Folyt. köv.

Amit tegnap nem írtam le az a vasárnapi hosszúfutásom, maradva a "futása természetben" témánál.
Tekintettel a csodálatos őszi időjárásra úgy döntöttem nem kockáztatok meg egy kinyeklett bokát vagy egy hanyattesést, úgyhogy erdészeti úton kocogok fel az Oldalvölgyből a Tamás-kútig. Ez annyiban módosult, hogy nem voltam biztos benne, összejön-e a kívánt km, ezért inkáb a Sziklaforrásnál tettem le az autót, ez így +3 km, gondoltam így már tuti lesz. A Barát-rét felé kocogva alaposan ráijesztettem egy kiránduló apukára a kisfiával és a kutyájával. Nem értem miért ilyen ijedősek az emberek... Egyszer csak kiugrik az erdőből egy lihegő izzadt pacák, mit kell ettől megijedni? :D Azt talán nm is írtam le, hogy három nappal korábban a Lambóth-háznál ugyanígy ráijesztettem egy párocskára aki ott kirándult. Ezek szerint vagy elég ijesztő vagyok, vagy rettenetesen csendben futok, ezért csak az utolsó pillanatban vesznek észre. Ki tudja...
Na lényeg, hogy a Barátrét után Oldalvölgy műúton fel Bükkzsérc felé. Rengeteg autó járt (kb 3-5 percenként egy), legalábbis ahhoz képest, hogy a Nemzeti Park elvileg lezárt terület. Találkoztam egy futó kollégával, irigyeltem is, mert ő már lefelé jött:)
zsérci elágazónál a Hosszú völgy felé vettem az irányt, innen kb 3 km a gerinc addig végig felfelé, illetve idáig is.
No itt sikerült szépen beleérnem a fejemmel a felhőbe, ami nem volt olyan jó, főleg, hogy hűvös is volt hozzá. Elég gyorsan rámfagyott a verejték, mert fújt még egy kis szél is 'hálisten, de azért nem csüggedtem. A Tamás-kútig végül nem mentem fel, 80 perc után fordultam. Lefelé már jóval tempósabban ment a dolog és nem teljesen ugyanazon az úton mentem, így hajszál pontosan 150 percet futottam, ezalatt megtéve kb 27-28 km-t. Az azért jól esett, hogy amikor a visszafelé a zsérci elágazó magasságába értem kibukkantam a felhőből, így nem áztam tovább és a hőmérséklet is legalább 3 fokkal melegebb volt, úgyhogy az utolsó 6-7 km igen kellemes volt.
Hát ennyi. Ismét elhatároztam, hogy ha mást nem is, de lagalább a hosszúfutásokat erdőben próbálom intézni, csak ezen az utálatos Budapesten órákat kell utazni, hogy nagyobb erdőt lásson az ember. Utálom, hogy kénytelen vagyok itt lakni.

Ha teheted hegyen, erdőben...

Vagyis ott fuss. Ismét sikerült egy hosszabb időt Egerben, a Bükk lábánál töltenem. Ennek örömére elővettem régi-régi futóterepeim útvonalát az agyam hátsó rekeszeiből, illetve egy turistatérkép segítségével újakat találtam ki.

Először, mikor még nyár volt, és nem ősz, esővel sárral, akkor kicsit merészebb helyeket kerestem fel, de rövidebb távon, később inkább erdészeti utakon, de szigorúan csak a Nemzeti Park határán belül.

Mivel rengeteget túráztam arra boldogabb időkben, így akár behunyott szemmel is megtettem volna az első Felsőtárkány, Varróház - Napsugár pihenő - Peskő ház (és vissza) útvonalat. Egyszerű képlet, 8 km végig emelkedik, hol jobban, hol kevésbé. Visszafelé természetesen lejt :)

A következő edzés, kicsit ad-hoc jellegű tereprali volt, jól ismert utakon. Itt gyakorlatilag elindultam a Varróháztól a Stimecz ház felé, aztán gondoltam majd út közben kitalálom merre akarok menni... Úgy is lett, felkocogtam a kövtekező "ház"-ig, ami a Samassa v. Lambóth ház, a róla elnevezett Lambóth forrás mellett :). Innen egy huszárvágással feldöngettem a Lökbércre, ami egy kissé meggondolatlan lépés volt tekintettel a szintemelkedésre. A kétharmadától már csak erős gyaloglásra futotta... Na de miután felértem a gerincút visszafelé hozta a formát kellemesen dimbes-dombos, de alapvetően gyengéden lejtő terep végig, nagyon príma volt. Itt még volt egy kis kalandom, mert nem végig a gerincen mentem, letértem egy erdészeti úton az Egeres völgy felőli oldalra (ott állt az autó). Miután megkerültem a hegyet meg is láttam egy irtáson lnézve, csakhogy kb 30 méterrel alattam. Mármint tengerszint felett számolva.... Sebaj, akkor itt levágunk - gondoltam egy merészet - és belevetettem magam egy meredek vízmosásba, ami 2-300 méter után átvághatatlan dzsindzsásba (úgy is mint susnya v. buxus) torkollott, innen aztán se tűlem, se hozzád ahogy mondani szokás. Szal kapaszkodhattam megint felfelé, de nem is ez a baj, hanem közben valahol a jó kis maraton-övemről elszórtam az egyik kulacsot és biztos nem lehet külön kapni, amilyen szerencsém van :( .. Egyébként eléggé konstrukcióhibás az az öv, talán majd kielemzem egyszer (ha még egyet elhagyok róla). No innen már sok minden nem volt, végül is ezután a hosszabb ,de összességében kényelmesebb erdészeti úton trappoltam le a völgybe, igaz a Varróháztól kissé odébb, de sebaj, kicsit levezettem míg odaértem.

Ne menjenek el! A reklám után folytatjuk!

Merhogy tegnap is voltam egy hosszúfutáson a Bükkben, de arról majd később.

Maraton felkeszulesi problemak

Na, gondoltam bővítem napi gondjaimmal az edzési leírásokat. Szóval, ahogy azt sokan tudjátok a múlt héten sikerült beszednem valami kórt, ami jó szokásomhoz hívem a gyomromra ment. Néhány nap hánykolódás (sajnos szó szerint :-( ) és jelentős mennyiségű hascsikarás, hasmenés stb. utan kb. 1 hét alatt sikerült konszolidálni a helyzetet. A belső részeket ez alatt teljesen tisztára csiszoltam, szilárd anyag bevitelem a napi egy kiflicsücsök volt.

Hát ez sok jót azért nem tett velem. Jelentős formavisszaesesést sikerült elkönyvelnem. Aztán hétvégén Jocó szülinapi bulija is felemás eredményekkel zárult. Bár meggyőződésem, hogy Miklós bátyánk pálinkája és a vaddisznó gulyás jót tett, azért ebben 100 százalékig biztos nem lehetek.

A lényeg a lényeg, hogy hétfőn kimentem futni, amolyan életbe-visszahozó, nézzük-mit-tudunk típusú 1 kört (5350m) a szigeten. 3 km-ig jól ment, aztán végem volt. Az utolsó két km-et csak azért futottam le, mert egy marha vagyok, aki nem szeret sétálni a szigeten, de igen rosszul voltam.

Tegnap ismét nekifutottam. Hátha jobban vagyok jelszóval. Ismét egy kör. Most egy kicsit később lettem rosszul. Azért sikerült egy 25:39-es kört futni.

Legnagyobb elkeseredésemre az van, hogy úgy látom fizikailag nagyjából rendbe vagyok. Most kellene kicsit jobban ráúszni a hosszabb futásokra, esetleg egy-két gyorsító edzéssel, de a gyomrom, az sajnos kész.

Az ajánlatom tehát: bárki, aki használható ötlettel (és itt a használható a lényeg!) tud segíteni az a vendégem egy ISO italra!

Béláim az Úrban! Gondolkodjatok :-). 

Második első

No. Már egy ideje készülök, hogy itten világgá kürtöljem, miszerint arra a botor lépésre szántam el magam, hogy az idén nekimegek életem második első Budapest Maratonjának. Azért második első, mert '97-ben egyszer már elindultam a versenyen, sőt, célba is értem 4:18-as idővel, azonban jó 3-4-5 kmt bele kellett gyalogolnom, szóval a magam részéről nem tekintem hivatalos teljesítésnek a dolgot. Akkor nagyon jó formában voltam fizikailag, 32-km ig 4:00 5:00 kmket produkáltam, viszont a holtpont maga alá temtett. Hát az idén közelében sem vagyok az akkori formámnak fizikálisan, viszont remélem az azóta eltelt évek tapasztalata átsegít majd a nehéz pillanatokon. Elképzelhető, hoyg az időeremény nem lesz jobb, de, ha isten is úgy akarja gyalogolni nem fogok, legalábbis remélem.

Tervezem, hogy közzéteszem itt az edzéstervet, meg a naplót, de most nincs kedvem vele vacakolni....
Sebaj, ami késik az nem múlik.

A Deseda kör

Tamás meg én ezen az útvonalom szoktunk futni. Ebben már van egy rendes kis szint is :-).

Az utvonal

Futóútvonal 1. - Rákospatak