Mecsek éjszakai

A Kanizsa túra után Kaposváron a mexikóiban elfogyasztottuk a kajánkat. Ebédnek már késő volt vacsorának meg korán.

De mivel Joey-val mi készültünk az éjszakai túrára enni kellett.

Sajnos sem Vajdaúrat, sem Gabcsit nem sikerült rábeszélnünk egy kis esti testmozgásra. (utólag talán jól döntöttek..:-)

Mi már kétszer is el akartunk menni erre a túrára, de az eddigi éjszakai túráink előtt is mindig mentünk napközben is, ezért eddig valahogy nem jött össze.

Most végre sikerült.

6-ra megjelentünk a rajtban ahol rögtön Pesza kezünkbe nyomta a nevezési lapokat. Köszöntünk Csabinak is, aki a rövidtávosokat indította. Meg is kérdezte melyik távon indulok....no már a kérdés is sértő volt..:-))

Úgy terveztük hogy a Babás-szerkövekig lámpa nélkül megyünk.

Az útvonal ezen része ismerős volt, hisz nappal már nemegyszer megjártuk. A pont előtt azonban már elég félhomály volt. Itt ott belerugtunk egy- két kiálló ágba, kőbe.

A ponthoz közeledve kérdezte is Joey hogy talán mégis kéne lámpa. Mondtam neki hogy minek, hisz itt van a háromszög jel előttünk.

Így aztán elindultunk felfelé a jelzésen. Na ez aztán elég hamar gyanús lett, mert egyikünk se emlékezett emelkedőre ezen a szakaszon. A következő jelzésnél ki is derült, hogy háromszögnek háromszög de nem piros amin menni kéne, hanem kék..:-)

Ez volt az 1 tévesztés. Gyorsan visszamentünk a helyes útra és elértük kisvártatva a pontot.

Utána egy meredek kaptató következett a végén már-már sziklamászással. Nagyon tetszett noha oda kellett figyelni, mert nem volt veszélytelen út. Én még ezen a szakaszon nem voltam nappal, de Joey igen és magabiztosan haladtunk felfelé. Miután felértünk ismert csomóponthoz értünk.

Lereszkedtünk a Laci-forráshoz. Itt volt nem messze valami buli, ahol is petárdákat dobáltak a tűzbe. Messziről csak a durranásokat hallottuk. gondoltuk is, no itt levadásznak minket.

A pont előtt nem sokkal csatlakozozz hozzánk egy túratárs akivel aztán végig együtt haladtunk.

Így már vele tévesztettünk másodszor is. Igaz a mellettünk lévő vaddisznó röfögés is lehet befolyásolt minket. Nagyon sokat nem mentünk mellé, inkább az időveszteséget sajnáltuk.

Végül aztán a helyes útra lelve leértünk Orfüre. Elsétáltunk a tó mellett, egy meglepetéspontnál csokival kínáltak minket.

Elértük a Nagy-kő oldalát. Következő szakasz egy nehezebben járható út volt. Legalábbis éjszaka. rengeteg patakátkeléssel. Ugyan csont száraz volt a patakmeder, azonban a kövek elég rendesen nyomták a talpunk. Elértük a Lóri kulcsosházat, ahol isteni tea várt minket.

Tovább áltunk egy kis csalános emelkedőt leküzdve. Megtaláltuk a Kőlyuknál lévő pontot is, ahol a müködő forrásból merítettünk erőt.

Erre szükség is volt, mert következett egy bő 2 kilóméteres harc az elemekkel. A Zsidó-völgybe érkeztünk. Csomó kidölt fán, és sziklán kellett átverekednünk magunkat. Sikerült persze, de a helyiek szerint most nagyon békés arcát mutatta.

A következő szakasz nagyon monotonra sikerült. A Lapis felé tartottunk, monoton emelkedő tök egyenes út.

Mi azonban figyelmetlenek voltunk és megörülve egy jelnek balra vettük az irányt. kb. 1.5 km után jöttünk rá, hogy már nem a zöld hanem a kék jelzésen vagyunk. Annyira hasonló volt lámpafénynél...:-)

Ránéztünk a térképre és rögtön tudtuk, hogy elkurtuk..nem kicsit..:-)

Visszacaplattunk a keresztezéshez, és már a helyes úton kerestük a Sós-hegyi kilátőt. Végre az is meglett. Innen a Remete rét várt minket. Illetve egy igen vidám társaság. Többen kiabálták már messziről merre mentek a többiek. A legjobb volt amikor megtaláltuk az irányt, egy srác éppen a fának támaszkodva hányt. Miután végzett ennyit mondott. Erre mentek..:-) Az útvonal vége már a jó ismert Mecsekszentkút-Éger völgy útvonalon haladt.

Kicsit lassan tudtunk haladni a néhol nehéz terepnek köszönhetően.

Végül 8.20 percet mentünk. Igaz ebben benne volt a 3 tévedés, ami legalább 30-40 perc volt.

Teca mamánál átvettük a díjazást és kaptunk finom virslit ami nagyon jól esett. Végül megtudtuk, hogy a rövid távon 120 induló volt, a hosszún pedig 38.

3.52-kor már ágyba is kerültünk..:-)

De hát ez egy ilyen műfaj! 

Kanizsa 30

Idén zsinórban harmadszor vettem részt a túrán.

Tavalyelőtt Joey-val voltunk az 50-es távon, tavaly pedig Erzsivel a 30-on.

Szimpatikus ez a túra nekem, ezért idén sem maradhatott ki.

A rajt előtt kaptunk egy hőálló fémpoharat. Ez nem gyakori a túrákon.

Joey és Vajdaúr társaságában indultunk el Dr. Mező Ferenc gimnáziumból.

Az első pontig ami a csónakázó tónál volt,olyan bemelegítésnek szánt sétálással haladtunk. Majd beelőzőtt 2 futóhölgyemény, erre mi is elkezdtünk kocogni.

Elvileg kocogósra terveztem a túrát Joey-val, de Ő nem tájékoztatta erről Vajdaúrat..:-)

Így rögtön Vajdaúr siránkozásait kellett hallgatnunk. (persze nem gondolta komolyan.)

Végül egy jó tempójú gyaloglásban kiegyeztünk. Eltévedéstől nem kellett tartanunk, hisz azért már ismerős volt az útvonal. Bagolán keresztül értük el a Liszói szőlőhegyet ahol szép kilátás volt. Vajdaúr fotózott végül, így majd dokumentálja képekben is.

Miklósfai parkerdő elött vívtunk egy kis dzsungelharcot, mert a tó bal oldalán maradva az eddig megszokott piros jelzést követtül. valószínüleg a tavat megkerülve elkerülhettük volna a csalános őserdőt. De legalább kicsit morcoghatott Vajdaúr..:-)

A pont egyébként nagyon kellemes parkos helyen volt. Ittunk egy kólát!, meg pár sütit és továbbálltunk.

Itt-ott azért belekocogtunk. Az utolsó ponton a megszokott pogácsával vártak már minket. Innen pedig már a cél várt.

Igényes oklevél, kitüző volt a jutalom. No meg az elmaradhatatlan ajándéksorsolás.

Klassz kis fémflaskát nyertünk Joey-val. Vajdaúr egy plüss zsiráfot, amit kisírtam tőle..:-)

Kellemes délelőtt volt.