Esti félmaraton - Balatonalmádi

Prologus 12.45

Ma ismét eljött egy nagy nap. A bébielefántok egy kis, de annál elszántabb csoportja az utolsó rituálékat végzi otthonában (albérletében). Esőtánc, szűz- és véráldozat, Natur Arkanum sportbalzsamok betárazása, körömvágás, utolsó nyugalmi állapotú pulzusmérés(nekem kb. 47-48 - a szerk.), izoital hegyek elfogyasztása(ki tudja..), néhány kedvelt, aggresszívitásra búzdító zeneszám meghallgatása (ide nekem az egeret is!). A mai nagy "dübörgés" előtti utolsó esélylatolgatások: vajon hogy fog menni? Beférünk-e a 2 órába? Az utóbbi hetek eredményei alapján: "Mi az, hogy? Nagyon is!"

A terv a következő. Az éj leple alatt kis csoportunk a csatornahálózatán keresztül hatol be az épületbe a Pilátus feleségének elrablásához.. Bocs. Ez egy másik terv.

Szóval ketten Bp-ről érkeznek a kora délutáni órákban a helyszíni szemlét megtartani(milyen a víz, hol sütnek jó lángost, stb.), ketten(?) Kaposvárról egy kicsit később. Ők részletes beszámolót kérnek a már korábban feltérképezett vetélytársakról, útvonalbejárás eredményéről. A versenyt megelőző utolsó óra vészterhes perceiben elterelő modatokkal nyilvános helyen fennhangon olyanokat mondogatunk egymásnak, hogy itt fáj-ott fáj, a héten nem tudtam edzni, nem volt időm, a nagy melegben nem tudom hozni az igazi formámat, csak a részvétel a fontos, mi nem a helyezésre megyünk, az a néhány 70 év körüli futó (a mankóval) biztos megelőz bennünket. Miután szöveggel hatásosan eloszlattuk a jelenlévők gyanakvását, kinyomott hassal(már akinek szükséges) álldogálunk a sportkrémfelhőben és felszabadulva nevetgélünk - miközben mindenki keményen melegít. Mi így szoktuk. Kb. 10 perccel a rajt majd vesszük a fáradtságot és teszünk néhány bemelegítésre emlékeztető mozdulatot. A rajt előtti percekben már minden idegesen ugrál, toporzékol, csak mi igazi Bébielefántok őrízzük meg ősi nyugalmunkat és magabiztosságunkat - tudván, hogy "ezek" itt mind nem ellenfeleink.

Úgy érzem elég pontosan felvázoltam a várható történéseket.

Aki ma nem tud(ott) eljönni, ne csüggedjen. Hamarosan jönnek a már hagyományosnak tekinthető őszi futórendezvények, ahol ismét a bébielefántok népes táborának jeles képviselői jöhetnek össze - remélhetőleg a 2. generációs bébielefántos-pólókat viselve.  

"Versenyt még nem adtunk fel, ..és nem ma fogjuk elkezdeni!"

T.

Délibáb futás

No ez is megvolt.
Meleg is volt, sár is volt pára is volt és úgy általában - főlega szórakozottságomnak köszönhetően igen kalandos eseményen vagyunk túl. Később bővebben, eddig is a fotók:

Ha megengeditek (innen én első Vajda, míg fentebb Joco barátunk irogatott) kicsit jobban is kifejteném az események igen érdekesen gyűrűdző fonalzattyát. A úgy kezdődött, hogy ő visszaütött...illetve az egy másik film. Szóval Tamás reggel jött fel Budapestre vonattal. Úgy volt 10-kor indulunk Jocoéktók kocsival. Én korán hajnalban (kb. 10 perccel Tamás érkezése elött) kipattantam kiságyamból. Oszt uccu neki, merhogy az Örsön volt találkánk Tamással. Gyorsbevásárlás. Találka pontosan metro végemegállomásnál.

Innen trolival Jocoék. A trolira várni kellett (valami okból kifolyólag épp az orrunk elött ment el), így nem kellett sietnünk és volt időnk megázni a frissen eleredő esőben. Gond nem van. Jocoék elérve. Kocsi, baba, mama, haverok, buli, pomarancs bepakol. Irány a Hortobágy. Két utcával arrébb egy jó hangulatú tankolás után keletnek vettük útunkat. Kb. a második utcáig, ahol is Ági biztos, ami biztos alapon megkérdezte élete-párja-Jocót, hogy ugyan forgalmi-jogsi-és-egyéb-iratok vannak e nála? Miután Joco kellően fálháborodott ezen a sértő feltételezésen vissza is fordultunk a papírokért. Míg mi alant a kisház tövében várakoztunk (mostmár elárulhatom Honda Civic személyautóban) Ági még felhívta Jocót a lakásban, hogy biztos minden megvan-e? A felháborodott morranás mobilon keresztül is jól kivehető volt.

No, de innen már mentünk, mint a 6.20-as IC. Egész Füzesabonyig, ahol is Ágnes egy kóbor ötlettől vezérelve újfent megkérdezte, hogy a rajtszámokat, nevezéseket ugyan elhoztuk-e? A "te nem hoztad?" "nem, azt hittem te hozod" beszélgetésből sok jó nem sült ki, no de innen már nem fordulunk vissza. Már csak azért sem, mert a lejárót is eltévesztettük Hortobágy fele. Némi kapirgálás után (azért csak-csak földmérők vagyunk, úgy olvassuk a térképet, mint más a TV újságot), elértük a kilenc luku hidat.

Itt rövid szóváltásba keveredtünk a rendezőkkel. Ők viccesen megjegyezték, hogy "rajtszám nélkül nincs indulás :-)", mire Tamás viccesen lereagálta, hogy "és rajtszám nélkül lehet sátrakat döntögetni?". Tamást ketten befogtuk Nelsonba, így kaptunk új számokat. Hogy őszinte legyen most sem csalódtam a Bp Sportirodásokban, szépen kedvesen, ügyesen, gyorsan elintézték a problémánkat.

Aztán irány a puszta. A mezőny elindult. Mindhárman Bébielefántos poloba, ahogy az illik. Az első 11 km-en teljes napsütés. A helyi müsorszóró uriember még mondogatta is, hogy reméli egész végig így fog sütni. Ennek ellenére nem bántottuk különösebben. A meleg sokat kivett belőlünk. Én még mindig nem tudok menet közben frissíteni (meg kéne már tanulni), meg 2x ki is kötöződött a cipőm, így kicsit fartlek szerűen futottam a távot (miután megálltam mindig vágtáztam ugyanis, hogy a csapatot utólérjem, azért nekik legyen mondva bár futottak, de figyeltek rá, hogy bevárjanak). A második frissítőnél ezért taktikát váltottam és néhány száz méterrel a pont elött elkezdtem vágtatni, hogy mire a többiek odaérnek én már megoldjam a frissítést. Sajnos nem jött, be, mert Jocó "végre elkezdtünk futni" felkiálltással jött velem és persze a frissítőnél megint elmaradtam :-). Egy helyen raklapokon kellett átmenni egy kis patakszerű képződményen és volt egy hely, ahol nem volt mit tenni (kikerülni nem lehetett) bokáig kellett a vízbe gázolni. A vízzel nagy baj nem lett volna, de ez valami poshadt, büdös izé volt. Bűzlöttünk (ettől is) rendesen. Futás közben érdemes volt igencsak figyelmet fordítani a talaj minőségi változásaira. Nekem 3-4-szer, de a többieknek is néhányszor bejelzett a bokájuk egy-egy óvatlan lépés után. A terep ennek ellenére nem volt nehéz, de nem aszfalt, szal figyelni kellett.

Az utolsó elötti frissítőnél valami történt a csapattal: frissítés után bevártak! Muszáj vagyok megemlíteni, mert apró könycseppeket morzsoltam szét kis szemeimben, oly mértékben meghatott. Mer' ilyen még nem volt. Köszönöm fijugg.

Az utolsó frissítő elött kicsivel végre a felhők eltakarták a napot. Innen kissé jobban esett a futás. Tamás lassan magára is talált. Az utolsó frissítőtől fogva ugyanis gellert kapott. Teljes erőmből rohantam utána, hogy utolérjem, de csak vigyorgott és rohant. Én meg azon gondolkodtam, hogy ő milyen fehér tablettát találhatott a frissítőnél? Én szőlőcukrot kaptam, de ő lehet valami mást?! No innen már berohantunk a célba. Jocó kicsit lemaradt. Jó hangulatban és a tavalyinál sokkal jobb formában értünk be, ahogy ezt alant a képek is mutassák.

A beérkezés örömködése után. Kicsit frissítettünk. Beszélgettünk. Aztán indulánk haza. Az eső az indulás után 20 km-el talált meg minket. Épp úgy, mint tavaly. Innen már csak egy apróbb történés volt, mikoron Jocó barátunknak szólánk, hogy most, hogy elértük az M3-ast nem lenne rossz gondolat ráfordulni. Jocó hihetetlen reflexekkel ezt meg is tette. Majd közöltük vele, hogy bár a kézifékes forduló szép volt, de azért mi inkább mennénk Budapest, mint Miskolc fele. Miután ő ezen kis félreértését rögvest korrigálta is.

Mindez párbeszédesen kb. emígyen:

- Jocó nem itt kell lefordulni?

- Hol?

- Itt!

- A fene...

- De nem arra!!!

- ...aztahuncutúristenit...

A végére: technikai adatok:

Indulók: Jocó, Tamás, Gábor (Vajda)

Kísérők: Botond (Jocó junior), Ági

Szállítási eszköz: a fentebb kiemelt négykerekű.

Időeredmények: Nem tom, majd meg kék nézni.

Dátum: 2006. július 1. (?)

K&H maraton váltó

Üdv Bloggerek (Csak így magyarosan),

No, csak hogy utolérjük magunkat (hét végén Délibáb futás, arról is írni kell, az embernek már futni sincs ideje :-)). Szóval az év második Bébielefánt megmozdulása az immár hagyományosnak számító banki maratonváltó rendezvénye volt. Budapesten a Kossuth téren.

Sikerült egy maraton és egy félmaraton váltónyi embert is összeszedni. Ebben pl. az is segített, hogy jómagam két távot is teljesítettem. Ez valahogy ugyanis mindig így jön össze, hogy pont eggyel vagy kettővel vagyunk többen vagy kevesebben :-).

A Csapat: Anita, Betti, Gabcsi, Tamás, Maci, Laci, Lito és jómagam.

Az időjárással maximálisan meg lehettünk elégedve. Végig felhős volt az ég, de nem esett. A rakparton fújt a szél, de meleg volt. Szóval ideális.

Hihetetlen, de magáról a futásról sok mindent nem tudok írni. Viszonylag ugyanis rövid volt a táv. Az ember gyermeke még épp hogy csak összeomlott volna, oszt már vége is volt. Részemről kemény gyomorfájás, de hát ez nálam megszokott. A lányok nagyszerűen kitettek magukért.

Tamás a futás végén mindenkinek emlékplakettel kedveskedett. Ugyan ... nem kellett volna Tamás :-).

Aztan a szokásos levezetés: nyújtás, zuhanyozás, pizzázás és a többieknek levezetés Kaposvárra.

Hát kövezzetek meg, de én ennél többet erről most nem tudok írni :-). Inkább várom a kommenteket.

A képeket majd máskor töltjük fel (nekem valamiért nem megy a feltöltés, még nem jöttem rá miért, Hjaba ez a fránya technika).

Prága félmaraton

No csak, hogy teljes legyen az év (meg ne csak a Joco irogasson ide). A Bébielefántok hivatalos évadnyitó rendezvényére idén Prágában kerítettünk sört (uhhh...fránya Freud).

A város  csudajó, mindenkinek csak ajánlani lehet. Az időjárás a leghisztisebb nőket is megszégyenítő változatosságot produkált sajnos. Pillanatok alatt lett óriási zuhé és aztán szétmentek a felhők, akko meg meleg vót és ez így ment egész végig.

A futásnál is sajna ilyen idő volt. Elég nehezen tudtuk eldönteni, hogy hogyan is kéne hozzáöltözni. Az első felében dög meleg, oszt a végére azért megjött a hideg (talán jeges?) eső is. A Vltava amúgy az áradás szélén lavírozott, az ottani alsó rakpartot teljesen beborított. Elötte úgy volt, talán el is halasztják e miatt a verseny, ámde mégsem nem is.

A leggyorsabbnak Varga Laci barátunk bizonyult, ami nem is meglepő, hiszen idén már talán kétszer is edzett erre. Féltettük is rendesen, hogy ilyen túledzett állapotban mi lesz vele, de megúszta.

Tamás lett a második, de neki 18 km-nél bedurrant a lába, onnan átment vonszolósba. A végén már neki sem volt természetes a mosolya.

A nap meglepetés embere Gabcsi bácsi volt, aki betegségére hivatkozva eljött úgyan velünk a rajthoz, de nem indult el. Nem merte vállalni. Ez persze tök érthető volt, mi sem eröltettük. a meglepetés ennek ellenére az volt, hogy 18 km környékén a fordítónál szembe jött velünk! Azt mondta egy ideig áll a rajtnál és nézte a vidám futókat, de aztán nem bírta tovább és elindult utánnunk :-). No ilyenek a Bébielefántok! Hajrá Gabcsi bácsi.

Mi ketten Macival örömfutást rendeztünk. Szépen végigkísértük a mezőnyt. Az idő eredményt ezért nem is publikálom. A futásra 1-2 hétten Maciék egy 20 km-es túrán hozták ugyanezt az időt, pedig ott csak alig futottak bele :-).

A verseny alatt a frissítések elég tréh módon voltak megoldva. Pláne a mi magas igényeinkhez képest, amit a BpSportiroda alakított ki bennünk (el ne felejtsem ezért a reklámért majd pénz kell kérnünk tőlük ;-)). A befutónál majdnem kiszáradtunk, mert a célvonaltól majd 500 m-re volt a frissítő, amit egyrészt alig találtunkmeg, másrészt csak egy asztalra ömlesztve volt feltéve, így pl. mi Macival már lecsúsztunk a végén a banánról :-).

A városnézést itt most nem taglalom. Ha Párizs megér egy misét, akkor Prága is megér vagy 100 Miatyánkot :-).

Összegezve a futást. Maga a futás kellemes téli álomból való ébredéshez méretezett testmozgás volt. Az időjárás meg egy érdekes kihívás volt :-).

Az alábbiakban néhány képecske:

Elindulunk...

Lendületben az Elefántok:D

Szóval van ez az ötlet, hogy ha már vagyunk páran, akik többé-kevésbé együtt, többé-kevésbé járunk, többé-kevésbé futni ilyen mindenféle versenyekre, meg minden, akkor itt azt le lehet írni mert ez most divatos. Meg lehet idetenni ilyen fotókat.

Elsőre ami most volt, a Kékes Csúcsfutás, by vajdaur:

Itt vannak a befutok a Kekes csucsfutasrol, ami szombaton volt.
Eredmenyek: Joco volt a leggyorsabb, Tamast viselte meg talan a legkevesbe a dolog (legalabb is a kepekbol ez derul ki :-)), en meg ott voltam veluk :-).
Azert lefutottuk. Eljenek a Bebielefantok!!! Azert csak halkan meg megjegyeznem, hogy a tetorol Matrafuredig joreszt futottunk visszafele, amolyan levezetonek :-)).
Vegul is tok jo volt, bar kisse meleg. Tamas folyamatos utibeszamoloit es utvonal elemzeseit ugy 9,5-10 km-ig tudtam ertekelni onnan a hangja a zoxigen fogyasaval egyenes aranyban halkult a fejemben :-).

Közben ezek voltak:

"Előnyös" fotó: