Ex Visegrado paradiso terrestri

Mivel elkezdtük a háromfordulós túrasorozatot, nem maradhatott ki a vasárnapi túra sem. Aránylag későn, fél kilenc után rajtoltunk el Macival.

A rajtnál minden flottul ment, a szervezők ügyesek voltak.Vittem botokat, mert számítottam rá, hogy 700 m szintnél elkél a térdemnek a segítség.Gyönyörűen sütött a nap, jó kis túraidő ígérkezett.

A téli túrához hasonlóan a Salamon toronynál vezetett az út, aztán a Görgey bércnél volt egy pont. Kimentünk megnézni az emléktáblát, és a panorámát is.

Gyönyörű erdei úton mentünk tovább, megleltük az első tanösvényt, és örültünk hogy milyen jó is ilyen szép időben túrázni, főleg ilyen csodaszép helyeken.A kis tanösvényt végigjárva az Erdei Művelődési Háznál (Makovecz tervezés) várt minket egy kedves hölggyel Nád Béla lelkes pontőrként. Örömmel üdvözölte Macit, aztán kaptunk csokikat, szörpöt, és mindezt baráti jó szó és széles mosoly kíséretében.

Megjegyzem, minden szervezőnek pontőrnek ilyennek kéne lennie.

Innen a második tanösvény következett, ha jól emlékszem a Mogyorós, amihez át kellett vágni a parkolón, el egészen a vadaspark kerítéséig, és onnan tovább a táblák szerint.Több ismerőssel is találkoztunk, mindenki lelkesen kereste a táblákat és pontokat a tanösvényen, hogy a feladott feladatokra tudjunk válaszolni.Ahogy észrevettem, mindenki össze-vissza ment ezen a részen, nem volt egyértelmű az útvonal.

Mi azért mindent megtaláltunk és végigjártunk, kár is lett volna bármit kihagyni, hiszen kis tótól kis hídig elkezdve helyes erdei utakig, Boróka forrásig, volt itt minden.Meglepődtem, hogy ennyi kiépített tanösvény van, nagyon szép panorámával sok helyütt.

A második tanösvény teljesítése után ismét vissza Nád Béláékhoz, ismét csoki, és málnaszörp.

Következett a harmadik tanösvény végigjárása. Közben folyamatosan küzdöttünk a szintekkel, illetve csak én, Macinak meg sem kottyant.Nekem azért kezdett melegem lenni, jócskán befűtött a napocska nekünk.Miután megtaláltuk az ösvényt, és végigmentünk, ismét visszatértünk Nád Béláékhoz, de most meglepetésként energiaitalt, és ropit kaptunk.

Az ellátásra aztán semmi panaszunk nem lehetett.

A hosszabb távnak itt kezdődött a túra másik fele. A már említett Erdei Művelődési Ház után átvágtunk egy nagy játszótéren, és megindultunk lefele igazi erdei túraúton. A jelzések nem voltak jól láthatóak, ezért a szervezők szalagozással segítettek minket, rendkívül pontosan.A lejtő végén egy szakadék mellett haladtunk jó sokáig, megcsodáltam, egészen sötét volt az erdő mélyén, és a sziklafal mentén lévő szakadék, vagy inkább hasadék szinte félelmetesnek tűnt.

Eljutottunk egészen Áprily Lajos emléktáblájáig, ahol élő pontőr várt minket, aztán felkaptattunk a dombon, és nyaralók mellett haladtunk jó sokáig.A nap tűzött ránk, az idő délre járt, beértünk sok caplatás után Dunabogdányba. Némi aszfalt következett a főúton, aztán vissza a hegyre, földúton nyaralóházak között.Ismét pontőr, majd egy meglepően sáros úton be az erdőbe.A leírás pontos volt, megtaláltuk a kék plusz jelzést, átkeltünk egy vadkerítésen, majd kissé tüskés-bokros meredek hegyoldal következett. A leírás szerint ez szivatós útvonal volt, de nem volt semmi gond vele.

Felértünk egy földútra, ahol ismét összefutottunk ismerősökkel, Kujomi pl. a Hősök Túrájáról érkezett 100 km gyaloglás után. Meg sem látszott rajta a fáradtság.

Erdőben vezetett az út végig, nem is sokára visszaértünk a Nagy Villámhoz.Itt már csak a vár alatt lévő Viktorián emlékművet kellett megkeresni, aztán a meredek köves úton legyalogolni a városba.

A lefele úton szép kálváriát, és annak végén egy kis sziklakáponát is érintettünk, nagyon tetszett.

5 perc híján 5 óra alatt teljesítettük a túrát, bizony voltak szintek, és nagyon meleg is lett.

A célba érve az előzőhöz hasonló típusú - nekem nagyon tetsző - kitűzőt kaptunk, és oklevelet.Volt zsíros és lekváros kenyér, de mi csak teát fogyasztottunk. Igaz abból több pohárral, egyrészt mert nagyon finom volt, másrészt mert volt mit pótolnunk folyadékból.

Meg kívánom jegyezni, a langyos tea rendkívül jó ötlet volt ebben a melegben. Nem volt tőle további izzadás.

Összességében nagyon jó túra volt, szép idő, szép útvonalvezetés, jó szervezés.

Én részemről az egész szervező stábot külön dícséretben részesítem. :-)

Gemenc kör

Már jó korán Tamással és Macival, no meg bringákkal megspékelve Pörbölyön voltunk, hogy részt vegyünk a Gemenc kör kerékpáros túrán.

Miután megkaptuk az itinert, - negyed kilenc után - és tisztáztuk, hogy én könnyített változatot - 56,7 helyett 30 + 15 km-t tekerek, elindultunk, ki-ki a maga útján.

A fiúk Alsónyék, Sárpilis-Decs-Öcsény és Bárányfok érintésével rendes úton, én pedig a töltésen oda-vissza Keselyűs érintésével.

A töltésen nagyon jó biciklizni, főleg ilyen korai órán. Egy lélek sem sehol, a nap sütni kezdett, a töltés oldalában virított az őszi kikerics, sasok szálldostak a levegőben, nagyon jól éreztem magam.

Lazán tekertem, szaladt át előttem egy őzike, tisztára élveztem a helyzetet.

Kényelmes tempóban tekertem a Keselyűsi csárdáig, ott ittam egy üdítőt, megettem a csokimat, és visszakerekeztem Pörbölyre. Senkivel sem találkoztam egész úton.

Lazán két és fél óra volt, így bőven visszaértem a 11 órakor induló bicikliversenyre.

Még az oklevélre és kitűzőre vártam, a fiúk is megérkeztek, letekerték az ő 26 km-mel hosszabb körüket. No jó, versenybringával, meg izmos lábakkal könnyű.

Én is letekertem ugyanazt tavaly, de sajnos nem sikerült visszaérnem a 11-es bringaversenyre, ezért választottam most a könnyített megoldást.

11-kor elrajtoltunk mindannyian a versenyen, a srácoknak előbb csak a hátát, aztán egy kék ill. fehér pontocskát aztán már semmit nem láttam belőlük.

Még az általános iskolás gyerekek megelőzése is gondot okozott. Hát ezek úgy tekertek állva, mint az őrültek. Kb. 6 km-nél értem őket utol, éppen előztem, mikor már a 7,5 km-es fordulóponttól Maci és Tamás visszafele jöttek.

Bolyban, egymásra és az előttük lévő pasira ráállva.

Nos, én is nyomtam, kellő távolságra magam mögött hagytam minden kislurkót - nemá hogy még a gyerekek is megelőzzenek - és tekertem ahogy bírtam.

Egyszercsak megláttam Macit, bringát tolt maga mellett, gondoltam engem vár, milyen kedves. De nem. Sajnos defektet kapott, így lecsúszott a második helyről. Amit helyette Tamás szerzett meg, teljesen megérdemelve. (Bár a végén ő is defektett kapott, de már betekert azzal együtt)

A hölgyek között természetesen én értem be elsőnek, azt hiszem 42 perc volt a 15 km-es táv nekem.

Ezután következett a 8 km-es futóverseny, ahol nekem már nem volt kedvem résztvenni, megfájdult a térdem, meleg is lett, szóval puhány voltam.

Tamásnak viszont annyira jól ment, hogy két kört futott, azaz a 15 km-es távot teljesítette, ahol a megtisztelő második helyet érdemelte ki.

Így Maci felkúszott a harmadik helyre, neki bronzérem járt az elúszott biciklis ezüst helyett.

Összességében mérlegelve a bébielefántok éremgyűjtése hétvégén: egy arany, két ezüst, és egy bronzérem lett.

Szerintem tök jó. :-)

Kaptunk még újságokat, zsíros kenyeret, málnaszörpöt, bár a futóversenyen Tamásnak szállítmányoztunk egy kis vizet, mert elkélt volna frissítés a melegben.

Aztán bablevesevés egy kocsmában, és el.

Itt a vége, fuss el véle...