9, Sri Chinmoy Maraton - Merészek vagyunk? Merészek vagyunk!

Miután senkinek nem volt megfelelő a hely és az idő ketten indultunk. Kata, aki gyakorlatilag egyáltalán nem edzett rá a versenyre, meg jómagam, aki gyakorlatilag hullafáradt voltam az előző hetek irama után. Szerintem egyikünk sem volt alkalmas a versenyzésre. No, de lököttek vagyunk, vagy nem vagyunk lököttek? Jóhogy mentünk :-) !

Az úgy kezdődött tisztelt bíróság, hogy Kata rájött, hogy tavaly nem futott maratont, mert valami közbejött neki, és most itt van ez a jó kis rendezvény, ami milyen jó apropó is lenne lefutni úgy 42 km-t.

Próbáltam erőltetni nála a kérdést, hogy úgy érzi-e magát, mint aki felkészült egy ilyen brutál táv lefutására? De ő megkért rá, hogy ne stresszeljem ilyen kérdésekkel. Ezen a hídon majd akkor megyünk át, ha odaérünk (ahogy a híres amerikai, ámde nem dakota közmondás tartja).

Nos, mivel láttam már mire képes, ha nem alussza ki magát éjszaka és reggel benyom vagy 3 Túró Rudit és azt lefojtja egy kis KitKattalm (lásd. Velence kör, 28 km) gondoltam, hogy ezúttal is inkább én leszek a szűk keresztmetszet a futásnál.

Mivel a verseny maga reggel 8 órakor indult (!). Egy laza 4:30-as keléssel indítottam, majd 5:30-kor felszedtem Katát és irány Pécs. Az időjósok 12 mm csapadékot mondtak aznapra. És reggel még esett Toponáron, amikor elindultam. Aztán csendesedett az eső, de még később is olyan sírósra állt a tekintete egész úton.

Némi kavargálás után (Pécsen a malom tavat ugyan megtaláltuk, de egy teljesen rossz irányból érkeztünk) megtaláltuk a helyszínt.

Ezen a linken van a kiírás, de néhány fénykép is, és a lap alján az útvonal. Sajna nem volt nálam GPS és elég lusta voltam, hogy ne rajzoljam fel a futoterkep.hu-n, de majd pótlom ezt a hiányosságot. Szóval katt ide, ha látni akarod (új ablakban nyílik) >>>

Az időjárás ekkora teljesen csudaszép lett. Eltűntek a csúnya esőfelhők, helyette bodros kis bárányfelhők adtak árnyékot a lelkes futóknak.

A közeli félszigeten volt a központ. Gyorsan neveztünk, majd vagy 5 perc komoly vacillálás után egy mély levegő kíséretében tettünk egy keresztet a maraton távot jelentő kockába. No, innen visszaút már nem van.

A táv körbe a malom tavak mellett. 1 cm aszfalt sem volt benn. Nagyon jó minőségű földút volt, néhol apró kavicsokkal megszórva. 1 kör kb. 5250 méter volt. No, nekünk ebből kellett 8-at futnunk.

A nehézséget az okozta, hogy a kör elején, közepén végén is voltak komoly emelkedők, illetve egy helyütt egy nem gyenge lejtő is. Ezek nem voltak hosszúak, de elég meredekek és azért egy maratoni távon az ember lába a vége felé már nem nagyon kívánja az ilyesmit.

Aztán elindultunk. Katának valahol a háta fájt, nekem meg a jobb térdem a sok edzéstől. De aztán néhány kör után eljutottunk oda, hogy már mindenünk fájt, szal nem kellett konkrétan egyik testrészünkkel sem foglalkozni.

Nagyon kellemes futóösvény. Tóparton, árnyas fák között. Tényleg szépen karban is volt tartva a környék. A táv felénél a fordulópont környékén volt egy kicsi frissítő, de ott csak víz volt. Igazából csak azoknak, akik esetleg eléheztek volna. Mi ott nem is ittunk, csak talán a 7 kör környékén, hogy ilyet is csináljunk.

A kör végén volt a rendes frissítés. No, ez tényleg terül-terülj asztalkám volt. Alig lehetett onnan továbbmenni. Szendvicsek (!), alma, banán, narancs, citrom, sózott földimogyoró, chips, lekváros valami, izoital, víz stb. Nem tudom, mert csak banánt ettem, meg a vége felé valami sóssat, de nem volt okunk panaszra.

A 10 km-t 1:02-re futottuk.

Sajnos a körök végén mindig fényképeztek, így én mindig újjongtam és elfelejtettem megállítani a köridőket, így pontos adataim nincsenek.

Félmaratonhoz 2:15-re értünk.

Ekkora már kezdett egész meleg lenni.

Aztán jöttek a maradék körök. Erről sok mindent már nem tudok írni. Ettünk-ittunk kör végén, majd futottunk egy újabb kört.

Az utolsó kör már nagyon nem hiányzott.

Aztán lassan leesett mindkettőnknek, hogy a végén még le fogjuk futni _tényleg_ a maratont!

Kata az utolsó körben már énekelgetett. Ennek egy része kihallatszott. Én meg csak nézegettem magam elé és próbáltam beosztani az erőmet. Ennek is kihallatszott egy része.

De a csuda tudja valahogy nem volt holtpontom. Talán mert olyan jól felosztható volt a táv ezekre a körökre, vagy a kör végi frissítések voltak jó helyen. A csuda tudja.

Aztán megláttam a 40 km-t jelző táblát. Az jó volt.

Aztán szépen, vidáman, mosolygósan, énekelgetve, karokat lengetve beértünk a célba.

Kata eddigi legjobb maratonja 4:55 volt. Most 4:48-at futottunk.

Azt gondolom ez a jelen feltételek mellett egy rendkívül jó idő. Főleg ha beleveszem a  nem csekély szinteket is, amik bizony sokat kivettek az emberből menet közben.

No ott aztán volt öröm-bódóttág. A végén finom zöldséglevessel vártam, amiből én nem ettem, mert a futás után közvetlen semmit nem tudok enni, vagy legalább is nem kívánom.

Aztán kis ünneplés után irány haza, mert nekem programom volt Kaposváron.

A szervezők nagyon kedvesek voltak, nagyon előzékenyek. Én egy rossz szót nem tudok, de nem is akarok rájuk szólni. A környezet gyönyörű az időjárás mesés. Egy közel 10 pontos rendezvény volt ez.

Egyébként akkora mákunk volt, hogy már a kocsi felé közeledve (ami kb. 200 méterre volt a központtól) eleredt az eső és esett hazáig.

No, akkor néhány idézet még a lelkünkért:

"A futás fiatallá teszi a testet.
A küzdelem fiatallá teszi a vitalitást.
A mosolygás fiatallá teszi az értelmet.
A szolgálat fiatallá teszi a szívet.
A szeretet fiatallá teszi a lelket."

- Sri Chinmoy

"Ha rendíthetetlen akaraterőd van,
A lehetetlenség kapuja,
Nem lehet akadály."

- Sri Chinmoy

Dübörgés és Rock 'n' Roll!

Na, így ne készülj fel egy maratonra

Tanulmányoztam néhány edzésnaplót, amely felkészíthetne a jövő évi ironmanre. De nekem mindegyik túl bonyolultnak tűnt. Szal inkább úgy határoztam, hogy megbolondulok :-).

3 héttel korábban...

3 hete még kemény 5 km-es edzéseket tartottam, hogy a lábam (főleg az ízületeim) alkalmazkodni tudjanak a futáshoz, mivel már elég régen nem műveltem ezt a sportágat. Hogy miért nem, azt pontosan nem is tudom, de szerintem a kedvenc jellemhibámnak, a lustaságnak, komoly köze volt ehhez :-).

Aztán eljött a február, amikor is volt itt Kaposváron egy félmaraton verseny, ahol sajnos, csak, mint kiállító vettem részt. Viszont két napon keresztül néztem a velünk szembeni standon az ironman videókat. Akkor elhatároztam, ha szél, ha fúj jövőre Ironman.

Hova várjak még? Vagy meglesz, vagy nem, de nekivágok. Minek tűzzünk ki kis célokat, ha nagyokat is lehet? Tudjátok: a kis célok lesüllyesztik, a nagyok felemelik az embert!

Szóval elkezdtem rendesen edzeni.

3 héttel ezelőtt kb. 3 kondi edzésen voltam reggelente. Ebből úgy 45 perc erőnlét. 10-30 perc evezőpad. Erre kicsit rászoktam, mert erőnlétet is ad, meg kondit is.

Azon a héten két 5 km-es futásom volt. Plusz a néptánc szerdán.

Ja, igen hétvégén voltunk Kardosfán, ahol nyomtunk egy 16,8 km-es távot, egész szép kis szintekkel (valójában két durva szinttel).

Összes futás: kb. 26,8 km

Ez így nagyon jó is lett volna, de ennél én lököttebb vagyok. És ha nem megy erőltetni kell!

2 héttel korábban...

Hétfő: reggeli kondi, este 5 km futás (25:17).

Kedd: reggel kondi, este 10 km futás (50 perc körül)

Szerda: este néptánc, jófajta somogyi. 1,5 óra tömény ugrálás. Király :-)

Csütörtök: reggel kondi, este irány Kardosfa a maga majd 17 km-ével, meg a durva szintjeivel.

Péntek: reggel kondi

Szombat: pihi végre.

Vasárnap: egy olyan edzés, amit épp elmével senkinek nem kívánnék :-). Szóval az úgy volt, hogy Kata szólt, hogy futna egyet a bicikli úton. Ez kicsit több, mint 16 km enyhén dombos környezetben. Mondom jó. Elmentünk, nagyon kellemesen lefutottuk.  Aztán mondja a lány, hogy ő olyan jól érzi magát, mintha csak most jött volna le edzeni (én meg közben már mentem volna haza).

Aztán kitalálta a hölgy, hogy akkor ezt a 16 km-et egészítsük ki a futópályán még 5 km-el, és akkor meglesz egy félmaraton. OK. Bennem is van tartás, ha ő bírja én is.

Aztán futás közben kitalálta Kata, hogy ha már pályán futunk, miért nem sprintelünk körönként egy 100 métert? Én mondtam neki, hogy azért nem, mert az 5 km-es váltottiramú edzés az nekem egy külön edzésnapot szokott kitenni. De ha ő bírja, akkor én is bírom :-).

No, akkor végig sprintelgettük az 5 km-et is. Én már teljesen kivoltam. Mire Kata megjegyezte, hogy ő olyan friss, szívesen korizna egyet, mert amúgy is bent van a kocsijába a kerekes cipője.

No, ez volt az a pont, ahol feladtam férfiúi büszkeségemet és mondtam neki, hogy lehet, de azt már egyedül csinálja :-). Hát ment is vagy még egy 10 km-t mire megunta. Gyanítom túl sokat pihent előtte és túl sok volt a Túró Rudi reggelire :-).

Összes futás: 53 km

No, erre akkor még tegyünk egy lapáttal :-).

Múlt héten...

Hétfő: pihi

Kedd: reggel kondi, délután Tamás szól, hogy nem tudott edzeni a hétvégén és már vagy 4 napja nem futott! Szóval menjünk fussunk körbe a Desedát (17 km, 250 m szint). Mondom neki, hogy ezt most a hátam közepére sem. De hát én sem a normális agyamról vagyok híres, szal mondom neki jöjjön, oszt meglássuk.

Aztán jött és körbefutottuk (1:40 körüli idővel).

Szerda: reggel kondi (muszáj ez a sok kondi, mert Mackó azt mondta, csak ez látszik meg rajtam :-) ), este néptánc természetesen. 1,5 óra somogyi. Már kezd egész jól menni ;-).

Csütörtök: reggel kondi, este megint csak Tamás zaklat, hogy olyan futhatnékja van, ugyan menjünk megint körbe a Desedán. Mondom, csak tegnapelőtt volt, hogy utoljára futottunk. Nem baj.

Tamás este jött. Körbefutottuk a Desedát (17 km, 250 m szint)

Péntek: pihi!

Szombat: 9. Sri Chinmoy maraton Pécs. No erről majd bővebben. 42 km.

Vasárnap: pihi.

Összes futás a héten: 76 km.

Szóval látjátok szümtükkel feleim, így edzem én a jövő évi Ironman-ra :-). Gondolom ez az iram majd idővel lassul, mert már most is kissé fáradt vagyok, de nem adom fel.

Merjünk nagyot gondolni: 2012 Ironman :-D

No, Dübörgés és Rock 'n' Roll!

Demeter 60 K

Mint a négy fős bébielefánt kerékpáros csapat elsőnek indult, és utolsónak beérkezett tagja, írok pár sort a tekerés részemről megélt élményéről. A többi Vajdaúr reszortja, nem veszem el a kenyerét. :-)

Ragyogó napsütésben, és szélben neveztünk a 60 km-es Paks körüli tekerésre. Számszerint 4 db elefánt, ebből három (Vajdaúr, Maci, és Tamás) ugyebár férfi. Egy nő. (én lennék) Nekik vékonykerekű versenybringájuk volt (Tamásnak city városi, majdnem vékony de nem eléggé) nekem pedig a kis kosaras montim. Ezért a fiúk 10 perces előnyt adtak, majd szépen beértek és szépen elkerültek az első szerpentinen.

Paksról indult a túra, Kölesdre kellett áttekerni. Nem volt sok szint, de az húzós volt, főleg a végén szembeszéllel.

Kölesden a kocsmában már várt a buzdító üzenet a srácoktól, "Hajrá Erzsi" felirattal. A kóla mellé nagyon jól esett. Jól tekertem, élveztem hogy nincs forgalom, és nincs nagy emelkedő. Sütött a nap, mindenütt finom tavaszi orgona meg virágillat lengedezett.

Egyedül voltam, a madár sem járt semerre.

Következő falu Borjád, egy kis toronnyal a falu tetején, aztán Uzd (még sosem hallottam róla) majd Sárszentlőrinc, és Nagydorog következett. Viszonylag jól haladtam, egy idősebb úr szeretett volna utolérni, de nem sikerült neki. Nyilván jól tekertem. :-) Az útvonal nagy része egy patak mellett, löszfal alatt haladt, jól nézett ki. Azt hiszem a Sió csatorna lehetett meg mellette a Sárvíz.

Nagydorogon egy parkolóban volt a pecsételés, kaptam csokit, és pezsgőtablettás italt. Aztán következett az utolsó etap, de itt Pusztahencse mellett - bár már csak 11 km volt hátra - lelassultam.

Nagyon tapadt a kerék a szórt bituminra, szembeszél fújt, és hosszú alattomos emelkedő következett. Azért leküzdöttem valahogy, és a végén már csak be kellett gurulni a városba.

Nekem nagyon tetszett a tekerés, a fiúk már vártak - kivéve Macit aki épp vidékre utazott és sietett. A végén kaptam ajándékokat is, szép kitűzőt, és bevágtam egy hagymás-zsírost.

Szerintem a rendezők nem voltak a helyzet magaslatán, nem tudták a nevezési díjat, és Maci ajándékot sem kapott. Ettől függetlenül tetszett a túra, az útvonal és főként a társaság - amit útközben nem élvezhettem - és az időjárás is.