Éjszakai élet bébielefánt módra

Hát, mi már csak így élünk éjszakai életet, hogy nyár elő kellős közepén kocsiba vágjuk magunkat, aztán Pázmándra érünk, benevezünk a Pázmándi Toporgóra, vastagon fújjuk magunkra a szúnyogriasztót, és elindulunk túrázni.

Mármint Maci, és én. És Tinca, és a töbi megszállott. Van aki annyira megszállott, hogy képes biciklivel érkezni Fehérvárról, és éjjel túra után hazatekerni. :-)

Az éjszakai élet még világosban indult, Maku Laci útbaigazításával. Az ember örül, ha ilyen emberekkel egyáltalán köszönő viszonyban lehet. :-)

Baktattam lassan Maci után, aki fájós combjára hivatkozva "lassan" ment. Én ugyan majd megszakadtam, mert rohantunk, de ez Maci szerint séta volt, ő lassan ment. Igaz, mikor rászóltam, hogy ne rohanjon, lelassult tényleg. Kb. 2 percre. Aztán a megszokás úrrá lett rajta folyton. :-)

Az első pontig semmi különös, olvasgattuk az itinert, ami meg kell mondjam, sajnos hibátlan volt, bármennyire kerestem benne valami hibácskát. Pontos leírás, km- és szintadatok, megjelölve melyik ellenőrzőponton mi az ellátmány, színes térkép, stb.

Csak az volt a zavaró benne, hogy minden ellenőrzőpont valamilyen hegyen volt. És jó sok ellenőrzőpont volt. (A túra összességében több mint 900 m szint, no és közel 30 km)

Meleg is volt az este, hegynek is mentünk, én úgy éreztem szaunában ülök 5-6 órán át. Folyt rólam a víz. Jó sós, a melegnek megfelelően egy idő után büdöskés, ami a szúnyogoknak rohadtul tetszett. Egyfolytában körülöttem rajzottak. Nem tudom mást megcsíptek -e, engem meg. Pedig kence volt rajtam bőven.

No de mit nekünk szúnyog, mentünk tovább, eleinte Pázmándról Nadap fele ismeretlen területen. Az út és talajviszonyok nagyon kellemesek voltak, szőlők között gyalogoltunk, aztán kerítésen átmászva erdőben. Itt aztán volt rajzás. Felbőszülve üldöztek bennünket a dögök, nem is értem a pontőr hogy tudott ilyen nyugodtan bélyegezni. :-)

Továbbmenve - még mindig világosban - örömmel nyugtáztam, hogy a Velencei hegység sziklásabb részein járva vargányát is rejt az erdő. Láttam még őzlábgombát, meg sok ismeretlent is, de sajnos sem az idő sem a hely nem volt alkalmas gombaszedésre.

Kiértünk a Nadap-Lovasberényi útra, aztán fel a Meleg-hegyre. Innen már hazai ismerős terepen jártunk, több túrában is benne  vannak ezek a részek.  A Meleg-hegyi pontőrtől finom almát kaptunk, aztán pici lejtő, és Sukoró fele vettük az irányt.

Én már az összes italomat megvedeltem, nekem nagyon melegem volt, Maci bírta, de a Sukorói artézi kútnál feltankoltuk a bendőnket friss vízzel. Az üvegembe is töltöttem, így már biztonságos volt a folyadék utánpótlásom.

A Gyapjaszsák következett, már erős félhomályban, de ismerős terep volt. A szervezők nagyon ügyesen fényvisszaverő kis jeleket raktak karókra, vagy éppen fára függesztett sörösdobozra, nagyon jól lehetett látni hogy merre is kell mennünk. Ahol jelzés nem volt, szalagoztak, el sem lehetett tévedni.

Sukoró vége után Velence fölött haladtunk, majd a Panoráma útra érve ismét ellenőrzőpont a Vörösmarty présház fölött. Zsíroskenyér, víz. Picit ettem, aztán aszfalton gyalogoltunk fel a hegy csúcsára.

Innen vissza Nadapra, ahol réten át, majd erdő kisösvényén keresztül a Szintezési ősjegyig mentünk, ahol fiatalok vártak minket hogy pecsétet adjanak.

Itt már lámpáztunk, a lámpának köszönhetően, amit a kezemben vittem, a jobb kezemet szétcsípték a szúnyogok.

Az Ősjegy után réten átvágva jött a legnehezebb rész, a Csúcsos hegy. Kis dzsumbujban vágtak utat a szervezők, szépen letisztogatták a talajt, de az erősen meredek hegyen a fejre is kellett vigyázni. Csak úgy rajzottak itt a szúnyogok, én meg csak izzadtam, és vonzottam őket. Fárasztó volt fölfele, de ide mindig fel akartam jönni. Igaz, nem éjszaka. :-)

Felérve friss szellő, csillagos ég, és rendkívüli panoráma a Velencei tóra. Hát megérte. Az ellenőrzőpont megvolt, a hegytetőn a kereszt szintén. Aztán lefele, elég meredek ösvényen, fájni kezdő térdekkel.

Ezután aszfalt következett hosszan, majd Maku Laci ellenőrzőpontja a Cseplek-hegyen. Egyedül ült anorákban, hogy ne csípkedjék a dögök. Megkínáltuk egy kis kullancs- és szúnyog elleni spray-vel, picit beszélgettünk, majd tovább indultunk a meredek lejtőn.

Most már csak az általunk ismert Zsidó hegy volt hátra, onnan pedig a kanyon-szurdokon keresztül lefele a faluba. Ezt a szurdok részt mindenkinek látnia kell, rövid, de nagyon vadregényes, főleg éjszaka.

Beérve Pázmándra még a régi Malomnál volt egy pontunk, aztán már a végállomás következett.

Isteni volt a gulyásleves, és a meglepetés fagyi sem esett rosszul.

A túra nekem nem volt könnyű, de a szervezést csak dícsérni tudom.