Futottak még.....

A szekszárdi bormaratonon futottak a bébielefántok.

Gratulálok névsor szerint Nagy Göde Zsuzsánnának, Sávoly Tamásnak és Vajda Gábornak. Mindhárom bébielefánt remekelt a nem könnyű megmérettetésen.

Sajt nem volt a befutócsomagban.

Ezen kívül volt még remek szurkolótábor - névsor szerint Hatta Anita, Jakab Erzsébet, Károlyi Csilla, és Tóth Krisztina személyében.

Volt       csigatempójú kiszolgálás az étteremben.

Volt       jóidő.

Volt       valaki aki beszámolót ígért?

Kincsesbánya 30

Már régóta vártuk ezt a közeli túrát, melynek nagy része ismert terep számunkra. Előre elterveztük, hogy futni is fogunk, csak a jó időért kellett esedezni.

Szombat reggel B.Feri jött értem kocsival, Macival, és Judittal megspékelve. Macival mindenféle kupákra beneveztünk, majd nyolc óra előtt picivel már sprinteltek is a többiek hegynek felfele. Én kicsit elbambultam, és később kezdtem el kocogni, de a hegy derekán beértem Juditot. Akkorra már a fiúk eltűntek....

Kellemesen kocogtunk Judittal, egészen a Kincsesbánya-Bakonykúti műútig, de onnét aztán iszonyú sáros terep következett. Sajnáltam a majdnemúj futócipőmet. :-((

Az első ellenőrzési pontnál ha jól emlékszem máris kaptunk egy balaton szeletet, és rengeteg túratársunkat lehagytuk. Ismét jól futható terep jött, aztán nemsokára elértük a Csurgói tavat, és aszfalton tudtunk továbbhaladni. Kocogásunk tempóját jól jellemzi, hogy egy gyalogos pasast alig tudtunk lehagyni.

Beértünk a Gaja-völgybe, ahol a Pisztrángosnál volt az ellenőrzőpont. Némi üdcsit magunkhoz vettünk (én egy részét 50 Ft-ért ki is engedtem) aztán tovább a Gaja-völgybe, a patak mentén. Itt már inkább gyalogosra vettük a tempót, ifjú barátném bizony nem bírta a futást.

A Varjúvárnál ismét utolértük a pasast, aki gyorsabban gyalogolt, mint ahogy mi futottunk. :-)A hegyre fölérve már egészen jó volt a terep, köves, leveles, nem volt sár. Néhány kerítésen átmásztunk, és leértünk a Bodajki sípályára. Most aztán "szakértő" szemmel néztem, hiszen egy kicsit (Jóságos Vajdaúrnak köszönhetően) én is tudok már síelni. Megállapítottam, hogy ha lenne hó, itt simán le tudnék siklani. :-))  De hó nem volt, sőt, egészen jó idő kerekedett. Nem kellett sapka sem, kesztyű sem.

Beértünk a faluba, és örömmel vettem észre előttünk szokásos nagy zsákjával haladó Atis barátomat. Aztán kocogni kezdtünk a járdán, Atis meg loholt mögöttünk. Próbálgatta ő is a kocogást. Dícséretére mondom, végig bírta velünk. (Igaz a másnapi túrára már nem jött el, talán mégis jól lefárasztottuk)

A faluban ismét ellenőrzési pont volt, a Gaja-vendéglőben kaptunk pecsétet. Aztán felmásztunk a Kálváriára, onnét vissza az erdőbe. Az Alba-Regia forrásnál kaptunk egy csokit. Következett egy kis emelkedő, majd a lejtőn lefele eszembe jutott, hogy férjem és lányom is indult a rövidebb távon, talán itt kéne velük találkozni. És lám így is lett. Megláttam őket szembejönni. (Akkor még nem tudtam, hogy rosszfele jöttek)

Völgynek lefele ismét kocogtunk picit, kissé el is kavartunk, de talán csak 200 métert. Ezután kerítésmászás, majd nyaralóházak, aztán kis kerülővel elértük a tavat. Megkerültük a sáros úton, bementünk a Becsali csárdába pecsétért, aztán lekocogtunk Kincsesbányára az aszfaltos úton.

A célban már kipihenten várt minket Feri is, Maci is. Teáztunk, ettünk egy kenyeret, és örültünk, hogy az időnk: 4 óra 17 perc lett. Azért mégsem voltunk gyengék. Igaz, csak 27 km volt a táv, és 386 m a szint. Valahogy sokkal többnek tűnt mindegyik. Talán a sár miatt. Vagy még most kezdenek az izmaink ébredezni a téli álmukból.

Kis családom is sikeresen teljesítette a 18 km-es távot. Mi lányok pedig csak félórával maradtunk le Macitól. Aki szintén félórával lemaradt B.Feritől. De mindig megmagyarázza. :-))