Mindenszentek napján a Normafánál (Elmaradások - part 1)

Megsajnáltam Erzsit, hogy kitartó szívós munkával egyedül próbálja elvinni a
hátán a blogot. Nekidurálom magam és megpróbálom behozni a lemaradást. Na
persze az is hozzátartozik, hogy túl sok írnivalóm nem volt eddig, de most
talán magamra találok lassan futás és ezzel együtt írás ügyében is.
Fordítva ülve az időgépbe, kezdem az aktuális edzésbeszámolóval, ami közben már nem annyira aktuális. Sajnos egy rosszkor jött külföldi utazás miatt a szezonzáró Balaton parti kocogás kimarad, így aztán megint oda a motiváció vagyis ez az utolsó olyan edzés, amiről érdemes legalább egy keveset írni.

Nagyon régen volt olyan, mint a héten, hogy sikerült a heti 3 edzést
betartanom (na jó, kicsit csalok: a hétbe a hosszú hétvége miatt nov. 1. is
beleértendő).
Csütörtökön a csodás őszi napsütésben toltam egy hatost a Kopaszi gáton (vagy hogy kell írni). Érdekes hangulata van, de valahogy mégse annyira szeretem. Azt hiszem túlságosan modern és túlságosan mű nekem. De ez van közel és legalább mégiscsak zöld többé-kevésbé.

Szombaton pedig egy szokásos, szóra sem érdemes 8 kirit toltam a Rákos partján.

Aznap este szembejött velem egy nagyon hangulatos fotó az őszi napfényben fürdő Normafáról. Teljesen magával ragadott a hangulat. Persze sejtettem, hogy ha épp nem jókor megyek ki, akkor nem számíthatok semmi jóra, de aztán csak meggyőztem magamat.

Így aztán november elsején kitaláltam, hogy menjünk ki családilag. A gyerekek eljátszanak a játszótéren, meg tolnak perecet aranyáron, én meg addig futok két kört, ami elvben 10 kili. Ez végül nem teljesen sikerült, mert a második körben benéztem egy elágazást és így akaratomon kívül lerövidítettem kicsit a kört.

Hát, ha eddig nem tudtátok volna, akkor most szólok, hogy jó időben, ünnepnapon a Normafának a közelébe sem szabad menni. Annyi ember volt, de annyi, hogy szerintem a hegygerinc métereket kopott :(

Tényleg ennyire nincs semmi más hely a környéken ahová menni lehet?

Én ennek ellenére eléggé élveztem a dolgot, meg próbáltam is olyan utat keresni, ahol nincs emberár, de ez nem mindig sikerült sajnos.

Mindenesetre most egy ideig megint nem megyek arra, hacsak nem kora reggel, de az meg mindig problémás.

Hegyi félmaraton a Normafánál

Úgy látom, senkinek nem volt még ideje írni a vasárnapi hegyi félmaratonról, hát megteszem én, legalább röviden.

Az idő szép volt, mondhatni ideális futóidő. Kata, Zsuzsa, Gábor, Tamás és jómagam vettünk részt a versenyen. Rajtam kívül mindenki a szokásos, "lefutjuk oszt' jó'van" típusú versenyre készült. Én kivételesen szerettem volna egyjó időt menni, de mivel az előző napjaim eléggé zűrösek voltak (pl. pénteken egy farewell party, 4 óra alvással) és bár edzenem sem sikerült olyan mértékben, mint szerettem volna, de azért azt gondoltam csak nekimegyek fejjel előre, aztán megpróbálom az 1:45-ös álomidőt megfutni. Mentem is ami tőlem tellett, szépen ment a dolog kb 12-ig. Eddigre már komolyabb mászások is voltak, így éreztem, hogy nem igazán az izmokban van a probléma, hanem valahol belül :( Valahogy nem volt kedvem az egészhez, kimerültnek éreztem magam meg minden. A 14-es fordítónál Vajdaúr átkiabált nekem, miszerint 1:09-nél járok (jah, nem mondtam, hogy nem volt nálam óra), így innentől már nem is erőltettem. A vége 1:54 lett.

Valahogy az elejétől nem volt hangulatom az egész versenyhez, ez meg is látszott az eredményen is. Sebaj, a család legalább jót sétált a réten addig, legalább ennyi haszna biztos volt :)

Jah, azért innen köszi a bíztatást annak a hölgynek aki valahol 18 környékén megpróbált belém lelket verni és annak a Bébielefántok szurkolónak akivel pacsiztunk a parkoló után.

Normafa készülődés

Lélekben erősen készülődök a vasárnapra (Normafa hegyi fél). Egyik új futókollega Sz. Zsolt - akivel mostanában edzettünk is együtt, illetve versenyeken rendszeresen összefutunk - kérdezte, hogy mit tervezek. Először úgy gondoltam, az 1:50-re megyek, de az idén annyit futottam hegyen, ráadásul elég jó formában érzem magam. Szóval mikor kijelentette, hogy ő bizony az 1:45-öt célozza meg, akkor habozás nélkül rávágtam: Megyek veled!

Tegnap persze nem bírtam magammal és csak kimentem egy laza 5-ösre, ami 7 lett :) A menet meggyőzőtt róla, hogy jó lehetek tényleg az 5-ös átlagra.

No majd meglátjuk.