Egy nap a Krisna-völgyben

A március 15-ét elménk kúltúrális pallérozására szántuk, Csillával a Krisna-völgyben tettünk látogatást.

Csodálatos napsütéses idő, 21 fok, így kerestük fel Somogyvámost. Könnyű megtalálni, az autópályáról Lengyeltóti felé letérve, végig ki van táblázva. A kapunál beljebb kellett mennünk, mert a recepció a templomnál működött. Belépő két főre 2600 Ft volt, idegenvezetéssel.

A kapun áthaladva két hatalmas kőelefánt fogadott bennünket, itt mindjárt megálltunk fotózni. (A fotókat felteszem hamarosan a blog képtárába, a Tatai képekkel együtt.)

Mindjárt a bejáratnál meglepődtünk, le kellett venni a cipőnket, helyette mamuszpapucsot kaptunk. Igaz, meg kell tisztelni a templomot. és itt is márvány volt a padló, mint a kastélyoknál. A recepciós már maga is meglepetés, ötvenes kékszemű, nagyon kedves úr, aki eligazított minket.

A bejáratnál egy fiatal, nyílt tekintetű, szintén kék szemű fiú mesélt a Krisna hitről, a templomról, a szabályaikról, vállalt életmódjukról. Érdekes, és melepő, elgondolkodtató volt minden, kezdve a hajnali órákig tartó imáktól, a vegetariánus étkezésig. Furcsa dolgok egy "kinti" világból érkező számára. A fiatalember minden kérdésre tudott válaszolni, végtelenül kedves és halk szavú volt, mint mindenki akivel találkoztunk. A színek fergeteges kálváriája a templomban és a folyosón egyszerűen jó kedvre derítettek minket, úgy látszik magunk körül is színesíteni kell a dolgokat, hogy tudjunk többet mosolyogni.

Az idegenvezetés az étteremben fejeződött be, ahol megkóstolhattuk az indiai ételeket. Meg is tettük, ettünk purit, csaknit, és még nem tudom mit, de finom volt. Folyik náluk biotermelés, hoztam is bio őszi és körtelét, nagyon finom.

Van saját tehenészetük, megsimogattuk a bocikat, van saját iskolájuk, jelenleg négy alsó tagozatos gyermek, és sok kisbaba él köztük.

Az iskolában a tanító mesélt a tanításról, az életformáról, talán mondanom sem kell, hogy kedves volt, és kék szemű. Tetszett a rendkívüli tisztaság, és higiénia, minden ápolt, gondozott, a park, a kertek, a házaik környéke. Tetszett a halk beszéd, a nyugodtság, van mit tanulnom.

A táj dimbes dombos, körbejárása egy külön túra volt,  de megérte. Vannak kis kupolás emlékhelyeik, a patak több helyen tóvá szélesül, mindenütt padok, cserjék, virágok. A templom előtt kis ajándékbolt, gyönyörű indiai ruhákkal, illatosító aromákkal, füstölőkkel, stb. Egy kis fa elefántot és jázmin füstölőt válkasztottunk emlékül.

Szép hely, és érdekes. Mindenképpen megér egy látogatást. Aki többet szeretne tudi, a www.krisnavölgy.hu honlapon megtudhatja.

Hazafelé még megnéztük a Somogyvámos határában lévő Pusztatornyot, ahol az autóm a földúton tiszta poros koszos járgánnyá változott. (Dunántúli templomromok mozgalom) Ezután pedig Somogyváron a Szent László emlékhelyet, ahol hatalmas apátság romjai láthatók (szintén templomromok mozgalom) és egy klassz kis kilátótorony is van.

Fotók hamarosan a fotótárban.

Fotók és könyv...

Felkerültek a síelés képei a bébielefántok blogjába. Igaz, csak egy része, de folyamatosan töltögetem. Nézegessétek, és vágyakozzatok vissza, és emlegessétek a 9 pontos túrógombócot...

Más. Figyelmetekbe szeretnék ajánlani egy könyvet, és a könyv kapcsán egy túrát. Mint már többeknek említettem, egyik túrás barátom könyvet írt a Kínai útjáról. A könyvet a TTT ajánlásával árusítják, ha valakit érdekel. Két barát utazásáról szól Kínába, a Transz-Szibériai expresszen utazva. Ehhez kapcsolódik, hogy az egyik szerző, Körmöczy Zoli barátom túrát is szervez.

Felkért segítségnek, s ha minden jól megy, a "Pétfürdői Tavasz" nevű,új túrán mint indítóember, oklevélíró, és zsíroskenyér-kenő fogok szerepelni. A fellépésem május 14-én lesz, és ezúton is elvárok minden bébielefántot. Természetesen a nem bébielefántos olvasókat is szeretettel várjuk!

A túráról előzetesen és röviden annyit, hogy rövidebb változatú távok vannak, de van két biciklis táv is. Az útvonalvezetés jónak tűnik, útba ejti például a szép és érdekes Ösküi Kerektemplomot is. Írjátok be a naptáratokba, és gyertek el!

A rövid távokra várjuk a kisgyermekes budapesti családokat is!! :-))

A túrán kapható lesz a könyv is, természetesen akár dedikálva, Melynek címe: "A vonat, mely Pekingbe visz". A túra díjazása szép kis kézzel készített agyag plakett lesz.

No, a reklám helyéért majd beszedem Zolitól a sápot....

A túra pontos információi megtalálhatók az idei 2011-es túrakönyvben, aztán majd a neten is.

Macskajajj - Mindenkinek Boldog Ünnepeket

Minden különösebb cirkalmas fogalmazványok nélkül:

Mindenkinek Békés, Boldog, Meghitt Ünnepeket és Futásban, Sportban, Örömökben gazdag Sikeres Új Évet!

Arany János szavaival: "Adjon az Isten, ami nincs, ebben az új évben!"

Az elmúlt év botlásaiért cserébe pedig fogadjátok tőlem szeretettel az alábbi büntető jellegű videót :-D.

Módszer a frissítés gyakorlásához

Vajdaúr rendszeresen problémázik a versenyeken a frissítésekkel.

Többször mondta is, hogy ennek a gyakorlására is kellene valami jó módszert találni. Nos, én találtam egyet :)

Egy két há... karácsony

Kívánok minden kedves bébielefántnak, olvasónak, és annak aki itt megfordul:

BOLDOG BÉKÉS KARÁCSONYT!

Sok szép ajándékot, sok szeretetet, melegséget, és sok mozgást a finom ünnepi kaják után.

Írjatok, olvassatok, kommenteljetek, ne legyen téli uborkaszezon.

Ha tél, akkor irány Csesznek...

Régóta akartam írni a falumról, de sosem volt valahogy aktuális. Most Jocó kérdezett, hogy mi is van arra, esetleg gyerekekkel kirándulna, stb. Így született meg az ötlet, hogy megírom, hol is nőttem fel, mi is ott a látnivaló, és főleg, hogy mi a lényeg.

A lényeg: ha tél, akkor irány Csesznek. A falu a Bakony egyik gyöngyszeme, élesen kiemelkedő sziklákon a vár, alatta a falu, és szurdok, és a szerpentines főút körülötte. A 82-es sz. út Győr és Veszprém közötti szakasza szerpentines, csodaszép rálátással a várra, szinte körbekerüli. Megközelíteni én még sem innen szoktam, hiszen Fehérvár, vagy akár Budapest felől egyszerűbb, ha a 81-es sz. úton, Székesfehérvárról Győr irányába indulunk. Bodajknál kell letérni Zirc fele, de én mindig letérek már Fehérvárcsurgónál, és úgy tovább Bodajk-Balinka-Bakonycsernye-Csetény-Dudar (ott rögtön jobbra) majd Bakonyoszlop érintésével Csesznek. Fehérvártól háztól házig 55 km. Azért említettem a Csurgói letérést, mert akkor lehet egy fincsi fagyit nyalni nyáron a csurgói remek fagyizóba.

Ha már elértük a falut, többféle lehetőségből választhatunk. Lehet egynapos kirándulásra jönni, megnézni a várat, sétálgatni, ebédelni, aztán haza. De aki több napra szeretne jönni, remek turistaházak, panziók várják.

Pl: Kovács ház, Dévényi ház, Cservák ház, Aranyos Patak vendégház, és az általam ajánlott 4 napraforgós Erzsébet ház. (Még jó, hogy 4 napraforgó, hisz a nevemet viseli).

A szállásokat meg lehet nézni a www.csesznek.hu honlapon, sok más érdekességel együtt.

Aki több napot szeretne itt eltölteni, az alábbi remek kirándulóhelyeket tudom ajánlani:

A Kőmosó szurdok a falu szélén a vár alatt van, láncos csúszós mászásra kell számítani, egyszerű, de kis gyerekekkel nem ajánlatos.

A Csesznek-Kőárok-Gézaház útvonal már inkább, úgy emlékszem a zöld sáv vezet oda, az is szurdok, de víz nélkül, mászás nélkül, egyszerű útvonalon, kb. 3 km Gézaháza, max. 4, és vissza.

Gézaházáról a múltkori beszámolómban írtam, sajnos ma magánterület. De a Kőárok nagyon szép, magas sziklafalakkal körülvett szurdok, kiszáradt patakkal. Nyáron a hegyoldalban vargánya terem itt.

Jó kirándulóhelgy az Ördögárok is, a piros sávon lehet megközelíteni, a falutól kb. 4-4,5 km, nyáron akár gyerekekkel is, ilyenkor inkább csak túrázóknak ajánlom. A patak tele van vízzel, a szurdok partoldala meredek és csúszós. Innen is eljuthatunk Gézaházára, majd onnan vissza Csesznekre, akár még busszal is.

A Cuhavölgy szintén szép kirándulóhely, gyerekeknek is ajánlatos. Nincs éppen közel, Csesznektől 5-6 km, a sárga jelzésen. Van vasútállomás, régi szovjet vöröscsillagos emlékmű a hegyoldalban, büfé, kispatak, és szép erdők. Maga a Cuhavölgy sétaút nagyjából Vinyéig érdekes, sok-sok patakátkeléssel, szurdokban gyaloglással. Ez már hosszabb túra, gyerekekkel nem ajánlatos, legfeljebb vonattal. A vonatos kirándulás is nagyon jó, Zircen felszállva, Bakonyszentlászlóig utazva a legszebb részeken lehet haladni, sok alagúttal, szurdokkal, völgyhíddal. Igazán vadregényes.

Vinye-sándormajornál a Kőpince forrást érdemes megnézni, finom víz, egy jópofa barlang, és szép Cuhaszurdok rész vár ránk. Innen a Zörög tetőn keresztül jutunk gyalog Csesznekre, van egy jó hat km. legalább, és felfele kell gyalogolni.

Kicsit még Gézaházára visszatérve, Csesznek és Gézaháza között a Gerendavágásnál (ez volt az uradalmi birtok határa) van egy óriási 200 éves bükkfa, mely 2003. óta védett, és emléktábla őrzi Eszterházy László nevét.

A kirándulások után térjünk vissza a faluhoz. Fő látványosság a vár, de fontos megemlíteni a katolikus templomot is, melyben az ország egyik legrégebbi harangja van, és a várból került ide. A túraútvonalak átvezetnek a templomkerten, nagyon hangulatos, szép hely.

Látnivaló még a Vár u. 35. alatti Falumúzeum, ahol régi tárgyakat lehet megnézni, valamint a Zsidótemető a vár alatt, a Kőmosó mellett.

A falu híres a nyári rendezvényeiről, évek óta visszatérő koncertező vendég az Edda, és minden évben aug. 20. körül az István a Királyt is játsszák. Vannak várjátékok, Tárogató fesztivál, stb. Az aktuális programok március körül felkerülnek, megnézni a www.csesznekinyar.hu honlapon lehet.

Most pedig következzék egy kis történelem az ország egyik legszebb fekvésű váráról, melyet a teraszunkról is lehet látni, a Zörög tetővel egyetemben.

A vár 1263 körül épült, a Bána nemzetségből származó "JAKAB" trencséni főispán építtette (a névre remélem felfigyeltetek) IV. Béla uralkodása alatt. Tőle származik a báró és gróf Cseszneky család.

Ezután a Csákok, majd Károly Róbert, később a Garai család tulajdonába került. Mátyás király Szapolyainak adta, majd Török Bálint elfoglalta, 1524-től királyi vár ismét. Wathay Lőrincre szállt, aki sikeresen visszaveri a törököt, 1594-ben viszont elesik Győr, feladják a várat. A 16-17. századfordulón ismét a Cssznekyeké. 1635-től Eszterházy birtok, később a Rákóczi szabadságharcban a kurucoké. Újra az Eszterházyaké, de mivel igénytelen, lakhatásra már nem jó, börtönként és gazdasági célokra használják.

1810-ben földrengés rongálta, majd 10 év múlva tűzvész pusztította. 1970-ben kezdődött a konzerválás, azóta a folyamatosan újítgatják, szépítgetik, hol önerőből, hol pályázatok segítségével.

1979 körül én is dolgoztam a várban nyári diákmunkásként, régészekkel keresgéltünk, ásogattunk. Számomra akkor inkább a régészek voltak érdekesek, nem a talált cserépdarabok. :-)

A vár minden nap látogatható, a belépő pár száz forint, parkolás a vár alatt. Nyári időszakban rengeteg látogató van, tiszta időben a Pannonhalmi Apátság is látható.

A környék látnivalóit is meg kell említenem, ha valaki egy hetet szeretne itt eltölteni, megnézheti Zircen az Arborétumot, mely nagyon nagyon szép, tóval, ritka növényekkel, jó sétákat lehet tenni. Tavasszal tele van szebbnél szebb virágokkal.

Az Arborétum után az Apátságot, és Reguly Antal könyvtárat is érdemes megnézni, gyerekeknek állatkiállítás is van.

Cseszneken a Lovag étteremben lehet kajálni, állítólag jó. Híres a kemencés csülök, melyet az Erzsébet ház vendégei is kóstolhatnak.

Van lovaglási lehetőség a Kis Bükkben, és a falu maga is megér néhány órás sétát. Dombról le dombról fel, szép fekvésű, festői környék.

Legközelebb a Cuha teljesítménytúra halad át rajta, ha minden igaz, pontőr leszek a várban vagy a Kőmosóban, gyertek el!

Ajánlom nyári nyaralási célpontnak is, közel van Veszprém, (32 km) Győr (45 km) és sok-sok szép erdei túraútvonal vár rátok. Pihenni, feltöltődni remek hely: Csesznek.

Kőszeg Stájer házak

Az október 23-i hétvégét Kőszegen töltöttem a családommal. A szombati túra így sem maradhatott ki, ezért rövid túrát terveztem nekik. A lányom ugyan nem fogadta kitörő örömmel a hírt, de persze mégis jól érezte magát.

A szállásunk a Szabó hegyen volt, így megspóroltuk a városból a hegyre vezető utat. (De erre még visszatérek) A Felsőerdei út és a Tölgyes út sarkán besétáltunk az erdőbe, és végig a zöld jelzésen - általam már jól ismert úton - felcatattunk az Óházhoz. Remek napsütéses idő volt, kifejezetten túrázásra való. A hegymenetben lekerült rólunk a pulóver, és vizes háttal érkeztünk a kilátóhoz. Felmentünk a kilátóba, és gyönyörködtünk a színes őszi erdőben, Ausztria havas hegycsúcsaiban, a madártávlatú Kőszeg városában, és az alattunk elterülő tájban. Tényleg szép, egyik kedvenc környékem.

Az Óháztól továbbiakban áttértünk a kék sávra, egészen a Vörös keresztig ezen mentünk, egy kellemes úton a hegy gerincén. A keresztnél fotóztunk párat, és tettünk egy kitérőt a kék háromszög vonalán, megnéztük az elhagyott katonai adótornyot. Közben trombitagombákat találtunk, és más ismeretlen gombákkal is tele volt az erdő. A talaj mohás, nagy a páratartalom rendkívül jó vargányatermő környék. Sajnos ahhoz már hideg van, szeptember után nemigen találni. Viszont gesztenye akadt még a fák alatt, este sütöttünk is belőle.

A kitérő után visszamentünk a Vörös-kereszthez, ahonnan a zöld jelzésre tértünk ismét, és egészen a Stájer házakig aszfalton vezetett. Megnéztük az Erdészeti múzeumot, elolvastuk a házak történetét, miközben remekül szórakoztunk a tárlatvezető bácsi meséin. Megtudtunk mindent arról, hogy régen, amikor még határsáv volt ez a rész, hogyan is dolgoztak a fakitermelők.

Óra még nem volt, kongattak kezdéskor, és munka végén, ezért is a harang a házak mellett. Ezekre a részekre csak és kizárólag határengedéllyel lehetett bejönni, volt szimpla engedély és duplasávos. attól függ ki mennyire akart közel menni a tényleges határhoz. Ezekről az érdekes dolgokról többet is megtudhat, aki erre jár, és felkeresi Felsőcsatáron a Vasfüggöny múzeumot. Ott egyébként kiváló busensank-ot lehet enni. (Óriás házikenyér szelet, házi kolbásszal, házi körözöttel, töpörtyűkrémmel, isteni sonkákkal, stb. És mosolygós-csinos lányai vannak a tulajnak!)

A Stájer-házi nézelődés után viszamentünk a Vörös-keresztig, majd onnan az aszfaltos úton le a Szabó-hegyre, most már az Óházat kikerülve. De hogy a túra teljes legyen, gyalog mentünk le a városba a vásárba, majd miután teleraktuk a hasunkat finom husikkal és jóféle borokkal, gyalog is mentünk vissza. Így a teljes táv 22 km körül lett.

Befejeztem....

Érdeklődés híján befejeztem lelkes írogatásaimat.

Nincs senki akit érdekelne, aki olvasná, aki hozzáfűzne bármilyen biztató, elítélő vagy nevetséges kommentet. Magamnak nem írok, bennem megvannak az élmények. Az élmények, amiket ugyan szívesen osztottam volna meg mással, mert bénán azt hittem érdekes lehet mások számára. Ez úgy látszik csak álmodozás volt, és a saját tömjénezésem. Igaz, nincsenek nagy érdemeim a sportban, inkább csak kellemes és hasznos időtöltésnek tekintem. Viszont nagy lelkesedéssel csinálom, és nagyon nagy lelkesedéssel írtam ebbe a blogba is. Kezdetben még versenyt írtunk a többiekkel, vitázni kellett melyik történést ki is írja meg. Mára senkinek nincs ideje ezzel foglalkozni. A közösség a közös érzés a közös élmények elvesznek, sőt az egymás iránti ilyetén érdeklődés is. Én sajnálom, és elmondhatom, megpróbáltam. Sok-sok beszámolót írtam, kisebb-nagyobb érdeklődésre tartva számot, de ezek most az elkeseredés hangjai. Hát senkit nem érdekel? Senki nem tartja annyira, hogy bebökjön egy sort, "olvastam" jó volt. Vagy netán pocsék amit írtam, vagy bármit. Abból tud az ember tanulni, kedvet kapni a továbbiakhoz, és motivációt, hogy jó amit csinál.

Kedves Elefántok, én nem tudok maratont futni, de még felet sem, nem tudok nagy eredményekről írni, viszont lelkesen túrázom, és azt hittem egy lelkes és vidám társulásnak vagyok a tagja, akit érdekelnek a jobban és rosszabbul sikerült túrázásaim, kalandjaim, élményeim.  De ez már senkinek nem fontos......

Ui: Vajdaurat felmentem, neki alibije van.

Köszönöm a lehetőséget, hogy eddig is írhattam a saját örömömre.

Év végi....

Először is Kilométerekben Gazdag Boldog Új Évet kívánok minden olvasónak és írónak :) 

Amint látjátok t. olvasók alábbhagyott kis kompániánk blogolási kedve.

Van aki a munkába temetkezett bele, van aki másba, van aki meg eddig sem blogolt...

Ami engem illet, egyszerűen nem volt miről írjak, mert a szezonzáró utáni tervezett pihenő átcsapott tervezetlen pihenőbe vagyis egy nehezen múló náthába. Ez egyrészt erősen befolyásolta az erőnlétemen kívül az egyébként sem rózsás hangulatomat is, így mitagadás sem erőm sem kedvem nem volt semmiféle sporthoz. Ráadásul mindeközben ugye az ünnepi készülődés majd a karácsony...

Szűkre mért szabadidőmből nem utolsó sorban egy új(abb) témára is szánni kellett, aminek a gyümölcsét remélhetően hamarosan a nagyérdemű is élvezheti.

Az idei év a mennyiséget tekintve nem volt dicséretes, hiszen kevesebb, mint 1000 kilométert sikerült összeszednem (mindössze 847-et). A minőség nézőpont kérdése. Csúcsdöntések ugyan nem voltak, de az idén sok olyan verseny volt, amit valóban élveztem is nem csak a "szokásos" rutinból-lefutjuk-aztán-kész versenyek voltak. Ebből kiemelném a nekem idén első Kainach-i hegyi versenyt, a Bükki hegyi félmaratont  a Keszthelyi Kilométerek-et és persze nem utolsó sorban a Balaton megkerülését, az UltraBalatont.

FRISSÍTÉS:

A post írása közben tudatosult bennem, hogy ma van az utolsó lehetőségem idén a futásra. Így végül futócipőt húztam és nátha ide vagy oda futottam egy lazát. Az évi mennyiségem így 852 km-re módosult :D

Kötöttpályásokkal a budai hegyekben - Sponsored by MÁV & BKV

Az elmúlt hétvégét ellentétben megszállott barátainkkal jómagam a lazítás jegyében családom körében töltöttem. Azért persze nem szívesen kuksoltunk volna a négy fal között, így hosszan törtem a fejem, hogy mihez is kezdjünk, ami csemeténket is szórakoztatja és mi sem unjuk nagyon, ugyanakkor van némi kirándulás jellege is.

A Budai hegység térképét forgatva kigyulladt az isteni szikra. Hiszem március 15.-től menetrendszerűen robog a GyV, ráadásul nosztalgia gőzös is van. Utóbbiról sajnos kiderült, hogy beteg szegény, tehát mégsincs, de azért nem búsultunk el, beértük a "nemnosztalgia" dízelmozdonnyal is. Később tanakodtunk, hogy vajon mennyi idősnek kell lennie egy mozdonynak, hogy nosztalgiavonattá nyílvánítsák, ugyanis a szerelvényünket vontató román csoda testvérek között is volt 40 éves, ha nem 50.

Hátra volt még a lurkó meggyőzése, ami általában kemény dió. Most azonban kiejtve a varázslatos "vonatozás" szót azonnal csillogó szemmel láttunk neki az öltözködésnek, aztán irány a fogaskerekű. Ezt a járművet is igen élvezte már a trónörökös, viszont több ízben át akart szállni a lefelé tartó szerelvényre, mert az valamiért érdekesebbnek tűnt a számára. Aztán felértünk, kisebb kalandok után megvettük a jegyet, majd kisvártatva befutott az Oláhok Átka.

Természetesen, ahogy ilyenkor kell, előkerült a nasi, alma, ropi miegymás. Minden kereszteződésnél eleinte lelkes később kevésbé lelkes integetés. Aztán mikor épp kezdett unalmassá válni ott van ugye az örökzöld alagút :)

Hűvösvölgyből visszavillamosoztunk az 56-ossal, tartva magunkat a túra szabályaihoz (only kötöttpályás). Kellems pihentető nap volt, Boti másnap reggel alig nyitotta ki a szemét, máris előkereste a vonatos képeslapot amit vettünk, kemény 50 magyar forintért és leleksen mutogatta: "Ezzel mentünk! Kislány mondta hangmondóba mingyá' indul!" No ebből azt a következtetést vontam le, hogy valószínűleg eléggé tetszett neki a dolog. Ha lesz gőzös megint megyünk.

Van még pár kép itt.