Prága félmaraton

No csak, hogy teljes legyen az év (meg ne csak a Joco irogasson ide). A Bébielefántok hivatalos évadnyitó rendezvényére idén Prágában kerítettünk sört (uhhh...fránya Freud).

A város  csudajó, mindenkinek csak ajánlani lehet. Az időjárás a leghisztisebb nőket is megszégyenítő változatosságot produkált sajnos. Pillanatok alatt lett óriási zuhé és aztán szétmentek a felhők, akko meg meleg vót és ez így ment egész végig.

A futásnál is sajna ilyen idő volt. Elég nehezen tudtuk eldönteni, hogy hogyan is kéne hozzáöltözni. Az első felében dög meleg, oszt a végére azért megjött a hideg (talán jeges?) eső is. A Vltava amúgy az áradás szélén lavírozott, az ottani alsó rakpartot teljesen beborított. Elötte úgy volt, talán el is halasztják e miatt a verseny, ámde mégsem nem is.

A leggyorsabbnak Varga Laci barátunk bizonyult, ami nem is meglepő, hiszen idén már talán kétszer is edzett erre. Féltettük is rendesen, hogy ilyen túledzett állapotban mi lesz vele, de megúszta.

Tamás lett a második, de neki 18 km-nél bedurrant a lába, onnan átment vonszolósba. A végén már neki sem volt természetes a mosolya.

A nap meglepetés embere Gabcsi bácsi volt, aki betegségére hivatkozva eljött úgyan velünk a rajthoz, de nem indult el. Nem merte vállalni. Ez persze tök érthető volt, mi sem eröltettük. a meglepetés ennek ellenére az volt, hogy 18 km környékén a fordítónál szembe jött velünk! Azt mondta egy ideig áll a rajtnál és nézte a vidám futókat, de aztán nem bírta tovább és elindult utánnunk :-). No ilyenek a Bébielefántok! Hajrá Gabcsi bácsi.

Mi ketten Macival örömfutást rendeztünk. Szépen végigkísértük a mezőnyt. Az idő eredményt ezért nem is publikálom. A futásra 1-2 hétten Maciék egy 20 km-es túrán hozták ugyanezt az időt, pedig ott csak alig futottak bele :-).

A verseny alatt a frissítések elég tréh módon voltak megoldva. Pláne a mi magas igényeinkhez képest, amit a BpSportiroda alakított ki bennünk (el ne felejtsem ezért a reklámért majd pénz kell kérnünk tőlük ;-)). A befutónál majdnem kiszáradtunk, mert a célvonaltól majd 500 m-re volt a frissítő, amit egyrészt alig találtunkmeg, másrészt csak egy asztalra ömlesztve volt feltéve, így pl. mi Macival már lecsúsztunk a végén a banánról :-).

A városnézést itt most nem taglalom. Ha Párizs megér egy misét, akkor Prága is megér vagy 100 Miatyánkot :-).

Összegezve a futást. Maga a futás kellemes téli álomból való ébredéshez méretezett testmozgás volt. Az időjárás meg egy érdekes kihívás volt :-).

Az alábbiakban néhány képecske: