Kreischberg, Turracher Höhe

Tamással sikerült március 10-16 között Ausztriában eltölteni egy hetet.

Az idei Franciaországbeli síelés után, egy kifejezetten tavaszi (már-már nyári) síelésben volt részünk.

Egy nagyon jó pályaszállásunk volt a Kreischberg alján, ahonnan könnyen meg lehetett közelíteni a felvonót.

Mivel a helyi 6 napos bérlet és a régió bérlet között csak 7 euro különbség volt, ezért beruháztunk egy régiós bérletre, ha esetleg más pályákat is meglátogatnánk. Ott helyben készítettek egy digitális fényképet, ami olyan jól sikerült, hogy szerintem fejenként kapnánk ránézésre vagy 30 év szigorítottat..:-)

Első nap sikerlült besíelni a hegyet, ezért a következő nap Tamás Snowboardra váltott...nem vagyok szakértője a sportnak, de szerintem egész jól nyomta..napközben is többször és este is a fekete pályán mentünk le, ami azért nem volt olyan egyszerű...szóval ügyesen csinálta..:-)...én viszont lefelé egy akkorát pereceltem hogy az esés után még egy csomót csúsztam fejjel lefelé....( erre az esésre még a legszigorúbb pontozók is adtak volna legalább 9.5-öt)szerencsére nem lett semmi bajom, ezért tovább indultunk...a baj csak késöbb jött...kiderült hogy az esés, és csúszás miatt kiesett a szobakulcs a zsebemből...a felvonók már nem jártak, sőt már csak mi voltunk a hegyen...elkezdtünk felmászni a hegyre és módszeresen átkutatni...egy jó félórás kuató munka után Tamásnak sikerült rálelni szerencsére. Meg volt a napi izgalom..:-)

A következő nap átmentünk a Turracher Höhe nevű pályára, ami egy tengerszem körül húzódik. Sajna be volt fagyva ezért olyan jól nem látszott. A pályák elég sokfelé vezettek és egész jók voltak, de sajna a meleg miatt, azért nem tetszett mindegyik (már minőségileg). A hely viszont csodálatos volt, igazi vadregényes síterep.

A többi napon hol együtt hol külön, de egész nap síeltünk illetve Tamás boardozott..

Sajna csütörtöktől megérkezett az 4 napos hétvégére a magyar sereg, ezért kicsit zsúfolt lett a hegy..na meg snowboad, alpesi, meg sícross magyar bajnokságot is rendeztek..szóval megtelt a környék rendesen...Tamás külön tudna még írni hogy kikkel felvonózott.(mindenféle nagy arcokkal, pornószinésznővel meg még Isten tudja kiket szedett össze..:-)

De ettől eltekintve jól éreztük magunkat....említésre méltó még, hogy 4 nap lementünk a síelés után még a konditerembe bicajozni és kocogni...na meg a klassz vacsorákat sem lehet elfelejteni (olyan adagokat készítettünk, hogy egy kisebb ovóda is megirigyelhette volna..:-)

Szombat reggel kellett volna elhagyni a szállást, de mivel én szombaton teljesítménytúrázni szerettem volna, ezért péntek este hazajöttünk. 

Hóboardos hétvége - avagy a bébielefant, aki hegyre ment fel, de sível jött le

Szép Tavaszt mindenkinek!

Tisztelt bíróság a dolog úgy történt, hogy itt a Lidl-be, aminek azért sem írom le a nevét ne legyen ingyenreklám, bátyám nagyon jó áron kapott magának snowboardot kötéssel (meg mégy egy ezresért táskát is). Mindez úgy január 31.-e környékén. Mivel ezek után aztán nem volt képes megülni egyálltó helyében, mert égette a talpát az a hódeszka jött a nagy ötlet, hogy hétvégén ugorjunk ki Ausztriába, mer az közel van, mer az jó és mer bökte a csőrünk a másik társaság történetei, akik előző hétvégén jöttek haza Franciahonból.

Nosza gyors körtelefon. Ki jön? Ki nem jön? Kinek ne is szóljunk egyáltalán? Ki lenne jó ha nem jönne? Stb. Oszt úgy is alakult, hogy csak bratyó meg én mentünk.

A nagy terv az volt, hogy szombat korán indulunk. Odamegyünk, este vissza Magyarországra, mert közel van, vasárnap reggel újfent Ausztria, onnan meg este hazagyüvünk

Csütörtökön lefoglaltunk egy szállást Szombathelyen két főnek (5000 Ft. nem ebbe megyünk tönkre :-)). Váltottunk egy kevés eurot (megnéztük kb. 30 euro a bérlet egy napra). Aztán iszkiri. Még vettünk kaját is, mert bratyó vegetariánus az meg nem volt biztos, hogy odakint a köreteken kívül tud valamit enni (és hát persze az is erőssen kétséges volt, hogy el tudnánk-e azt magyarázni lévén, hogy egyikünk sem beszél a sógorok anyanyelvén). No, nagyjából ennyi volt az előkészület.

Szombaton 3.30-kor keltünk!!! (no még teszek ide néhány felkiáltójelet!!!). 4.20-kor meg elindultunk. Az utakon senki. Gond nélkül: Nagykanizsa-Zalaegerszeg-Szombathely-Kőszeg. Ausztriába átérve sem mentünk a sztrádákra, mert én bizony már nagyon untam, hogy kb. ötször mentem keresztül különféle sztrádákon Ausztrián, de semmit nem láttam még belőle. Mivel idővel eleve úgy számoltunk, hogy férjen bőven (70 km-es átlaggal is max 5 óra) a kisebb utakat választottuk. Előre hoznám, hogy maximálisan nem bántuk meg.

Szépek ezek az osztrák falvak, pláne a hegyekben. Szorgos, precíz népség. Jó nézni, amit építenek, ahogy akurátusan karbantartják falvaikat, házuk környékét. Igényesek ebben nagyon. Sok fénykép is készült (lásd alant.) tetszett nagyon.

Egyetlen eltévedésünk volt csupán Semmeringig (merthogy oda tartottunk). Néhány km erejéig feltévedtünk a sztrádára egy eltévesztett balkanyarnak hála, de ez belefért. Semmeringen megállva belebotlottunk egy magyar lányba, aki aztán felvilágosított minket, hogy jobban járunk, ha továbbmegyünk Spitalba, mert ott több a pálya és jobb minőségű is. Semmeringen csak a világkupa pálya a látványos, de az megnéztem, nagyon durva :-). Jeges, meredek. Kellene a fenének :-D.

Spitalba aztan. Bratyónak snowboard cipőt kellett bérelnie, meraz nem volt nekije. Ha már ott volt vett egy bukó sisakot is, mert anélkül nem mert nekimenni a hegynek, azt meg ott bérelni nem lehetett. Aztán nagy nekibuzdulásában befizette magát 2x2 óra hódeszka tanításra is.

Gyorsan átöltözni. Én otthagytam őtet tanulni az oktatóval. Megbeszéltük hol találkozunk oszt elmentem körbejárni a hegyet. Hát sokfele sajnos nem kellett mennem. Összesen 2 azaz kettő viszonylag használható piros pálya volt, de azok is elég leharcolt állapotban. Szombaton viharos erejű szél tombolt. A hegy alján eső, fent hózápor. Hideg nem volt. Lent 1 fok körül, fent max -2. A pályák néhol teljesen lekoptatva, mert eleve kicsi volt a hómennyiség is, és a meleg miatt hóágyúzni sem tudták pedig tele volt az egész telepített és mobil hóágyúkkal. Sok helyen kijött a föld is a pályán (az egyik képen jól látszik), meg jeges volt, meg a pálya végén, ahol összehordták az emberek, mert beszűkült a pálya, egymást váltogatta a laza, mély hó, meg a jeges részek. Amúgy hétvége volt és rengetegen is voltak. No mondjuk 90%-ban magyarok :-). Jó eséllyel ha valakihez szóltál az magyar volt. Szóval közepes szlovákiai viszonyok uralkodtak, amit kissé nehezen néz el az ember Ausztriába, pláne, hogy az árak azok echte osztrák árak voltak.

No ezen túltettem magam és egy jót síeltem délig. Aztán megkerestem bátyám. Neki a snowcipője is tele volt addigra az oktatással, olyannyira, hogy a délutáni órákra már nem is ment vissza. Mondván, hogy inkább csinálja az többet ér.

Itt jegyezném meg (a történet közepébe mindig be kell iktatni egy ébrentartó kis történetet :-)), hogy jöttünk le egy kék pályán (no persze, hogy minden baleset ilyen helyeken történik, pláne, ha az ember hátrafele beszél menet közben :-)), ahol sikerült egy akkora esést abszolválnom, hogy a szemközti hütte tetejéről leesett a hó. Be kell vallanom ekkorát síelő pályafutásom során még nem sikerült összehozni. Még a mai napig sem müxik rendesen a jobb hüvelykujjam (a sebváltót és a kéziféket is két kézzel kezelem :-)). Hát ennyit a vidám történetről, ami gondolom csak arra esz jó, hogy jókat kommenteljetek.

No elmúlt a nap. Elindultunk haza, de akkor hóesés, -fúvás minden volt, hogy kb. 30-40-el tudtunk csak menni. Osztán persze, hogy letévedtünk a járt útról a járatlanra. Amúgy gyönyörű kis út volt. Egy kb. másfélsávos kis utacska, ami a hegyek közt semmitől sem háborítva kanyargózott a völgy felé. Óriási mázlinkra pont arra a főútra ért ki, ahova mennünk kellett. Innen már a reggeli úton mentünk Kőszegig.

Kőszegen aztán arra gondoltunk a fenének sincs kedve lemenni Szombathelyig. Keresünk ott szállást. Teljesen véletlenül pont azt a szállást sikerült megtalálni, ahol kb. 2-3 éve az Írottkő 35-ös túra elött Varga Lacival megszálltunk. Én nagyon megörültem, mert akkor pozitív élményekkel távoztunk onnan (nem! nem a Lacival töltött éjszaka miatt). Most azonban, ha kicsit is pihentebben vagyunk otthagytuk volna. Előszőr is túl drága volt, de aztán közöltük, hogy ha nem engednek, hát nekünk foglalt szobánk van Szombathelyen ennyiért inkább átmegyünk. Aztán leengedte a hölgy az árait (amúgy nem nagyon volt ott senki rajtunk kívül), de aztán egy olyan ordenáré stílust vett fel, hogy csak néztünk. A férje jött oda segíteni. A hölgy elkezdte dobálni a bélyegzőt. Mint a sakál üvöltött elöttünk a fazonnal. Pedig csak egy 1000-est kellett engednie. Hihetetlen volt.

Másnap 6-kor keltünk. A jó bejáratott úton vissza Spitalba (bratyó a bakkancsát két napra bérelte, szal muszáj volt oda visszamenni). Másnap gyönyörű idő volt és valamennyi hó is esett, szóval sokkal kellemesebb volt.

Két dolog. Sikerült megállapítanom, hogy az osztrákok két dolgot képtelenek elsajátítani:

1. Az éneklést. Végig 80-as évek beli gyermekdalok mentek a kihangosítóból. Én a legújabb gyöngyszem a "Kundi, Kundi, Kundi, Kundi hahaha" című nótánál adtam fel. Hjaba no, van ami nem megy. Nem kéne erőltetni.

2. Édességek. Tavaly igencsak mély nyomokat hagyott bennünk a gőzgombóc nevű szerzeményük, amit akkor olvasztott vajjal tálaltak fel nekünk. Amitől már eleve majd rosszul lettünk. Idén újra nekifutottunk, de vanilia szósszal. Hát így sem volt sokkal jobb. Viszont megfigyeltük, hogy az osztrákok mind olvasztott vajjal eszik! Fene egy gusztusuk van.

Na nem ragozom. Egész nap jót síeltünk, bratyó sokat fejlődött boardban. Aztán hazajöttünk. Nagykanizsán még megálltunk kajálni, de még így is kb. 22 órára itthon voltunk pedig olyan fél ötkor indultunk onnan.

Nekem kicsit kevés volt, mert sokat ácsorogtam a pálya szélén bátyámra várva, de legalább volt időm fényképezni :-). Ausztriába kimenni amúgy is mindig jó ötlet. Ajánlom mindenkinek.

A következő állomás egy kedves magyar lány ajánlására Szlovénia: Maribor. Csak 200 km ide és 40 km sípálya van :-D. Akit érdekel jöjjön.

Ja, amúgy a költségek. A szállás 6000 Ft lett (plusz 600 Ft üdülőhelyi díj, mert kértünk róla számlát). Az egész hétvégét megúsztuk egy tank benzinből. Kb. fejenként 10-15 eurot költöttünk a pályán. És fejenként napi 31 euro volt a bérlet (ez volt a leghúzósabb tétel). Szóval még annyira drága sem volt.

Képeket meg itt láthattok (természetesen fordított sorrendbe, mert a másik rendszer sem tökéletes, szal javaslom háturul-előrefele nézni :-)):

A képek.

Üdv

Téli keresztedzések - avagy mi mozog a (hébe) hóba?

Üdv Bébik és Elefántok!

Mivel a blog jelenleg kicsit kisebb vehemenciával működik gondoltam egy nagyot és fejben összegyűjtöttem, hogy hogy is pihenjük mi ki a tavalyi évet és hogyan készülünk az új évre?

A lényeg persze az, hogy most a téli időszakban az edzések száma és minősége is jelentőssen visszaesett. Bár nem kellett volna, mert kint dúl a tavasz, de gondolom ennek lelki okai is vannak. Az elmúlt év végi nagy tetteket letudtuk, most voltak az Ünnepek is, év eleje van ("Anya, had aludjak még öt percet..."). Szóval felszedjük lelki zsírpárnáinkat, amiből majd utánpótlást meríthetünk évközben. De mit is csinálunk ilyenkor? Mi itt lent Kaposváron ilyeneket:

- spinning: muszáj vagyok ezzel kezdeni a hölgyek miatt. Jelenleg három hölgy jár ide: Betti, Anita, Tamás. Tamás mondjuk futna árkon-bokron át, de hát sarokpanaszai miatt kiegészítő sportok űzésére kényszerül. Bár korlátlan spinning bérlettel rendelkezik, már bejelentette ott is, hogy amint futhat őt a teremben többet nem látják :-). Betti (hüje Gábor vele kellett volna kezdeni - inkább, mint Tamással :-)) a profi a csapatban. Ahogy hallom, ahogy ő edz azzal városrészeknek lehetne áramot termelni. Ha jól hallottam Anita is gyakran felbukkanó elem az edzéseken. Hajrá lányok!

- korcsolya: ezt gyakorlatilag mindannyian űzzük idelent. A lányok profi szinten. Tamás NHL-es karrierje töretlen. Ha jól emlékszem most a hátrafele korcsolyázásnál tart (a lendületből kifarolós technikát az első órák egyikén sajátította el). Szerinte ez sokkal jópofabb, mint előre menni (?). Gabcsi a nyugodt erő a csapatban, míg én a műélvező szerepkörben tetszelgek (ez nálam úgy megy, hogy azt játszom, mintha élvezném, és mintha egyáltalán nem fájna, amikor hanyatzúgva ízzé-porrá töröm magam).

- futás: azért ezt sem adtuk fel teljesen, csak Tamás, aki orvosilag el van tiltva tőle. Ha jól tudom Gabcsi újra elkezdett járogatni. A lányokról nincs adatom. Jómagam jövő héttől újra felveszem a kesztyűt és a futócipőt.

- túrázás: no comment. Ezekről vannak bejegyzések.

- úszás: jómagam szoktam időnként 2 km-eket úszni. Néha Tamás is azt állítja, hogy elmegy úszni, de én még aztat nem láttam :-). Próbálok mellúszásból átváltani gyorsba. Az Ironman-en igen hüjén nézne ki mellbe végigúszni, bár Tamással azt beszéltük jó poén lenne, ha az elejét pillangóban kezdenénk :-D. Legalább is többen meglepődnének :-).

- kondi: jövő héttől én majd lejárogatok, Tamás is jelezte jönne. Hát bizony az Ünnepek alatt rajtam maradt néhány kiló felesleg azt majd le kell dolgozni.

- Egyebek: Anita - jóga, jómagam - aikido. Többiekről most nem jut több eszembe.

No, hát ennyi a keresztedzésekről. Csak nyugodtan írjátok meg, ha valamit rosszul tudok, vagy rosszul írtam, vagy kimaradt.

Jó futást!

U.I.: A síelést direkt hagytam ki, mert oda én idén nem megyek :-(, de Laci, Maci és Tamás igen, szóval előre is fogadják őszinte, szívből jövő irigykedésemet :-).

Akadt bébielefánt, aki megúszta

Örömmel számolok be róla, ismét bebizonyosodott, hogy a bébielefántok nem csak futni, hanem úszni is elég jól tudnak. Tegnap délelőtt még én sem tudtam, de ma reggel megjelentem a 25. Balaton-átúszás rajtjánál Révfülöpön. Gondoltam, ha már itt vagyok- benevezek. Az még nem kötelez semmire. A vérnyomásmérésnél úgy is kiszuperálnak. Nem így történt. Elsőre rányomták a papírra az orvosi pecsétet. Elfogadva. Gondoltam "hűha, ez könnyen ment". Reméltem az úszás is ilyen könnyen fog menni, végül is sok futással készültem. Az első 2 km-ig még így is volt, utána egy kicsit tartalékoltam az erővel, nehogy erőn felül teljesítsek, aztán még a végén nem sikerül segítség nélkül befejeznem. Eszembe is jutott az a gondolat, ami lassan a bébielefántok jelmondatává is válhatna "versenyt még nem adtam fel, és nem ma fogom elkezdeni..". Így aztán 2-tól 3.5 km-ig egy lazább utazósebességet vettem fel. Krisztát - akivel együtt rajtoltam - lassan kezdtem szem elöl téveszteni (ő nem lassított). 3.5 km után hosszú hajrát nyitottam, gondolván, hogy most már közeledek a túlpart felé, innen már bárhogy kievickélek. Végül is nem bántam meg, mert a 2 óra 14 perc körüli eredményemmel (még hivatalos eredmény nincs) elégedetten szálltam ki a medenc.. a vízből. Utána még kb. 1 órát kellet várnom a csomagom megérkezésére - megint gyorsabban úsztam, mint a csomagszállító hajó - és esti futásra kész állapotban sikerült hazaérnem. Reggel Bboglárról Révfülöpre hajózásom közben egy megrendezett akciófilmre emlékeztető eset zökkentet ki reggeli meditációmból ("meg tudom csinálni, meg tudom csinálni, meg tudom.."). Egy mókás kedvő útitárs a Boglári parttól kb. 2 km-re úgy gondolta kicsit megmártózik, és egy nagy csobbanás kiséretében a kompról a vízbe vetette magát. Kis nájlon zsákját maga előtt tolva kisérelt meg egy közelben horgonyzó segítóhajóhoz úszni. Nem jött össze neki. A komp kapitánya észrevette. Megállítatta a hajót, elindult visszafelé, majd rendőri motorcsónak segítségével fülön csípték a kompot nem rendeltetésszerűen elhagyó illetőt. A feljelentést nem kerülhette el. Jó poénnak indult, aztán tessék, mi lett belőle.

Rövid beszámolóm végére értem. Amennyiben meglesz a hivatalos végeredmény, fotókkal illusztrálva megosztom veletek. További jó síelést!

Tamás.