Lepke 40

A sajnálatos síbaleset után, voltam pár rövidebb túrán (ZÖLD20, GÖCSEJI GALOPP 33, Gyermekvasút nyomában 20)

de nagyjából ez volt az első hosszabb túra, amin sikerült elindulnom.

Szeretem ezt a túrát. Szerintem nagyon szép az útvonal, sok-sok kilátót érint (Berzsenyi kilátó, Szép kilátó, Kitabel kilátó), ahonnan szép kilátás van a Keszthelyi-hegységre, és magára a Balatonra.

Mivel ez a szombat, munkanap volt, így kevesebben voltak mint eddig. Bár biztos közrejátszott a szél és a hideg is.

Mondjuk ezt nem is bántam, mert a rajtoltatás még mindig zötyögött kicsit.

Az első pontig nagyjából egyenletesen emelkedett a terep, majd beért Nagy Attila és vele kocogtam egy darabig.

Nekem új pont volt a Szoba barlang, amihez eddig nem kellett lemenni, és most is csak lehetőség volt megnézni. Mivel csak tényleg kb. 100 méter kitérő, Attilával lementünk megnézni. Egy viszonylag nagy üreg, ahonnan még láttunk elmenni egy szűk járatot, de lámpa nélkül nem tudtuk felmérni a hosszát, mélységét.

A szerelemdomb érintésével, értünk ki a pavilonsorba, majd fel a Szép-kilátóhoz, ahol Zsolték voltak a pontőrök. Nagy volt nagyon a szél így nem időztünk.

Attilát útjára engedtem, majd fehérvári különítményhez csatlakoztam. Később Pintér Józsiék is feltüntek.

A táv vége felé kedvet kaptam újra a kocogáshoz, no meg lejtett is rendesen a terep.

Lefelé a szar is gurul, így nekem sem okozott gondot..:-)

Sajnos volt egy útvonalváltozás, ami miatt egyrészt rövidebb lett a táv, másrészt kimaradt a Szent Mihály dombi kápolna. Pedig az egy klassz hely. Igaz így nem kellett aszfaltozni.

Összességében nagyon jó kis túra volt. A célban persze megint kellett azért várni, de a tömeg hiánya miatt nem volt zavaró.

Ezen a túrán tuti nem utoljára voltam:-)

Egy nap a Krisna-völgyben

A március 15-ét elménk kúltúrális pallérozására szántuk, Csillával a Krisna-völgyben tettünk látogatást.

Csodálatos napsütéses idő, 21 fok, így kerestük fel Somogyvámost. Könnyű megtalálni, az autópályáról Lengyeltóti felé letérve, végig ki van táblázva. A kapunál beljebb kellett mennünk, mert a recepció a templomnál működött. Belépő két főre 2600 Ft volt, idegenvezetéssel.

A kapun áthaladva két hatalmas kőelefánt fogadott bennünket, itt mindjárt megálltunk fotózni. (A fotókat felteszem hamarosan a blog képtárába, a Tatai képekkel együtt.)

Mindjárt a bejáratnál meglepődtünk, le kellett venni a cipőnket, helyette mamuszpapucsot kaptunk. Igaz, meg kell tisztelni a templomot. és itt is márvány volt a padló, mint a kastélyoknál. A recepciós már maga is meglepetés, ötvenes kékszemű, nagyon kedves úr, aki eligazított minket.

A bejáratnál egy fiatal, nyílt tekintetű, szintén kék szemű fiú mesélt a Krisna hitről, a templomról, a szabályaikról, vállalt életmódjukról. Érdekes, és melepő, elgondolkodtató volt minden, kezdve a hajnali órákig tartó imáktól, a vegetariánus étkezésig. Furcsa dolgok egy "kinti" világból érkező számára. A fiatalember minden kérdésre tudott válaszolni, végtelenül kedves és halk szavú volt, mint mindenki akivel találkoztunk. A színek fergeteges kálváriája a templomban és a folyosón egyszerűen jó kedvre derítettek minket, úgy látszik magunk körül is színesíteni kell a dolgokat, hogy tudjunk többet mosolyogni.

Az idegenvezetés az étteremben fejeződött be, ahol megkóstolhattuk az indiai ételeket. Meg is tettük, ettünk purit, csaknit, és még nem tudom mit, de finom volt. Folyik náluk biotermelés, hoztam is bio őszi és körtelét, nagyon finom.

Van saját tehenészetük, megsimogattuk a bocikat, van saját iskolájuk, jelenleg négy alsó tagozatos gyermek, és sok kisbaba él köztük.

Az iskolában a tanító mesélt a tanításról, az életformáról, talán mondanom sem kell, hogy kedves volt, és kék szemű. Tetszett a rendkívüli tisztaság, és higiénia, minden ápolt, gondozott, a park, a kertek, a házaik környéke. Tetszett a halk beszéd, a nyugodtság, van mit tanulnom.

A táj dimbes dombos, körbejárása egy külön túra volt,  de megérte. Vannak kis kupolás emlékhelyeik, a patak több helyen tóvá szélesül, mindenütt padok, cserjék, virágok. A templom előtt kis ajándékbolt, gyönyörű indiai ruhákkal, illatosító aromákkal, füstölőkkel, stb. Egy kis fa elefántot és jázmin füstölőt válkasztottunk emlékül.

Szép hely, és érdekes. Mindenképpen megér egy látogatást. Aki többet szeretne tudi, a www.krisnavölgy.hu honlapon megtudhatja.

Hazafelé még megnéztük a Somogyvámos határában lévő Pusztatornyot, ahol az autóm a földúton tiszta poros koszos járgánnyá változott. (Dunántúli templomromok mozgalom) Ezután pedig Somogyváron a Szent László emlékhelyet, ahol hatalmas apátság romjai láthatók (szintén templomromok mozgalom) és egy klassz kis kilátótorony is van.

Fotók hamarosan a fotótárban.

Monostori erőd

Hétfőn Komáromba vezetett utunk Macival, a Monostori erődöt kerestük fel, a várnak a várak, illetve a vártúrák mozgalom kapcsán. Meg mert érdekelt bennünket.

Én magam is már többször próbáltam megnézni, ezidáig nem sikerült, mert hol a hóesés, hol a keresztyén rendezvény miatt  nem sikerült bemenni. Most minden sikerült, megvettük a belépőt, mely fejenként 1300 Ft idegenvezetéssel. A csoport indulásáig még volt majdnem egy óránk, addig megnéztük a hadtörténeti kiállítást, a kenyér múzeumot, és a haditechnikai parkot.

Az idegenvezetővel kb. másfél órás utunk volt, végigvezetett minket az erődön kívül-belül, alul- és felül. Nagyon érdekes volt a történet, és az erődhöz kapcsolódó sztorik is. Legjobban a Horthy féle lövész iskola oktatói termében lévő egyik eredeti felirat tetszett. Pontosan nem tudom idézni, de nagyjából így szól: A tudás hatalom, mely önbizalmat ad, ez lesz alapja vészhelyzetben a lelki nyugalomnak, mely aztán az idegeket is megnyugtatja. Hát kábé így.

Nagyon tetszett amit a tiszti szabályzatról és a tiszti becsületről hallottunk, bizony a mai világban is elkelne némi szabályozás. Bár a naponkénti hideg Dunában való fürdés nem lenne a kedvencem.

Az erőd történetéről, egyáltalán az erődről és erődökről most nem írok részletesen, felesleges lenne, itt megtalálja akit érdekel: www.fort-monostor.hu

Ami még érdekes, érdemes elemlámpát vinni, a föld alatt lévő egyes helyeken csak botorkálni lehet, nincs fény, és hogy kis gyerekkel nem érdemes idegenvezetve menni, nekik hosszú és unalmas, ahogy azt a csoportban néhány bőgő gyerekkel megtapasztaltuk.  Cipő koszos lesz, porban kell az erőd belsejében gyalogolni, meg kavicsokon. Mondjuk nekünk "tapasztalt túrázóknak" nyilván nem okozott nehézséget a séta föl és alá, azért láttunk elesni embereket a lépcsőkön.

A Monostori erőd mellett van még a Csillag erőd, amit csak kívülről tudtunk megnézni, április 1-től lesz nyitva.

Ezenkívül van még az Igmándi erőd, ide érvényes volt a belépőnk, jelenleg római kori kőtár van benne. Ez sajnálatos módon elhanyagoltabb, bár hamarosan itt forgatják a franciák az Asterix és Obelix következő részét.

Az utazunk során ma is és tegnap is sajnálattal tapasztaltam, hogy a 8-as és a 81-es utak mellett, sőt biztosan másutt is, rengetek a szemét. Tisztára szemétdombon élünk. Örömteli kivétel a következő beszámolóm.

Nagyvázsonytól Zádorvárig.

Vasárnap a Várnak a várak sorozat második túrájára indultunk Macival. Nagyvázsonyban sajnos még nem találtuk nyitva a várat, ugyanis 10 órakor nyitott, de egyébként látogatható, mindketten láttuk már.

Története dióhéjban: XV. században épült, Mátyás király ajándékozza vitézségeiért Kinizsi Pálnak. Mivel Kinizsi seregeivel védte az országot, főként felesége Magyar Benigna lakta a várat. Kinizsi halála után újra férjhez ment Horváth Márkhoz, aki lovas balesetben nyakát törte. Ezután harmadszor is férjhez ment, férje Kereky Gergely, erőszakos, durva ember, ezért Benigna megölette. A gyilkosság kiderült, ám Kinizsi tetteire való tekintettel az asszonyt nem végzik ki, de száműzetésbe vonul. Halála után a második férj családja szerezte meg a várat. akik a közelben lévő pálos kolostor romjaiból hozatnak építőanyagot a felújításhoz. Később a Zichy családé lesz, akik felépíttettek egy kastélyt is a közelben, így a vár már nem kellett nekik.

A pálos kolostor romjait a vártól a kék jelzésen lehet megközelíteni, kb. 1-1,5 km lehet a temető felé. Szintén láttuk már, (Pálos kolostorok romjai mozgalom) nagyon romantikus látvány az égbemeredő romokkal. Ide Kinizsi telepítette a pálosokat, és azért építtette a kolostort, mert ide akart temetkezni. Erre nem került sor, mert 1552-ben amikor a török elfoglalta Veszprémet, stratégiai okok miatt a kolostort felrobbantották. Köveit a kastély építéshez használták, így viszi tovább a történelem saját magát. A barokk kastély a Veszprém-Tapolca főút mellett áll, 1997 óta magántulajdon, sajnos nem látogatható.

Miután Nagyvázsonytól aszfalton kellett volna haladnunk, és nemrégiben jártunk erre, Vöröstón keresztül Barnagra mentünk (mindkét faluban szép kálváriát láthatunk) és onnan indultunk gyalog Zádorvár felé.

A gyaloglás néhány kilométernyi volt csak, a piros jelzésen, majd a piros-kéken. Barnag fölött szép volt a panoráma, a talaj kellemes, körben fenyők, az idő remek. Hamarosan elértük Zádorvárat, ahol Zsolti és Anita éppen csak kipakoltak. Felmentünk a kilátó toronyba megcsodálni a panorámát, majd átvettük a kitűzőnket, és visszagyalogoltunk.

Zádorvár: 363 m magasban gazdátlanul porladó romok a hegy tetején. Nagyon kellemes kirándulóhely, Pécsely felől is meg lehet közelíteni, már jártunk azon az útvonalon, a Tihanyi Gejzírit részeként.  A várat a Verzsenyi família építette 1384 körül, de birtokvita miatt a veszprémi káptalané lett, majd 1652-ben Zichy István kapta meg. Történelmi szerepe nem volt.

Manapság kirándulók látogatják szabadon, egy fallal körbevett hatalmas tisztást képzeljetek el, ahol tüzet rakni, főzőcskézni is lehet, de akár focizni is.

Miután visszaértünk az autóhoz, további túrára indultunk, a Balatoni kilátóhelyek mozgalom kapcsán.

Vasárnap lévén felkerestük a liliomkert piacot Káptalantóti határában, hogy egy kis kenyérlángost, más néven langallót ebédeljünk, és én vettem egy kis finom házi sonkát is. Bővebb leírást a www.liliomkert.hu honlapon találtok, érdemes megnézni annak, aki szereti a házi ízeket, fantasztikus házi sajtokat. Minden vasárnap délelőtt nyitva van.

Ezután Mindszentkállára indultunk, ahol a kocsma mellett hagytuk az autót, és táblával jelzett útvonalon mentünk fel a Kopasz hegyre. Első látnivaló a falu temploma volt, régi sírkeresztekkel az udavarában, majd a Kerekikáli templomrom. (Ennek megnézése a Templomromok a Dunántúlon mozgalom része volt)

A Kopasz hegyre 277 bazaltkő és 24 falépcső, azaz összesen 301 lépcső vezet fel, amit hajdan a munkások részére építettek, mivel bazalttufa bánya működött itt.

Egy falubéli kóbor kutyával nyomunkban felszuszogtunk a hegytetőre, ahonnan pazar kilátás nyílt a Balatonra, és az összes Tanúhegyre. Megéri feljönni, fantasztikus a panoráma. A szél nagyon fújt a tetőn, így hamarosan lesétáltunk, és hazaindultunk Székesfehérvárra.

A várnak a várak sorozathoz még egy megjegyzés: a szervezők nagyon kedvesek, és dícséretükre válik hogy minden várhoz készítenek leírást, és persze kaptunk csokit is. Mindenkinek ajánlom, ötvözi a természet szeretetét és a történelmi ismereteket.

Tata IVV túra

A négynapos ünnep tartalmasra sikerült, kezdem a szombattal, amikor túrázni indultam a családdal és Mariannal. Tatán az edzőtábor elől volt az indulás, a nevezési díj befizetése után, kaptunk egy színes térképet, a nevek felírásával nem bajlódtak. Elindultunk az általam már ismert és nagyon kedvelt Tatai Öreg tó felé. A jelzés végig a zöld pötty volt, könnyű volt követni. A főúton áthaladva leértünk a tópartra, és a parti sétányon folytattuk utunkat. A 10 km-es táv nem ígérkezett fárasztónak, főleg ilyen kellemes szép napos tavaszi időben. A parti sétányon mentünk, csodálva szemből a várat. A víz állása nagyon alacsony volt, homokos riviérára emlékeztetett.

A vár: Vízi vár, melyet Luxemburgi Zsigmond király építtetett 1400 körül, majd Mátyás királyunk 1470 táján újjáépíttette, emelettel bővítette. Tőle Corvin János örökölte meg, majd 1494-ben Ulászló királyé. A török egy rövid időre elfoglalta, majd miután visszakerült magyar kézbe, korszerű védműnek lett megerősítve. Olasz rendszerű bástyákkal, és a tó vízével elárasztott vizesárokkal védték. Kara Musztafa 1683ban Bécs felé vonultában felrobbantotta. 1727-ben Esterházy József országbíró vásárolta meg, és 1945-ig az Esterházy család tulajdona volt. Jelenleg múzeum működik benne.

A vár előtt elhaladva a kastély elé érkeztük, innen már földes úton sétáltunk tovább a fák alatt.

A kastély: Fellner Jakab alkotása, klasszicizáló késő barokk stílusban épült, nagyon szép angolpark veszi körül, mely több részletben van jelen a város életében. A kastélyhoz tartozó műemlék épületegyüttes része a kocsiszín és istálló. Ennek megfelelően lovasokkal is találkoztunk itt. A kastélyt Eszterházy Miklós 1762-ben kapta meg, róla tudjuk hogy művészet és pompa kedvelő volt.

A kastély május 1-től 10-18 között látogatható, péntek, szombat, vasárnap és ünnepnapokon. Belépődíj: 400 ft. Én már láttam, érdemes megnézni.

Továbbsétálva tehát a tó másik oldalán zöldövezetbe kerültünk, a parkot sok helyen átszelik patakok, a hátsó részén pedig az Átal-ér nevű szélesebb folyó ömlik a tóba. Végig kellemes romantikus sétaút vezet, ahol sok futóval is találkoztunk. Több futóversenyt is rendeznek a tó körül.  

A várral szemben lévő oldal végén volt az ellenőrzőpont, ahol friss óriási házikenyereket kentek meg lekvárral, zsírral, volt lila hagyma, házi paprikakrém, és szíves kínálat, vendéglátás. Kihagyhatatlan volt! A kenyereket szódavízzel lehetett öblíteni. Mi Mariannal és Csillával több kenyeret is befaltunk. Gondolom ennyi kalóriát nem is gyalogoltunk le. :-)

A Tatai kastélyegyüttesnek egy kiskastély is része, ami copf stílusú kerti lak, sajnos ezt nem tudom pontosan melyik, de mivel a kiskastély parkjában vertek tábort 1946-ban az olimpiai sportolók, és itt alakult ki a legendás edzőtábor, feltételezem, hogy ott kell keresni. De még ne szaladjunk előre.

Az etetőpont után visszaértünk a nyílt tópartra, még zárva voltak a halsütödék, de az emberek már mocorogtak, sétálgattak a tó körül mindenütt. Istmét átszeltük a főutat letérve a tópartról, és az angolparkon át a Cseke tavat kerültük meg.

Angolpark  A romantika fénykorában a főurak passzióból műromokat építettek. Esterházy Ferenc is így tett, római fürdőt építtetett, az angolpark műromjait  Charles Moreau építette fel. Az angolkert szentimentális jellegének hangsúlyozására török mecset is épült. A túra útvonala ide nem tért ki. Az angolpark is tele van forrásokkal, amik a Cseke tó vízét táplálják, és hatalmas platánokkal, különleges fákkal, cserjákkel.

A Cseke tó közepén pici hidakkal összekötött szigetecskék vannak,  horgászok veszik körbe, ez ugyanis halastó. Megkerülve a tavat, a műromokhoz értünk, itt hiányzott a víz a kis árkokból, de azért így is romantikus.

Mindenütt borostyán fut az erdőben, a földön a fákon, némi zöld színt kölcsönözve a tájnak. Hamarosan az edzőtábor hátsó kapujához értünk, és a táboron áthaladva értünk a célba, ahol emléklapot, és kitűzőt is kaptunk.

Az edzőtábor: 1948 óta itt van kialakítva az olimpiai edzőtábor. Azért alakították itt ki, mert Tata klímája hasonlított legjobban Londonéra.

Mi is megcsodáltuk a főbejáratnál lévő gömbszobrot, melyen az olimpikonok neve szerepel évek és sportágak szerint. Sajnos ahogy növekszik az évszám, egyre kevesebb a név. Az utolsó olimpiákon már szinte csak a kajakosok neve szerepel. Nagyon megható és egyben felemelő érzés volt olvasni!

Jó kis túra volt, Tatát pedig ajánlom kirándulás céljából is felkeresni.

Apróságok

Kedves fele-, és egészen barátaim,

Mostanság indult az év, így mindenki az évkezdés terheit nyögi, nem vagyok ezzel én sem másképpen. Nagyjából ez is az oka annak, hogy elmaradnak fenomenális kommentjeim, vagy feledhetetlen blogbejegyzéseim.

Az élet persze nem állt meg, történnek a dolgok csendben, csak idő nem volt megörökíteni. Szóval most egy gyors kis postban elmondanám csendesen folydogáló patakmeder mélységű életem apró szösszeneteit a közelmúltból. Dátumokkal persze nem terhelnék senkit, főleg magam nem. Ezt majd kiókumlálja, akit érdekel.

Célok

Mondom itt már fűnek-fának, de most akkor ki is hirdetem, hogy az alábbi cél elérése éltet majd a következő már nem egészen 24 hónapban:

Idén szeretnék felfejlődni futásban egy 3:45-ig, illetve a Velence 10x-en annyi kört menni, amennyit csak bírok, de legalább 200 km-t.

Ezek után jövőre év elején gondolkodás nélkül, amint az első kedvezményes időszak megjelenik jelentkezem a nagyatádi Ironman-re!

Ennyi. Nem húzom tovább. Vagy megy majd, vagy nem megy majd, de nekifutok. Mire várjak még? Ha ennyi idő alatt sem készülök fel rá, akkor soha. Szal ez van. Lehet csatlakozni :-D.

Edzés

Jelenleg éppen a dögrovás kategóriában vagyok. Nagyon csúnyán elkapott valami torokszorító betegség. Beszélni alig tudok. Akik ismernek tudják, hogy nálam ez mekkora probléma. Egy csomó kimondatlan gondolat szorul így a fejembe, ami meg elkezdi nyomni az agyalapomat és akkor jobb híjján kínomban postokat írok.

Mielőtt szombaton elért volna a kórság sem jeleskedtem nagyon. Csak tényleg nagyon kevés futás jutott. Kb. heti 1. Akkor is megfájdult belé a térgyem kalácsa. No, de sebaj, innen szép a győzelem.

Miután az edzések nem vettek el időt az életemből, több idő jutott másra, így örömmel tudatom, hogy már egész jól megy a korcsolyázás és a somogyi néptánc egyes elemei is :-).

Túrák

2 túra volt eddig. Azok is rövidek.

A Pite 20-on akkora sár volt, hogy úszni lehetett benne. Viszont kellemes időjárás volt. Meg utána lementünk Sikondára wellnesezni egy kicsinyt, szal végül is jól alakult.  Hát erről a 20 km-ről kb. ennyit tudok mondani.

Ja, igen. Abaligetről indult, ami a Mecsek.

Aztán meg most szombaton voltunk a Boglárka 17-en. Jó időt mondtak, ami meg is jött, miután végeztünk. Balatonboglárról indult és része az Észak Somogy kupának, ami gyorsan be is neveztünk.

Az idő végül is elfogadható volt. Sár kevés. 1 helyen mentünk csak mellé, ahol kedves idióta barmok átrakták a szalagokat egy másik irányba. Kívánok nekik hasonlókat egy hosszú és fárasztó túra végére.

Egyebek

Jelenleg a dolgok állása szerint még nagyon kérdőjel a hétvégi 4Run kupa első helyszíne, a debreceni félmaraton is. Jelenleg halmozott kihívásokkal küszködöm mind a beszéd, mind a levegővétel, mind az ízületi fájdalmak, mind egyáltalán a létezésem terén.

Elég drasztikus változásoknak kellene ahhoz történniük, hogy ebből minden felkészületlenségem ellenére félmaraton legyen a hétvégén. No, de hát csodák vannak, mi meg nem vagyunk csokipapírból, szal még az is lehet, hogy futok.

Oh, még egy. Kata nénitől kaptam egy rakat versenyről egy nagyhalom fényképet. Ezek többségét még én sem láttam. Van bennük néhány, amit majd külön postba fogok kiemelni, mert hmmm.... meglepő és mulatságos :-).

A képeket hamarost feltöltöm az albumok közé, amint megvagyok vele szólok.

Addig is mindenkinek jó felkészülést és élvezzétek a tavasz első lehelleteit (én meg élvezem a tavasz első hurutos köhögésrohamait :-)).

Dübörgés és Rock'n'Roll!

Fotók és könyv...

Felkerültek a síelés képei a bébielefántok blogjába. Igaz, csak egy része, de folyamatosan töltögetem. Nézegessétek, és vágyakozzatok vissza, és emlegessétek a 9 pontos túrógombócot...

Más. Figyelmetekbe szeretnék ajánlani egy könyvet, és a könyv kapcsán egy túrát. Mint már többeknek említettem, egyik túrás barátom könyvet írt a Kínai útjáról. A könyvet a TTT ajánlásával árusítják, ha valakit érdekel. Két barát utazásáról szól Kínába, a Transz-Szibériai expresszen utazva. Ehhez kapcsolódik, hogy az egyik szerző, Körmöczy Zoli barátom túrát is szervez.

Felkért segítségnek, s ha minden jól megy, a "Pétfürdői Tavasz" nevű,új túrán mint indítóember, oklevélíró, és zsíroskenyér-kenő fogok szerepelni. A fellépésem május 14-én lesz, és ezúton is elvárok minden bébielefántot. Természetesen a nem bébielefántos olvasókat is szeretettel várjuk!

A túráról előzetesen és röviden annyit, hogy rövidebb változatú távok vannak, de van két biciklis táv is. Az útvonalvezetés jónak tűnik, útba ejti például a szép és érdekes Ösküi Kerektemplomot is. Írjátok be a naptáratokba, és gyertek el!

A rövid távokra várjuk a kisgyermekes budapesti családokat is!! :-))

A túrán kapható lesz a könyv is, természetesen akár dedikálva, Melynek címe: "A vonat, mely Pekingbe visz". A túra díjazása szép kis kézzel készített agyag plakett lesz.

No, a reklám helyéért majd beszedem Zolitól a sápot....

A túra pontos információi megtalálhatók az idei 2011-es túrakönyvben, aztán majd a neten is.

Kincsesbánya 20,30

Szombati kötelező környékbeli túránk a Kincsesbánya volt. Maci hosszútávon, mi lányok pedig rövid távon indultunk. 30, azaz 20 km volt a cél. A 20 perces autózást 50 perces sorbanállás váltotta fel, mivel a nevezésnél éktelen tömeg várt minket tekergőző sorban. Nem akartunk boszankodni, inkább beszélgettünk az ismerősökkel. Megérkezett a Tatai futókülönítmény, élen Szilvivel, és örömömre Kenéz is itt eljött. Megjelentek Kati barátnőmék, aztán még sok Fehérvári és nem Fehérvári ismerős. Hát igen, jó régen találkoztunk, a decemberi pihenőre ráfért egy kis túrázás.

A pénz befizetés és jelentkezés után ismét sorban álltunk, ezúttal az itinerért. Azalatt Maci megvásármányozta az összes még be nem járt külön túrakiírás füzetét, és a frissen megjelent túrakönyvet. Én is kaptam belőle, ezúton is köszönöm neki. (Tamásnak üzenem ő is kapott) Miután Kriszti végigállta a sort, és megszerezte a pecsételős papírokat, elindultunk a megszokott útvonalon. Immár nem lehetett eltévedni. Nem is tévedtünk. :-)

Mindjárt hegynek fölfele erdei ösvényen, majd keresztezve a műutat ismét sorban álltunk. Ezúttal pecsétért, és mandarinért. Megpróbáltunk itt egy tömeget megelőzni, és az itt-ott havas, de fagyott úton gyorsabban haladni. Erdő még mindig, aztán völgy és odaértünk a Csurgói tóhoz. Kis fotózkodás a félig befagyott tónál, forró tea a termoszból, Mariann kiosztotta a banánokat, aztán tovább...

Felértünk a dombra, elkerülve a nyaralókat, sajnos aszfaltra érkeztünk, de kb. 1 km múlva, a Gaja-völgy bejáratánál ismét etap volt, majd a módosított útvonalon befordultunk az erdőbe. A pontnál csokit kaptunk. Sajnos a Gaja híd leszakadt, a patakon lehetetlenné téve az átkelést, ezért kellett kerülni egy picit.

Árokugrás, majd ismét ismerősök, Tatait és Balázst üdvözöltem, előre engedtek minket a dombra. A dombra felérve csodálatos kilátás nyílt a tóra, nekem ismerős, szívemnek kedves helyen jártunk. Régi és nagyon szép emlékek fűznek ide!

Az erdei ösvényen szembejövő forgalom is volt, mivel ez egy oda-vissza szakasz lett az útvonalváltozás miatt. Meg is jelent egy ismerős szembe, kendővel a fején. :-)

Körbepuszilt minket, aztán hamarosan én pusziltam körbe Zsuzsát és Zsoltit. Sajnos a Horgász büfébe ígért találkozójukat lekéstem, de ez nem rajtam múlt.

A szembeforgalmas szakasz után ismét sorban állás, ezúttal a kerítésmászáskor. Nagyon lassan ment, jeges volt a lépcső, és sokan is voltak. Egyszercsak átjutottunk, aztán fel a Vaskereszthez, ahonnan meg a Gaja-völgyre nyílt szép kilátás. Itt egy csúszós lejtős szakasz következett, majd az Alba Regia forrásnál ismét ellenőrzőpontunk volt.

Megint tea, némi falatozás, csokievés, aztán tovább barangoltunk a téli erdőben. Nemsokára elértük a közös szakaszt, majd ezen túljutva már a nyaralók között gyalogoltunk. Jó jeges volt a pálya, vigyázni kellett. Kereszteztük az aszfaltos utat, és vigégmentünk a gáton. Nemsokára beértünk a Horgász büfébe, ahol szintén ellenőrzőpont volt. Most már csak meg kellett kerülni a tavat, és felmenni a falu szélén az erődben. Azért még készült néhány fotó a tóról is rólunk is, ha felteszi Kriszta őket, majd jelzem.

Nemsokára elértük a célt, is természetesen ismét sorban álltunk, most a jól megérdemelt kitűzőért, és oklevélért. A túra jó volt, a szervezés is, bár több ember talán gyorsabban oszlatta volna a tömeget. A kitűző szép, az itiner és térkép rendben, a túra végén kínált zsíros kenyér elfogyott, de volt vajas és lekváros. Én három kis vajast vágtam be, és két pohár fincsi teát.

A célban üdvözöltük B. Feriéket, aztán elköszöntünk, és hazaindultunk a jól megérdemelt pihenésünk felé.

képek

Felkerültek a képtárba az újévi Somló túrás képek. Nézegessétek....

Siófok röviden

Egy tavalyról itt maradt jegyzet.
Gábor ígérte, hogy "majd lesz hosszú is, csak később".

De én nem hiszek neki, úgyhogy elégedjetek meg ennyivel :)

Kata: Naggyon jó: 2:15 körül futott be és egyáltalán nem tűnt fáradtnak.
Megpróbálom őt idézni: "Franya volt, tutkerály" ,meg még valami de arra a
szóra nem vagyok képes visszaemlékezni (már ezek is kicsit nehezen ragadtak
meg bennem) :-).

Tamás: ő egy állat. 1:36. No comment.

Gábor. ő egy állat, hogy ilyen semmi kondícióval nekimegy a dolognak.
1:55-öt futottam, de az tényleg laza volt, nem erőltettem, mert nem volt
értelme, nagyon kevés mozgásban volt mostanság részem. Az izmaim nem
sínylették meg, DE mindkét térdem bedurrant a futás után. Hétfő este
kénytelen is voltam bekenni Arkánum Senior balzsammal :-). Ilyen velem vagy
5 éve nem történt, pláne nem egy laza félmaraton után. Na, ja kérem, aki nem
edz, az így jár. Pont. Azért jól éreztem magam. Utazgattam a tömeggel, meg
élveztem az év uccsó futóversenyét.

Anita: a legprofibb szurkoló. Tartotta bennünk a lelket. Bár többnyire csak
Tamás szúrta ki a tömegből. Ki érti ezt?

Utána persze pizzázás. Az időjárás meg jó volt. Se meleg, se hideg. Pont jó.
Eső se volt. ippen király.