk. Az Úrhidai utca unalmas részét végigbeszélgettük, örültünk a rendkívül kellemes időnek. A Parkerdőbe érve ismét kocogásba kezdtünk, nemegyszer futottunk már itt mindketten. Sajnálattal vettük észre, hogy a túrázók jó része (főként az idősebbek) nem mentek végig a tornapályán a kijelölt útvonalon, hanem rövidíteni akartak, és visszafordultak.

Én személy szerint utálom az ilyet, az ne jöjjön teljesítménytúrára, aki nem akarja végigjárni. Efemm térképe nagyon hasznos volt, és szépen megcsinálta, eszerint kellett volna mindenkinek haladnia. A Parkerdői kör után az erdő másik oldalán már a piros + jelzésen mentünk, szépen fel voltak frissítve a jelzések is. Nagyon gyorsan odaértünk a Széchenyi Zsigmond emlékműhöz, még az özvegyet is volt szerencsénk látni, aki a természetbarát találkozóra érkezett.

A célban megkaptuk a nagyon szép emléklapot, és kitűző is járt. Ezután következett a falás, isteni volt a házi erős pista, és a házi meggylekvár. A szúnyogok feléledtek a nagy nyüzsire, így gyorsan visszaindultunk az Úrhidai út végén hagyott kocsinkhoz. Ez még plusz 2 km volt a mai naphoz, ami így lett kerek. A célban találkoztam Zsuzsával és Zsolttal, őket már rég láttam, majd Márton Danival, Hevér Gabival, Bátor Ferivel és Zsuzsával. Macit mindenki hiányolta, de ő orvosi igazolással volt távol.

Szerintem profi rendezés volt, a nevetségesen kevés nevezési díjért bőséges ellátás, és jutalom. Gratulálok, mindenkinek ajánlom a túrát! Az viszont sajnálatos, hogy a seprűnek szemetet kell szedni. Kedves túrázók! Ne szemeteljetek!