A legifjabb Bébielefánt debütálása

Ezen a hétvégén megpróbáltuk (egyelőre) egyetlen gyermekünket elindítani a "lejtőn", ami a természetjárást illeti. Kinéztünk egy neki való távot, az Erzsi által is emlegetett IVV túrán. Ritkán van 5 km-es résztáv, ezért nem is haboztunk, mikor szóbakerült a dolog. Mivel gyermekünk 2.5 éves ezért nagyobb táv szóba sem jöhetett, még nyakban vivős történetként sem, pláne, mivel a kis sajtkukac nemigen hagyja, hogy a nyakamban vigyem. A túra azért is volt szimpatikus, mert boldogult ifjúkorom emlékeit idézte, ugyanis, itt, Sukorón volt a másodéves terepgyakorlat megrendezve minden évben, a miénkről még mindig őriznek néhány jellegzetes fotót a tanszék oldalán.

Épp csak sikerül az indítás bezárása előtt elindulni, mert egyrészt csemeténk későn kelt, másrészt pedig jóval több résztvevő volt, mint amire számítottak a szervezők. Végül megkaptuk a szép kivitelű ellenőrzőlapot, rajta egyetlen EP pecsétjének helyével, mint Amgelika forrás. Kisfiunk termászetesen nagysából 5 méterenként állt meg kavicsot szedni, virágot gyűjteni, kutat nézni, majd megnit kavicsot szedni, stb :) Körülbelül félóra alatt sikerült eljutnunk a mintegy 500 méterre levő, fent emlegetett mérőbázishoz, amiről csináltam is képeket. Azért itt még erősen kétséges volt, hogy sikerül-e abszolválnunk a távot 16:00-ig, amikor is zár a cél, ez látszik is az arckifejezéseken.

Végül, az első domb megmászása után gyermekünk lendületbe jött, sokszor nekünk kellett sietni, hogy utólérjük, de szerencsére többnyire azért közbejött egy csigabiga, bogárka vagy egyéb szemlélnivaló, ami lassításra és hosszas szemlélődésre késztette, de ettől eltekintve jól haladtunk. Igaz az út negyedénél utólért bennünket a seprű, egy kedves pálinkaszagú bácsi személyében, aki nagyon lelkesen mesélgette a területhez kapcsolódó turista és tájfutó élményeit.

Az egyik sziklás részen összefutottunk egy népesebb turistacsoporttal, aholis meggyőződhettünk róla, hogy a férfiúi hiúság igen korán kialakul, ugyanis a követkeő történt. Mivel a hegy elég meredek volt, ezért Botit felvettem az ölembe és mivel megengedte, ezért ebből látszott, hogy valóban az :) Amikor azonban meglátta a turistacsoportot, főleg köztük néhány 6-8 éves forma fiúcskát, akik a sziklákon mászkálnak, azonnal elkezdett reklamálni, hogy tegyem le, majd pedig egyenes derékkal, fegyelmezetten lépegetett felfelé a lejtőn. A jelen levő turista bácsiknak pedig többször mondta, láthatóan elismerést várva: "Kicsit meredek...." :)

Ezután szint mmár nem volt, kellemes sétatempóban, egy hasraesés és néhány újabb bogárka megszemlélése után elértük az Angelika forrást.

Botond itt kapott egy csokitojást, illetve hármat, mert nemes egyszerűséggel kiszedte mindet a kosárból, de tette mindezt olyan édibédi mosollyal, hogy a néni nem tudta mondani, hogy csak egy jár. Mintegy fél órát pihengettünk itt, ettünk, ittunk, majd elindultunk lefelé. Eddigre remekül felvettük a ritmust, így meglehetősen jó tempóban mentünk lefelé, csak ritkán kellett noszogatáshoz folyamodni. Lenn a szántóföldeknél utólért bennünket Maci kolléga, majd kisvártatva feltűnt Erzsi is, utóbbi a szolgálati szabályzatnak megfelelő Bébielefánt pólóban, Maci valami Bécs - Budapestes pólóval próbált villantani, pedig olyanja sokkal több embernek van :)

Miután váltottunk pár szót elrohantak, mi pedig ballagtunk tovább a mi kis tempónkban. Miután elmentek, Botond, a hét eleji állatkerti emlékek hatására kerek szemekkel kérdezte, hogy no akkor mikor nézzük meg a macikákat és hol vannak? Próbáltuk megmagyarázni, hogy amikor maciról beszéltünk, akkor arról a nagydarab szakállas bácsiról volt szó. Erre megjegyezte, hogy attól félt, úgyhogy őt inkább ne nézzük meg :)

Aztán leértünk, még kicsit szórakoztattuk magunkat némi sorbanállással, majd hazaindultunk. Otthon a szomszédos cukrászdában még megjutalmaztuk magunkat egy fagyival.

Cca 3 óra alatt teljesítettük a távot, ami a körülmnényeket tekintve véleményem szerint meglepően jó idő. Az emléklap pedig most tényleg emléklap lett.

Van még pár kép itt.