Hegyek királya és királynői

Így ahogy mondom. Királya, és királynői.

Idén ismét nyomultak a bébielefántok a 12. Hegyek Királya versenyen, Lamatsch János barátunk meghívásának köszönhetően. (Ezúton is köszönjük neki a jó szervezést, remek versenyt)

Idén a Maci, Erzsi, Csilla trió indult Tarjánba, hogy teljesítse két napon át a rövidebb távot. Az idő kissé meleg volt a futáshoz, de a tavalyi jeges-esős időhöz képest szavunk sem lehetett.

A távot is le kellett nyesni (nem kis örömömre) így 8,8 km volt a napi penzum, kb. 230 m szinttel. A sár miatt most nem a táborban volt a rajt, és kimaradt a napraforgó vagy kukorica tábla. Egyáltalán nem bántuk, így is volt emelkedő bőven.

A rajt után Macinak már csak a távolodó kendőjét láttuk, aztán az első komolyabb emelkedőig mi is futottunk Csillával valahol a vége felé a sornak. Az emelkedő gyalogos tempóban teljesíttetett, egyrészt nagy volt, másrészt meleg volt, harmadrészt mert nem bírtunk felfutni.

A frissítés is a szokásos volt a szokásos helyen, a csúcs előtt és után. Sok sok ismerős futott, a hangulat remek volt, és sokan buzdítottak bennünket.

Aztán a csúcsot teljesítve ismét nekiindultunk, immár aszfalton enyhe lejtőnek, azt már természetesen futva, nagy tapsok között célba érve, ahol Maci már kipihenten várt minket.

Csilla előttem ért be, friss fiatalos lendülettel, ahogy kell. (Másnap ez fordítva történt)

A verseny után hazamentünk, idén nem volt szállásunk, mivel kétnapos lett a verseny.

Délután mindhárman kellemes izomlázak közepette pihengettünk, még Maci is elfáradt.

Másnap folytatódott a küzdelem, picit korábbi rajttal, és picit felhősebb idővel. A teljesítés hasonlóan sikerült az előzőhöz, és bár Maci azt érezte jobban ment neki, én azt, hogy rosszabbul, az időnk szinte ugyanannyi lett mint első nap.

Macié 54 p körül, a minénk 77 p körül. (Nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. Vagy mi.)

Az izomláz megvolt rendesen, így jólesett verseny után leheveredni a táborban az árnyékba. Beszélgetve vártuk a hosszú távos befejezőket, sok ismerős volt, akiket ritkán látunk, de örülünk nekik. (Demény Csabi pl. a fő támogató- neki is köszönjük ha olvassa - aztán László Szilvi - aki mindent megnyert hosszú távon)

Az eredményhirdetésig rengeteg időnk volt, megebédeltünk a táborban, szintén Jánosnak köszönhetően, meg is fürödtünk, majd vártuk a díjátadót.

A díjátadó szokásos kupaátadással, (fotó készült, majd felteszem) nagy nevetésekkel, jókedvűen zajlott, bár az időjárás közben tombolni kezdett,  eső esett, szél fújt, ahogy kell.

Szép nagy kupát kapott a Maci, miután korosztályában első helyett szerzett. Csilla is első helyet szerzett a lány korosztályban, ő kisebb kupát kapott (ezt Vajdaúrnak üzenem hogy nem csak ő volt méltánytalanul díjazva) én pedig második helyet szereztem az öregasszony korosztályban, és kisebb kupácskát kaptam. Amitől nem is érdemeltem volna nagyobbat. (no persze ez is nagyobb, mint bármelyik túrás kupám)

A hegyifutás eredménye 1-1 kullancs volt a lányoknál, amit még időben meggyilkoltunk. A hajunkban több kilónyi nyárfavatta, pocakunkban marhapörkölt, tarsolyunkban pedig kellemes élmények, a combunkban viszont rettenetes izomláz.

Este azért megnéztem a tévében az Erzsébet királynő c. filmet. :-)

Jövőre Veletek ugyanitt.