Gemenc kör

Már jó korán Tamással és Macival, no meg bringákkal megspékelve Pörbölyön voltunk, hogy részt vegyünk a Gemenc kör kerékpáros túrán.

Miután megkaptuk az itinert, - negyed kilenc után - és tisztáztuk, hogy én könnyített változatot - 56,7 helyett 30 + 15 km-t tekerek, elindultunk, ki-ki a maga útján.

A fiúk Alsónyék, Sárpilis-Decs-Öcsény és Bárányfok érintésével rendes úton, én pedig a töltésen oda-vissza Keselyűs érintésével.

A töltésen nagyon jó biciklizni, főleg ilyen korai órán. Egy lélek sem sehol, a nap sütni kezdett, a töltés oldalában virított az őszi kikerics, sasok szálldostak a levegőben, nagyon jól éreztem magam.

Lazán tekertem, szaladt át előttem egy őzike, tisztára élveztem a helyzetet.

Kényelmes tempóban tekertem a Keselyűsi csárdáig, ott ittam egy üdítőt, megettem a csokimat, és visszakerekeztem Pörbölyre. Senkivel sem találkoztam egész úton.

Lazán két és fél óra volt, így bőven visszaértem a 11 órakor induló bicikliversenyre.

Még az oklevélre és kitűzőre vártam, a fiúk is megérkeztek, letekerték az ő 26 km-mel hosszabb körüket. No jó, versenybringával, meg izmos lábakkal könnyű.

Én is letekertem ugyanazt tavaly, de sajnos nem sikerült visszaérnem a 11-es bringaversenyre, ezért választottam most a könnyített megoldást.

11-kor elrajtoltunk mindannyian a versenyen, a srácoknak előbb csak a hátát, aztán egy kék ill. fehér pontocskát aztán már semmit nem láttam belőlük.

Még az általános iskolás gyerekek megelőzése is gondot okozott. Hát ezek úgy tekertek állva, mint az őrültek. Kb. 6 km-nél értem őket utol, éppen előztem, mikor már a 7,5 km-es fordulóponttól Maci és Tamás visszafele jöttek.

Bolyban, egymásra és az előttük lévő pasira ráállva.

Nos, én is nyomtam, kellő távolságra magam mögött hagytam minden kislurkót - nemá hogy még a gyerekek is megelőzzenek - és tekertem ahogy bírtam.

Egyszercsak megláttam Macit, bringát tolt maga mellett, gondoltam engem vár, milyen kedves. De nem. Sajnos defektet kapott, így lecsúszott a második helyről. Amit helyette Tamás szerzett meg, teljesen megérdemelve. (Bár a végén ő is defektett kapott, de már betekert azzal együtt)

A hölgyek között természetesen én értem be elsőnek, azt hiszem 42 perc volt a 15 km-es táv nekem.

Ezután következett a 8 km-es futóverseny, ahol nekem már nem volt kedvem résztvenni, megfájdult a térdem, meleg is lett, szóval puhány voltam.

Tamásnak viszont annyira jól ment, hogy két kört futott, azaz a 15 km-es távot teljesítette, ahol a megtisztelő második helyet érdemelte ki.

Így Maci felkúszott a harmadik helyre, neki bronzérem járt az elúszott biciklis ezüst helyett.

Összességében mérlegelve a bébielefántok éremgyűjtése hétvégén: egy arany, két ezüst, és egy bronzérem lett.

Szerintem tök jó. :-)

Kaptunk még újságokat, zsíros kenyeret, málnaszörpöt, bár a futóversenyen Tamásnak szállítmányoztunk egy kis vizet, mert elkélt volna frissítés a melegben.

Aztán bablevesevés egy kocsmában, és el.

Itt a vége, fuss el véle...