Idei téli futódivat

Tudom csöppet sem érdekes téma, de mivel ez egy blog, aminek az a célja, hogy mindenféléket írogassunk ide kényünkre-kedvünkre, ezért csak-csak leírom, ha már itt vagyok.

Tegnap előtt voltam futni. Pedig nagyon utálok hidegben rohangálni. De aztán rájöttem, hogy mindez csak öttöcködés kérdése. No, én annyira felötöcködtem, hogy ha egy medve elkapott volna, akkor legalább fél óráig bontogatott volna.

Aztán nem álltam meg, hogy miután hazajöttem le ne fényképezzem a teljes tárházat :-). Figyelem! Amit lentebb láttok az nem a teljes ruhásszekrényem a padlóla borítva, csak az néhány rongy, amit felvettem a hideg ellen :-).

Csak jelképesen felsorolva:

• 1 db trikó (hmm...ez karácsony előtt még csak 1 számmal volt kisebb nálam)
• 1 db póló
• 1 db vékony polár pulóver
• 1 db vastagabb polár pulóver
• 1 db rövid futó nadrág (erről később még ejtek szót)
• 1 db téliesített hosszú futó  nadrág
• 1 pár zoknyi

A cuccok a vastag polártól eltekintve mind Decathlon kompatibilisek.

Mostanában kezdek rászokni, hogy pamut alsó helyett egy rövid futógatyát húzok. Sajnos gatyóm ugyanis nincs technikai anyagból. A pamut viszont igencsak magába szívja az izzadtságot, aztán az ember azt veszi egyszer csak észre, hogy majd befagy a se...jhaja.

No, de ennyivel még nem ért véget a védőöltözet. Most jönnek a hasznos kiegészítők:

Felsorolva:

• 1 db futókesztyű (melegen tarcsa a kezet, de elvezeti az izzadtságot + kicsit fényvisszaverő is)
• 1 db sál (ezt most vettem a Decába, nem nyakratekerős, hanem bele kell bújni, így nem tud kioldozódni és jobban is véd, szerintem)
• 1 db sapka (ez egy sima kötött, dokkmunkás típusú, ez még a kezdeti futóidőkből maradt, de jól működik)
• 1 db óra (no nem az idő mérése gyanánt, hanem mert a pályán futottam és ha minden kör végén megnyomom, akkor a részidő számláló mutassa hányadik körben futok, ami információt amúgy fejbe nem tudnék megtartani, mert 22 köröket szoktam futni)
• 1 pár futócipő (a hozzá tartozó fűzőkkel ellátva, sajnos nem téliesített)
• Ahh és még egy, ami nem jutott eszembe, egy nulla dioptriás sárga lencséjű futó szemüveg, hogy a nagy ellenszéltől ne folyjon ki a szemem.

Opcionálisan néha ehhez még felveszek egy széldzsekit, ha nagyon hideg lenne, vagy fújna a szél, de nem szeretem, mert zörög :-).

Persze mondjuk a történethez hozzá tartozik az is, hogy:

• Ad 1: kb. fél óra volt felöltözni, és ugyanennyi levetkőzni.
• Ad 2: a sok ruha jelentősen korlátozott a mozgásba. Kb. mintha egy nagy kockát gurgatnánk egy földúton.
• Ad 3: pont aznap nem volt csak minusz 2 fok, így széjjel izzadtam magam :-D.

No, akkor mindenkinek jó sportolást a télen és akinek nem inge az ne, de akinek inge az ötöcködjön fel végre rendesen!

Dübörgés és Rock'n'Roll!

Macskajajj - Mindenkinek Boldog Ünnepeket

Minden különösebb cirkalmas fogalmazványok nélkül:

Mindenkinek Békés, Boldog, Meghitt Ünnepeket és Futásban, Sportban, Örömökben gazdag Sikeres Új Évet!

Arany János szavaival: "Adjon az Isten, ami nincs, ebben az új évben!"

Az elmúlt év botlásaiért cserébe pedig fogadjátok tőlem szeretettel az alábbi büntető jellegű videót :-D.

Módszer a frissítés gyakorlásához

Vajdaúr rendszeresen problémázik a versenyeken a frissítésekkel.

Többször mondta is, hogy ennek a gyakorlására is kellene valami jó módszert találni. Nos, én találtam egyet :)

Dombay-tó fehérben

Az idei utolsó túra elég nehezen akart összejönni, az időjárás nem volt éppen kegyes még szombaton hozzánk. De aztán vasárnap hajnalra elállt a hóesés, az utak járhatóak voltak, és elindultunk Macival Pécs felé. Nem akartam én túrázni, ilyen időben meg főleg nem. De a Dél Dunántúl kupa már várt rám, ezt az egy túrát kellett még teljesítnem hozzá. De mivel kupafüggő vagyok, megérte.

Az út viszonylag jó volt, bár Maci ablakmosója befagyott, és az ablakra vert sárral összekent üvegen alig láttunk ki. Mondjuk engem nem zavart, nem én vezettem. :-) A Rajtnál meglepően sokan voltak, jó kétszázan indultak a különböző távú túrákon.

Beneveztünk, én 25-re, Maci 30 km-re, aztán máris indultunk természetesen hegynek felfele immár sokadszor és kivételesen hóban meghódítani a Zengőt. Ez a túra évek óta sárról volt híres, az utolsó záró szakasz szántóföldön halad át, marha nagy sár szokott lenni, amit utáltunk. Ez most nem így volt, fehér lepel fedte a tájat, és emelte a szépségét a szikrázó napsütés.

Maci hamarosan elköszönt, és egyedül vágtam neki a Zengőnek. Útközben néhány futó megelőzött, de a folyamatos felfele haladás közben én is jó pár túrázót megelőztem. Nem helyes nagy lendülettel nekivágni, mert akkor hamarosan izzadás, fáradás lesz belőle. Én folyamatosan lassabb tempóban mentem, így nagyon jól bírtam fölfele. Mondjuk a mínusz 12 fok körüli hőmérsékletben a hegy derekán már én sem fáztam, igaz a tetőn akkor szél volt, biztos rátett mínusz 4-5 fokot még. Hófúvás is volt, sajnos térdig kellett járni a hóban, de ez csak rövid szakasz volt.

A csúcsra érve a toronyban fagyoskodtak a pontőrök, pecsételés után mentem is tovább, a tetőn nem jó ácsorogni izzadt háttal. Következett a Zengő "hátsó lába" ami meglehetősen meredek,  és a porhótól rendkívül csúszós volt. Szinte csúszva érkeztem a hegy aljába, különböző manőverező technikákat próbáltam ki, lengetve a botjaimat jobbra, és balra, mint síeléskor. Sikerült - másokkal ellentétben - esés nélkül leérnem. Igaz, sok időt spóroltam ezzel a csúszkás-futásos lefele úttal, mert hegynek azért hóban elég lassan haladtam.

Némi könnyebb aszfaltos út, meg havas erdei utak következtek továbbra is, aztán a szintén csúszós meredek partoldal a Réka völgyben. Itt a patakátkelés okozott nehézséget néhány embernek, én már rutinosan ugrottam, meg sem kottyant. Száraz lábbal vágtam hát neki a Somos hegy fele, ami sokkal meredekebb volt mint a Zengő. Szinte a botommal nyomkodtam fel magamat, annyira csúszott, és meredek volt. Ezt az akadályt is sikeresen vettem, fent a pontőrök meg is örültek nekem, hogy el tudtam jönni a kupámért. Némi gumicukrot magamhoz véve továbbindultam, továbbra is egyedül az a hófehér erdőben.

Fel-le hol kisebb hol nagyobb hóban, néha többet csúszva hátra, mint előre, de azért odaértem a Diós-kúthoz, ahol ittam a forrásból. Mivel nem vittem italt, már erősen megszomjaztam, így a következő ellenőrzőpontnál, Püspökszentlászlón hamar leburítottam három bögre finom forró teát. Jólesett, hát még Gruber Misi nagymamájának isteni káposztás sütije. (Kizárólag ez motivált, nem is annyira a kupa, mert mindig ezt adják, és nagyon szeretem. Misis, kérem a receptet!!!)

A házból kilépve végiggyalogoltam a falut, néhány eltévedt túrázót visszaküldtem a ponthoz, és a patak mellett kissé könnyedebb letaposott kocsiúton baktattam egészen Hosszúhetényig. Dél már jócskán elmúlt, a nap továbbra is szikrázóan sütött, és a mínuszok ellenére a kabát már régóta a derekamon gyalogolt velem, a pulcsinak is lehúztam a zippzárját, mert a mozgástól jól kimelegedtem.

A falun egészen végig kellett gyalogolni, megkeresni a Tavasz kocsmát, ahol ismét teát adtak, és persze pecsétet is. Ez már az utolsó szakasz, a "sáros" ami következett, itt várt a szántóföld végén Maci, és a befutót már együtt gyalogoltuk lefele.

Szép havas túra volt, bár szerintem elég nehéz. Jócskán voltak szintek, 800 körül, és a hóban fárasztóbb is gyalogolni. Macinak inkább csak a vizes cipője volt kellemetlen, a külön szakaszrészt térdig hóban járta meg, mert ugyebár annyira gyors volt, hogy ő ment elöl. :-)

A célban átvettük a megérdemelt jutalmat és a szépséges kupákat. Maci óriásit, én csak a bronz fokozatot. Aztán megettük a paprikás krumplinkat, és hazacsúszkáltunk Fehérvárra.

Egy két há... karácsony

Kívánok minden kedves bébielefántnak, olvasónak, és annak aki itt megfordul:

BOLDOG BÉKÉS KARÁCSONYT!

Sok szép ajándékot, sok szeretetet, melegséget, és sok mozgást a finom ünnepi kaják után.

Írjatok, olvassatok, kommenteljetek, ne legyen téli uborkaszezon.

Ha tél, akkor irány Csesznek...

Régóta akartam írni a falumról, de sosem volt valahogy aktuális. Most Jocó kérdezett, hogy mi is van arra, esetleg gyerekekkel kirándulna, stb. Így született meg az ötlet, hogy megírom, hol is nőttem fel, mi is ott a látnivaló, és főleg, hogy mi a lényeg.

A lényeg: ha tél, akkor irány Csesznek. A falu a Bakony egyik gyöngyszeme, élesen kiemelkedő sziklákon a vár, alatta a falu, és szurdok, és a szerpentines főút körülötte. A 82-es sz. út Győr és Veszprém közötti szakasza szerpentines, csodaszép rálátással a várra, szinte körbekerüli. Megközelíteni én még sem innen szoktam, hiszen Fehérvár, vagy akár Budapest felől egyszerűbb, ha a 81-es sz. úton, Székesfehérvárról Győr irányába indulunk. Bodajknál kell letérni Zirc fele, de én mindig letérek már Fehérvárcsurgónál, és úgy tovább Bodajk-Balinka-Bakonycsernye-Csetény-Dudar (ott rögtön jobbra) majd Bakonyoszlop érintésével Csesznek. Fehérvártól háztól házig 55 km. Azért említettem a Csurgói letérést, mert akkor lehet egy fincsi fagyit nyalni nyáron a csurgói remek fagyizóba.

Ha már elértük a falut, többféle lehetőségből választhatunk. Lehet egynapos kirándulásra jönni, megnézni a várat, sétálgatni, ebédelni, aztán haza. De aki több napra szeretne jönni, remek turistaházak, panziók várják.

Pl: Kovács ház, Dévényi ház, Cservák ház, Aranyos Patak vendégház, és az általam ajánlott 4 napraforgós Erzsébet ház. (Még jó, hogy 4 napraforgó, hisz a nevemet viseli).

A szállásokat meg lehet nézni a www.csesznek.hu honlapon, sok más érdekességel együtt.

Aki több napot szeretne itt eltölteni, az alábbi remek kirándulóhelyeket tudom ajánlani:

A Kőmosó szurdok a falu szélén a vár alatt van, láncos csúszós mászásra kell számítani, egyszerű, de kis gyerekekkel nem ajánlatos.

A Csesznek-Kőárok-Gézaház útvonal már inkább, úgy emlékszem a zöld sáv vezet oda, az is szurdok, de víz nélkül, mászás nélkül, egyszerű útvonalon, kb. 3 km Gézaháza, max. 4, és vissza.

Gézaházáról a múltkori beszámolómban írtam, sajnos ma magánterület. De a Kőárok nagyon szép, magas sziklafalakkal körülvett szurdok, kiszáradt patakkal. Nyáron a hegyoldalban vargánya terem itt.

Jó kirándulóhelgy az Ördögárok is, a piros sávon lehet megközelíteni, a falutól kb. 4-4,5 km, nyáron akár gyerekekkel is, ilyenkor inkább csak túrázóknak ajánlom. A patak tele van vízzel, a szurdok partoldala meredek és csúszós. Innen is eljuthatunk Gézaházára, majd onnan vissza Csesznekre, akár még busszal is.

A Cuhavölgy szintén szép kirándulóhely, gyerekeknek is ajánlatos. Nincs éppen közel, Csesznektől 5-6 km, a sárga jelzésen. Van vasútállomás, régi szovjet vöröscsillagos emlékmű a hegyoldalban, büfé, kispatak, és szép erdők. Maga a Cuhavölgy sétaút nagyjából Vinyéig érdekes, sok-sok patakátkeléssel, szurdokban gyaloglással. Ez már hosszabb túra, gyerekekkel nem ajánlatos, legfeljebb vonattal. A vonatos kirándulás is nagyon jó, Zircen felszállva, Bakonyszentlászlóig utazva a legszebb részeken lehet haladni, sok alagúttal, szurdokkal, völgyhíddal. Igazán vadregényes.

Vinye-sándormajornál a Kőpince forrást érdemes megnézni, finom víz, egy jópofa barlang, és szép Cuhaszurdok rész vár ránk. Innen a Zörög tetőn keresztül jutunk gyalog Csesznekre, van egy jó hat km. legalább, és felfele kell gyalogolni.

Kicsit még Gézaházára visszatérve, Csesznek és Gézaháza között a Gerendavágásnál (ez volt az uradalmi birtok határa) van egy óriási 200 éves bükkfa, mely 2003. óta védett, és emléktábla őrzi Eszterházy László nevét.

A kirándulások után térjünk vissza a faluhoz. Fő látványosság a vár, de fontos megemlíteni a katolikus templomot is, melyben az ország egyik legrégebbi harangja van, és a várból került ide. A túraútvonalak átvezetnek a templomkerten, nagyon hangulatos, szép hely.

Látnivaló még a Vár u. 35. alatti Falumúzeum, ahol régi tárgyakat lehet megnézni, valamint a Zsidótemető a vár alatt, a Kőmosó mellett.

A falu híres a nyári rendezvényeiről, évek óta visszatérő koncertező vendég az Edda, és minden évben aug. 20. körül az István a Királyt is játsszák. Vannak várjátékok, Tárogató fesztivál, stb. Az aktuális programok március körül felkerülnek, megnézni a www.csesznekinyar.hu honlapon lehet.

Most pedig következzék egy kis történelem az ország egyik legszebb fekvésű váráról, melyet a teraszunkról is lehet látni, a Zörög tetővel egyetemben.

A vár 1263 körül épült, a Bána nemzetségből származó "JAKAB" trencséni főispán építtette (a névre remélem felfigyeltetek) IV. Béla uralkodása alatt. Tőle származik a báró és gróf Cseszneky család.

Ezután a Csákok, majd Károly Róbert, később a Garai család tulajdonába került. Mátyás király Szapolyainak adta, majd Török Bálint elfoglalta, 1524-től királyi vár ismét. Wathay Lőrincre szállt, aki sikeresen visszaveri a törököt, 1594-ben viszont elesik Győr, feladják a várat. A 16-17. századfordulón ismét a Cssznekyeké. 1635-től Eszterházy birtok, később a Rákóczi szabadságharcban a kurucoké. Újra az Eszterházyaké, de mivel igénytelen, lakhatásra már nem jó, börtönként és gazdasági célokra használják.

1810-ben földrengés rongálta, majd 10 év múlva tűzvész pusztította. 1970-ben kezdődött a konzerválás, azóta a folyamatosan újítgatják, szépítgetik, hol önerőből, hol pályázatok segítségével.

1979 körül én is dolgoztam a várban nyári diákmunkásként, régészekkel keresgéltünk, ásogattunk. Számomra akkor inkább a régészek voltak érdekesek, nem a talált cserépdarabok. :-)

A vár minden nap látogatható, a belépő pár száz forint, parkolás a vár alatt. Nyári időszakban rengeteg látogató van, tiszta időben a Pannonhalmi Apátság is látható.

A környék látnivalóit is meg kell említenem, ha valaki egy hetet szeretne itt eltölteni, megnézheti Zircen az Arborétumot, mely nagyon nagyon szép, tóval, ritka növényekkel, jó sétákat lehet tenni. Tavasszal tele van szebbnél szebb virágokkal.

Az Arborétum után az Apátságot, és Reguly Antal könyvtárat is érdemes megnézni, gyerekeknek állatkiállítás is van.

Cseszneken a Lovag étteremben lehet kajálni, állítólag jó. Híres a kemencés csülök, melyet az Erzsébet ház vendégei is kóstolhatnak.

Van lovaglási lehetőség a Kis Bükkben, és a falu maga is megér néhány órás sétát. Dombról le dombról fel, szép fekvésű, festői környék.

Legközelebb a Cuha teljesítménytúra halad át rajta, ha minden igaz, pontőr leszek a várban vagy a Kőmosóban, gyertek el!

Ajánlom nyári nyaralási célpontnak is, közel van Veszprém, (32 km) Győr (45 km) és sok-sok szép erdei túraútvonal vár rátok. Pihenni, feltöltődni remek hely: Csesznek.

Semmik vagyunk...

Ezt a cikket el kell olvasni, bár beleborzongtam még az olvasásba is.

Én aztán annyira gratulálok neki amennyire csak lehet. 

http://www.origo.hu/sport/20101208-interju-szonyi-ferenc-ultratriatlon-vilagbajnokkal.html

Hajrá srácok, cél jövőre Nagyatád. :-)

Nők a hóban....

Avagy Bakonyi Mikulás kihűlt fánkkal.

Az úgy volt.... hogy minden évben csinál anyukám sok-sok fánkot a Bakonyi Mikulás túrára, hogy a barátaimmal élvezkedhessek egy kis hazai túrán hazai kajával.

Idén a srácok fogyókúráznak, elfoglaltak, elgyengültek, elprogramosodtak, ezért mi, lányok próbáltunk helytállni helyettük. Kriszti, Mariann és én. Reggel 8-kor fűtött ülésekre helyeztem a fenekem, és bő óra alatt anyunál ittuk a teát Cseszneken.

A tea: mindenre jó boszorkánytea, van benne bodzavirág, hársfavirág, csipkebogyó és sok méz. Ennyi elég is volt induláshoz, beöltöztünk, mert a 20-30 centis hó mellett mínusz 7-ek és 9-ek voltak. Sapka, sál, kesztyű, a lányokon kamásli, és mindannyiunkban nagy lendület.

A rajtnál várnunk kellett az indítókra, kicsit elkavartak, meg a hóban elakadtak. 10-től lehetett startolni az általam választott új távon, ami Csesznekről indul, körtúraként, 18 km, 600 körüli szinttel, érintve a csodaszép Ördögárkot.

Egyszercsak elindultunk. Legfontosabb eszközöm a túrabot volt, amivel szépeket rajzolgattam írogattam a hóba, az utánunk jövő túristáknak. Kriszti kiérve a faluból, fényképezni kezdett, ragyogó napsütéses idő volt, a fülünk kezünk majd lefagyott, de gyönyörű volt a hófehérbe öltözött Bakony. Remek kilátás nyílt a várra, és a környező dombokra.

A piros kereszten indultunk, csapás még nemigen volt előttünk a hóban, egy autó nyomait követtük, azon szállították a pontőröket (Télapót és Krampuszt) Gézaházára. Ez lett később a csapdánk.

Emelkedő kezdődött, aztán felérve a hegyre el kezdtem mondogatni, hogy hamarosan balra kell mennünk. Közben beszélgettünk, élveztük a havat, a fehér erdőt, a jégcsapokat, kiszakadva a városból a munkából hizlaltuk szemünket, hogy befogadjuk teljesen a ritka szép látványt.

Jól elbeszélgettük az időt, miközben én folyamatosan mondogattam, hogy már balra kellett volna mennünk valahol. De a piros kereszt olyan szépen látszott mindenütt, hogy egyszercsak ott voltunk Gézaházán a Krampusz és a Télapó mellett.

No, ekkor tudatosult bennem, hogy jól elcsesztük. Ez már a harmadik pont. :-)

Kisegítettük a télapót egy telefonnal, aztán a lányok jámboran követtek visszafele, kicsit szerintem csalódottak voltak. Végül is hazai pályán eltévedni....

Visszamentünk teljesen, majdnem a falu határáig, ahol azonnal megtaláltuk - a már kitaposott - piros jel elforduló ágát. Kocogóra vettük a tempót, hogy behozzuk a bő egy órás kb. 3 km-es (oda-vissza 6) plusz utunkat.

Sok túrázót elkerültünk, egész jó érzés volt, hogy nem hárman vagyunk az erdőben. Bár az sem volt rossz.

Papp Gabi kikerült minket, ő az 50-es távon futott, hát igen, vannak hihetetlen teljesítmények. Az út persze teljesen ismerős volt már, kis kanyargós ösvény vezetett az első ellenőrző pontig, a Mogyorós árokig. Miután megtaláltuk, pecsételtünk, és tovább kocogtunk.

Meg kívánom jegyezni, hogy a pontnál egy nagy csapat fiatal túrázó cigizett, akik egyáltalán nem álltak félre, és nagyon kellemetlen volt beszívnunk a füstöt. (Kérem a szervezőket, hívják fel a túrázók figyelmét, és kérem a cigiző túrázókat, hogy álljanak messzebb ha szívni akarnak, mert így a rendes egészséges túrázók szívnak!!!!)

Még az Ördögárok előtt találkoztam efemmel, örültünk egymásnak, aztán megálltunk egy percre, Mariann zsákjából előkerült a tea, mandarin, némi frissítés a mászás előtt. Rögvest a patakon kellett átkelni, ami jeges volt, és bővízű. Évekig ki volt száradva ez a patak, most persze nehezítette a túránkat, hogy többször is át kellett kelni rajta.

Mindhárman száraz lábbal megúsztuk, és megkezdtük a kúszás-mászást fölfele a partoldalon. Kriszti még csinált néhány fotót a szurdokban, hatalmas sziklák, jeges vízesések, mindenütt hó, és hó, fantasztikus látvány volt.  

A mászás nem volt könnyű, kidőlt fákon mint a majmocskák, átölelve a meredek oldalon, és csúszós hegyoldal. Közben ránkszólt egy srác, hogy ők a pontőrök, pecsételnek nekünk. Nem tudtak lemenni az Ördög-gát létrájához, így itt fent a szurdok tetején menet közben pecsételtek.

Mi követtük a nyomokat, aztán hamarosan a piros-zöld jelet is megtaláltuk a tetőn. Krisztinek fájni kezdett a térde, majd hamarosan Mariann is erről panaszkodott. Innentől már nem voltak túl vidámak a lányok, de azért küzdöttek hősiesen.

Kis kanyargós ösvény után, ahol kellemetlen keskeny csapáson kellett lépdelni, ismét elérkeztünk a harmadik ellenőrzőpontunkhoz. A mikulást és krampuszt csak sorbanállással lehetett megközelíteni, minden távnak ellenőrzési pontja volt ez, így sokan összejöttünk. Megkaptuk a pecsétet, télapót, szaloncukrot, aztán továbbindultunk, megint csak a piros pluszon.

Felértünk a Gézaházai tetőre, ahol iszonyú hideg szél fújt, a hóban is nehéz volt hegynek fölfele haladni, meg kellett küzdenünk az elemekkel. Úgy néztünk ki, mint hajdan a deltában a fölvezető címsor. (Emberek beöltözve, szél, hófúvás, csak a vonat hiányzott)

Gézaháza: hajdan Eszterházy birtok volt, gyönyörű fából készült vadászkastéllyal, és kastélyparkkal, sok szelídgesztenye fával. Idejártunk főzöcskézni, kirándulni úttörő koromban, később kisz-es találkozók tábortüzes helyszine volt, megannyi színes szép emlék. Később étterem lett, finom pincepörkötlekre és szilveszteri bulira emlékszem, most pedig magánbirtok, sajnos bekerítve. Kicsit vágytam újra látni, kár hogy már nem lehetséges.

A 82-es úton áthaladva (Győrt Veszprémmel összekötő, Cseszneknél panorámás és szerpentines út) hamar elértük a negyedik pontot, ahol elágazott az út Zirc és Csesznek felé.

Innen a piros négyzet volt a jelünk, havas fenyőfák, szép erdő, még utolsó napsugarakat kihasználva Kriszti fotózott is. Mariann már húzta a lábát, nem repesett, hogy még kb. 7 km van hátra.

Károlyházára viszonylag hamar leértünk, bár a tempónk jelentősen lassult a sérülések miatt. Néhány srácot innen küldtünk vissza, ők Zirc fele készültek, nem figyeltek eléggé.

Leértünk a sárga háromszög jelre, innen már közel volt a vadászház (itt érkeztek délelőtt a többi távról Cuha völgy felől Csesznek fele tartó túrázók) aztán megkezdtük a Zörög hegy felé az emelkedést. Az utolsó nagyobb emelkedő következett, még megnéztük a hegyodalból a Cseszneki várat, de a lányok túlságosan távolinak találták.

Felértünk a hegyre, ahol az ellenőrzőponton két félig fagyott embert és egy félig fagyott kutyát találtunk a tűz mellett. :-)

A tetőn rövid gyaloglás, aztán a meredek lejtő következett. Térdfájósoknak szörnyű terep, de azért leértünk. Most már kezdett picit sötétedni, én kezdtem fázni, már négy óra is elmúlt. Nemsokára beértünk a faluba, a Kőmosóban Pinkert Laci pecsételt, (múlt héten a Tótin találkoztunk) majd elhaladtunk a Zsidó temető mellett, és a falu felső részébe a vár alá érkeztünk. A túristajel áthalad a templomkerten, érintve az ország egyik legrégebbi templomát. Nem tudom nyitva volt, -e de most már sem idő, sem kedv nem volt templomnézéshez.

Hamarosan célba érkeztünk, átvettük a díjazást, remek télapós kitűzőt kaptunk, amin a vár is rajta van. A finomságokat amit ehettünk volna, nem néztük meg, anyunál várt minket a fánk.

Még pár száz méter, és a konyhában ittuk a pálinkát. :-) Igazán jól felmelegített bennünket, mármint Mariannt és engem. Kriszti vágyakozva nézte, sajnos a sofőr nem ihat. Befaltuk a kihűlt fánkokat, baracklekvárba tunkolva, jó szalagos, ízletes volt. (Ezt kifejezetten Vajdaúr kérésére részletezem)

Aztán kocsiba be, fenék a fűtött ülésre, irány Fehérvár.

Sajnálhatjátok srácok, ezidáig csak sáros Bakony jutott nektek. Az idei havas szép fehér majd a fotókon látható lesz, hamarosan...

itt: http://picasaweb.google.com/104425254066039939903/BakonyiMikulasCsesznek#5547484277621615042