Kinizsi 100

2004-ben voltam az első teljesítménytúrán. Azóta sok-sok kilómétert beletettem a cipőimbe és a lábaimba. Valahogy eddig nem volt érkezésem egy 100-as túrára.

Pedig tetszik a hosszú túrázás. Van Bakonyi Barangolás 70, Corvin 80, Piros 85 a tarsolyban, de 100-as nem volt még idáig.

Idén sem terveztem, aztán 2 héttel a túra előtt úgy gondoltam elmegyek.

A rajthelyre jutásba B. Feri kollégája segített eljutni (no és Zsuzsa és Feri természetesen).

Viszonylag korán megérkeztünk a rajtba és beálltunk a sorba ami szépen hízott ahogy telt az idő.

Sorbanállás ideje viszont nem volt hosszú 5 perc alatt az inditóasztalnál voltunk. Igaz mi előre már beneveztünk.

Furcsa volt, hogy nem övtáskába vagyok, hanem hátizsákba, de ezen a túrán nem illik depózni, így viszont szűknek bizonyult az övtáskám.

A hátizsákba tettem egy esőkabátot, váltózoknit, 2 szendvicset (1 meg is maradt), csokit és gumicukrot. No és persze 2 fél literes innivalót). Plussz botokat is vittem magammal. Tiszta túrázó kinézetem lett..:-))

A rajtból szokásos sietős tempóban indultam el, és a Piros túrából ismert útvonalon kellett haladni egész a Kevélyig. Itt azért még viszonylag többen voltak előttem, de mivel emelkedett az út amit én szeretek, sikerült sok embert megelőzni. Pár futó engem is lehagyott. Pár ismerőssel is találkoztam, de összeségében ezen a túrán jóval kevesebben voltak a kemény magból. Annyira sietni nem kellett mert az első pont nyitását nem szerettem volna megelőzni. Pont nyitásra értem oda, de addigra már kb. 90 ember elment. Ha az orvosi papirt és egyebet szigorúan vesznek a szervezők, a pont nyitvatartást is úgy kéne kezelni. A pontőr egy kedves ismerős volt, aki most nem dobta porba a sapkáját..:-))

Itt megettem egy szendvicset mert marha éhes voltam. Előző este Mr. Big koncerten voltam és 1 órakor értem haza. 3.50-kor meg már kelltem. Reggelizni nem volt időm:-))

A frissités után picit bele lehetett kocogni, bár voltak köves, sziklás szakaszok, ahol azért vigyázzni kellett.

A következő jó 20 km-en nem történt semmi extra. Csak menni kellett. Jókedvűen és aránylag kellemes tempóban gyűrtem a kilómétereket.

A második pontnál kihelyzett büfé volt. Itt előzött meg Lupus, B.Feri aki picit késöbb indult el. Igaz ők elvileg futottak. A büfében ittam egy bodzaszörpöt, meg egy vizet mert nagyon meleg volt. Majd egyből továbbindultam.

Egy kavicsos szórt út következett ami nagyon nem szeretem szakasz volt. Nehézkes volt rajta a haladás.....

De mint minden útnek, ennek is egyszer végelett.

Gyakorlatilag emlékezetes dolog nem nagyon történt a túrán. Szépen haladtam előre. Igazából semmi jele nem volt annak hogy most ez egy  különleges túra.

A Pilis nyereg. Erről sokat olvastam, hogy sokan levágják a szerpentint. Sajnos most is láttam ilyet. Nem is értem minek jönnek el, de tényleg. A nyereg után elkezdett esi az eső.

Mire beöltöztem esőkabátba, addigra meg elállt. Elázás még volt többször is, csak már a kabátot nem vettem fel többször.

Leányváron az egyik porta előtt a tulaj kirakta a slagot, hogy lehessen ínni. Rendes volt tőle. Mint hallottam ez már több éves hagyomány nála.

LAssan beértem Dorogra. No ez a rész volt ismeretlen számomra. Meg az utána jövő Nagy-Gete. Erről a csúcsról sokat hallani, hogy a dög melegben gyilkos. Most nem volt napsütés, és én igen könnyed menetnek ítéltem meg a feljutást. Szerintem melegben sem egy extra nehéz dolog. De ez csak az én véleményem persze.

Lassan Megérkeztem Mogyorósbányára. Féltáv. Kocsma. B.Feri a padon. Zoknicsere. Hideg kóla. Szusszanás.

Innem Ferivel már a végéig együtt megyünk. Beérve a Gerecsébe már ismét olyan útvonal ami számomra ismert. Nyerges túrából vagy a Gerecséből. Péliföldszentkereszten megkerüljük a helyes úton az "objektumot". Ott állók elmondásából kivéve, ezt kevesen tették meg. Sajnos. No mindegy.

Említésre méltó momentumok amik még a végéig voltak:

-Bányahegy. Erzsi meglep minket. Hideg kóla és sajtburger. Fasza volt.

-Kolduszállás. Az út mellett távolról egy világító tárgyat veszünk észre. A Gerecse céljából ismert Hot-Dog árus. Ezen jót mulatunk. Feri be is tol egyet.:-)

- 90 km. Elgondolkodom, hogy minek is akartam 100 km-t menni. Nem vagyok fáradt fizikálisan, bár a mozgásomon már látszik a megtett kilóméterek súlya. Inkább fejben küzdök az éjszakával.

-Baj. Egy nagyon szép kálvária kíséri utunkat, de nehezen járható az út ami előtte halad. Szegény öregek akik végigjárják alkalom adtán. Nem irigylem őket.

Az utolsó kilóméterek. Jó érzés. Beérünk. Nekem 18 óra az idő. Ami lehetne jobb is, de elsőre meg vagyok elégedve vele.

Kezd elmúlni a soha többet százas érzés.

Hát ennyi volt. Megvan az első:-)

Eltelt néhány hét!

Most már éppen azon gondolkodom, hogy szeptember 10én megcsinálom a BEAC MAXI 110-et..:-))