Emléktúra Ozorai Pipo nyomában

Vasárnap mivel szükségem volt a DDK kupához egy Tolna megyei túrához, fenti kirándulást terveztem be.

 A reggel hasonlóan indult mint szombaton. Esett. Nem kicsit. Nagyon.

 De nekiduráltam magam, és 8-kor már a rajtba toporogtam. Igaz csak a 22 km-es távot választottam. Ez itt most csak a közepes etap volt. De ma siettem haza.

 A rajtban találkoztam Tatai mesterrel, Rékával és Balázzsal. Együtt indultunk el a túrán.

 Én már többször voltam ebből a rajtból is ezen a túrán, és csak annyit néztem, hogy piros. Nosza el is indultunk Tatai Lacicval a többieket hátrahagyva fel a pincék között a kis kápolnához. Jelzések megvoltak az eső esett. Aztán volt egy nagy pocsolya, amibe sikerült ügyesen beleülnöm:-)

 Így már nem csak felül, alul is vizes voltam.

 Végül Kisszékelyre értünk. Amivel nem is lett volna baj, csak ha elolvasom a leírást akkor kiderül, hogy idén nem erre kellett volna jönni. Azért Csipai Gyuriéktól megkaptuk a pecsétet. Tatai innen hosszú távra el, én meg tovább a cél felé.

 Ennek az iránynak az előnye, hogy gyakorlatilag mindenkivel találkoztam aki indult, hisz szemből jöttek. Sok ismerőssel találkoztam, és mindenkivel váltottam is pár szót!

 A túra végére jutott egy nyílegyenes sáros, dagonyázós földút, ami azért annyira nem tetszett. Mielőtt célba értem volna, találtam egy kutat, ahol lemostam magam, cipőstől, zoknistól, majd a szél meg is szárított. A célban meg is kérdezték, hogy túráztam egyáltalán, mert olyan tiszta vagyok?...:-)