Napos és esős kilométerek

Ezen a hétvégén szerénységem, mint "nem-kemény-mag" és b. nejem szombaton a Bükki források 30 kilométeres távját tűztük célként magunk elé. Azért ezt, mert őszintén szólva a rosseb akart 8-10 órát gyalogolni, a futás pedig Ági miatt nem került szóba, így lett hát a 30. Illetve nem lett.

Szombat reggel, ahogy kell jó korán felkeltünk, én nagyon büszke voltam magamra, merthogy óra nélkül felébredtem fél hatkor és felköltöttem Ágit is. Eddig tartott a büszkélkedés, ugyanis felvilágosított, hogy nincs átállítva a telefonom, úgyhogy most fél 7 van, tehát a tervezett 7 órás indulás felejtős. Sebaj, összeszedelőzködtünk elindultunk. Konstatáltuk, hogy csöpörög az eső. Mire kiértünk Egerből nem csöpögött, hanem szakadt. Mivel a felszerelésünk finoman szólva nem a vízállóságáról híres (nem így készültünk), ezért megbeszéltük, hogy elmegyünk Lillafüredre, aztán ha csendesedik, akkor elindulunk, ha nem, nem, elvégre nekünk ez hobbi és nem pályázunk kétes értékű babérokra azáltal, hogy magunkat szívatva fél lábszárig érő sárban cuppogjunk végig 30 kilométert. Esetleg megállunk valamely szokott helyünkön, aztán megyünk egy kört csak úgy magunktól, ahogy szoktuk. Így hát vártunk. Esett. Vártunk. Esett. Ez így ment 8:45-ig. Akkor elindultunk vissza. Mire Rejtekhez értünk elállt. Na persze. Ott rögtön meg is álltunk, és amint rápillantottam a térképre eszembe is jutott, hogy a Bükk egyik legszebb része itt van az orrunk előtt, nevezetesen a Pénz patak völgye. Nosza, már ki is pattantunk és elindultunk azzal a tervvel, hogy le a Pénz patak mentén a Hór völgyig, majd vissza Répáshuta felé, végig a Pénz-pataki tanösvényen ha még nagyon akarunk menni, akkor észak felé még kerülünk egyet. Mindebből az lett, hogy mire a Rejteki kőfülkéhez értünk, ismét esegetett az eső, majd rövidesen szakadt, mi pedig szakszerűen bőrig áztunk. A tanács azt a döntést hozta, hogy visszafelé rövidebb, mint körbe, mivel sajnos talptól mellkasig csurom vizesen nem vidám dolog még egy-két óra gyaloglás. Felfelé a völgy alján a vaddisznónyomokkal sűrűn teletűzdelt sárban caplattunk, ezzel némi kalandot mellékelve még a dologhoz, aztán vissza is értünk az autóhoz. Ebben az időben ennyi éppen elég volt, hogy még jó hangulatban üljünk be az autóba, még száraz váltóruha híján is.

Vasárnapra, míg a többiek Debrecenben szaladoztak, jómagam részben kárpótlás gyanánt kimentem reggel egy kiadós körre a Varróháztól végig a Vöröskő völgyön. Elvittem magammal a fényképezősebb telefont, abban reménykedve, hogy az elmúlt időszak csapadékos voltára tekintettel talán a Vöröskő forrást sikerül működés közben lefotózni, de legnagyobb bánatomra nem működött. A régi vasút nyomán felfutva úgy terveztem, hogy a gerincen átkelve a Peskő völgyben megyek vissza. Ez végül sikerült is, bár egy kisebb kerülővel. Annak dacára, hogy ezen a környéken már többször túráztam éjjel is úttalan utakon a Peskő ház felől tökön-paszulyon keresztül a Cserepeskői barlanghoz, most ebből az irányból nem éppen azt az ösvényt sikerült megtalálnom, mint amelyen már többször is jártam. Ez a tévedés rendkívül hálás dolog volt, ugyanis így két csodaszép napsütötte rétet is felfedeztem, amik a délelőtti verőfényben rendkívül festőien néztek ki. Sajnos a fényképezés későn jutott eszembe, amikor már a Peskő völgyben voltam. Lejjebb a völgyben a fák között átszűrődő napfény is igen megfogott, ekkor már észbe kaptam.

Összességében igazán kellemes hétvége volt, amely még jobban elmélyítette bennem az érzést, hogy a Bükk a legszebb tájegység, legalábbis amihez hasonlítani tudom, azok között mindenképp. A pénz pataki tanösvényt pedig hamarosan ismét meglátogatjuk, de akkor körbe is megyünk, és nem felejtek el fotózni sem ;)

15. Eged-hegyi futás

Ezen a  gyönyörű verőfényes vasárnapon, a többszöri szíves invitálások ellenére is egyedül mentem neki (a magam részéről harmadszor) annak a terepfutó versenynek, amelyik Eger "Szent Hegyére" az Eged hegyre vezető úton lett megrendezve. A párhuzam a Fujijamával azért is adja magát, mert, ha hinni lehet a dolognak, akkor az Eged is egy kialudt vulkán.

Bár a verseny távja mindössze 12 km, de azért nem lebecsülendő, ezt a véleményemet alátámasztja a szintmetszet is. Ezen a 12 kilométeren bizony csaknem 400 méter szintemelkedés van.

A verseny igen családias volt, mintegy 60 indulóval összesen. A nevezésnél összefutottam egy régi egri ismerőssel, akinek inkább az öccse volt közelebbi haver még "legénykoromból". Róla csak azt tudtam, hogy sokat montizott régen, többet nem nagyon, sőt, még igazából a polgári nevét sem, csak a becenevét. Beszélgettünk, beszélgettünk, majd amikor kérdeztem, hogy hogy is van a futással meg miegymás kisült, hogy triatlonozik. További faggatózás után kiderült, hogy hatszoros ironman, majd végül kibökte, hogy korosztályos országos bajnok a hosszútávú triatlonban :| Meg is tekintettem az eredménylistát, tavaly abszolút egyéniben 11. lett Nagyatádon (Kovács László).... Nem is tudtam, hogy ilyen kiváló sportember ismerőseim vannak :)

Na de ne menjünk a dolgok elébe...

Szóval némi csúszással sikerült indulni, mert a csip mérőszőnyegét nehezen kalibrálták be, de mindössze néhány perc csúszás volt. Nekilódultunk az Érsekkertből kifelé, el az uszoda mellett, aztán, mindössze kb 6-700 méter után meg is kezdtük a "kellemes" felkapaszkodást, először Eger utcáin, majd a lőtér mellett a szőlők közé tértünk. Itt még

viszonylag kezelhető volt a terep, de hamarosan következett a feketeleves, vagyis a hegy voltaképpeni megmászása. Nos a hegy lábát elérve a futás körülbelül 20 méteren keresztül ment. Ezen a terepen a futás hatását tekintve vetekszik Pai Me ötpontos szívrobbantó technikájával. Miután tempós gyaloglásra váltottam szembesültem a következő kellemetlenséggel, miszerint a farizmaim nagyon durván begörcsöltek, ami meg is lepett, mert ilyen még sosem fordult elő. No amíg én a különböző nyamvadt alkatrészeimmel voltam elfoglalva, addig, kb a hegy felénél a Kovács Laci ördögi tempóban robogott lefelé szemben, dacolva a nem kicsi dolomit(?) görgetegekkel, csak pislogtam, hogyan képes erre a tempóra.

Végül aztán nem könnyen de felértem. A csúcson az egyetlen frissítés várt minket, nevezetesen egy pohár víz. Ebből kortyoltam valamennyit, szokásommal ellentétben megállva, mert nem vitt rá a lélek, hogy a poharat az erdőben dobjam el, hisz ki tudja összeszedik-e. Az egyik srác ujján, aki a vizet osztotta egy bányászgyűrűt csillantott meg a nap, egy hangos "Jó szerencsét!"-tel meg is tiszteltem, aminek szemmel láthatóan megörült, majd, amennyire a lélegzetemből futotta felvilágosítottam, a miértekről. Ekkor fülig szaladt a szája és nem kevésbe harsány "Világost a Geoósnbak!"-ot kurjantott, mikor végre összekaptam magam és visszaindultam.

Most már "csak" annyi dolgom volt, hogy ledöngessek a hegyről

ami belefér. Ez már kicsit könnyebben ment, ugyanakkor helyenként eléggé oda kellett figyelni, hogy az ember fia ne dobjon egy hátast. Lent a szőlők között már sokkla jobban ment a dolog. Az Érsek kert széléhez érve egy helyi judos úriember (belőlük is volt néhány, vitték fel a 100 kilójukat és az iszonyatos vállaikat a hegyre, én meg csak néztem mi erő van bennük) utólért és megfeddett, miszerint ő látja, hogy kiengedtem és miért nem tolom neki. Na ezen felszívtam magam és tényleg megtoltam a végét, szokásommal ellentétben. A célban leadtam a csipet, kaptam egy feledhető pólót, egy szép kitűzőt (immár arany színűt) és egy emléklapot valamint vásároltam egy alkohomentes sört, ezzel is megjutalmazván magamat.

Szerk.: az időm végül 69 perc lett

Ez az útvonal és verseny szerintem ennél sokkal többet érdemelne, de gondolom megvan az oka amiért annak dacára, hogy 15 éve rendezik nem nagyon tudott kibontakozni. Mindenesetre érdemes lenne szerintem kicsit felpörgetni.

Just-for-fun túra a Bükkben (azt, hogy havazott már ki sem emelem :) )

Március 22.-én elkövetkezett az első olyan nap, amikoris szeretett csemeténket a nagyszülőkre hagyván édeskettesben nyakunkba vettük a Bükköt és rekreáltunk egy kicsit.

Az ablakon kinézve kitartóan csöpörgő esőt láttunk, de nem dőltünk be a látszatnak, hiszen tudtuk, hogy a jelen időjárás mellett jó eséllyel 7-800 méteren ez már hó lehet. Hál'isten igazunk is volt, így győnyörű téli hangulatú túrát járhattunk végig, így Nagyszombaton.

A túra félórás autózással vette kezdetét, szépen felcsoszogva a Heregrétig. Közben csendben (és néha hangosan) áldottam az eszem, hogy nem tetettem még vissza a nyári gumikat. A Tamás -kútnál így is volt egy kis pittyputty, pedig max 40-nal támadhattam meg ott a kanyart, de a járgány úgy túrta kifelé az orrát, mintha ott se lennék, de igazából nem történt semmi, csak éreztem, hogy mozdul a cucc és nem jófelé. Kis gázelvétel megoldotta.

Néhány kanyarral később el is értük a parkolót, letettük az autót, átöltöztünk és nekiindultunk.

Ez a látvány fogadott bennünket, nem kis örömünkre:

 Igazán kitűzött útvonal nem volt, annyi kikötése volt Áginak, hogy Őserdő, Fennsík és legalább egy Kő legyen benne:) A rétről északnak indulva felkapaszkodtunk a Tarkő felé - aminek a megmászását közös megegyezéssel hanyagoltuk -  az Őserdőig. Útközben egy őz- és egy muflon csordába is belebotlottunk, de mindannyiszor elszeleltek, mire előszedtem a fényképezőt :( Cserébe valamiféle igen jópofa virágok kandikáltak ki a hó alól itt is, ott is, amelyek nem tudtak elszaladni, hát ezeket fotóztuk nagy lelkesedéssel.

Az Őserdő körül van egy ideje kerítve, ezért megkerültük, de ebben az időben nem volt túl jó ötlet a hegyoldalban bukdácsolni a kellemesen lankás völgy helyett. Az Őserdő előtt portré, majd a Fekete sárnál tájképfotózó versenyt rendeztünk

Innen a Zsidó rét felé fordulva a Keskeny réti tanösvényen végigballagva megszemléltük a töbröket, majd felkapaszkodtunk a Háromkő tetejére, ezzel pipálva az utolsó kritériumot is. Mivel az orrunkig is alig láttunk, így föntről nem volt értelme fotózni, de lentről aztán csináltunk egy képet visszatekintésileg.

Aki ismeri a környéket, az tudja, hogy innen kényelmes úton csak elég nagy kerülővel lehet visszakeveredni a Heregréthez, ezért úgy terveztem, hogy megkeressük azon egy-két hely egyikét, ahol a Háromkő oldala nem függőleges sziklafal, csak 60%-os lejtő :) Nem volt könnyű, de megleltem az egyik ilyen helyet, így egy kiskalandtúrázás is csöppent a dologba, amikor zergeügyességgel ereszkedtünk le toronyiránt a hegyről. Viszont így 5 km helyett csak max 1-et kellett gyalogolnunk, hogy ismét a Hárs kútnál legyünk, innen pedig pikk-pakk visszamentünk a verdához, amire közben tetemes mennyiségű hó hullott, mi meg eddigre eláztunk, mivel az alacsonyabb területeken eddigre már erősen olvadt, ennek megfelelően néztünk ki (a kamásli természetesen a szekrényben nyaralt, mert ki gondolta még csütörtökön ugye...)

További fotók itt.

Kicsit a Bükkben

Amíg a többiek a Bakonyban barangoltak, addig én az én kedvenc hegységemet látogattam meg ismét, vagyis a Bükköt. Terveztem, hogy részt veszek a Bükkzsércről induló teljesítménytúrán, csakaz volt vele a baj, hogy az bizony a Bükkalja erősen, én pedig inkább a kicsit vadregényesebb területeket kedvelem. Ilyen a Fennsík és a Kövek környéke.

Lényeg a lényeg, hogy szombat délben, ebéd előtt

"kocsiba be

ablakot le

könyököt ki

kettesbe be"

... és irány Felsőtárkány. A Vöröskő völgyben indultam neki szokás szerint, de nem a kisvasút nyomvonalán, hanem a hegyoldalban levő úton. Kicsit több a szint, de nem kell a talpfákon szökdelni.

Mivel Pesten felejtettem az órámat, így időmérésre a telefonomat vittem magammal, aztán eszembe jutott, hogy ha már nálam van, akár fotózhatok is, így hát csináltam pár képet útközben.

Ez itt egy völgy :) A nevét nemtom, de szép :)

Innen el a Stimecz házig, amit sajnos nem fotóztem, le, de majd máskor. Onnan tovább a völgyben. Felfedeztem, hogy a völgy egyik oldalán van egy tanösvény, mégpedig, ahogy láttam viszonylag hosszabb ideje. Én még valahogy nem vettem észre, de az is igaz, hogy többnyire a hegy másik oldalán szoktam inkább mozogni. Sőt jobban belegondolva a Vöröskő völgy ezen részén vagy 5 éve nem jártam :)

Aztán egyszer csak, mikor úgy gondoltam, akkor megfordultam és visszaindultam, de átmentem a patakmedren és visszafelé végigkocogtam a tanösvényen. Szépen ki van építve, még megvannak a táblák is, miegymás, uh. ajánlom egy kellemes sétára, ha valaki olyansi olvassa, aki ilyesmire kapható.

Visszafelé még megálltam az Egeres völgyben és nyomtam egy fotót visszafelé a kövek irányába. Ebből talán érezni lehet, hogy milyen csúnya hely ez a Bükk és hogy miért nem szeretem egyáltalán :)

Na hát ez volt a hétvégén, csak mostanáig vártam hátha megjavul a képfeltöltős helyünk, ami hetek óta rossz, de nem, ezért csináltam egy kűfődi ódalon accot. Azóta voltam egyszer a HHH-n, de most megint kényszerpihi van, mert valami kórság támadott meg megint :(

Bükkzsérc környéke azért mégis felcsigázta a gondolataimat, ezért másnap családostul mégiscsak sétáltunk egyet a Hór völgyben:

http://good-times.webshots.com/album/561102577pJBbMZ

Bükki virágvasárnap

Először is: csütörtökön természetesen HHH, 9km. Jó hogy ilyen közel van.

Vasárnap gyönyörű napos időben egy 15kmes kört mentem a Bükkben. Útvonal: Varróház - Stimecz-ház - Lamboth-ház - Lökbérc - Egeres völgy. Bár szépen sütött a nap, de azért elővigyázatosan hosszúgatya, hosszúujjúban mentem. Be is igazoldódott az előrelátásom, mert a gerincen, illetve a keleti kitett oldlalakban igen hűvös szél fújt a szép napsütés ellenére. Legnagyobb meglepetésemre nem találkoztam kirándulókkal, eltekintve egy igen népes turistacsapattól a Lamboth háznál. Most a hosszabb utat választottam kifelé, nem volt kedvem a kisvasút sínjén botladozni, inkább a kis szinttel is megtűzdelt régi vasút nyomvonalon mentem. A Lamboth háztól fel a Lökbércre - tekintettel a jelentős szintemelkedésre - lendületes gyaloglásra váltottam, ez azért meglátszott a mért időn. Miután felkapaszkodtam a nyeregben azután kicsivel megriasztottam egy szarvascsapatot, igen közel voltak, megint csak sajnálom, hogy nem vittem ki a fotózós mobilt :( Lekocogtam a gerincen, majd végig az Egeresvölgyön vissza az autóhoz a Varróháznál. Itt jöttem rá, hogy miért nem találkoztam senkivel, hiszen amikor befejeztem a körömet még csak fél 10 volt, a legtöbben még akkor jöttek kifelé. Szerintem a reggeli erdő olyan szép, hogy mindenképpen megéri miatta korábban kelni. Most kissé fáradtkás vagyok, ezért némileg rövid és velős volt a beszámolóm.

Tartalmas hétvége

A hétvégén kivételesen sikerült mindkét nap futnom, bár nem könnyen jött össze.

Szombatra eredetileg a Vöröskő forrás felé akartam egy 15öt futni, de egyrészt nagy sár volt, másrészt némi családi okok is közrejátszottak, így módosítottam. Maradt a jó öreg Oldalvölgy, fel a Völgyfőházig és vissza. Eleinte próbáltam tartani magam az alacsony pulzusszám doktrínához, de ezt emelkedőn nem könnyű, így inkább csak élveztem az erdőt, kit érdekel a pulzus :) Meglepő módon csak 2 autóval találkoztam most, persze lehet, hogy az esős idő otthon marasztalta az autósokat is. Mindenesetre kellemes 10 km volt, cca 160as átlagpulzussal.

 A legmókásabb az volt, mikor a Zsuzsa-forrás magasságában rápillantottam az órámra és rájöttem, hogy elfelejtettem elindítani a stoppert :D Szóval csak felről le mértem, és nem leről fel. Azért próbáltam megsaccolni.

Vasárnap visszaautókáztunk Egerből Bpre, aztán este még nagynehezen rávettem magam, hogy kimenjek a Rákos partjára. A tervezett 15ből, csak 14 lett, elszámoltam, hogy hol kell visszafordulni, de igazából mindegy is.

A héten már 30 felett szerettem volna futni, végülis sikerült, de 36 helyett csak 31 lett.

Ezen kívül mivel  mindenki lusta és nyavajás a bandában így ezúton jelentem ki, hogy futófórumas csapattal fogok indulni Pécsen. Szégyelljétek magatokat! (Gábor te meg ne mentegetőzz, hogy tolószékhez vagy kötve, 8 km kézenállva is megy!)

A Bébielefántok versenypólót elviszem ha jó lesz az idő abban villantok azé' ;) 

Ej mi a kő?

Elefánt kend? A szobába'? Vagymi?

Mindenki punnyad? Vagy csak lusták vagytok írni? Ejnye!

Azt nem hiszem, hogy Maci kolléga ne gyalogolt volna az elmúlt 1 hónapban minimum 100 km-t! Mégsem ír egy sort sem... Ej-ej...

Én mindenesetre annyit írok, hogy kezdem felvenni a ritmust, de még nem az igazi. Ma megint bazi nagy szél kerekedék, ezért többször estem majdnem orra. Ugyanis a szélnek feküdve nyomtam ezerrel, csak az volt a baj, hogy időnként meg-megállt a légmozgás, no ilyenkor volt dolga a középfülnek :) (gy. k. egyensúlyozás) Most még ilyen laza 40-50 perceket futok, teljesen kellemesen.

Azt tervezem, hogy követem a BP sportiroda edzésprograqmját, ha már ilyen lelkesen küldözgetik emilben. Az ötletet amúgy remeknem tartom, és igényes a hírlevél többi része is. Már csak a honlapjukkal kéne kezdeni valamit.

Ide bebökök egy képet ami 18.-ai, itt nem dokumentált Felsőtárkány-Oldalvölgy környéki futás után készült a Barátréten. Kár, hogy rendes masina nem volt nálam, csak a telefon, mert jó háttérkép lett volna. Bocsi Gábor, de ezen sincs sportkrémes tubus ;)

Vasárnapi hegyifutás

Az elmúlt hétvégét ismét sikerült Egerben töltenem, természetesen egy kis erdei futást beiktattam, különös tekintettel az egyáltalán nem januári időjárásra. A kaposvári különítmény (vagy inkább derékhad :)) múltkori újévi fotóalbumából ötletet merítve elvittem a kamerásabb telefont, hogy néhány fotót készítsek. Remélem irigyek lesztek megint ;) A képeket nézve gondolom mindenki rájön miért is szeretném, ha itt hagyhatnám ezt a büdös kutyakakis nagyvárost és ismét egrinek mondhatnám magam.

Vasárnap reggel (jan. 14.) bepattantam az autóba, irány Felsőtárkány. A Varróháznál elkezdtem melegíteni (mert nem melegítőben voltam hahaha). Ekkor a szemem sarkából egy ismerős alakot vettem észre, arra fordultam és rájöttem ,hogy a egyrészt a Bükkben is lehet indiánokkal találkozni, másrészt, hogy a geósok mindenhol ott vannak. Biztosan izgultok már kedves gyerekek, hogy ki lehetett az, hát most elárulom.

Nem mással találkoztam mint Mohikán barátunkkal (nem tudom, hogy ő-e az utolsó, de én nem ismerek másikat ;)). Kiderült, hogy Eger mellet, az általatok is ismert festői Almár-völgyben (Miklós bátya szilvapálinkája ahh..) van a barátnőjének van kis házikója, ott pihengetnek, aztán kijötteksétálni az erdőre egyet. Csavegtünk kicsit, aztán nekiindultam a völgynek. Persze a negy beszélgetésben mindjárt a legszebb látványt elfelejtettem lekapni, nevezetesen a Köveket ahogy onnan látszanak. Na sebaj, majd legközelebb.

Szal ez itt a völgy eleje. Fenyves, miegymás...

Ezután beljebb a csalitosban tőlem kb 2 méterre ugrott meg egy őzike, de mireelőkaptam a masinát elszelelt sajnos,úgyhogy ezt becsszóra kell elhinnetek.

Ez a Napsugár pihenő, ki is lehet bérelni. Esetleg alkalmas lehet egyszer egy dübörgésre, ha van hozzá kedv.

Akárhogy is nézzük, ez bizony emelkedik. Itt már kissé szuszogtam. Rá kellett jönnöm, hogy az erőnlétem minden, csak nem megfelelő.

Két út van előttem. Illetve itt most mögöttem, de amúgy előttem. Jól demonstrálom, hogy aki a villamos alatt fekszik, annak nem természetesa mosolya.

  Na itt már lefelé...

Ez meg egy kiváló művészfotó:) Száguldás, por se.... 

Hát ennyi...

Kellemes alapozást a továbbiakban is. 

Megint Bükk, meg a hó

Akkor fussunk neki újra…

Szóval.

Az úgy volt, hogy miután meghallottam a meteorológiától, hogy másnap az észak, észak-keleti országrészben havazás várható, éles logikával azonnal kikövetkeztettem, hogy ez a Bükkre is vonatkozik, sőt! Mi az hogy! Nagyon is!

Ennek örömére el is terveztem, hogy a régi hagyománynak megfelelően azonnal kimegyek egy kiadós futásra, hadd ropogjon a friss hó a lábam alatt, míg el nem olvad. Míg ezt a gondolatot dédelgettem magamban, addig elkövetkezett az este és összetalálkoztam néhány cimborával (Zeusz, Andris – már aki volt Tisza-túrán-). Nem hazudtolta meg magát az egri team, éppen túrát szerveztek a Bükk-fensíkra. Nosza -mondtam magamban a forralt bor kortyolgatása közben- itt a remek alkalom, hogy végre havat taposhassak a fennsíkon, idejét sem tudom mikor volt ilyen, egyszóval lecseréltem a reggeli futást egy kiadós túrára.

A terv Bányahegy – Háromkő – Tarkő – Bánkút – Bányahegy útvonal volt, amit persze híven magunkhoz, menet közben háromszor korrigáltunk J

Reggel 9kor indultunk. Volna. Ha az autóval érkező kolléga nem fél 10re ér oda. Sebaj. Nagy gáz irány a Bükk. A lillafüredi út rendesen havaz volt, de remekül vettük az akadályt, ellentétben fiatalok egy kisebb csoportjával, akik tanácstalanul álltak körül egy Zsigulit az egyik kanyarban, erősen vakarva a fejüket, meg valamit ott bütyköltek. Megkérdeztük tudunk-e segíreni, de nemleges válaszuk után továbbhajtottunk. Andris megjegyezte, hogy tősgyökeres Borsodi barátunk Konyó most jól letolna bennünket, hogy ilyet az ember Borsodban nem csinál, pláne nem Zsiguli esetében, nem biztos, hogy jól jön ki a dologból. Mindenesetre a verést és a kirablást megúsztuk és tűz a Bányahegyig.

Megérkezés (gyors pálinkázás :)):

Fel a Bányahegy oldalában.

Tanulok Tamástól :)

Ez már a Háromkő, itt mindenki fényképezte a tökjó ködöt. Nagyon szép volt, kár, hogy a fotó nem adja vissza. Aztán ettünk pár kocka csokit, körbeadtuk a Zeusz féle rendkívül ízletes ágyaspálinka palackját, majd továbbmentünk.

Vidám az élet :)

A Háromkő tetején:

Itt találkoztunk jó csomó mukival aki GPS-szel a nyakában akciózott ott valamit. Nem tudtuk kitalálni, hogy geocaching-et játszanak vagy egyszerű nagyzási hóbortjuk van. Utóbbi azért valószínűbb, mert csak az ösvényeken közlekedtek, viszont a Bükknek ezen a részén eltévedni gyakorlatilag lehetetlen, tehát nemhogy GPS, de még térkép se nagyon kell szvsz.

A Tarkő a Háromkőről:

Itt megbeszéltük, hogy megnézzük feltétlenül az Őserdőt, legfeljebb kicsit többet megyünk (ekkor még nem néztünk az óránkra)

A Háromkő a Tarkőről :)

Jók a kilátások:

Na itt ebédeltünk, aztán ránéztünk az órara… Megegyeztünk, hogy elszöszmötöltük az időt, így Őserdő fuccs, irány Bánkút. De az ebéd fincsi :D

Bánkút felé, a Zsidó-rét:

Itt megint az óránkra néztünk. Számoltunk. Persze csak nálam volt elemlámpa. Bánkút nem fér bele, uh. Irány a Nagymező.

Fenyő, meg út, meg hó. Jó nem?

Ez itt az a bizonyos. Nagy is, mező is:

A Lipicai ménes sajnos ilyenkor a téli szállásán van, pedig nélkülük nem az igazi a látkép. Ez olyan művészi fotó jégcsapokkal meg minden.

No ez volt. Szép volt jó volt. Az egyetlen hibát sajnos azzal követtem el, hogy kigombolkoztam az egyik hegytetőn, így ennek meglett az eredménye egy kiadős meghűlés formájában, de 2-3 nap alatt kihevertem.

Ezt most jól megírtam előre, nem tol ki velem mégegyszer :D:D

2006első és utolsó havas túrája

Rohadjon el élve ez a q... fríblog.

Cirka másfél oldalas túrabeszámolóm vált semmivé., Gratula.

Ezt most nem fogom leírni mégegyszer, mert nem lenne már olyan.

Mindegy. 29.-én voltunk a Bükk-fennsíkon, esett a hó. Jó volt.

Itt vannak a képek.

http://kep.tar.hu/bebielefantok/50413757#2

Persze a másik fos meg a képtár, mer persze, hogy nem név szerint rendezi, hanem fordítva. Eh...