Gyapjaszsák éjszakai túra

Úgy látszik mostanában csak éjszaka érek rá túrázni, napközben lefoglal a munka, főzés mókuskerék, hétvégén pedig nyáron inkább kirándulok, fotózok (persze jobb géppel jobb képek születnének) és pihenek. De nemsokára beindul az őszi túraszezon, és több beszámolót kaptok gyaloglásról.
A Gyapjaszsák éjszakai túrán voltam Mariannal, Macival és Betti barátnőjével szombaton este. Kellemes idő volt, az eső is megkímélt bennünket. A rajthelynél Sukorón a Művelődési Házban sok ismerőssel találkoztunk, Pintér Józsi, Horváth Józsika, stb. Befizettük a nevezési díjat 700 Ft-ot, megkaptuk az itinert, és indultunk érintési pontokat keresni. Maci volt a térképész, s mivel ő már bicajozott ma közel 100 km-t ezért velünk tartott a kb. 10 km-es-nek szánt távra. A térképpel a kezében indult hegynek fölfele, helyes kis víkendházak mellett. Tempóját könyörgésünkre leányosra váltotta, így tudtunk vel felfele is menni. Hamar beértünk az erdőbe, és szinte hihetetlen, de a házacskáktól pár percre máris egy szurdokban találtuk magunkat. Izgalmas volt a sötétedés, 8 óra múlt, és az erdő sűrű fái közt szürkület volt rendesen. Kellemes tempót gyalogolva kerestük meg a kijelölt pontokat,  ahol  fákon kódszámok voltak elrejtve. Közben besötétedett, előkerültek a lámpák, és mint a kis bogarak, imbolygó fényekkel találkoztunk a többi túrázóval. Már akit felismertünk. De Tarnai Ferit nem lehetett elvéteni. :-) A Velencei tóra éjszakai is szép a kilátás, a fények csodásak, és közben csillagos volt az égbolt. Többször is megálltunk gyönyörködni. Próbáltunk Macival romantikázni, de inkább csak nekünk, lányoknak sikerült.  Néha elvétettük a jelzést, de azért nagyjából megtaláltunk mindent. A Likas kő sötétben is impozáns látványt nyújtott.
Pákozdvárnál csokit és külön kitűzőt kaptunk Nyevrikel Zsoltiéktól, ez a betétszám a túránál külön nevezést igényelt. Pákozdvár csak egy földvár, ami alig látható, egy kupac föld, de a történelem a lényeg.
Még felmentünk a Meleg-hegyre, ahol az antennák félelmetesen nyüszörgő hangja után jólesett az erdő csendje. Az erdőben sok túrázóval találkoztunk, mindenki a saját elképzelése szerint haladt, és annyi pontot keresett fel, amennyit akart. Lehetett 10, 20 30 km-et gyalogolni. A lámpával nem világítunk ugyebár egymás szemébe, így nem is tudom hány ismerőssel találkoztunk, csak a lábakat és nadrágokat láttam.
Hamarosan visszaértünk Sukoróra, megkerestük a Gyapjaszsákot, lenéztünk mégegyszer a tóra, aztán a célban megkaptuk a kitűzőnket, és egy finom virslit Brigitől, melyet azonnal elfogyasztottunk.
Egy bambi a kocsmában, és indulás hazafele. Kellemes esti program volt, némi sportértékkel fűszerezve.