Tekerés a Velencei hegység körül

Július 31. szombat.

Reggel biciklik felpakolása, majd irány Velence. Az utasok: Tamás, Maci, Csilla és jómagam. Kis kitérő a sukorói evezőspályára, ahol Csilla kiszállt. Ő a mai napra a kajakot választotta bicikli helyett, lévén országos bajnokság volt kölyök kategóriában. (A kislány összeügyeskedett egy ezüst érmet 2000 m-en!)

Az iskolánál több ismerőssel is találkoztunk, pl. Krisztivel, aki szintén velünk szándékozott tekerni. A nevezés után trécseléssel ütöttük el az időt, amíg a kaposvári felekezet is megérkezett.

Vajdaúr, Tamás és vele Anita elsőbálozóként. Némi szerelés, öltözés, ecetera után elindultunk. A lányok 50, a fiúk 100 km-es távot választottak. (Nem volt más választásuk)

A fiúk eltekertek, mi pedig szépen komótosan tekertünk a kellemes nem túl meleg, kicsit szeles időben Sukoró irányába. Az első dombok akadályát remekül vettük, hamarosan Pákozdra, majd az első ellenőrzőpontra Kisfaludra értünk. Már 13 km-nél jártunk. Innen be Szfvárra, már bicikliúton, de a Kisfalud utáni kis dombon megtörtént az első malőr. Hegyi tempóra akartam váltani, de leesett a láncom.

Anita nekiállt szerelni, (biztos tapasztalt, gondoltam én) és könyékig olajosan küzdött a beszorult lánccal. Sándor nevű fiatalember érkezett a segítségünkre (ezúton is nagyon köszönöm neki!) és kis kínlódás után, egy szerszámmal (mert nála volt nálunk nem) kipiszkálták nagy nehezen a láncomat, és sikerült visszatenni.

Továbbindultunk, és és hamarosan a város végi utolsó utcán nyomtuk, majd kiértünk a 61-es útra és végre lejtő következett. Ott is hagytam a lányokat, akik még lejtőnek kicsit bátortalanok, én viszont élveztem a száguldást. Egészen Csaláig lehetett gurulni, aztán széllel szemben küzdöttük magunkat tovább Pátka érintésével Lovasberényig.

Az úton őrült módon előztek bennünket autósok és motorosok is, a forgalom nagy volt, a talaj tapadós aszfalt, szerintem mindhárman utáltuk ezt a szakaszt.

Beértünk Berénybe, ahol a fagyizónál úgy gondoltuk "mert megérdemeljük" címszóval elnyalunk egy fagyit, ill. én somlóit fogyasztottam. Kriszti mindkettőt. :-)

Anita kimosakodott, aminek mint később kiderült, semmi értelme nem volt. :-)

Eltekertünk az ellenőrző pontig, ahol a "jókedvű" pontőr megcsodálta a bringámon lévő kosaramat, örült mindhármunknak, majd ecsetelte az általam kérdezett kendős fiú + 3 másik nevű társaságról, (Maciék) hogy nagyon jó fejek, meg milyen jó fejek, és irtó jó fejek, és még hasonlóan jó fejek. :-)

Ittunk, pecsételtünk, és nekivágtunk az utolsó szakasznak. Mivel már 32 km-nél jártunk, örültünk, és tekertünk tovább. A Vereb fele lévő emelkedőnél Anita követte el azt a hibát amit én előzőleg. Át akart váltani hegymenetbe. Nos, neki is leesett a lánca. Már szakértő szerelőként állt neki a láncfelrakásnak, ismét olajos lett, de hamarosan megszerelte a biciklijét, és továbbindulhattunk.

Ekkor telefonált Maci, hogy mi van velünk, és elképedve hallgatta, hogy milyen kis szerelővel van dolgunk. :-)

Megtudtuk, hogy Tamás (az én Tamásom) átnevezett 50 km-re, be kellett neki menni dolgozni. Mondjuk a nap folyamán mivel Velencéről is haza kellett tekernie, meg el dolgozni és vissza és ezt mégegyszer, ő is tekert 82 km-t.

A nagy emelkedőre végül úgy toltuk fel a bringánkat, egyedül Kriszti küzdötte fel magát, mi Anitával a kényelmesebb megoldást választottuk. Verebre már jó kis lejtő vitt be, aztán hamarosan megtaláltuk az érintő pontot is a Polgármesteri Hivatalnál.

A szervezők dícséretére legyen mondva, isteni finom ellátmányt kaptunk, kemencében sült szalonnás-hagymás tekercset, házi szörppel. Evés-ivás után tovább, és hamarosan már beértünk Pázmándra, ahol már csak egyetlen pici dombocska volt előttünk, utána pedig végig lejtőn érkeztünk Kápolnásnyékre.

A körforgalom után már ujjongva tekertük le az utolsó egy km-t. Beértünk. Oklevél, kitűző, ellátmány.

Köszönjük a jó kis szervezést, a jó kis időjárást, és az élményeket a társaknak, szervezőknek.

Anitának külön dícséret, hogy az első megmérettetésen ilyen jól szerepelt. A szerelésről nem is beszélve.

A fiúk is szépen beérkeztek a 100 km-es távról, a fenekük ha jól láttam egyben volt, de a többit majd ők kommentben.