Mindenszentek napján a Normafánál (Elmaradások - part 1)

Megsajnáltam Erzsit, hogy kitartó szívós munkával egyedül próbálja elvinni a
hátán a blogot. Nekidurálom magam és megpróbálom behozni a lemaradást. Na
persze az is hozzátartozik, hogy túl sok írnivalóm nem volt eddig, de most
talán magamra találok lassan futás és ezzel együtt írás ügyében is.
Fordítva ülve az időgépbe, kezdem az aktuális edzésbeszámolóval, ami közben már nem annyira aktuális. Sajnos egy rosszkor jött külföldi utazás miatt a szezonzáró Balaton parti kocogás kimarad, így aztán megint oda a motiváció vagyis ez az utolsó olyan edzés, amiről érdemes legalább egy keveset írni.

Nagyon régen volt olyan, mint a héten, hogy sikerült a heti 3 edzést
betartanom (na jó, kicsit csalok: a hétbe a hosszú hétvége miatt nov. 1. is
beleértendő).
Csütörtökön a csodás őszi napsütésben toltam egy hatost a Kopaszi gáton (vagy hogy kell írni). Érdekes hangulata van, de valahogy mégse annyira szeretem. Azt hiszem túlságosan modern és túlságosan mű nekem. De ez van közel és legalább mégiscsak zöld többé-kevésbé.

Szombaton pedig egy szokásos, szóra sem érdemes 8 kirit toltam a Rákos partján.

Aznap este szembejött velem egy nagyon hangulatos fotó az őszi napfényben fürdő Normafáról. Teljesen magával ragadott a hangulat. Persze sejtettem, hogy ha épp nem jókor megyek ki, akkor nem számíthatok semmi jóra, de aztán csak meggyőztem magamat.

Így aztán november elsején kitaláltam, hogy menjünk ki családilag. A gyerekek eljátszanak a játszótéren, meg tolnak perecet aranyáron, én meg addig futok két kört, ami elvben 10 kili. Ez végül nem teljesen sikerült, mert a második körben benéztem egy elágazást és így akaratomon kívül lerövidítettem kicsit a kört.

Hát, ha eddig nem tudtátok volna, akkor most szólok, hogy jó időben, ünnepnapon a Normafának a közelébe sem szabad menni. Annyi ember volt, de annyi, hogy szerintem a hegygerinc métereket kopott :(

Tényleg ennyire nincs semmi más hely a környéken ahová menni lehet?

Én ennek ellenére eléggé élveztem a dolgot, meg próbáltam is olyan utat keresni, ahol nincs emberár, de ez nem mindig sikerült sajnos.

Mindenesetre most egy ideig megint nem megyek arra, hacsak nem kora reggel, de az meg mindig problémás.

Barlangtól-Barlangig

Vasárnap reggel enyhe tavaszi időre ébredtünk. Egyeztettük óráinkat, és elindultunk Macival Margita maratont levezetni, egy sétálós, kellemes túrára a Budai hegységbe.

A túra a Szemlő-hegyi barlang bejáratánál indult, sokkal kevesebben voltak, mint tavaly. Az útvonal jó szintes, ezért vittem a túrabotokat is, aminek bizony nagy hasznát vettem fölfele menet, de főként a meredek lejtőkön.

Segített kímélni picit fájó térdeimet. Macinak is fájt a talpa egy kicsit, de azért mindet hegyet megfutott, neki kellett az edzés, meg az önigazolás.

Nekem nem kellett. Csak a lassú séta a szép környezetben. Ezen kicsit össze is vesztünk, de aztán maradt az én verzióm. :-)

Egy-két utcán átvágtunk, aztán két házikó között meredek lépcsősor vezetett a Mátyás-hegy teteje felé. Nagyon érdekesnek és izgalmasnak találom ezeket a természeti szépségeket. Bár a lépcsőn lihegtem fölfele, szép volt a kilátás, és a nap is kisütött.

Csináltunk is jónéhány fotót, máskor úgyis sajnáljuk erre az időt. Az első ellenőrző pont után ismét picit fölfele vezetett az út, jól kiszalagozott pontosan követhető volt. Imádom ezeket a fajta erdei ösvényeket, sziklás talajjal, levelekkel. Sár nem volt sehol sem.

Fölértünk a Hármashatár-hegyre, Maci beszélgetett a pontőrrel, én meg hiányoltam az innivalót. Jó sokáig gyötört a szomjúság, mert elkövettem azt a hibát, hog nem vittel magammal semmit.

Ahol pedig ennyit kell felfele gyalogolni, ott izzad az ember, és szomjas is lesz.

Mire Maci futva utolért, éppen egy nagy őzike bámult rám, és szaladt át előttünk az ösvényen. Csak úgy villogott a fehér feneke. :-)

Következett az Újlaki hegy, aztán a Homok-hegy, aztán a Hűvösvölgyi Nagyrét. Nyitva tartó büfé sehol. Még jó hogy a kedves pontőr srác adott egy kis vizet, jószívvel.

Nagyhárs-hegy, Kishárs-hegy, nem akarom részletezni, két kilátót is érintett az útvonal. Az egyik szerintem vadiúj, legalábbis nem emlékeztünk rá, hogy itt lett volna tavaly, és úgy is nézett ki. Nagyon ötletes kis csavaros kilátó. A fotókon meg lehet nézni, sikerült megörökíteni ezt is.

Sajnos föl nem mentünk,  a tegnapi túra után én már nem kívántam a plusz lépcsőzés lehetőségét.

Lejtőn leereszkedés, aztán az erdő után kiértünk megint a házak közé, végre volt egy nyitvatartó bolt, ahol tudtunk venni kólát. Nagyon szomjas voltam, nagyon jól esett. Kösz Maci. :-))

Az Apáthy sziklánál már jópárszor jártunk, az odavezető lépcsőt most alulról tehettük meg. Nekem nem jelentett örömet. :-) Maci persze felszaladt rajta mint a zerge, és vigyorogva várt, én meg alig kaptam levegőt.

Szépen körbe barangoltuk a Budai-hegység legjobb részeit, megmásztuk a Vaskapu hegyet, ahol kis extra, hogy kötél mentén lehet fölkapaszkodni a pecsételéshez. A pontőrök szép kilátásban gyönyörködhetnek, a túrázók pedig tehetnek egy kis extra kitérőt. Ez tavaly is tetszett nekünk.

Elértük a Balogh Ádám sziklát, ahol elég sok hajléktalan él, most nem láttuk csak hallottuk őket, és éreztük a szagukat. Próbálnak élhető környezetet kialakítani maguknak, apró mécsesek, művirágok voltak a barlang bejáratánál.

És hihetetlen, de kb. 100 m-t gyalogolva luxusvillák vannak már. Ennyi mercedesz, volvo meg egyéb terepjárót a mi kis városunkban egész évben nem láttam, mint itt ezen a túrán, ahol csak pár km-t mentünk a Rózsadombi villák között.

Érdekes a párhuzam, és elgondolkodtató.

Néhány utcát kellett már csak végiggyalogolni, és a végén egy jó meredeken leereszkedve már ismét a barlang bejáratánál voltunk, és beértünk a célba.

Jó kis túra volt, mindenkinek ajánlom, nagyon szép környék. A kedvezményes barlang látogatás lehetőségét már tavaly is terveztük, idén is, de sajnos most is győzött a fáradtság, nem mentünk barlangba. Talán jövőre.

A célban nagyon finom májkrémes kenyeret ettünk, savanyúsággal, és a tea is kimondottan finom volt. Dícséret a szervezőknek érte.

A túra a Budapest kupa első túrája volt, tavaly mindketten megcsináltuk, idénre nem terveztük, de ha már itt vagyunk...

Szóval megvettük a kupa-füzetet, beverettük a pecsétet, és hátha...

Hát, dübörgés vagy mi...

Képeket remélem Jocó fölteszi a blogba.

UPDATE: 

Igen ,föltettem :)

A többi itt: http://picasaweb.google.hu/bebielefantok/20090208_barlangtol_barlangig