Na, így ne készülj fel egy maratonra

Tanulmányoztam néhány edzésnaplót, amely felkészíthetne a jövő évi ironmanre. De nekem mindegyik túl bonyolultnak tűnt. Szal inkább úgy határoztam, hogy megbolondulok :-).

3 héttel korábban...

3 hete még kemény 5 km-es edzéseket tartottam, hogy a lábam (főleg az ízületeim) alkalmazkodni tudjanak a futáshoz, mivel már elég régen nem műveltem ezt a sportágat. Hogy miért nem, azt pontosan nem is tudom, de szerintem a kedvenc jellemhibámnak, a lustaságnak, komoly köze volt ehhez :-).

Aztán eljött a február, amikor is volt itt Kaposváron egy félmaraton verseny, ahol sajnos, csak, mint kiállító vettem részt. Viszont két napon keresztül néztem a velünk szembeni standon az ironman videókat. Akkor elhatároztam, ha szél, ha fúj jövőre Ironman.

Hova várjak még? Vagy meglesz, vagy nem, de nekivágok. Minek tűzzünk ki kis célokat, ha nagyokat is lehet? Tudjátok: a kis célok lesüllyesztik, a nagyok felemelik az embert!

Szóval elkezdtem rendesen edzeni.

3 héttel ezelőtt kb. 3 kondi edzésen voltam reggelente. Ebből úgy 45 perc erőnlét. 10-30 perc evezőpad. Erre kicsit rászoktam, mert erőnlétet is ad, meg kondit is.

Azon a héten két 5 km-es futásom volt. Plusz a néptánc szerdán.

Ja, igen hétvégén voltunk Kardosfán, ahol nyomtunk egy 16,8 km-es távot, egész szép kis szintekkel (valójában két durva szinttel).

Összes futás: kb. 26,8 km

Ez így nagyon jó is lett volna, de ennél én lököttebb vagyok. És ha nem megy erőltetni kell!

2 héttel korábban...

Hétfő: reggeli kondi, este 5 km futás (25:17).

Kedd: reggel kondi, este 10 km futás (50 perc körül)

Szerda: este néptánc, jófajta somogyi. 1,5 óra tömény ugrálás. Király :-)

Csütörtök: reggel kondi, este irány Kardosfa a maga majd 17 km-ével, meg a durva szintjeivel.

Péntek: reggel kondi

Szombat: pihi végre.

Vasárnap: egy olyan edzés, amit épp elmével senkinek nem kívánnék :-). Szóval az úgy volt, hogy Kata szólt, hogy futna egyet a bicikli úton. Ez kicsit több, mint 16 km enyhén dombos környezetben. Mondom jó. Elmentünk, nagyon kellemesen lefutottuk.  Aztán mondja a lány, hogy ő olyan jól érzi magát, mintha csak most jött volna le edzeni (én meg közben már mentem volna haza).

Aztán kitalálta a hölgy, hogy akkor ezt a 16 km-et egészítsük ki a futópályán még 5 km-el, és akkor meglesz egy félmaraton. OK. Bennem is van tartás, ha ő bírja én is.

Aztán futás közben kitalálta Kata, hogy ha már pályán futunk, miért nem sprintelünk körönként egy 100 métert? Én mondtam neki, hogy azért nem, mert az 5 km-es váltottiramú edzés az nekem egy külön edzésnapot szokott kitenni. De ha ő bírja, akkor én is bírom :-).

No, akkor végig sprintelgettük az 5 km-et is. Én már teljesen kivoltam. Mire Kata megjegyezte, hogy ő olyan friss, szívesen korizna egyet, mert amúgy is bent van a kocsijába a kerekes cipője.

No, ez volt az a pont, ahol feladtam férfiúi büszkeségemet és mondtam neki, hogy lehet, de azt már egyedül csinálja :-). Hát ment is vagy még egy 10 km-t mire megunta. Gyanítom túl sokat pihent előtte és túl sok volt a Túró Rudi reggelire :-).

Összes futás: 53 km

No, erre akkor még tegyünk egy lapáttal :-).

Múlt héten...

Hétfő: pihi

Kedd: reggel kondi, délután Tamás szól, hogy nem tudott edzeni a hétvégén és már vagy 4 napja nem futott! Szóval menjünk fussunk körbe a Desedát (17 km, 250 m szint). Mondom neki, hogy ezt most a hátam közepére sem. De hát én sem a normális agyamról vagyok híres, szal mondom neki jöjjön, oszt meglássuk.

Aztán jött és körbefutottuk (1:40 körüli idővel).

Szerda: reggel kondi (muszáj ez a sok kondi, mert Mackó azt mondta, csak ez látszik meg rajtam :-) ), este néptánc természetesen. 1,5 óra somogyi. Már kezd egész jól menni ;-).

Csütörtök: reggel kondi, este megint csak Tamás zaklat, hogy olyan futhatnékja van, ugyan menjünk megint körbe a Desedán. Mondom, csak tegnapelőtt volt, hogy utoljára futottunk. Nem baj.

Tamás este jött. Körbefutottuk a Desedát (17 km, 250 m szint)

Péntek: pihi!

Szombat: 9. Sri Chinmoy maraton Pécs. No erről majd bővebben. 42 km.

Vasárnap: pihi.

Összes futás a héten: 76 km.

Szóval látjátok szümtükkel feleim, így edzem én a jövő évi Ironman-ra :-). Gondolom ez az iram majd idővel lassul, mert már most is kissé fáradt vagyok, de nem adom fel.

Merjünk nagyot gondolni: 2012 Ironman :-D

No, Dübörgés és Rock 'n' Roll!

Apróságok

Kedves fele-, és egészen barátaim,

Mostanság indult az év, így mindenki az évkezdés terheit nyögi, nem vagyok ezzel én sem másképpen. Nagyjából ez is az oka annak, hogy elmaradnak fenomenális kommentjeim, vagy feledhetetlen blogbejegyzéseim.

Az élet persze nem állt meg, történnek a dolgok csendben, csak idő nem volt megörökíteni. Szóval most egy gyors kis postban elmondanám csendesen folydogáló patakmeder mélységű életem apró szösszeneteit a közelmúltból. Dátumokkal persze nem terhelnék senkit, főleg magam nem. Ezt majd kiókumlálja, akit érdekel.

Célok

Mondom itt már fűnek-fának, de most akkor ki is hirdetem, hogy az alábbi cél elérése éltet majd a következő már nem egészen 24 hónapban:

Idén szeretnék felfejlődni futásban egy 3:45-ig, illetve a Velence 10x-en annyi kört menni, amennyit csak bírok, de legalább 200 km-t.

Ezek után jövőre év elején gondolkodás nélkül, amint az első kedvezményes időszak megjelenik jelentkezem a nagyatádi Ironman-re!

Ennyi. Nem húzom tovább. Vagy megy majd, vagy nem megy majd, de nekifutok. Mire várjak még? Ha ennyi idő alatt sem készülök fel rá, akkor soha. Szal ez van. Lehet csatlakozni :-D.

Edzés

Jelenleg éppen a dögrovás kategóriában vagyok. Nagyon csúnyán elkapott valami torokszorító betegség. Beszélni alig tudok. Akik ismernek tudják, hogy nálam ez mekkora probléma. Egy csomó kimondatlan gondolat szorul így a fejembe, ami meg elkezdi nyomni az agyalapomat és akkor jobb híjján kínomban postokat írok.

Mielőtt szombaton elért volna a kórság sem jeleskedtem nagyon. Csak tényleg nagyon kevés futás jutott. Kb. heti 1. Akkor is megfájdult belé a térgyem kalácsa. No, de sebaj, innen szép a győzelem.

Miután az edzések nem vettek el időt az életemből, több idő jutott másra, így örömmel tudatom, hogy már egész jól megy a korcsolyázás és a somogyi néptánc egyes elemei is :-).

Túrák

2 túra volt eddig. Azok is rövidek.

A Pite 20-on akkora sár volt, hogy úszni lehetett benne. Viszont kellemes időjárás volt. Meg utána lementünk Sikondára wellnesezni egy kicsinyt, szal végül is jól alakult.  Hát erről a 20 km-ről kb. ennyit tudok mondani.

Ja, igen. Abaligetről indult, ami a Mecsek.

Aztán meg most szombaton voltunk a Boglárka 17-en. Jó időt mondtak, ami meg is jött, miután végeztünk. Balatonboglárról indult és része az Észak Somogy kupának, ami gyorsan be is neveztünk.

Az idő végül is elfogadható volt. Sár kevés. 1 helyen mentünk csak mellé, ahol kedves idióta barmok átrakták a szalagokat egy másik irányba. Kívánok nekik hasonlókat egy hosszú és fárasztó túra végére.

Egyebek

Jelenleg a dolgok állása szerint még nagyon kérdőjel a hétvégi 4Run kupa első helyszíne, a debreceni félmaraton is. Jelenleg halmozott kihívásokkal küszködöm mind a beszéd, mind a levegővétel, mind az ízületi fájdalmak, mind egyáltalán a létezésem terén.

Elég drasztikus változásoknak kellene ahhoz történniük, hogy ebből minden felkészületlenségem ellenére félmaraton legyen a hétvégén. No, de hát csodák vannak, mi meg nem vagyunk csokipapírból, szal még az is lehet, hogy futok.

Oh, még egy. Kata nénitől kaptam egy rakat versenyről egy nagyhalom fényképet. Ezek többségét még én sem láttam. Van bennük néhány, amit majd külön postba fogok kiemelni, mert hmmm.... meglepő és mulatságos :-).

A képeket hamarost feltöltöm az albumok közé, amint megvagyok vele szólok.

Addig is mindenkinek jó felkészülést és élvezzétek a tavasz első lehelleteit (én meg élvezem a tavasz első hurutos köhögésrohamait :-)).

Dübörgés és Rock'n'Roll!

Idei téli futódivat

Tudom csöppet sem érdekes téma, de mivel ez egy blog, aminek az a célja, hogy mindenféléket írogassunk ide kényünkre-kedvünkre, ezért csak-csak leírom, ha már itt vagyok.

Tegnap előtt voltam futni. Pedig nagyon utálok hidegben rohangálni. De aztán rájöttem, hogy mindez csak öttöcködés kérdése. No, én annyira felötöcködtem, hogy ha egy medve elkapott volna, akkor legalább fél óráig bontogatott volna.

Aztán nem álltam meg, hogy miután hazajöttem le ne fényképezzem a teljes tárházat :-). Figyelem! Amit lentebb láttok az nem a teljes ruhásszekrényem a padlóla borítva, csak az néhány rongy, amit felvettem a hideg ellen :-).

Csak jelképesen felsorolva:

• 1 db trikó (hmm...ez karácsony előtt még csak 1 számmal volt kisebb nálam)
• 1 db póló
• 1 db vékony polár pulóver
• 1 db vastagabb polár pulóver
• 1 db rövid futó nadrág (erről később még ejtek szót)
• 1 db téliesített hosszú futó  nadrág
• 1 pár zoknyi

A cuccok a vastag polártól eltekintve mind Decathlon kompatibilisek.

Mostanában kezdek rászokni, hogy pamut alsó helyett egy rövid futógatyát húzok. Sajnos gatyóm ugyanis nincs technikai anyagból. A pamut viszont igencsak magába szívja az izzadtságot, aztán az ember azt veszi egyszer csak észre, hogy majd befagy a se...jhaja.

No, de ennyivel még nem ért véget a védőöltözet. Most jönnek a hasznos kiegészítők:

Felsorolva:

• 1 db futókesztyű (melegen tarcsa a kezet, de elvezeti az izzadtságot + kicsit fényvisszaverő is)
• 1 db sál (ezt most vettem a Decába, nem nyakratekerős, hanem bele kell bújni, így nem tud kioldozódni és jobban is véd, szerintem)
• 1 db sapka (ez egy sima kötött, dokkmunkás típusú, ez még a kezdeti futóidőkből maradt, de jól működik)
• 1 db óra (no nem az idő mérése gyanánt, hanem mert a pályán futottam és ha minden kör végén megnyomom, akkor a részidő számláló mutassa hányadik körben futok, ami információt amúgy fejbe nem tudnék megtartani, mert 22 köröket szoktam futni)
• 1 pár futócipő (a hozzá tartozó fűzőkkel ellátva, sajnos nem téliesített)
• Ahh és még egy, ami nem jutott eszembe, egy nulla dioptriás sárga lencséjű futó szemüveg, hogy a nagy ellenszéltől ne folyjon ki a szemem.

Opcionálisan néha ehhez még felveszek egy széldzsekit, ha nagyon hideg lenne, vagy fújna a szél, de nem szeretem, mert zörög :-).

Persze mondjuk a történethez hozzá tartozik az is, hogy:

• Ad 1: kb. fél óra volt felöltözni, és ugyanennyi levetkőzni.
• Ad 2: a sok ruha jelentősen korlátozott a mozgásba. Kb. mintha egy nagy kockát gurgatnánk egy földúton.
• Ad 3: pont aznap nem volt csak minusz 2 fok, így széjjel izzadtam magam :-D.

No, akkor mindenkinek jó sportolást a télen és akinek nem inge az ne, de akinek inge az ötöcködjön fel végre rendesen!

Dübörgés és Rock'n'Roll!

Mindenszentek napján a Normafánál (Elmaradások - part 1)

Megsajnáltam Erzsit, hogy kitartó szívós munkával egyedül próbálja elvinni a
hátán a blogot. Nekidurálom magam és megpróbálom behozni a lemaradást. Na
persze az is hozzátartozik, hogy túl sok írnivalóm nem volt eddig, de most
talán magamra találok lassan futás és ezzel együtt írás ügyében is.
Fordítva ülve az időgépbe, kezdem az aktuális edzésbeszámolóval, ami közben már nem annyira aktuális. Sajnos egy rosszkor jött külföldi utazás miatt a szezonzáró Balaton parti kocogás kimarad, így aztán megint oda a motiváció vagyis ez az utolsó olyan edzés, amiről érdemes legalább egy keveset írni.

Nagyon régen volt olyan, mint a héten, hogy sikerült a heti 3 edzést
betartanom (na jó, kicsit csalok: a hétbe a hosszú hétvége miatt nov. 1. is
beleértendő).
Csütörtökön a csodás őszi napsütésben toltam egy hatost a Kopaszi gáton (vagy hogy kell írni). Érdekes hangulata van, de valahogy mégse annyira szeretem. Azt hiszem túlságosan modern és túlságosan mű nekem. De ez van közel és legalább mégiscsak zöld többé-kevésbé.

Szombaton pedig egy szokásos, szóra sem érdemes 8 kirit toltam a Rákos partján.

Aznap este szembejött velem egy nagyon hangulatos fotó az őszi napfényben fürdő Normafáról. Teljesen magával ragadott a hangulat. Persze sejtettem, hogy ha épp nem jókor megyek ki, akkor nem számíthatok semmi jóra, de aztán csak meggyőztem magamat.

Így aztán november elsején kitaláltam, hogy menjünk ki családilag. A gyerekek eljátszanak a játszótéren, meg tolnak perecet aranyáron, én meg addig futok két kört, ami elvben 10 kili. Ez végül nem teljesen sikerült, mert a második körben benéztem egy elágazást és így akaratomon kívül lerövidítettem kicsit a kört.

Hát, ha eddig nem tudtátok volna, akkor most szólok, hogy jó időben, ünnepnapon a Normafának a közelébe sem szabad menni. Annyi ember volt, de annyi, hogy szerintem a hegygerinc métereket kopott :(

Tényleg ennyire nincs semmi más hely a környéken ahová menni lehet?

Én ennek ellenére eléggé élveztem a dolgot, meg próbáltam is olyan utat keresni, ahol nincs emberár, de ez nem mindig sikerült sajnos.

Mindenesetre most egy ideig megint nem megyek arra, hacsak nem kora reggel, de az meg mindig problémás.

Apró hírek

Már lassan 1 hónapja tombol az I. Bébielefánt Elszántság Kupa! Gondoltam riportolok.

Hatalmas nevezési hullám érte el csapatunkat és mindent elsöprő erővel vetették bele a résztvevők magukat a Fogyi Kupáért vívott harcba. Eleddig hármójuk közül senki sem szenvedett maradandó károkat. Bár állítólag testtömegük egy részével hirtelen már nem is tudnak elszámolni.

Akkor írnék magamról. 91 kg.-ról indultam és most hétfőn reggel 87-el mérlegeltem. Ez heti egy kiló. Éppen kétszer annyi, mint amit terveztem. Hurrá :-).

Eredeti méretemhez képest 4,4 %.

Ehhez minimum heti 4 kondi edzés és vagy heti 6 spinning óra járult hozzá. Továbbá a Gastroyaltól rendeltem valami fogyi kaját, de az egy olyan és akkora adag, hogy még az éhenhaláshoz is pluszba kell hozzá ennem.

Mindamellett úgy tűnik némi izom is rakódott rám. Hála a kondinak. Bár ez nagyon nem látszik, ami csak azt bizonyítja, hogy volt hova rakódnia :-).

Úgy hallottam nálam Maci kolléga sokkal durvábban tolja a szekeret, ha igazak a hírek, akkor húha. Ha nem akkor nyerni fogok :-).

Erzsiről még nem kaptam híreket. Ő a titkos favorit ;-).

No, majd a kommentekbe.

A kupáért való törekvésem egyik állomásaként most vasárnap nekifutottam a Yours Truly 25 km-es szakaszának. Ami egy kicsit több is lett.

Bár eredetileg a bicikliút + atlétika pálya viszonylatban gondolkodtam Tamás meggyőzött, hogy ők most is kint vannak a Desedán a jégen és nincs sár, szóval fussak nyugodtan a tó körül.

Én meg megint hittem neki. Mint kiderült a jégen valóban nem volt sár. Nos, nem jutottam messze, mikoron először csúsztam végig hason a földesúton. Utána csakazértis futottam majdnem még egy kört a tó körül (meg ha már úgy nézel ki, mint egy kiélt varacskos disznó nem kell féltened a ruhádat ;-)).

Most kivételesen vittem magammal fényképezőt is, hogy dokumentálhassak. Már a képekért is megéri megnézni. Az egészet felpakoltam a futotérkép.hu-ra. Az egyes képeket pedig geodéziai pontossággal bekötöttem a térképre.

Sokat dolgoztam vele, szal tessék megnézni :-).

Ha javasolhatom "Műhold" nézetre kapcsoljatok, mert "Térkép" nézetben sokat nem mutat. És javallott belenagyítani, mer jó néz ki.

Az időjárás végül is jó volt. 3 óra 11 percet futottam, ami ahhoz képest, hogy vagy december óta nem futottam szinte semmit szerintem egész jó eredmény (no, meg persze folyamatosan fotóztam).

Ha ilyen ütemben fejlődöm és fogyok, akkor egy egész jó kis szezonnak nézek idén elébe :-).

No, most már síelés előtt biztos nem írok. Addig is...

Dübörgés és Rock'n'Roll!

Yours Truly nyereményjáték a futoterkep.hu-n

Köpjetek le, rúgjatok belém, de most reklámozni fogok, pláne hogy két elefánt is érintett a témában.

Szóval van ez a Yours Truly mozgalom. 25 vagy 50 km gyalog vagy futva a megadott napon, 24 órán belül.

Namármost kinézve nem látok a hótól, de ha valaki ebben a hidegben is teljesíti megérdemel egy kis ajándékot :)
Ha feltöltöd ide az útvonalat, nyerhetsz: http://www.futoterkep.hu/yourstrulyakcio/

Na ennyi volt a reklám, lehet anyázni :)

Összesítő és lelkesítő

Hát megszokott módon az elmúlt év összesítése következik:

Lefutott táv: 975 km.

Nagyon karcsú eredmény, de miután ismét megszaporodott a család, így nehezebb volt időt találni a futásra. Gyakorlatilag edzés szempontból az utolsó negyedév nyugodtan zárójelbe tehető.

Leghosszabb táv: 42.47 km.

Az ultrabalcsi első két távja.

Versenyek: mindössze 2 db utcai verseny, egy terepfutás és egy teljesítménytúra végigfutása.

Mivel csak ennyi, így ideférnek:

UltraBalaton váltó, Bükki hegyi maraton (félmaraton), Bp maraton váltó és a szokásos Egri Bükk 30, ahol viszont saját pályacsúcsot állítottam be :)

Nem kevés munkával ebben az évben sikerült elindítani a Futótérkép oldalt, ahol (ki még nem tudná) futóútvonalakat lehet megosztani. Fel is töltögettem szépen közel 600 kilométernyi edzés- és versenyútvonalat. Az élet itt sem áll meg, már készen állnak a bombasztikus új fejlesztések az új évre :)

És most térjünk rá a lelkesítő részre.

Fejembe vettem, hogy idén külföldi futások is lesznek, mindjárt nyitásnak a Bécs Maratont néztem ki. Ez közel is van, így a családnak sem kényelmetlenség, ráadásul, bármilyen furcsán hangzik, de némi átutazástól eltekintve nem láttam még a császári fővárost.

Ennek köszönhetően nem volt pardon és neki kellett állni az edzésmunkának. Mivel az ünnepekben a szülőknél voltunk, így természetesen a Bükkben nyomtam két nap. Hát a sebességem eléggé feledhető volt, de alapjában véve nem volt gondom. Itt-ott még havat is láttam az első futás alkalmával, de másnapra sajnos minden elolvadt.

Mindenesetre pár képet csináltam, főleg a a saját szórakoztatásomra, és fel is pakoltam őket az edzésútvonallal együtt.

Amíg én kocogtam addig a gyerekek a tónál sétáltak, de sajnos leginkább ott is csak sár volt.

A szilveszteri futás a szokott hegymenet volt a Barát réttől a Völgyfő házig. Magam sem akartam elhinni, mikor megláttam, hogy ezt az útvonalat csak egy óra alatt sikerült abszolválni. Mindegy, a lényeg, hogy izomláz, ilyesmi nem lépett fel, úgyhogy talán nem szakadtam össze annyira ez alatt a két hónap lustálkodás alatt, mint gondoltam. Bár jobban utánaszámolva ez 6 perces, féllútig felfelé, szóval végül is...

Remélem sikerül megőrizni a lelkesedésemet az idei év során és a további célokat is abszolválni.

Megint restart

Több mint egy hónapi punnyadás után a mai napon sikerült végre időt és energiát elkülöníteni egy futásra.

Szívem szerint azt mondanám, hogy elkezdtem az alapozást, de tartok tőle, hogy ez nem lenne igaz.

Mindenesetre próbálok valami edzésterv-szerűt követni a tavaszi Bécs maratonig, mert elvben az a következő komolyabb dolog, amin el szeretnék indulni. Igaz még nem neveztem, de még az idén meg szeretném tenni, csak még egy kicsit azért vacillálok.

Olyan rég nem voltam futni, hogy nem találtam meg az órámat sem. Így aztán a hallgatott zenékből tudom nagyjából kikövetkeztetni, hogy a szokott átmozgató útvonal végiglötyögése mennyi időt igényelt.

Lássuk.

The Specials - A Message To You Rudy
Madness - Baggy Trousers
The Loafers - Living In A Suitcase
The Specials - Blank Expresion
The Selecter - Celebrate The Bullet
The Selecter - Herbsman Shuffe
The Specials - Concrete Jungle
The Selecter - James Bond
The Specials - Do The Dog

A végén meg egy kis pörgetésnek
The Specials - Little Bitch

Ez összesen annyi mint 31 perc kb. Hát nem kapkodtam el.

Viszont a fülem majd' le fagyott, úgyhogy elő kell keresni a fülvédőt.

Új futópálya

A minap új futópályát próbáltam ki.

Eddig ódzkodtam kimenni a Kopaszi gátra valamiért. Azt gondoltam, hogy rendes távot nem lehet ott futni, de meglepődtem, mikor lemértem, hogy egy "kör" ami inkább patkó 5 kili. Szóval összemérhető a dolog a szigettel viszont a munkahelyemhez sokkal közelebb van és kevesebb ember, ellenben több büfé van, meg kajálda.

Sőt még plázs is van, bár mondjuk én a Dunába nemigen mennék bele, még a lábujjamat se tenném bele azt hiszem.

Népek tavasza 30

Idén végre ismét - sok év kihagyás után - sikerült eljutni a hóvirágjairól híres Népek tavasza teljesítménytúrára.
Sokat gondolkodtam, hogy a maratoni távon induljak-e, de végül a 30-as mellett döntöttem (miről viszont nem találtam útvonalat :)).
A döntés utólag erősen vitatható, mert bár a táv rövidebb volt, de mivel nem kimondottan futáshoz tervezték, azért néhány helyen igencsak problémás volt a talpon- és szárazon maradás.

A túrát megelőzően hosszasan egyeztettem a csapat többi tagjával, aminek az eredménye a szokással ellentétben (t.i. hogy az ország lehető legtávolabbi pontján túráznak hozzám képest :))
legnagyobb (hozzátenném kellemes) meglepetésemre Zsuzsa közölte, hogy szívesen vállalkozna a dologra. Neki Debrecenből a távolság sem jelentős annyira, ráadásul több ismerőse is érkezik akikkel együtt tud jönni.
Ezzel a zeredménnyel tökéletesen elégedett voltam. Mivel sejtettem, hogy nem fogok villámként végigszáguldani a túrán, ezért örültem neki, hogy lesz beszélgetőtársam.
Szombaton reggel összepakoltam magam és irányt vettünk Eger felé, ahol elszállásoltuk magunkat a családnál. A szombati nap a szokásos hazalátogatás jegyében telt el. Mi tagadás kicsit azért izgultam, tekintve, hogy az évben még 1x kilométernél többet nem sikerült egyben futnom.
Mint tudjuk azonban a csapat sosem arról volt híres, hogy olyan kicsiség bármelyikünket eltántorítana mint az edzetlenség, úgyhogy ezeket a baljós árnyakat el is hessegettem a fejem fölül, mondván, ez csak 30k, annyit guggolva is :)
A találka a Majális parkban volt megbeszélve 8 körülre, így aztán 7-kor bevágtam magam ismert Honda márkájú gépjárművembe, majd csikorgó gumikkal kilőve vetettem magam az Eger - Lillafüred országút nyújtotta élménybe. Ezen az útvonalon szerintem mindenkiből kibújik a benne rejlő Petter Solberg (vagy Mikka Hirvonen, izlés szerint), nem volt ez másképp velem sem.
Egy darabig...
Aztán egyszer csak furcsa fehér foltok tünedeztek fel. Először csak a fák között, majd az út mellett. A Tamás kútnál már szép havas részek voltak, úgy hogy igazi csúsztatós-farolós kanyarokat lehetett volna venni, ha nem vagyok olyan rendkívül óvatos és defenzív vezető, mint amilyen (elfojtott szerény mosoly, lesütött tekintet).
Azért néhány, a hegyekhez nem szokott kollégát sikerült megelőzgetnem a kanyarok között. Mi tagadás élveztem az autózást. Gondoltam is, hogy ha másért nem, hát ezért már megérte átjönni.
Zsuzsáék egy kicsit hamarabb értek oda. A parkoló már teljesen tele volt mire én megérkeztem, ebből látszott, hogy nem leszünk kevesen. Utólag kiderült, hogy nevezési csúcsot regisztráltak a túrán.
Zsuzsa egy másik debreceni hölgyet is hozott magával, aki látásból már ismerős volt nekem többek között a Bükki hegyimaratonról és a Börzsönyi hegyi félmaratonról. Mindkét versenyen nem kis küzdéssel sikerült megelőznöm, annak ellenére, hogy a gyengébb nem tagja és érzésem szerint idősebb is nálam.
Beneveztünk, majd kocogva nekivágtunk.
A táv nagyjából végig ismerős volt, egy-két rövidebb szakaszt kivéve.
Először a Tűzköves tetejére kaptattunk fel. A hegyoldal ezen a részen telis-tele volt hóvirággal. Gondoltam készítek is egy szép fotót, de nem vettem észre, hogy a beállítások nem éppen a minőségre vannak kihegyezve, így a hóvirágok sajnos csak mint 3 fehér pixel a sok barna között jelentkeznek.
Itt még legényesen a kisebb emelkedőkön is kocogtunk. A lányok meg is jegyezték, hogy mit panaszkodok, ha ilyen jól megy. Persze ők nem tudták azt, amit én igen, hogy azért megyek most, mert a végén egész biztos, hogy nem leszek már képes rá, ha futok most ha nem. Akkor meg miért ne futnék :)
A következő jelentősebb emlékfoszlány a Lillafüred, ahol nagyon szépen sütött a nap öröm volt kocogni. Ezután egy majdnem eltévesztett lépcső után egy komoly kapaszkodó következett, ami meg is fogott bennünket.
Ha jól emlékszem itt volt a Vesszős forrás, de lehet, hogy nem jól emlékszem :) A következő pont az Örvény-kő volt, mainek a tetejéről nagyon szép kilátás nyílt az Ó-Bükk irányába (Upponyi hg).
Valahogy elkevergőztünk a Sebesvíz üdülőig, ahol egyszer egy emlékezetes szilveszter estét töltöttem.
Itt vált el a 42 és a 30 résztávja és itt jöttem rá, hogy jobb lett volna a maratont választani. Ugyanis míg a maratonosok kényelmesen kocoghattak Jávorkút felé a fennsíkon, addig minket rövidítés gyanánt lezavartak a valóban rövidebb, de a nevéből következtethetően meredek, szűk, csúszós viszont gyönyörű Sebesvíz völgyön.
Itt sikerült megint néhány képet csinálni. Sokaknak lett itt sáros a nadrágja, amit én (egyelőre) megúsztam.
A völgyben a DVTK pihenőnél a szokásos zsíros deszka várt bennünket hagymával és meleg citrmos teával, aminél jobbat kívánni sem lehet ilyen tájban. Azért módjával fogyasztottunk, hogy az Aranylépcsőn ne kelljen még a gyomorbajjal is küzdeni, valamint, hogy utána tudjunk tolni egy rendes futást az utolsó tizenvalahány kilométeren.
Azon a részen csatlakozott hozzánk egy putnoki illetőségű srác, aki Vajdaúrra emlékeztetett, abban a tekintetben, hogy nem ment a szomszédba beszédtéma tekintetében :)
Egész jól elszórakoztatott bennünket amíg bírta szusszal, aztán valahol (bevallom nem vettem észre, hogy hol) lemaradt tőlünk.
Innen a kisfennsíkon volt hátra még egy elég szép és jól futható rész. Ennek dacára a fáradtság már erősen mutatkozott rajtam, amikor a Csókás előtt egy gyönyörű tigrisbukfencet mutattam be a gyakorlatilag tükörsima talajon megtalálva az egyetlen kiálló gyökeret amin át lehet esni.
Itt másodszor kezdett el durván görcsölni a combom (először az Aranylépcsőn). Hiába, a hegymenetektől sajnos leszoktam a télen. Azért nem adtam meg magam, kicsi nyújtás - kicsi futás módszerel egész gyorsan úrrá lettem a helyzeten.
Itt már utoléregettek bennünket a maratoni táv futói, akiket szinte kivétel nélkül ismert a Zsuzsa ismerőse. Látszott, hogy nem ma kezdte :)
Na meg mi is utólértük a 15 km-es sétán részt vevő iskolás csoportokat, ami mi tagadás kicsit idegesítő volt, mikor 20-30 fő csoportokat kellett áttörni. A többség - becsületükre legyen mondva - próbált bennünket elengedni, már ha észrevettek, mert itt más szuperszónikus sebességgel robogtunk. (legalább 6 percesekkel :D )

Említésre méltó még ezen a részen az Udvar-kő barlang, ami igen szép és tudtom szerint fokozott védelmet élvez elvileg. A többikenek ezt el is mondtam, de én már többször is láttam, illetve sáros, csúszós időben nem is célszerű megtekinteni, ezért nem erőltettük, de javaslom mindenkinek a megnézését aki arrfelé jár.
Aztán egyszer csak beértünk.

(A többi kép itt.)
Ettünk még sok-sok zsíros deszkát és egy paparazzonak is áldozatul estünk, aki eljuttatta Macihoz a képet, aki pedig tovább küldte nekünk.
Máig sem tudom ki volt az elkövető, de egyelőre nem kért pénzt :)

Esetleg olvassa az illető?
Volt még esetleg résztevevő aki olvas itt és én nem ismerem?