Út az ismeretlenbe - avagy a Kőszegi hegység rejtettebb értékei

Már péntek este ellepte a bébielefántcsorda Kőszeg ékszerdoboz-szerű kis városát. A csorda különböző helyekről érkezett, (FehérVár, KaposVár) különböző tervekkel.

Vajdaúr bőszen edz az Ultrabalatonra, tehát futást tervezett 30 km-en, a többiek, Maci, Tamás és én, Erzsi pedig gyaloglást hegyen-völgyön át, 30 km-en. Jó kis szintes túrának ígérkezett, és ilyen melegben a 900 m szint meg is izzasztott mindannyiunkat.

Mindig hangoztatom, mennyire szeretem ezt a környéket, és ezúttal ismeretlen értékeket kínáltak a túrán. Az ismert értékek - melyek a legtöbb túraútvonalban szerepelnek - Hétforrás, Kálvária, Óház kilátó, Stájer-házak, Szent-Vid, már ismertek voltak számomra, ezért izgatottan vártam az újabb felfedezési lehetőségeket a volt vasfüggöny körül.

A Jurisics várban volt a nevezés, ami gyorsan szervezetten zajlott. Szép kis itinert kaptunk, színes térképpel, a főbb látnivalók ismertetésével, szint és távadatokkal. A jelzések végig kitűnőek voltak, nem lehetett eltévedni. Netán Vajdaúrnak ellenvetése van, hogy el lehetett, akkor lentebb a kommenteknél jelezze majd.

Már a vár elhagyása után 5 perccel találtam egy helyes lányt, akit magunkhoz invitáltam, a fiúk örömére. Euridike végig velünk tartott, sőt az éjszakai túrán is a bébielefántokhoz szegődött. (Mint tudjuk, jó társaságban röpül az idő)

A várost a Kincs-villa mellett hagytuk el, és az Ördögárokban haladtunk fölfele. Nagyon szép árok, szűk, kétoldalt sziklás partfallal. Hamarosan felértünk a dombra, innen szép kilátás nyílt már a városra. Itt volt az óriás gesztenyefa, ami sajnos elkerülte a figyelmemet. Ezt csak az itinerben látom most utólag. Innen egy szép erdőben vezetett az út, és megtaláltuk a Szálasi bunkert. Sajnos zárva volt, de a szervezőktől megtudtuk, egész föld alatti járatok, termek voltak neki berendezve a meneküléshez. Most tárják fel, mivel aknán kell lemászni, csoportoknak nem igazán veszélytelen, és nem sok a látnivaló. Egész alagút rendszert rejt a föld mélye itt a határvonal alatt.

A bunker elhagyása után még mindig erdőben, felértünk a nagy parkolóhoz, (innen lehet a Hétforrás és az Óház fele menni) majd pici aszfaltozás után ismét erdőben, hátulról értük el a Vöröskeresztet. Ezután a Kendig megmászása következett, ami már egészen izzasztó volt a nagy melegben. 9-kor indultunk, hiszen ráértünk bőven, mert a Somló éjszakai túrára készültünk, amit csak este 9-től lehetett megkezdeni.

A Kendigre felérve az első ellenőrzési pontot is megtaláltuk, aztán vissza a hegyről egy kanyarral a Titkos Bunkernél kötöttünk ki. Érdekes aknák, kerítésmaradványok vannak itt, a mende-monda szerint lehet hogy a Szálasi bunker része, de lehet hogy csak kutakat fúrtak és vizet kerestek.

Mindenesetre izgalmas környék, talpnak jó talajjal, kicsit sziklás, fenyőavaros. Következett az Asztalkő, majd Apostolok fája, mindkét helyen ellenőrzőpontokkal. Finom fanta, málnaszörp, majd mindenféle kenyér volt az ellátás. Pontőrök nagyon kedvesek, ügyesek, magyarán szuperek voltak.

Az Apostolok fája után kis tanakodással megtaláltuk az útról letérve a Gyilkos sziklát. A monda szerint innen lőttek le határsértő embereket. Vagy legalábbis egyet. Ide felkapaszkodni jó kis kaland volt, és következett a számomra legérdekesebb rész, végig a volt határon, a határkövek mentén egy hegygerincen mentünk.

(Fotók készültek, fel is ügyeskedtem a képtárunkba, nézzétek meg!)

A határgerincen illúziót keltően lövöldözések hallatszottak valahonnan. Lefele a gerincről térdgyepáló menet volt, majd kis patak következett, és sűrű erdőben voltunk ismét, majd megint felfele mászhattunk, de már enyhébb emelkedőnek.

A Holler barlangot nem látogattuk meg, de a jelet láttuk, inkább gyönyörködtünk a Kalapos kövekben. A szép kitűző is ezeket a furcsa formájú sziklákat ábrázolja. Itt volt ismét egy etap, ahol finom pogácsával kínáltak bennünket.

A hegytetőt meredek lejtő követte, ez már nem is újdonság, Euridikének fájt a térde, az enyém jól bírta. Szépen lassan beértünk Velembe, ahol végre Maci is látott egy döglött kígyót, ezidáig csak mi, lányok láttunk már vagy hármat. (Fúj) Velemben megtámadtuk a községi ívóvízcsapok egyikét, jól esett a felfrissülés. A falut elhagyva a Cédrusnál ismét pont volt, fanta, víz, és kóla, amit Maci már nagyon várt. A szervező fiú mesélt még pár dolgot, mi megdícsértük a túráját, és megígértük neki, hogy írunk róla jókat. (Itten írom!)

Beértünk nemsokára Cák-ra, a szép Cáki Pincesoron át hagytuk el a falut, a Pogányok fele. Egy kis ösvényen keresztül mentünk, ahol teljesen frissen festett jelek voltak, kis mocsár, érdekes növények, kis tó. A pincesortól már ismerős volt megint az út, meg a Kenyér-hegy, aztán hamarosan be is értünk a városba.

Dícséret a szervezőknek, szerintem remek túra volt. Jó ellátással (hú, valahol csokit is kaptunk szerintem) jó útvonal vezetéssel, szép kitűzővel. Mindenkinek ajánlom! A jó túrához hozzájárult a napocska is, aki végig sütött, ha meg nem, az még jól is jött, no meg a jó társaság.

A Jurisics vár egyik fája alatt Vajdaurat is megleltük, és elvittük pizzát enni, és nagyobbat evett mint mi.  Aztán nem sok kedve volt az éjszakai túrához.

A  Somló éjszakaihoz pedig csak annyit, hogy szuper volt, jó sötét, jó és bő ellátás, a végén isteni somlói galuskával. Ja, és jól eltévedtünk a végén. :-)