Három napig a Hegyek Királya-i voltunk

Három napos futóversenyre indultunk szombat reggel, Maci, Vajdaúr, Tamás és én. Lelkes rendezés, kedves emberek, esőre álló idő fogadott bennünket Tardoson, a német nemzetiségi táborban.

Maci és én mindjárt három napra neveztünk, Tamás és Vajdaúr csak egyre. Tamás abból a megfontolásból, hogy neki szombaton családi dolga van, Vajdaúr pedig abból, hogy hátha nem bírja.

Mi Macival rövid távra, a bátor ifjak pedig hosszúra neveztek, felkészülés jegyében az Ultrabalatonra.

A rajt után a már megszokott módon utolsók között értem fel a hegyre, idén nem napraforgóban, búzában kellett futni. Sok-sok ismerős haladt el mellettem, de nekem csak az volt a célom, hogy teljesíteni tudjam a 12 km-es távot, 250 m szinttel. (Hosszútáv 30 km, 3*250 szint)

A búza végén a hegy karimájára felérve már elfogyott a szuflám, hiába semmit nem edzettem mostanában. Szépen belegyalogoltam, nem gyötörve magam, aztán lejtőnek ismét futás, majd következett a hosszú kavicsos emelkedő a frissítőpontig. Csak gyalogolva bírtam, és a frissítés után hátra volt még egy dombra fel- és le szakasz. Mivel azon vissza is kellett jönni, itt találkoztam a srácokkal, picit szurkoltam nekik, és mondván hogy had menjenek a jobbak, szépen félreálltam, és felgyalogoltam.

Minden jelentősebb futó lehagyott, kezdett elfogni a "minek is vagyok itt" érzés. Elkeseredtem hogy mennyire rosszul megy, de aztán a hegytetőről vágtatásban lefele meg tudtam előzni pár embert.

Elég kínos, hogy a 72 éves Lencsés Éva nénit nem bírtam utolérni. :-) Igaz, ő már jónéhány maratonon túl van, és remek formát mutatott most is.

MIndegy, nekem csak magammal kellett versenyeznem, és igyekeztem futótempóra váltani a következő szakaszon, ami aszfalt, és emelkedővel kezdődik. Innen már aztán lejtő van végig, könnyebb szakasz, nem is kellett megállnom, és kezdtem élvezni a futást.

A következő frissítőpontra nem is volt szükségem, nem kértem semmit, a gyomrom eléggé odavolt az izgalomtól. A cél fele ismét a búzában, de völgynek sokkal könnyebb volt.

Aztán beértem, az időmmel nem lehet dicsekedni, de tök jó kedvem lett, hogy megcsináltam.

Igaz a célban azzal fogadtak, hogy hol voltam eddig, de ez nem vette el a kedvemet.

A felhős-napos időben takaróba burkolózva vártuk a hosszú távos barátainkat, és beszélgetéssel töltöttük az időt. Mert ugyebár Maci már sokkal előbb beért, így együtt ücsörögtünk.

Aztán megjött Tamás és Vajdaúr is együtt, nagyon jót futottak, semmi fáradtság nem látszott rajtuk.

Megkerestük a szállásunkat, és egy rövid esti sétán kívül (aminek feléről Vajdaúr visszafordult hogy fáradt) csak döglöttünk a tévé előtt, és próbáltuk az előző éjszakai nemalvást bepótolni.

2. nap

Reggeli a panzióban, aztán irány Tarján, most korábban volt a rajt, és olyan hideg idő lett, hogy hiányzott a kesztyű. Majdnem megfagytunk Vajdaúrral. Tamás hazament, estére vártuk vissza.

A hidegben a szervező még kiosztotta az előző napi nyertesek díjait, (itt mindenki kupát kap) megköszöntöttünk egy szülinapos indulót, énekeltünk egyet, aztán fagyott lábbal kézzel és füllel elindultunk végre.

Ma sem lett számomra könnyebb a hegynek fölfele futás, sőt annyira sem ment mint tegnap. Jött az elkeseredés, aztán a végén - már megint egyedül maradtam mert az eleje elment, a vége meg messze volt a társaságnak - beért egy tájfutó pasi, és végigkocogtuk az utat.

Egész kellemes volt beérkezni, ezúttal is Maci várt.

Elmentünk fürdeni, mert már a harmadik percben csorgott rólam a víz, a hajam teljesen csöpögött, annyira párás volt a levegő.

Mire visszaértünk, szakadni kezdett az eső, és a kocsiban ücsörögve szurkoltunk Vajdaúrnak, aki az eső és sár ellenére derekasan helytállt a mai 40 km-es távján.

De mikor beért, szidta az eget rendesen, és emlegette Tamást, hogy a megrendelt esője ideért.

Aztán vissza panzió, tévé előtt döglés, majd este Tamás megérkezett egy láda süteménnyel, aminek nagy része a hasunkban kötött ki energiapótlás gyanánt.

3. nap

Ismét későn lehetett kelni, bereggeliztünk, és elrajtoltunk, ki-ki a maga távján.

Ma meglepődtem magamon, azt vettem észre, hogy már a kavicsos emelkedő végénél járok, és még nem kellett megállnom. :-)

A külön kis hegyecskét ezúttal kihagytuk, a szervezők a nagyfokú csúszásveszély miatt nem engedték ma ide a versenyzőket. Szerintem helyesen tették, mivel tegnap volt már pár esés, az esőzés után.

Így a táv majd 2 km-mel lerövidült, és végig tudtam futni. Nagyon jól esett, tele lettem energiával.

Lehet hogy csak edzenem kellene?

Maci is jól teljesített, és a két keményfiú is hamar legyűrte a napi adagját, ami most 20 km volt.

Aztán bevártunk mindenkit, és csöpörgős időben eljött az eredményhirdetés is.

Mindannyian megkaptuk a szép kupánkat, és hazaindultunk.

Az egyéni élményeket a kommentekben várom.

Fotók megtekinthetők a http://sprintfutoklub.fw.hu/ oldalon.