Pétfürdői tavaszról

A szombati Pétfürdői tavasz nevű első rendezésű túrán, 2,5 bébielefánt képviseltette magát. Erzsi és Csilla (ő még csak félig bébielefánt, mivel a méretek még hiányosak) indító-nevező-érkeztető pontőrként, Maci pedig gyalogos és biciklis teljesítőként vett részt a túrán.

Az időjárás szupernaposkellemes mivolta miatt jó túrának néztünk elébe. Reggel már 6 óra után pakolással, rendezkedéssel kezdtünk, némi egyeztetés, a hiányosságok megszüntetése (már ahol sikerült) aztán mosoly az arcokra, és 3/4 7-kor elindult az első túrázó. Hamarosan Maci is megérkezett, aki nem hozott biciklit, mert nem bírta betuszkolni a kocsijába. Ámde nem volt szerencséje, mert a rendező Zoli, (Körmöczy Zolit a tavalyi Bakonyi Mikuláson ismerhettétek meg, ő is eljött hozzánk fánkot enni) kölcsönzött neki, így kénytelen volt letekerni a kisebbik, 26 km-es távot. Ezután természetesen a hosszabb gyalogoson is elindult, és becsülettel teljesítette.

Érkeztek a túrázók, a Bakony Bike kerékpáros egyesület tagjai, majd később iskolások, Ősiből és Pétfürdőről. Sokkal többen neveztek, mint gondoltuk, ha jó volt az összesítésem 178 induló volt összesen a különböző távokon. Sajnos kerékpáros kevés volt, de Lőrinc Gabi nem hagyott cserben, tekert egy jót, és már korán be is fejezte, az elsők között érkezett vissza.

A túrázók között üdvözölhettem Mariannt, aki gyermekeivel a 7-es távot választotta, és nem bánta meg. Bödő Betti is eljött tesójával, és édesapjával, neki is köszönöm, hogy eljött.

A rajtolásnak helyet adó iskola igazgatója nagyon kitett magáért, ő is gyalogolt természetesen, és mindenben segítette a szervezőket. A jelzések szerint a pontőrök kedvesek voltak, az ellátás elég, a hosszú távon kialakult szalagozási és kék jelzési hiányosságokat pedig jövőre biztosan kijavítják. Sajnálatos módon átszalagoztak nekünk néhány fontos helyen a jóakarók. Ezúton is köszönöm nekik, hogy rontani akarták a túra jónak ígérkező hírnevét.

A távok, 7, 14, és 26 km gyalogos, és 26, majd 55 kerékpáros volt. Érintettek néhány szép látványosságot, pl. Ösküi kerektemplom, Tányérfenyő, stb. és az útvonal első része nagyon látványos helyen haladt, kellemes talajon, szép panorámával. Erről a túra végén magam is meggyőződtem.

Visszatérve a nevezésre, és a feladatomra, amint befejeződött a rajtoltatás (10 óra 20 perckor indult el az utolsó gyalogos) kezdtek beérkezni a bicajosok, és a rövid távon túrázók. Addigra Edináék kenték a kenyereket, szelték a hagymát, és töltögették a szörpöket. Később ebben is segítettem, délután kettőig megállás nem volt. Akkor volt idő egy kis falatozásra, mert a hosszú távosok már nem tömegesen érkeztek.

Fél öt körül Zoli elkezdett telefonálgatni a gyanúsan sokáig kintlévőknek, így két eltévedt és elfáradt túrázót behoztak kocsival. Mi nekiindultunk hogy leszedjük a szalagokat. Minden szemetet begyűjtöttünk, azt is amit nem a mi túrázóink dobáltak el, és én is megcsodálhattam a szép panorámát, az árvalányhajakat, a környező tájat. A rövid távunkból hosszabb lett, mivel a két utolsó induló elé mentünk, mert ugyancsak kifutottak a szintidőből, nem szerettük volna, ha bárki kint marad. Így 7 órára értünk vissza, az összes túrázó beérkezett, igaz van, akit a tévé előtt ülve kaptunk el telefonon, mert elfelejtett szólni, hogy nem jött be a célba. Pedig szerintem nagyon szép oklevelet, és kézzel készített agyag plakettet kapott mindenki aki teljesítette valamelyik távot.

Mire visszaértünk, már minden össze volt pakolva, ki volt takarítva, csak az Edináék által főzött gulyást kellett megennünk. Ez a nap ez a feladat jobb fogyókúra volt, mint a túrázás. :-) Nem volt idő enni, de nem bánom, jól éreztem magam, köszönöm ezúton is a rendezőknek, (Zolinak és Ferinek) hogy meghívtak. Edinának köszönöm a fincsi kaját, a túrázóknak pedig köszönöm, hogy megtiszteltek bennünket és eljöttek.

Remélem jövőre a bébielefántok sem hagyják ki.