Fotók

Fotók feltöltve a bébielefánt képtárba Szekszárdról. Lehet nézegetni.

Velencei tó átúszás

Július 3-án szombaton rendezte Velencén a tó átúszást, a BSI. Nem is átúszás, inkább körúszás volt, nem kellett csomagokat szállítani. 1500 és 3000 méteren lehetett indulni.

Lassan feliratos fürdőrucikat-nacikat is kell csinátatni, mert természetesen a bébielefántok itt is jeleskedtek.

A célban mindenkiről fotó készült, a BSI honlapján meg lehet kukkantani.

Részben innen tudjuk, hogy Tamás (Sávoly) 1.35 ös idővel teljesítette a háromezres távot. Mondhatni, kirobbanó formában van. :-)

Ezen felül két bébielefánt szinpatizáns is megúszta a 3000 métert, név szerint Tamás (férjem) és Csilla (lányom). Csilla ideje: 1.55, ami kezdetnek nem rossz. És főként az nem rossz, hogy bő 10 percet rávert az apjára.

Az úszás végén mindenki szép piros polót kapott ajándékba.

Én személy szerint irigylem, és gratulálok mindhárom résztvevőnek.

Ezalatt mi Macival a Dráva mentén csalánosban szúnyogok közt túráztunk. A részletekről Maci ígért beszámolót.

Hegyek királya és királynői

Így ahogy mondom. Királya, és királynői.

Idén ismét nyomultak a bébielefántok a 12. Hegyek Királya versenyen, Lamatsch János barátunk meghívásának köszönhetően. (Ezúton is köszönjük neki a jó szervezést, remek versenyt)

Idén a Maci, Erzsi, Csilla trió indult Tarjánba, hogy teljesítse két napon át a rövidebb távot. Az idő kissé meleg volt a futáshoz, de a tavalyi jeges-esős időhöz képest szavunk sem lehetett.

A távot is le kellett nyesni (nem kis örömömre) így 8,8 km volt a napi penzum, kb. 230 m szinttel. A sár miatt most nem a táborban volt a rajt, és kimaradt a napraforgó vagy kukorica tábla. Egyáltalán nem bántuk, így is volt emelkedő bőven.

A rajt után Macinak már csak a távolodó kendőjét láttuk, aztán az első komolyabb emelkedőig mi is futottunk Csillával valahol a vége felé a sornak. Az emelkedő gyalogos tempóban teljesíttetett, egyrészt nagy volt, másrészt meleg volt, harmadrészt mert nem bírtunk felfutni.

A frissítés is a szokásos volt a szokásos helyen, a csúcs előtt és után. Sok sok ismerős futott, a hangulat remek volt, és sokan buzdítottak bennünket.

Aztán a csúcsot teljesítve ismét nekiindultunk, immár aszfalton enyhe lejtőnek, azt már természetesen futva, nagy tapsok között célba érve, ahol Maci már kipihenten várt minket.

Csilla előttem ért be, friss fiatalos lendülettel, ahogy kell. (Másnap ez fordítva történt)

A verseny után hazamentünk, idén nem volt szállásunk, mivel kétnapos lett a verseny.

Délután mindhárman kellemes izomlázak közepette pihengettünk, még Maci is elfáradt.

Másnap folytatódott a küzdelem, picit korábbi rajttal, és picit felhősebb idővel. A teljesítés hasonlóan sikerült az előzőhöz, és bár Maci azt érezte jobban ment neki, én azt, hogy rosszabbul, az időnk szinte ugyanannyi lett mint első nap.

Macié 54 p körül, a minénk 77 p körül. (Nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. Vagy mi.)

Az izomláz megvolt rendesen, így jólesett verseny után leheveredni a táborban az árnyékba. Beszélgetve vártuk a hosszú távos befejezőket, sok ismerős volt, akiket ritkán látunk, de örülünk nekik. (Demény Csabi pl. a fő támogató- neki is köszönjük ha olvassa - aztán László Szilvi - aki mindent megnyert hosszú távon)

Az eredményhirdetésig rengeteg időnk volt, megebédeltünk a táborban, szintén Jánosnak köszönhetően, meg is fürödtünk, majd vártuk a díjátadót.

A díjátadó szokásos kupaátadással, (fotó készült, majd felteszem) nagy nevetésekkel, jókedvűen zajlott, bár az időjárás közben tombolni kezdett,  eső esett, szél fújt, ahogy kell.

Szép nagy kupát kapott a Maci, miután korosztályában első helyett szerzett. Csilla is első helyet szerzett a lány korosztályban, ő kisebb kupát kapott (ezt Vajdaúrnak üzenem hogy nem csak ő volt méltánytalanul díjazva) én pedig második helyet szereztem az öregasszony korosztályban, és kisebb kupácskát kaptam. Amitől nem is érdemeltem volna nagyobbat. (no persze ez is nagyobb, mint bármelyik túrás kupám)

A hegyifutás eredménye 1-1 kullancs volt a lányoknál, amit még időben meggyilkoltunk. A hajunkban több kilónyi nyárfavatta, pocakunkban marhapörkölt, tarsolyunkban pedig kellemes élmények, a combunkban viszont rettenetes izomláz.

Este azért megnéztem a tévében az Erzsébet királynő c. filmet. :-)

Jövőre Veletek ugyanitt.

Futottak még.....

A szekszárdi bormaratonon futottak a bébielefántok.

Gratulálok névsor szerint Nagy Göde Zsuzsánnának, Sávoly Tamásnak és Vajda Gábornak. Mindhárom bébielefánt remekelt a nem könnyű megmérettetésen.

Sajt nem volt a befutócsomagban.

Ezen kívül volt még remek szurkolótábor - névsor szerint Hatta Anita, Jakab Erzsébet, Károlyi Csilla, és Tóth Krisztina személyében.

Volt       csigatempójú kiszolgálás az étteremben.

Volt       jóidő.

Volt       valaki aki beszámolót ígért?

Tóparti futóparti

Szombaton rendezték meg a Velence tó körüli futást, Tóparti futóparti néven. Sajnálom hogy senki nem nevezett, pedig nagyon jó kis egykörös, 28 km-es verseny volt a Velencei tó körül. Hozzá remek időjárást kaptunk, és jelentem a futóversenyen ezúttal mint megbízott frissítőpont képviseltem a bébielefántok bájos csapatát.

Csillával és Kata barátnőmmel Sukorón a Gémeskútnál teljesítettünk szolgálatot. Öntögettük a vizet, isoitalt, vagdostuk a banánt, narancsot, szedtük az eldobott műanyag poharakat. Nem nagy teljesítmény, de rettenetesen élveztük, sok ismerősnek ( László Szilvi, Pecsenye, Mateve Edit , Soós Peti stb. )és ismeretlennek tudtunk szurkolni.

Remek szórakozás volt, és a főszervező Pók Janó megérdemel egy nagy dícséretet.

Jövőre mindenkinek ajánlom figyelmébe. Én ismét lekötött frissítőpont leszek. :-)

Yours Truly nyereményjáték a futoterkep.hu-n

Köpjetek le, rúgjatok belém, de most reklámozni fogok, pláne hogy két elefánt is érintett a témában.

Szóval van ez a Yours Truly mozgalom. 25 vagy 50 km gyalog vagy futva a megadott napon, 24 órán belül.

Namármost kinézve nem látok a hótól, de ha valaki ebben a hidegben is teljesíti megérdemel egy kis ajándékot :)
Ha feltöltöd ide az útvonalat, nyerhetsz: http://www.futoterkep.hu/yourstrulyakcio/

Na ennyi volt a reklám, lehet anyázni :)

Megint restart

Több mint egy hónapi punnyadás után a mai napon sikerült végre időt és energiát elkülöníteni egy futásra.

Szívem szerint azt mondanám, hogy elkezdtem az alapozást, de tartok tőle, hogy ez nem lenne igaz.

Mindenesetre próbálok valami edzésterv-szerűt követni a tavaszi Bécs maratonig, mert elvben az a következő komolyabb dolog, amin el szeretnék indulni. Igaz még nem neveztem, de még az idén meg szeretném tenni, csak még egy kicsit azért vacillálok.

Olyan rég nem voltam futni, hogy nem találtam meg az órámat sem. Így aztán a hallgatott zenékből tudom nagyjából kikövetkeztetni, hogy a szokott átmozgató útvonal végiglötyögése mennyi időt igényelt.

Lássuk.

The Specials - A Message To You Rudy
Madness - Baggy Trousers
The Loafers - Living In A Suitcase
The Specials - Blank Expresion
The Selecter - Celebrate The Bullet
The Selecter - Herbsman Shuffe
The Specials - Concrete Jungle
The Selecter - James Bond
The Specials - Do The Dog

A végén meg egy kis pörgetésnek
The Specials - Little Bitch

Ez összesen annyi mint 31 perc kb. Hát nem kapkodtam el.

Viszont a fülem majd' le fagyott, úgyhogy elő kell keresni a fülvédőt.

Ex Visegrado Paradiso Terrestri

Sziasztok elefántok, és kedves olvasók!

 Elhanyagoltalak benneteket, de most friss írással szórakoztatom a remélem népes közönséget.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két elszánt túrázó, akik nagyon szerették az érmeket. A ttt kiírásban látták, hogy van a Visegrádi túra keretében terepfutó verseny is, 20, 30, és 40 km-es távon, ahol mindenki érmet kap. Az első három még mást is, no de tudjuk, hogy a mi kis túrázóink szerények, és csak egy icipici kis érmecskére vágynak.

No a vágy megvolt, és a tettek mezejére léptek. A Maci nevű túrázó kis autójával elpöfögtek szombaton (nov.7. a nagy okt. szoc. forr. ünnepe) Visegrádra, letették a kis autót az iskola elé, aztán lebattyogtak a buszmegállóba.

Mit lát szemük? Sok sok túrázó, meg ismerős arc a megállóban. Érkezik Tinca, Betti, Marosi Ati, és még sokan mások. Mindenki Dömösre igyekszik a rajtba, ki éremért futni, ki pedig "simán" túrázni. Nálam a hidegre való tekintettel bot és kesztyű volt, a hegyre való tekintettel meg egy kis tea az övtáskában.

Megjött a busz, és már csomó ismerős zsákos ember volt rajta. Felfértünk, Dömösnél leszálltunk, aztán kényelmes nevezés után vártuk a közös indítást. Én a 20-as távot jelöltem meg magamnak, Maci a 40-est, aztán puskadördülés híján jelszóra elindultunk.

Én már a sarkon nem láttam a futókat, de magam mellé vettem Tatai mestert és Balázst (ez utóbbit aztán pofátlanul ott is hagytam a hegy elején) erősítésnek, hogy el ne tévedjek, és legyen kinek beszélni.

Felfordultunk az első sarkon az általam félelmetesen magasnak és meredeknek ítélt Prédikálószék felé. Találkoztunk még Nád Bélával, akit simán lesziáztam, és kocogtunk fönek.

Patak, híd, némi kis erdei leveles út, aztán máris abba lehetett hagyni a futást. Jött a hegy eleje. Egy darabig láttam egy két hátat, de aztán eltűntek a hegyen. Az elején levetettem magamról a pulcsit, és Tataira is ráparancsoltam, hogy vetkőzzön. Annyira megszeppent, meg is tette. :-)

Naná hogy megtette, nem döntött rosszul, mert 10 perc sem kellett dőlt a lé. (rólunk)

Az első lankásnak tűnő hegylábon túlestünk, kicsit szuszogtunk, aztán jött a még keményebb meg a még meredekebb itt-ott sáros csúszós hegyoldal, aminek valahogy sosem akart vége lenni.

Utolértük Zoliékat, majd szépen le is hagytuk őket több "sima" túrázóval együtt, elvégre mi futók lettünk volna, vagy mifene. Már a hátam közepe is vizes volt, és fájt a fenékizmom az emelkedőtől, de még mindig csak fölfele mentünk. A ködben néha láttunk valami kilátásfélét, de sajnos a napocska nem bukkant elő, hogy legaláb a látványt élvezhessük.

Megcsodáltuk a Vadállóköveket, és még mindig felfele araszoltunk.

Egyszercsak felértünk a Prédikálószékre. (pont 1 órába telt) Első etap. Pecsét, aztán tovább. No, itt már végre lehetett kocogni az erdőben, bár a nagy beszélgetésbe, amibe elegyedtünk Tataival, eltévesztettük az irányt. Krisztike utánunk kiabált, - köszi neki - és így aztán már a helyes úton kocogtunk tovább.

Volt még kis emelkedő, aztán lejtő következett egészen Pilisszentlászlóig. Mi csak a szintidőre hajtottunk, ami 4 óra volt. Végül is kifizettük mindet. A faluban a kocsmában volt a pont, ott ültek a pontőrök, bár nem tudom a nagy füstben hogyan látták a papírt, mi gyorsan kimenekültünk. Azért a csokikánkat nem hagytuk ott.

Nekivágtunk az Apát-kúti völgynek, itt ismét Krisztinával találkoztunk, hol lehagytuk, hol előttünk kocogott, sőt egy darabig együtt is mentünk.

Tatainak fájni kezdett a lába, le-le maradt tőlem. Két futócsajszi megelőzött, pedig már a Prédi fele fölfele elhagytak. Ők elkolbászoltak valamerre, de még így is sokkal jobbak voltak persze mint én.

Egy tétova gondolattal eszembe jutott Maci, akinek távja a Dobogókőn felfele a rettegett piroson indult, és csak utána következett a Prédikálószék.

No, Apátkuti völgy, néhány sikeres patakátkelés, aztán szépen lekocogtam Visegrádig. Mikor kiértem az aszfaltra, már nagyon fájt a térdem, gyalogosra fogtam a lovak gyeplőjét, de így is sikerült 3.20 alatt teljesítenem a távot.

A rendezők nagyon örültek nekem(is) és odaadták a vágyott érmet, oklevelet, kitűzőt, aztán a három Visegrádi fordulóért a külön kitűzőt, plusz még csoki, iso ital, mindenféle kenyerek, tea is volt

Pihegtem picit, átöltöztem, és édesen cseverészve vártam a Mackót.

Megérkezett, úgy 5.59 alatt teljesítette a távot. Ő "is" ügyes volt. Viszlát Visegrád. Az idén jól megnéztünk magunknak. Háromszor vertük vissza, mint Lúda Matyi. :-)

Itt a vége, fuss el véle.

A történet szereplőinek további sorsa a Hegedűs Robi túrán folytatódik.....

Friss hírek futótérkép ügyben

Ma futás előtt bemelegítés gyanánt közzétettünk egy príma frissítést a futótérkép oldalon.

A frissítés után ha regisztrált felhasználóként bejelentkeztek, nem csak felvihettek útvonalat és nem csak böngészhetitek a mások kedvenc útvonalait , hanem hozzá is szólhattok azokhoz!

Ezután az útvonalak kommentálásával segíthetsz azoknak, akik itt keresnek futóútvonalat vagy egy új versenyt, túrát. Leírhatod a (jó vagy rossz) véleményed egy versenyről, ezzel segítve a futótársakat és a versenyszervezőket. Hozzáfűzheted a saját véleményedet egy edzésútvonalhoz.
Ha eddig még nem regisztráltál ezután már igazán érdemes :)

Vajtai tekerés

Csak egy rövidke bejegyzést írnék, mivel ritkán kerékpározunk, kár lenne kihagyni.

Vajtán tekertünk 50 illetve 100 km-t. A randi a vajtai fürdő előtt volt, a fehérvári szekció 3+1 fővel, (azaz 3 tag és 1 vendég) érkezett, a kaposvári alakulat 2 fővel jeleskedett.

Név szerint Kata, Erzsi plusz férje, és Maci, valamint Vajdaúr és Tamás.

Remélem nem hagytam ki senkit. :-)

Az idő remek volt, el is kezdtük gyorsan a tekerést.

Már a falu elhagyása után elhagytak mindannyian, igaz Tamás úgy ült a kölcsönbringáján, mint majom a motoron, már elnézést a hasonlatért, de csak tekerte-tekerte-tekerte, és alig haladt.

Persze sokkal jobban haladt még így is, mint én. Férjem elég nagy bringás (Jocónak üzenem, már többször elcsapták!) egy darabig szépen haladt a többiekkel, és ment is volna végig, de mint rendes férj, természetesen megvárt engem.

Elhaladtam a cecei dinnyeárusok mellett, végig a falun, aztán az Örspusztai bekötőnél várt rám a férj. Innen együtt tekertünk, a többieknek nyoma sem maradt. Elporzottak Macival az élen.

Az út nagyon kellemes volt, nem volt nagy forgalom, csak egy kicsi szakaszon. Egyébként halastavak mellett haladtunk aztán be Sárbogárdra, itt mentek másfele a többiek. Ők ha jól emlékszem Kislók érintésével valahol visszatértek az általunk bejárt útra.

Nekünk a végtelenül hosszú Alap nevű falu következett, ahol már vártam a frissítőpontot. Sajnos inni nem adtak, de a kocsmában lehetett vásárolni.

Aztán már dinnyeföldek között vezetett vissza az út, de persze aszfalton végig, és sikeresen teljesítettem(tük) a távot.

Oklevél, kitűző, és én a kedvezményes belépővel úsztam is egy jót, mire megjöttek a többiek.

Mindenki szépen bebringázott, a mi időnk 2,5 óra, az övék azt hiszem picit több, mint 4 óra körül volt.

Hazafele bevásároltunk dinnyéből bőségesen, és mindannyian Fehérvár felé vettük az irányt. Jól sikerült kerti-partival zártuk a napot.