Lővérek IVV túra

Vasárnap reggel száláshelyünkről felgyalogoltunk Tamással a Kiskakukk vendéglőbe - amit előzőleg már leteszteltünk egy pálinka és sör erejéig - ahonnan a túra indult.

Vidám szervezők adták oda az itinert, melyen térkép is volt, táv és szint sajnos nem. Felvilágosítottak bennünket, hogy fehér nyilakkal jelezve van az út. No, ilyet még nem láttam, tényleg voltak festett nyilak, az erdőben pedig véges-végig fehér porból volt kialakítva a nyíl, és amerre nem kellett menni, ott fehér áthúzás volt, szintén porból a földön.

Szóval itt aki akart az sem tudott eltévedni, lehetetlen volt. A várost elhagyva felfele indultunk a Lővérekbe, nem nagyon láttunk más túrázót. Összesen talán 6-ot láttunk egész végig, kevesen voltak.

Az útvonal többször áthaladt a sípályán, aztán egy emlékkőnél a hegyen, majd felértünk a Károly kilátóhoz. Nem mentünk fel, mivel már láttuk. Lefele indultunk, kaptunk a parkolóban pecsétet, ahol büfé volt felállítva. (Ellátmány nem volt semmi, de ilyen kis 11 km-es távra nem is kellett)

Innen tovább lefele, majd végig erdőben, néhol gazos aljnövényzettel, néhol szép tisztával. Jó volt az erdőben gyalogolni, a saját tempónkban. Tamást nem tudom mi lelte, hegynek kezdte fölvenni Maci tempóját, amiért én erősen és hangosan reklamáltam.

Ismét hegynek gyalogoltunk, majd visszaértünk a kilátó parkolójához, és másik irányban a sífutópálya felé indultunk tovább. Itt találtuk a Rongyos Gárda emlékművet. Hiányos történelmi ismereteinket gyarapítva elolvastuk kinek állították a táblát. Vajdaúr biztosan tudná, ugyanis Trianon után nagyrészt Selmeci diákokból álló gárda védte-követelte vissza Sopront, kemény harcok árán, és így maradt hűséges városként a miénk.

Nemsokára találtam egy jó kis vargányát, amit egész végig magammal cipeltem, és este otthon megettem. :-) A Gloriett kilátópont következett, szépen le lehetett látni a városra, az ellenőrzőpontos hölgyek pedig megirigyelték a gombámat, ők nem találtak semmit.

Innen már hamarosan beértünk a városba, és kertvárosi részen szép házak, paloták között ereszkedtünk vissza a Lővérek aljába a kiindulóponthoz.

Megkaptuk a jól megérdemelt kitűzőnket, és kaptam IVV pecsétet is üres papírra, mert a füzetemet természetesen otthon hagytam.

Jó kis túra volt, sajnos idő híján nem tudtunk a hosszabb távra menni, pedig a Lővérek nagyon kellemes túrázóhely.