Apróságok

Kedves fele-, és egészen barátaim,

Mostanság indult az év, így mindenki az évkezdés terheit nyögi, nem vagyok ezzel én sem másképpen. Nagyjából ez is az oka annak, hogy elmaradnak fenomenális kommentjeim, vagy feledhetetlen blogbejegyzéseim.

Az élet persze nem állt meg, történnek a dolgok csendben, csak idő nem volt megörökíteni. Szóval most egy gyors kis postban elmondanám csendesen folydogáló patakmeder mélységű életem apró szösszeneteit a közelmúltból. Dátumokkal persze nem terhelnék senkit, főleg magam nem. Ezt majd kiókumlálja, akit érdekel.

Célok

Mondom itt már fűnek-fának, de most akkor ki is hirdetem, hogy az alábbi cél elérése éltet majd a következő már nem egészen 24 hónapban:

Idén szeretnék felfejlődni futásban egy 3:45-ig, illetve a Velence 10x-en annyi kört menni, amennyit csak bírok, de legalább 200 km-t.

Ezek után jövőre év elején gondolkodás nélkül, amint az első kedvezményes időszak megjelenik jelentkezem a nagyatádi Ironman-re!

Ennyi. Nem húzom tovább. Vagy megy majd, vagy nem megy majd, de nekifutok. Mire várjak még? Ha ennyi idő alatt sem készülök fel rá, akkor soha. Szal ez van. Lehet csatlakozni :-D.

Edzés

Jelenleg éppen a dögrovás kategóriában vagyok. Nagyon csúnyán elkapott valami torokszorító betegség. Beszélni alig tudok. Akik ismernek tudják, hogy nálam ez mekkora probléma. Egy csomó kimondatlan gondolat szorul így a fejembe, ami meg elkezdi nyomni az agyalapomat és akkor jobb híjján kínomban postokat írok.

Mielőtt szombaton elért volna a kórság sem jeleskedtem nagyon. Csak tényleg nagyon kevés futás jutott. Kb. heti 1. Akkor is megfájdult belé a térgyem kalácsa. No, de sebaj, innen szép a győzelem.

Miután az edzések nem vettek el időt az életemből, több idő jutott másra, így örömmel tudatom, hogy már egész jól megy a korcsolyázás és a somogyi néptánc egyes elemei is :-).

Túrák

2 túra volt eddig. Azok is rövidek.

A Pite 20-on akkora sár volt, hogy úszni lehetett benne. Viszont kellemes időjárás volt. Meg utána lementünk Sikondára wellnesezni egy kicsinyt, szal végül is jól alakult.  Hát erről a 20 km-ről kb. ennyit tudok mondani.

Ja, igen. Abaligetről indult, ami a Mecsek.

Aztán meg most szombaton voltunk a Boglárka 17-en. Jó időt mondtak, ami meg is jött, miután végeztünk. Balatonboglárról indult és része az Észak Somogy kupának, ami gyorsan be is neveztünk.

Az idő végül is elfogadható volt. Sár kevés. 1 helyen mentünk csak mellé, ahol kedves idióta barmok átrakták a szalagokat egy másik irányba. Kívánok nekik hasonlókat egy hosszú és fárasztó túra végére.

Egyebek

Jelenleg a dolgok állása szerint még nagyon kérdőjel a hétvégi 4Run kupa első helyszíne, a debreceni félmaraton is. Jelenleg halmozott kihívásokkal küszködöm mind a beszéd, mind a levegővétel, mind az ízületi fájdalmak, mind egyáltalán a létezésem terén.

Elég drasztikus változásoknak kellene ahhoz történniük, hogy ebből minden felkészületlenségem ellenére félmaraton legyen a hétvégén. No, de hát csodák vannak, mi meg nem vagyunk csokipapírból, szal még az is lehet, hogy futok.

Oh, még egy. Kata nénitől kaptam egy rakat versenyről egy nagyhalom fényképet. Ezek többségét még én sem láttam. Van bennük néhány, amit majd külön postba fogok kiemelni, mert hmmm.... meglepő és mulatságos :-).

A képeket hamarost feltöltöm az albumok közé, amint megvagyok vele szólok.

Addig is mindenkinek jó felkészülést és élvezzétek a tavasz első lehelleteit (én meg élvezem a tavasz első hurutos köhögésrohamait :-)).

Dübörgés és Rock'n'Roll!

Macskajajj - Mindenkinek Boldog Ünnepeket

Minden különösebb cirkalmas fogalmazványok nélkül:

Mindenkinek Békés, Boldog, Meghitt Ünnepeket és Futásban, Sportban, Örömökben gazdag Sikeres Új Évet!

Arany János szavaival: "Adjon az Isten, ami nincs, ebben az új évben!"

Az elmúlt év botlásaiért cserébe pedig fogadjátok tőlem szeretettel az alábbi büntető jellegű videót :-D.

Tervek a túlparton

Az idei évre az utolsó lehetőséget is elveszítettem, hogy némi motivációval felvértezve minél később és minél jobb kondiban zárjam az idei - futás szempontjából egyébként is meglehetősen hektikus - évet.

Ugyanis megint - éppúgy mint tavaly - kizavartak a nagy víz másik oldalára. Ez többek között azzal is jár, hogy megint - éppúgy mint tavaly - nem tudok elmenni a siófoki szezonzáró félmaratonra. Illetve el tudnék, de ahhoz nagyon kéne sietni a reptérről :)

Miközben jártam-keltem (hülye magyarítással, amit utálok: szörföltem) a Waczak szállóra erősen hajazó szállodában a neten, efeletti bánatomból eredően könnyekkel küszködve, eszembe jutott, hogy tavaly mintha ilyentájban lett volna a Philadelphia maraton. És tényleg....

Mivel épp a napokban kezdtem el agyalni rajta, hogy mik is lehetnének a tervek jövőre (amiket remélem az ideiekkel ellentétben végre is hajtok), rájöttem a gordisuszi megoldásra.

Tehát jövő évre megvan az egyik terv: novemberben Philly maraton.

Aztán persze addig még sok víz lefolyik a homlokomon, de bízzunk Istenben és tartsuk szárazon a puskaport.

Remélem, hogy sikerül a minden évben esedékes novemberi utazást úgy időzíteni, hogy jövőre megint erre az időszakra essen. Mondjuk a siófoki esemény szervezői elég rugalmasak, úgyhogy lehet, hogy biztos ami biztos alapon a félmaratonra is nevezek, aztán legfeljebb megint átrakatom valami másik versenyre :)

25. spúr márton emlékverseny - ekiden

Hát kérem szépen először is elnézést a nagyérdeműtől, amiért rég nem voltam fellelhető errefelé.

Az elmaradozó írásoknak több oka is van, javarészt igen prózaiak.

Például, ez a blog ugye elvileg a sportra legalább halványan és messziről emlékeztető dolgok leírására jött létre, úgy mint futás, túrák stb. Nos ezek a dolgok ebben az évben mint tevékenység elég kis jelentőséggel bírtak a részemről. Amikor mégis írtam valamit a futással kapcsolatosan, az leginkább programkód volt, tekintve, hogy továbbra sem tettem le róla, hogy a világ, de legalábbis Magyarország legjobb futóútvonal gyűjtő oldalát összehozzuk. (Igen a futoterkep.hu, tessék csak bátran kattintani, aki még nem tette!)

Ezen kívül még jó néhány dolog volt, ami lefoglalt, meg hát be kell valljam, hogy nem kicsit voltam (vagyok?) motiválatlan a futás tekintetében. Az okát nem tudom, de köze lehet hozzá a csapnivaló erőnlétemnek, ami miatt semmihez sincs kedvem nekiállni, mert nem úgy megy ahogy szeretném. Ezen kívül (vagy épp ezért) természetesen el is lustultam kicsit, valamint az idén időjárási szempontból rendkívül vacak nyár is közrejátszott azt hiszem ennek az állapotnak az elérésében.

Nos hát ennyit az előzményekről, most pedig akkor végül is amiről valójában írni akartam. Vagyis, hogy volt a hétvégén ez a Budapest Maraton. Néhány kollégám megkérdezte valamikor nyáron, hogy esetleg nem-e megyünk egy jó kis váltót megint, mint tavaly. Mivel 10 kilit bármikor fut az ember emlékezetből is, az idő meg nem igazán érdekelte őket, így igent mondtam. Közben, miután neveztünk, kiderült, hogy egy Bébielefánt váltóra is lett volna igény, de addigra sajnos elköteleztem magam. Ahogy hallottam Tamásunk egyéniben kitűnő eredménnyel abszolválta a távot, de erről ne várjon senki beszámolót, mert ha jól számolom cca 3 éve nem írt semmit a blogba. Pedig tanulságos lenne olvasni, hogy mit is csinál, mert mindig bámulatos az erőnléte, pedig állítja, hogy alig edz.

Ejh, megint elkalandoztam, de nem is baj, mert olyan sokat úgysem lehet erről a 10 kiliről írni.

Előző nap megbeszéltük a többiekkel, hogy odamegyek a rajtba valószínűleg, de ezen az álláspontomon hamar sikerült változtatnom, miután kinéztem az ablakon, és láttam, hogy szakad az eső. Ehelyett igyekeztem úgy belőni az érkezésemet, hogy lehetőleg minél kevesebbet kelljen az esőben ácsorognom, mielőtt beváltanék. Vittem magammal egy vékony najlongatyát meg dzsekit, azok nagyjából védtek a fagyhaláltól, de melegem azért nem volt.

A becsült időhöz képest ugyan mintegy 4-6 perccel később érkezett a váltótársam, de ez elnézhető neki, mivel ő egyéniben is teljesített párhuzamosan, mégpedig elsőbálozóként. Hát, valljuk be, azért nem volt a legkellemesebb idő egy első maratonhoz. Az a szél-eső kombó azért meg tudja tréfálni a nem kellő rutinnal rendelkező versenyzőt. (Megnyugtatásképpen: befejezte a versenyt 4:35-ös idővel.)

Szóval végül megérkezett a kolléga és nekivágtunk a következő 10 kmnek, laza kényelmes tempóban.  Miután áttrappoltunk a Lánchídon és elfutottunk a Clark Ádám tér (ami Budán van ugye Gábor? :)) Az esőt frankón a szemünkbe nyomta a jó dunai szél. Ez eleinte nagyon zavart, de végül hozzászoktunk. Beszélgettünk, próbáltam a srácot tanácsokkal ellátni, mint rutinos (vagy legalábbis nála rutinosabb) futó. Mikor mondta, hogy a leghosszabb táv amit eddig nyomott huszonöt-hat körül volt, akkor azért kicsit rácsodálkoztam a bátorságára. De alapvetően elég sokat mozgó, jó kondiban és ereje teljében lévő fiatalemberről van szó, aki ráadásul 40 kiló vasággyal, úgyhogy igazából az tűnt esetleg problémának, hogy fejben feladja. Emiatt aztán próbáltam lelki vonalon erősíteni, felkészíteni a szinte biztosan jelentkező holtpont(ok) átvészelésére.

A fordító után sokkal jobb volt hátszéllel futni. Gábor (nem a mi Fürtink, hanem akit kísértem) 20 kili körül elkezdett csúnyán trappolni, meg is kérdeztem, hogy mi a baj. Mármint azon kívül, hogy kezd fáradni. A térdére panaszkodott, ami nála gyenge pont. Hát mi tagadás itt kicsit megijedtem belül, mert ez még elég korai volt, de azért próbáltam megnyugtatni, hogy nem lesz gáz. Volt nálam egy Arkénum sportbalzsam termékminta kis zacsiban. Ezt (illetve valaim hasonló hatásút) azóta hordom mindig magamnál, mióta az első maratonomon '97-ben egy nagyon durva görcs kapta el a lábam, amitől egyszerűen nem bírtam futni hosszú kilométereken át, csak gyalogolni, pedig semmi más bajom nem volt. Azóta persze egyszer sem volt ilyen, de kabalából mindig viszek, hátha úgy is hat, hogy a táskában vagy a zsebemben van.

Szóval itt mondtam neki, hogy kicsit előrefutok a váltópontig, hogy előszedjem a cuccot, aztán vigye magával és ha komolyabban kezd fájni, kenje be. Ha más nem a fájdalmat elnyomja kicsit, meg nyomat egy kis vért oda.

Én beérkeztem, a krémet odaadtam, aztán felvettem a száraz pólót.

Ezután a mi Gáborunkkal próbáltam a megbeszélt módon összefutni. Mondtam neki, hogy a Lánchíd után fogok váltani a Clark Ádám tértől nem messze. Fel is hívtam, hogy hol van, mondta, hogy a váltópontban, a mobilvécéknél. Na mondtam, hogy én is, úgyhogy megkeresem. De csak nem találtam. Felhívtam mégegyszer. Eszembe jutott közben, hogy hisz a Gáborról van szó, hát rákérdeztem, hogy oké, hogy váltópont, meg lánchíde, de Buda vagy Pest? Természetesen Pesten várt.

Végül ezt a tájékozódási feladatot is megoldottunk és sikeresen összetalálkoztunk. Sokat sajnos nem tudtam időzni és a befutót sem tudtam megvárni, mivel még egy Veszprémi oda-vissza utazás várt rám aznap. Az sem volt valami nagyon kellems zuhogó esőben, de megoldottam.

A csapat végül 3:34-es idővel ért célba, ami nem is rossz, ha tekintetbe vesszük, hogy az első két szakaszt messze nem maximumon nyomtuk, Gábor az egyéni miatt én meg ugye azért, mert kísértem.

Ja igen! A fordító után láttam eltrappolni rroka sporttársat a http://hosszutav.blog.hu/ gazdáját. Utána kiabáltam, de már elég messze voltunk mikor kiszúrtam. Persze tuti biztos nem ismert meg, de mivel ő is elsőzött, ezért gondoltam csak kurjantok neki, ilyenkor mindig jólesik a biztatás. Innen is gratulálok neki a 4 órán bőven belüli első maratonhoz!

Kutyások....

Már sokszor olvashattátok a sorok között, hogy a kutyasétáltatókkal nem igazán vagyok kibékülve  - tisztelet a kivételnek (vagy 10telet :)). A pesti kutyás mindenesetre egy furcsa emberfajta-
Mint már említettem sokszor az egyik legközelebbi, ezáltal leggyakrabban látogatott futóútvonalam a Rákos patak partján húzódik. Annak a kedvéért, aki nem ismerős errefelé, annak a kedvéért rajzoltam egy egyszerű kis keresztmetszeti ábrát az ott húzódó kerékpárútról és környékéről.
Annyit kell még tudni, hogy a patakpart végig ú.n. kijelölt kutyafuttató, természetesen a füves rész.
Ennyi bevezető után felteszem a találós kérdést. Találjátok ki, hogy tíz kutyasétáltatóból kilenc melyik területen sétáltatja a kutyáját?
Nos?....
Igen, aki a 3 méteres biciklisávra tippelt az nyert.
Önmagában az, hogy egy-egy kutyást ki kell kerülni még rendben is lenne. Mondjuk már itt is kérdés, hogy mennyire lehet valóban kutyabarát az az ember, aki a szerencsétlen jószágot abban a fél órában mikor egy kis füvet érezhetne a talpa alatt, akkor is a kövön sétáltatja, de ez speciel engem annyira nem érdekel.
Szóval visszakanyarodva, nem csak egy-egy ember sétálgat ott többnyire, hanem gyakorlatilag a bringaút közepén tartják meg a Patakparti Kutyások évi rendes közgyűlését, minimum 30 fő részvételével.
Plusz ÁFA ugye, mivel minden jóember a kutyáját vagy kutyáit is 1 méteres pórázon ott tartogatja.
Ja, hogy te ott futni akarsz? Vagy tekerni? A bicikliúton? Oszt' azt hogy...?
A legaranyosabb pedig az, hogy ha esetleg szólok, hogy esetleg lehetne csoszogni a gyepre, ahol egyrészt nem zavarnak senkit, másrészt a kutyának is jobb, harmadrészt ott van a kutyafuttató akkor olyan nézések lövellnek felém, hogy ha ölni lehetne szemmel, akkor már rég nem élnék.
Ennél már csak az a jobb, mikor a Madarász utcánál csinálják ugyanezt, ahol ráadásul a bicikliút a patak túloldalán van és a házakkal is ellenkező oldalon, ezáltal jóval messzebb. Magyarán külön szervezést és fáradtságot igényel, hogy a tisztelt ebtartók olyan helyen tudjanak cigizni és jamboryzni ahol a lehető legjobban zavarnak.
Felétek van ilyen probléma? Vagy ez csak az én intoleranciám?

Egy jellemző történet

Hali, a szófelhős bejegyzés után elpattant az agyam :-). Kiválogattam a legjellemzőbb szavakat a blogból és egymás után másolva rájöttem, hogy egy komplett történetet mond el :-). No, így írunk mi a blogon általában:

Maci nagyon jó km én kis mi első kellett Sajnos Szép eső idő indultunk kellemes lett mentünk. Ő pedig sár Vajdaúr vége zalai be egész egy-két egyszercsak elindultunk előre.

Éppen felé forgalom hatos indult kb ki km-es közben láttam lesz magam maradtam ment míg minden pár pincék Próbáltam régi sikerült szél szerint Szívesen szőlők Tehát tovább. Többet Ugyanis utolsó Végül vissza álmos annyira Bablevest bár bébielefántos Beértünk bicikli Csáfordig csaknem.

Egyébként Egyedül Elég elértük elhaladtunk előbb előttünk emlékszem Ennek építkezéses erdei érdekes erre ért ezért fájt fele felrak felszerelkezve finom friss frissen Hazafele hegyre.

Helyes Hiába hideg hol időt Innen ismét járt jövőre kedves később következett. Lassan le legalább ma magamhoz. Majdnem megcsodáltuk megettük megyünk mellett menni miatt mivel módon most nap négy neki.

Némi nevét ott pecsétet persze picit plusz reggel része Sárpilisre segítséggel sem sokkal sok-sok talán Tamással. Teherautók tekertem telefonos tettem több töltésen túra úgyis útra vagy városból végén végre versenyt.

Visszajövök Zalában .

:-D

Dübörgés és Rock 'n' Roll!

Szösszenetek

Ezek csak úgy jöttek a minapokban. Gondoltam egy kis érdekesség elkél a honlapon.

Szösszenet 1.

Az egyik, hogy találtam egy jópofa webes cuccot, aminek meg lehet adni a honlap RSS feed-jét, vagy szövegeket stb. és ő abból csinál egy szófelhőt. A szófelhő lényege, hogy kiemeli a leggyakrabban elhangzó szavakat, és minél többször hangzik el egy szó, annál nagyobb betűvel jelöli. Hmmm...talán nem kell külön felhívnom a figyelmet Maci barátunk népszerűségére :-).

Ha rákattintotok, akkor átviszen a szolgáltatóhoz, ahol lehet még játszani vele :-D.

Szösszenet 2.

A másik pediglen, hogy nemrég az origon találtam egy jó kis leírást a Zselici tájegységről. Tudtátok, hogy Magyarországon itt a legtisztább az éjszakai égbolt?

http://www.origo.hu/utazas/20081003-tura-kirandulas-zselic-kaposvar-szenna-csillagos-egbolt-rezervatum.html

No, csak ennyi.

Dübörgés és Rock 'n' Roll!

Ismerd a korlátaidat!

Néhány napos hír, hogy a Zugspitze hegyifutáson ketten is elhunytak a kimerültség következtében.

A rádióban hallottam, hogy mindenféle felelősöket keresgéltek, a szervezők az időjárás és mindenki más személyében. Talán durván hangzik, de én úgy gondolom, hogy az ilyen esetek elsődleges tanulsága, hogy soha ne becsüljük túl magunkat és soha ne becsüljük alá az anyatermészetet. Az első gondolatom az volt, hogy talán egy polárpulcsin meg egy szelet csokin és némi alázaton múlt az élete ezeknek a versenyzőknek. Elnézést az esetlegesen kegyeletsértőnek vélt gondolatok miatt.

Rövid de kellemetlen hétvége a balesetin

Másfél héttel ezelőtt péntektől hétfőig a Délibáb futás helyett jómagam a traumatológiai osztályon élveztem a magyar társadalombiztosítás jóvoltából az Árpád úti kórház vendégszeretetét.

A biciklis halállista első helyén szereplő kereszteződésben volt szerencsém összetalálkozni egy, a mackósajtot figyelmen kívül hagyó autóssal. Tízből nyolcszor viselek sisakot, mivel voltak már kellemetlen élményeim. Lehet találgatni, ezúttal volt-e rajtam. Természetesen nem.

Ennek ellenére Istennek hála olcsón megúsztam a dolgot, hiszen semmim sem tört el, csak kaptam egy kiadós egyrázkódást, meg volt némi filmszakadás a történetben, ezért aztán nem úsztam meg a kórházat. 

Még szombat éjjel  behoztak egy kerékpáros kollégát, akinek pechjére éppen másfelé nézett az őrangyala. Koponya, kulccsont és alkartöréssel sikerült vennie az akadályt, pedig őt nem ütötték el, csak egy nagyon nagyot esett.

Engem rövid megfigyelés után hazaengedtek, de egy-két izületem még most sincs a helyzet magaslatán.

Két tanulságot tudnék hozni a végére.

MINDIG vegyél sisakot.

Elsőbbsége annak van, akinek megadják.

Normafa készülődés

Lélekben erősen készülődök a vasárnapra (Normafa hegyi fél). Egyik új futókollega Sz. Zsolt - akivel mostanában edzettünk is együtt, illetve versenyeken rendszeresen összefutunk - kérdezte, hogy mit tervezek. Először úgy gondoltam, az 1:50-re megyek, de az idén annyit futottam hegyen, ráadásul elég jó formában érzem magam. Szóval mikor kijelentette, hogy ő bizony az 1:45-öt célozza meg, akkor habozás nélkül rávágtam: Megyek veled!

Tegnap persze nem bírtam magammal és csak kimentem egy laza 5-ösre, ami 7 lett :) A menet meggyőzőtt róla, hogy jó lehetek tényleg az 5-ös átlagra.

No majd meglátjuk.