Vasfüggöny túra a Lővérekben

Résztvevők: Tamás, Erzsi

Indulás: Hotel Sopron elől 9-kor busszal a határra, majd fél 10-kor indulás a Vasfüggöny nyomvonalán.

Érkezés: 13.30-ra Fertőrákosra.

A közben történt dolgok:

A Hotel Sopron előtt gyülekeztünk, kaptunk előre oklevelet, itinert, és ígéretet hogy finom lesz a gulyás.

Felszálltunk a buszra, megálltunk a határon, leszálltunk a buszról, aztán nem volt ott túravezető. Így vártunk. Tamás azon az asztalon üldögélt, ahova régen - mikor még nem voltunk Európai Uiósak - kipakoltatták a gyenge halandót, akit 3 rúd téliszalámival akart kimenni Bécsbe. Retro határállomás. A társaság cseverészett, eszegetett, volt aki a sörét iszogatta.

Aztán megérkezett ismét a busz, hozta a három fiatal hölgy személyében a túravezetőket.

Elindultunk.

A csoport, (lehettünk úgy 30-an) az első 100 m után három részre szakadt. Eleje, közepe és vége szakasz lett, köztük fél km-nyi távolsággal.

Aztán mindjárt itatópont következett, de mi 500 m megtétele után (sík terepen) nem voltunk még szomjasak. Italjegyünk megmaradt.

Tamással az elején gyalogoltunk, kényelmes nagymamás tempóban, ennél lassabban nem bírtunk menni. Páran jöttek velünk. A többi lemaradt.

Az út a volt vasfüggöny nyomvonalán vezetett keresztül, erdőben, nem volt benne semmi különös szépség. Talán egy részen a fenyőerdő kellemesebb volt. Aztán kiértünk egy nyílt terepre, erősen tűzött a nap, búzamező mellett haladtunk, és végig ott voltak a piros-fehér-zöld jelzőrudak még. Néhány helyen a háromszínű "Államhatár" tábla is kint volt.

Volt valami retro-fílingje a dolognak, érdekes volt visszagondolni hogy is volt azelőtt a határátkelés.

Nemsokára odaértünk utunk fő céljához, a Páneruópai Piknik emlékhelyre. Nagyon tetszett, sok táblával illusztrálták az egykori eseményeket, a képeken rengeteg trabant, vartburg, és tipikus ndk-s népek voltak, lábukon tipikus ndk-s saruval.

Egy nagy tér közepén volt egy fehér szobor is, egy szép fedett piknikező hely, körben táblák. A másik oldalon emléktábla, jelképesen a határsorompó, és egy márványajtó, ami nyílik, műalkotásként.

Volt még sok-sok frissiben ültetett hársfa is, aminek tövében elfogyasztottuk a beígért gulyáslevest. Nagyon finom volt friss kenyérrel, csipős paprikával. Jót piknikeztünk, közben a többiek is odaértek, és mindenki falt.

Ásványvizet osztottak, mivel sok italjegyünk volt, kaptunk egy egész üveggel.

Innen már csak pár km volt hátra, szintén megosztva gyalogoltunk egy helyes kis szervezővel (végig nagyon kedvesek voltak) egészen a Mithras szentélyig. Bekukkantottunk, aztán felpattantunk a kisvonatra, és a nap legjobb részeként bevonatoztunk Fertőrákosra.

A túra itt ért véget, kb. 13 km volt, semmi szinttel, amit bő 4 óra alatt tettünk meg (Maci már a haját tépte volna) igaz közben ebédeltünk is.

Fertőrákoson még elnyaltunk egy megérdemelt fagyit, szétnéztünk, aztán visszabuszoztunk Sopronba.